Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-09-09 / 72. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE szeptember 9 Uj jelzéseket kaptak a halasi géperejű jármüvek is Megszűntek az S. Bp. P és a hasonló más jelzések A „zöldhalmi csárdában“ minden csendes Betyár történet: Irta: Oaál Gyula ár. Egyszerre azonban ©’akadt .a sző a barátban. Miiként a forgószél, két '-ovas vágtatott Halas fe ő. Miikor meglátták a pátert, hirte en megállították lovaikat. — Nem akar e'inául ni az a krisztusi jármű, szentatyám? — kérdezte nevetve Gőzön István komiszáros. — Nem ám, azt a fölségős atyauriste- nit imádom ennek a csökönyös csacsinak szólt tompa hangon, félrefor- ditott fejjel, szemlesütve a kolduló barát. — Majd én segítek, — aján’kozott a komiszáros e őzékenyen és hitelen leugrott pa ipájáró , a kantárszijat Bari Cirok pandu jának vetve oda. Leszállt és addig, mig ciromoslorát nyakából 'eakasztotta, a kolduióbarát egy hatalmas ugrással ott termett a komiszáros lováná és sebesebben, mint a forgószél, fe pattant a pa-lpa hátára és eszeveszett gyorsasággal e száguldott. — Bari Cirok! — üvöltött a dühös kétségbeesés hangján Gőzön István komiszáros. — Utána annak a gazembernek. Akár élve. akár halva, de fogd el azt a gazembert. A pandúr az utolsó szavakat már nem is ha1 otta. Beevágta sarkantyúját lova szügyébe és mint a ferge.eg, elvágtatott a barát után. Gózon István komiszáros pedig felállt az országút árokpartjára és remegve nézte a rohanó lovasokat mindaddig, mig azokat el nem nyelte a távolság. Leáldozóban volt már a nap, mikor Bari Czi ok pandúr visszaérkezett fá- radían, egyedü és gyaog. Lebegve elke:ereőet.en, fogcsikorgatva jeenietle a komiszárosnak, hogy amikor már ötávo ban vo.t a barát, ö vágtatás közben e őkapta pisztolyát és rá akart lőni a barátra. A pisztoly azonban csütörtököt mondott. Mikor ezt észrevette a barát, a nyeregben hátrafordult s fokosává őt úgy leütötte a lóról, hogy csak úgy zuhant. És ekkor egy szempi! antás alatt lovát a magáéhoz kantározia és förgeteg módjára .elszáguldott a bócsai erdők irányában és csak annyit kiállott vissza: — Tisztöltet bennötöket Vaski Gyurka. A Ha asró Bócsára vezető országúton ez történt, a korcsmák söntéslá- nyai, a kapcabetyárok, a csárdabeli korcsmárosraék, őrgazdák és lóeikötő zsiványok pedig széliében, hosszában nem sokára az uj nótát énekelték: — A bócsai erdők me! ©tt, Cárok lova pandúrt ellett... Látod pandúr, hogy mögjá- rod, Ha a szögény legényt bántod... Szeged környékén abban az időben volt egy nádrengeteggel körül övezett óriási nagy tó. Ennek a szinte végtelenségbe nyúló tónak ködbevesző partjait a legé’esebb- látásu szem is alig volt képes észrevenni. Mikor tavaszi rügyfakadás idején egy-egy pusztai guyásgyerek varjuto- jást szedni a tópartján őrt álló, torony- magasságú valamelyik páimajegenye- fára felmászott és annak hegyérő. mesz- sze elnézett, a tó közepén, a távoli kékségben gyönyörű kis szigetet látott. A szigetet sürü erdő borította. A tisztásokon, árokpartok mentén tarka-barka vadvirágok pompáztak. A nyári napsütésben a fákon rigók hintáztak, fütyörésztek. Vadgalambok, ger icék kacagva nézték a .bubosbankának, — a madarak pojácájának, — azt a bohóságát, hogy az elfogott bogarakat, lepkéket előbb a levegőbe dobta fel s csak azután nyelte e őket. A madámóta mellett lármát még csak a harkály csinál. Az erdőknek eme cifra ruháju kis ácsa a rücskösde- reku fákon olyan kopácso’ást vitt véghez, hogy szinte visszhangzott, tőle a kis sziget (Folytatjuk). Néhány napon keresztül rendőri bizottság működött Halason azzal a célzattal, hogy a belügyminiszter rendelkezéseit végrehajtsa Halason is a rendszámtáblák terén. Valamennyi gépkocsit leellenőriztek ebből az alkatomból és a halasi gépkocsikat az eddigi rendszámtábla helyett uj rendL számtáblákkal láttak el. Munkatársunk érdeklődött illetékes helyen a rendszámtáblák kicserélésével kapcsolatban és megtudtuk, hogy az egész országban megszűnnek az eddigi jelzések. A gépkocsikról eltűnik az S. jelzés — ez volt a halasi kocsik jelzése eddig, de eltűnnek a Bp. — Budapest, a P. — Pécs és Az ország egész sajtóját hosz- szu idők óta fogakoztatja az állásnélküli és Jcere Anélküli ifjúság prob'émája*. Ez a kérdés itt rágódik, pánt a legmé-ge- rebb anyag az ország testén és bár e' ke ', hinni, hogy Trianon okozza az ál'ásta araságot, mégis fájó és égeő prob ráma, hogy dipomás ifjak lézengenek az uccálkon fi ér nélkü és tétlenségre kárhoztatva. Ezt a kérdést meg kel végre oldani. Ha radilká’iran is, de be © kel' nyúlni a darázsfészekbe. N© engedjünk tanút, tehetséges és szor- ga mas ifjakat uceai kódorgókká sü yedni. Az itt közölt cikket beküldőt - ték szerkesztőségünkbe, örömmé és s í esés közöjük le m W mé'tóságte "e ©n, tárgyi agoean szól hozzá erez a legsúlyosabb társadalmi p ob étmához. Lekö- zö'jük azért is, mert minden sora megsziv'e ©ndő igazság. A hozzászólás a következő: Bizonyára hiábavaló időpazarlás olyan ajtón kopogtatni, amit úgysem akarnak kinyitni. De mert írva vagyon: zörgessetek és megnyittatik nektek — rázzuk meg mégis azt a kilincset! Ha nem is jönnek elénk, legalább megértik végre, hogy ya- lami nincs egészen rendben, ha a házuk ajtaján halk kopogás helyett zörgetni mernek. A kérdés a nyilvánosság elé tartozik. Sokszor és sokat (irtaik rólafc Olvastunk remekbeszabott mondatokat, együtt gesztikuláltunk elragadó szónokokkal, éljeneztünk és boldogok voltunk, mert azokon a szellemi munkásokon akartaik segíteni, akik lézengő Ritterekként éldegéltek köztünk, sokszor bizony csöppet se különb elhelyezkedésben, mint a jó öreg Plautus parazitái. Nagyon örültünk, mert nagyon sajnáltuk ezeket az ifjakat. És most még jobban sajnáljuk őket. Eldurrogtak a frázis-rakéták, a tűzijátéknak vége. Tessék haza menni munkanélküli diplomások, érettségizettek, tessék tovább is álmodozni. Esküszünk, hogy lesz még tűzijáték! Addig is a szónokok odaadták a szivüket, talán lehet belőle valamit vacsorázni. Állapítsuk meg, hogy az álláshalmozást nem tudták megszüntetni. Nem tudták pedig azért, mert az álláshalmozók kézzel-lábbal ragaszkodtak a mellékjövedelemhez. És jtt álljunk meg egy pillanatra. Uraim! önök bizonyára tanultak valaha Jiita többi hasonló jelzések. Helyettük az uj rend egészen más jelzéseket ir elő. így Halason mostantól kezdve a következő jelzések kerülnek a gépkocsikra. Magánautók T. A., magánteherautók T. B., közhasználatú autók, mint Halason például a locsoló és mentőautó, T. C., oldalkocsis motor- kerékpárok T. D., szólómotorok T. E., taxiautők T. H., autóbuszok T. M. jelzést kaptak. Az előíráshoz képest valamennyi halasi kocsi megkapta már uj rendszámtábláját. tant, de ha nem is emlékeznek rá, talán tudni fogják mi az a lelkiismeret. Hallottak valamit tág lelkiismeretről ás. No, ha én a tág lel- kilsmeretet tovább tágítom, akkor bizonyos határon megszűnik a lelkiismeret és ami helyébe tlsp, azt úgy hívják: lelkiismereitlenség. Az önök feketekávés csészéi fölött ,még mindig a boldog békevilág szelli- me trónoil. Nem tanultak azóta semmit, pedig egyszer már módjuk vojt rá. Nem látják, mert nem akarják látni a nyomort. Hát csak eregessék tovább a pipafüstöt, de ne csodálkozzanak rajta, ha az ifjúság gyűlöli azokat, akiket tisztelnie kéne. Ez pedig ugye felfordult világ. Protectio. Bűvös-bájos szó: reménykedés, éjiét, minden... Istenem, hisz emberek vagyunk, megértem én, hogy ez szükséges rossz. Megértem, ha két egyformán szegény közüli az a szerencsésebb, akit pártfogolnak. De menten megáll az eszem, ha húsz koldus mellett ép egy jómódúnak nyújtanak alamizsnát. Talán, hogy annak, -akinek van, még többje legyen, az a szegény pedig hurcojkodjon át rongyaival ,a másvilágra, mert itt fölösleges!? Vagy másért? Miért!?... Kérdem, hová menjenek, kihez forduljanak ezek az ifjak, ha nyomorúságukat még ki is figurázzák? Avagy nem vojltak^e csupán Halason is olyanok a szellemi inségmunkások között, akik erre a munkára egyáltalán nem szorultak rá? Elvették a napi 1.50 P-t olyanoktól, akiknek az puha kenyeret, meleg szobát, néhány ruhadarabot, röviden: 'kissé emberibb életet jelentett. Kaszálni, kapálni menjenek-e, inasnak álljanak be? Fülem hajlatára szidták a munkások azokat a diákokat, érettségizetteket, akik egy házépítésnél munkát vállaltak. ,£s igazuk volt. Elvégre azt a kubikost nem fogják Íróasztalhoz ültetni. Különben ki tudja ? Ha jó ökölvívó, vagy behízelgő hangja van, akkor reménykedhetik. Mindenesetre köny- nyebb néki »beöklözni« magát, mint egy doktor jurisnak, aki csak nyomorult diplomáját lobogtatja az orra előtt. Különben is ma az értékek átértékelésének korában élünk. Megérjük még, hogy az Operaház igazgatósága tisztességben elhájasodott tisztviselőket szerződtet a balettkarba. Miért pe — hiszen olyan jó Írásuk van! Baj van, Szerkesztő ur, nagy baj! Szép szavak itt már nem segítenek. Az ígéret nem kelt reményt. Több, sokkal több megértést kívánunk. Szavak helyett tetteket várunk, ígérgetés helyett határozatot. Gyors segítséget és pedig azok részéről, akik tudnak segíteni, akiknek kötelességük segíteni. Közéletünk vezetői lás- j sák be végre, hogy a kérdés nem huszadrangú, hanem immár égető J, probléma. Az ifjúság, melyről elő- " szeretettel mondogatják, hogy a nem- I zet virága, örvények közt jár. Ha I nem nyúlnak felé segítő karók, menthetetlenül elmerül. Vörös pokolban, szélsőségekben, ki tudná miben? i Amit eddig tettek az érdekükben — I édes kevés. Sokkal többet várunk, { mert az illetékesek sokkal többet te- I hetinek. És egy kicsit szeretni is kell ezt az ifjúságot, mart szeretet nélkül nem lesz semmi. Ha levelemmel valakit is megbántottam, nem tehetek róla. Dante sorai lebegnek szemeim előtt: Ne hódolj a hazugság szellemének: akinek viszket, az csak hadd vakarja és minden látást mondjon el az ének! Tudtommal az ifjúság memorandumot fog átadni a városházán a kérdésben. Diligite institiam, qui indicatis terram! OfiZDflLEXiKQN ° A kiskunhalasi kiállítás áUatfőcsoport- jának vezetőség© szeptember 6-án érte- kezletet tartott Medveezky Károly gazd. főtanácsos elnök ei© melett. Jelen voltak: Wagner János gazdasági felügyelő, Forgács Vimos, Vitányi Leó főállator- voaok, Horváth Fe:enc gazd. iskolai igazgató, Égető Imre, Darányi Sándor Szakács Károly. Wagner János gazd. felügyelő indítványára az értekezlet elhatározta, hogy állatbemutatásit rendez a Vásár-téren díjazással egybekötve. A kiálitással kap- crolaiban bemutatható lő, szarvasmarha, sertés és cigája fajta juh. A kiállítás előtti heteikben a gazdasági felügyelő és az ál alorvosok fejke. ©sík a pusztán lakó állattenyésztő gazdákat és kiszemelik а к iá Iftásra alkalmas álatokat, továbbá felkérik az állattenyésztőket, hogy a kiállítás alkalmával mutassák be állatállományuk kiállításra alkalmas példányait. A kiállításon való részvételre felkérlt a kisszállás! uradalom intéző- ségét, Bongsz Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia jószágigazgatóságát és a környékbe i jobb gazdasáágo- kat, ahol kiállításra alkalmas állatok találhatók. A kiállítás támogatása, rendezése, kiállítási jutalomdijak, emléktárgyak és okleve ek engedélyezése céljából kéne emmel fordulnak a honvédelmi minisztériumhoz. Megkeresik vitéz Szluha Ferenc a ezredest, mint a nagykőrösi méníeep parancsnokát, a Pest- vármegyei Gazdasági Egyesületet és Gerényi Jakab jószágkormányzót. Kívánatosnak látja a vezetőség, hogy apaállat állomások létesittessenek, mert addig, amíg elegendő apaállat nem tesz, állatá ományunk nem lesz megfelelő. Az állattenyésztés akkor fojg felvirágOzni, ha a tanyákon is építenek megfelelő istállókat és azokban elsőrendű apaállatok fognak rend© kezesre állani. Az uradalmakat felkéri az elnökség, hogy versenyen kívül állítsák ki állataikat. Ezáltal azt akarja elérni a kiállítás vezetősége, hogy a dijakat és jutalom tárgyakat kisgazdák nyerjék meg. Az uradalmak pedig engedjenek meg oklevélle'. Az ál latbemutatást díjazással egybekötve, csupán egy napra tervezik, mivel: ideiglenes istállók építése sok költséggel jár és ha ezt megépíttetnék, az a dijak rovására menne. A díaj zárokra kisebb összeg jutna. Már pedig az a cél, hogy minden arra érdemes állat után a tulajdonos dijat kapjon. i Társadalmi ankét Hl lesi a diplomás és érettsécjixett állásnélküliekkel í Urtica tejoltó *val készíthető a legjobb sajt és túró. Kapható RáCI János gyógyszertárában Kossuth u. 1. (Takarék épület)
