Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-03-31 / 26. szám

március 31 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 óldal — Mi történt tulajdonképen ? Az intézet egyik volt vezetőjével történt személyes sérelem nem lehet ok, hogy ez a harc tovább így folyta­tódjék. Személyi térre is átkerült ez az ügy, én azonban nyugodtan ál­lom a harcot és állok elébe, de ezt a harcot mégsem lehet úgy további vinni, hogy a város politikai és fe­lekezeti békéjét feldúlja. — Becsületes béke elől sohasem zárkóztunk el. A várost levélben ér­tesítettük a feltételekről. A város még válaszra sem méltatott bennün­ket. Az udvariasság legalább is meg­követelte volna, hogy ha az aján­latot nem fogadják el, erről értesí­tettek volna. Mi a béke ellen soh- sem zárkóztunk el és ma sem zár­kózunk el. A városnak természete­sen fizetni kell a villanyvilágitásért, végeredményében ingyen mégsem láthatja el a vállalat világítással a várost. — A jelenlevő részvényesek között helyet foglalnak olyanok is, akik is­merik a Halasi Villamossági Rt. ala­pítását. Tudják azt, hogy a Gazdasági Bank volt az, amely 'a villany-t gyár létesítését etősegi'ette, 120 ezer korona kölcsönt nyújtott a vállalatnak és az igazgatósági ta* gok saját személyükben vá’hltak érte kezességet. A Gazdasági Bank volt az, amely mindig anyagilag támogatta ezt az üzemet és volt idő, amikor a Villa­mossági Rt. emiatt majdnem súlyos válságba került. Ezek a nehézségek 1920-ban voltak, akkor a villany- gyár megvételre felajánlotta telepét nemcsak a városnak, de magánvál­lalatoknak is. Akkor a város lemon­dott a megváltás jogáról. Nyugvó­pontra jutott a kérdés és most 12 év múlva újra elő/ veszik ezt a kérdést és elhalás rozza, hogy megváltja 'a villanya gyárat akkor, amikor nagy anya­gi áldozattal rendbehozva, rent§J bilis lett. — Panaszkodnak, hogy drága a villany. A szerződésnél olcsóbb ára­mot szolgáltat az üzem. De itt is úgy van, mint az egyéni gazdaság­nál, a termelési költségek megdup­lázódtak, a munkabérek nem csök­kentek, a nyersolajat magas beho­zatali vámok teszik drágává. De azért p Villamossági Rt. nem akar elzár­kózni a .jogos kívánságok elől. Gon­doskodni akar olcsóbb* áramtermelés­ről. De itt rá kell mutatnom arria, hogy a felszólaló urak bármelyifi' kének ha vállalata lénne és ha annak bérlete nem volnla hosz- szabb időre biztosítva, vájjon eszközölne-te beruházásokat. így van ez a Villamossági Rbnál is. Addig, míg ez a kérdés nem dől el, a vállalat nem végezhet ben ruházásokat, pedig a terv kész, hogy a mai drága és nem gaz­daságos üzemről áttérjen olcsóbb üzemre, a szivógázmotorra és akkor természetes, az eddiginél is olcsóbban adhatna áramot. Ez az, amiben a város nem nyújt a Villamosság i Rt-nak segítséget. Egyébként is teljes felelősségem tu­datában kijelentem, hogy ilyen körülmények között nem érdeke a villanygyárnak, hogy a várost tovább világítsa. A legnagyobb örömmel minden zokszó nélkül adja át a város­nak. Azután majd a város megfogja lát­ni, hogy mire megy vele és hogy a város milyen terhet vesz magára és amely teherrel az adózó polgár­ság hogyan tud majd megbirkózni. Könnyű volt a villanygyárnak fejlőd­ni, üzemét fejleszteni és mindenkor fennakadás nélkül ellátni a város közvilágítását. — Háta mögött állt egy erős pénz­intézet, amely az üzemi és más költ­ségekre, mindig hitelt nyújtott. Ki fog a város háta mögött állni, ki fogja a szükséges összegeket hite­lezni? I — A napokban beszélgettem a vá­ros egyik elismert közgazdasági té­nyezőjével, aki elmondta nekem, hogy Bácsmegye a villamosítással kapcso­latban a működő telepeket kívánja tanulmányozni és mert a halasi telepet kifo­gástalan és mindenki által elis­mert telepnek tartja, ennek a ten lepnek a tanulmányozására esett a választása. — De nem is csodá. Ha egy ilyen pénzintézet áll a háta mögött —• folytatja beszédét — tud is prospe­rálni. Beszédét a következőkben fejezte be: — Ismételten tiltakoznom keM azon mód1 ellen, hogy újságcikkek­ben, budapesti lapokban úgy tárgyal­ják a Villamossági Rt. ügyeit, aho­gyan azt tették. Bátran, felemelt fővel jelenthe­tem ki, hogy ebben az igazgat tóságb an jó szá ndékú, puritán gondolkozást! emberek ülnek, akiknek közéleti múltja és egyé­nisége garancia, hogy itt nem történhettek olyan dolgok, amei Jyekre itt egyesek gondoHnak és amiket széthintenek a közvéle­ményben. Dr. Zeisz Károly beszédét a köz­gyűlés tüntető ovációja mellett fe­jezte be, a közgyűlés tagjai sorban gratuláltak neki nagyszabású beszé­déhez. A közgyűlés Kiss Illés Antal fel­szólalása után fél két óra után ért véget. Van=e gazdasági javulás ? Nyilatkozatok próbálják megvilágítani a helyzetképet A gazdasági válság az, amely ma, sőt j talán ma még inkább, mint ezelőtt fog- | lalkoztatja az embereket. Hogy a gaz- j dasági válság miilyen periódusában va- | gyünk, arra próbálnak rávilágítani az ' alábbi érdekes nyilatkozatok. » Alább közöljük őket, a több szem j többet lát felfogása a'apján. j Ä POLGÁRMESTER MONDJA: — Az 1933—34. évi tél a mi szár j munkria. nem okozott gondot. A télen j át csaknem minden nap 40—50 ems- j be.-t foglalkoztattunk és pedig Gőböl­járáson, Füzesen és Felsőkisteleken. Dolgoztattunk .a gazdasági iskola melletti füzesen, ahol mocsártöltést végeztünk. Jelen eg is folynak a mun­kák és pedig a vasút és a Kőrösyi- féíe gőzmalom közti ütmünk aknái, — ezenkívül utmunkák a vasút mögött iaz uj vásártérnek szándékolt hely felt öltésénél. Munkák folynak még a Hősök Ligetének a réf. egyháztól ka­pott, illetve kicserélt telken való ki­bővítésénél. A városban az utak men­tén akác- és juharfát, mintegy ezer darabot ültettünk el. A BANKIGAZGATÓ MONDJA: — Némi könnyebbséget észlelünk. A folyó év három első hónapjában a | bankbetétek valamivé;! emelkedtek. A ifizetési készség is jobb, noha nálunk törvényes intézkedések egész sora álil fenn a, nemfizető adósok védelmére. AZ ADÓHIVATAL VEZETŐJE MONDJA: — Hogy miként fog alakulni az adóbefizetés az év folyamán, termé­szetesen még megmondani nem tud­juk, kétségtelen azonban, hogy a múlt évi nagy termésnek megvan a pillanatnyi hatása. A GAZDA MONDJA: — Fent voltam a mezőgazdasági kiállításon, tenyészjuhokat akartam vá­sárolni. Az itthoni dolgaim úgy ala­kultak, hogy csak negyedik napon me­hettem fel. Első pillanatban bosz- szankodtam, mert az utam hiábavaló volt. Amikor én látogattam meg a vásárt, már minden kiállított anyag elkelt. Azután legyőztem az egyéni bosszúságomat és örültem neki, hogy j a vásár így sikerült, mert ez csak i azt mutatja, hogy van egy kis pénz j a forgalomban és talán vége lesz { már az általános tespedésnek. AZ ORVOS MONDJA: — Lekopogom, amit mondok. Та- . valy nagyon sokszor voltak kétpengős j problémáim, mert senki sein fizetett, j Az idén január elsejétől kezdve, mint- 1 ha minden megváltozott volna. A pá- j ciensek jönnek és fizetnek. Sőt ami j már esztendők óta nem történt meg, j a napokban elmentem egy kis sza- ( itócsnak a bol tja előtt és a boltos ki- s szólt, hogy várjak egy percig, kihozza azt a tizenkét pengőt, amivel már há­rom esztendő óta tartozik. A VASKERESKEDÖ MONDJA: — A múlt év első három hónapjá­ban az üzlet a megelőző esztendő első negyedével szemben nem ront ott. Az idén ia múlt esztendővel szemben 10 —12 Százalékos javulás érezhető. Minthogy az árak időközben estek, mennyiségileg a forgalom még na- | gyobb. Építkezés nincsen és igy ez a javulás majdnem teljes egészébe» a mezőgazdasági vasárukra esik. AZ ÉPÍTŐIPAROS MONDJA: — Sajnos, a mi iparunk az, ahol még a javulásnak semmi jele nem mutatkozik. Építkezés egyáltalán nincs. A tatarozási és modernizálási adókedvezmények csak néhány ki­sebb iparos számára nyújtanak mun­kaalkalmat. Magasabb szempontból nézve megértem, ha a kormány vé­deni akarja a meglevő házakban fekvő nemzeti töke vagyont és adómentes­séggel nem akarja a perifériákra irá­nyuló exodust, amely a fővárosban íés a vidéki városokban egyaránt ta­! pasztaiható, még elősegíteni. Meg kiel- ' lene azonban adni az adómentességet j mindazokra az esetekre, mikor valaki iá város belterületén épit be üres í telket, vagy ha tebontott ház helyén t épit uj épületet. A BORTERMELŐ MONDJA: — Szüret óta a bor árak körülbelül 25 százalékkal emelkedtek. Hogy eb­ből mennyit kéj az amerikai szesz- tilalom megszűnésének javára, imi, — nem tudom megállapítani. Pillanatnyi­lag, minthogy a vásárlók uj borban Szükségletüket nagyrészt fedezték^ az üzlet kissé stagnál, de az az árakra nincsen hatással és valószínűleg rövi­desen uj szilárdulás fog bekövetkezni. Akinek olyan jó minőségű borai van­nak, mint nekem, nem kell tartani attól, hogy nem tudja értékesíteni. A TISZTVISELŐ MONDJA: — Mi már meghoztuk a magunk áldozatát a válságnak, mikor elszen­vedtük a különböző fizetés- és jöve- de’emcsökkentések hosszú sorozatát. Amit mi kapunk elsején, az mind teljes összegében visszafolyik a ke- reskedeembe és iparba. Hála Isten­nek, ma ezt már a többi társadalmi körök is belátják és kívülről tilta­koznak a további illetmény csökken­tések elten. Az a tisztviselő, akinek csak a létminimuma van meg, rossz vásárló és nem áldozhat, a. puszta életfenntartáson kivül se kényelmi igé­nyekre, se kultúrára. A REVÍZIÓ többet jelent a ha- ' BORÚS IGAZSAGTALANSAGOK JÓVÁTÉTELÉNÉL Teleki Pál gróf volt miniszterelnök a milánói magyarbarát olaszok egyesü­letének meghívására előadást tartott a milánói tudományos egyetemén a ma­gyar revízió kérdéséről. Azt fejtegette, hogy a revízió nemcsak a háborús igaz- . ságtalan,súgok revízióját jelenti, hanem a je’en európai politikai szerkezet revü- * zióját is. Ez fe'el meg az általános I európai szükséglet és a természetes j fejlődés rendjének. j Megbénult a balfele [ VHonya Imrének, akinek állapota változatlanul reménytelen Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról a borzalmas öngyilkossági kí­sérletről, amelyet Villanya Imre Mély­kúti úti kereskedő követett el, aki revolverrel a szájába lőtt és a re­volvergolyó az agyába fúródott és most is ott van. Vilonya az öngyilkosság elköve­tése óta a kórházban van, ahol min- j dent elkövettek és elkövetnek, hogy életben maradjon, de ehez az orvo­sok semmi reményt nem fűznek. Munkatársunk érdeklődött a kór­házban Vilonya állapota felöl1, ahol azt mondották, hogy Vilonya Imre még hetekig elélhet, de életben ma­radni nem fog. A kórházban a lö­vés- következtében megbénult -az egész balfele, a bal-lába és a bal keze. i Vilonya Imre kezelésében mindéin módot próbára tesznek az orvosok, de ez eredmény nélkül. j. 1 ftl'4 *= ' ■ ' ■- . ,1 ^ Nagyvárosias világitó-jelző lámpa hirdeti Halason a mentők ée tűzoltók állomáshelyét 'Szerda óta érdekes újítást -vezetett be Halason a mentők és tűzoltók ve­zetősége. Nagyvárosias mintáira a Hangya és a tűzoltóság • közt ай .út­test fölött kifeszitett drót kötélen tábla hirdeti a mentők és tűzoltók állomáshelyét. Kétoldalt azonos .szö­vegű tábla »Mentők« és »Tűzoltók«.; felírássá1!, középen pedig este vilá­gító piros lámpa ég. Ez az újítás azért is célszerű, mert ezután a vi­dékről érkező már messziről láthat­ja, hol vannak a tűzoltók és fők épen a mentők. — Hét százalékért kapja a gazdia д zöldhitleft. A kormány az idén is biz­tosi tóttá a gazdák számára 20 millió keretben iái zöldhitelt. A vidéki pénz­intézetek zöldhitel folyósítása- esetén hétsz-ázialékos kamatot szedhetnek. En-- néi magasabb kamattétel felszámítása tilos.

Next

/
Thumbnails
Contents