Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-02-25 / 16. szám
1933. február 25, szombat XXXIII. évfolyam, 16 szám. P Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI AR KlrY ÉVRE MEGIELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Nalrbeo- 12 P 86 ЙП ~ Vidékre ........ EGY SZÁM ARA 1» FILLÉR • 1» P Manmma PRÄGER FERENC Szerkesztőségi Molnára. 2. — Telefon 45 Kiadóhivatal« Városháza épületében A kát. plébániatemplom tornyában szerda óta fekete zászló leng, hirdetvén a város egész közönségének nagy és1 osztatlan gyászát: meghalt Véber István érd. esperes-plébános, aki nyolcvan esztendős élet és pályafutás után szerdán délelőtt fél kilenc órakor visszaadta nemes lelkét teremtőjének. A jó pap, a jó ember, a mindenkihez jőszivü lelkipásztor költözött el az élők sorából vele, akinek mindenkihez csak jó szava volt, aki elosztogatta mindenét, szétszórta fölöslegét, hogy evangéliumi életet éljen és evangéliumdiktálta jócselekedeteket gyakoroljon. Véber István az aranymisés pap a város kedvence volt, ennek a városnak az aprajia-nagyja 'becsülte, tisztelte és szerette őt, utolsó éveiben, ha végigimbolygott az uccán szikár, jellegzetes alakja, ezüstfogantyus ébenfabotjára támaszkodva, mindenki önkéntelenül kalapjához nyúlt, hogy köszöntse öt, akinek viszont kedves, mosolygós joviális modora mindenkinek tudott valamit adni, egy mosolyt, egy gesztust, egy cirógatást, hogy szivének melegét tovább közvetítse embertársai felé. A tiszteletnek entuziazmusa nyilatkozott meg abban is vele szemben, hogy ö az egész városnak »Pista bácsija« lett. MUNKÁSSÁGA Huszonhét évig volt aktiv, működő plébánosa Halasnak, 1885-től 1912-ig és ezek az esztendők telve voltak az alkotások sorozatával. Az ö plébánosságának idejében épült fel az uj parókia, a templom mai tornya, a templomhoz vezető lépcső- feljárók, a kántorlakás és a mai iskolának oroszlánrésze. Két évtized és hét esztendő ezekkel az alkotásokkal telítetten csak egy buzgó, agilis, fáradhatatlan egyéniséget foglalhat keretbe. És ő valóban az is volt. Erélyér vei tekintélyt parancsolt, kétségtelen gavallériájával bámulatot keltett, igazságos szigorúságával tiszteletet parancsolt. Ez a huszonhét esztendő zsúfolva volt munkával és tevékenységgel. Nagyon hosszú időszakokon át segítség nélkül dolgozott, káplán nélkül rótta, a pasztoráció nehéz útjait, plébánosságának egész ideje alatt ő tanította a gimnáziumban a hittant, hosszú sora a később tekintélyessé vált egész férfiaknak került ki a keze alól. Dolgozott, hitt a munkája eredményében és az emberek jóhiszeműségében. Az élet tövises, szűrős útjára rózsaszirmokat hintett, hogy megkönnyítse az elviselhetetlen élet sok apró baját, gondját és bánatát, hogy békét hirdessen és a szeretet legnagyobb parancsát gyakorolja, NYUGDÍJBAN És amikor nyugdíjba vonult a munkától kimerültén, akkor a város egész társadalma összejött, hogy őt ünnepi banketten ünnepelje es akkor a bankett szónokai az elfogódottságtól megható ttan csak annyit tudtak mondani, csak azt az egyet hatr- ! sogták szerte, hogy Véber István a ! szeretet és béke apostola volt. A i' szeretetnek, amelyet Krisztus gyakorolt és a békének, amelyet Krisztus hirdetett ennek a világnak. Kevés embernek adatott meg, hogy elmondhassa magáról azt, hogy nem volt ellensége, nem1 volt gyűlölője, nem volt rosszakarója és ez volt az áldottlelkü, apostoli szivü fehér- hajú aranymisés öreg pap. És az aranymise is milyen egyszerű, milyen hivalkodás nélkül való volt. 1928 julius ötödikén egy verő- fényes reggelen járult az Ur oltárához, hogy hálásan mutassa be ötven év áldozatát. Nem tudott erről az aranymiséről senki sem, egyenesen megtiltotta, hogy neki pompát és világi hiúságokat hozzanak, legszebb és leggyönyörüségesebb jubileumára és mégis a hívek serege valahogy megérezte ezt a nagy napot, mert elsereglett a templomba, hogy együtt ájtatoskodjon az akikor már erősen betegeskedő aranyujmi- séssel. Úgy látszik csak erre az arany- primieiára várt a váci egyházmegye veterán papja, mert ettől kezdve aztán már sűrűn betegeskedett, lábai gyengültek, látása is csökkent, már nem tudott misézni sem, csak néha-néha, egy-egy nagyon szép nyári napon. Értelme, hallása friss volt és üde, de testi ereje egyre jobban gyengült. Gyomra is megromlott, az utóbbi időben már alig evett valamit. Szobáját alig hagyta el és mind kevesebbet látták az uc- cán sétálva, csak hírek érkeztek arról, hogy testi ereje állandóan fogy. Többször súlyos meghűléses betegségeken is átesett, tüdőgyulladásban is kétszer feküdt az utolsó esztendőkben. HALÄLA Szerdán reggel azután váratlanul és nagy részvéttel mondogatták egymásnak az uccán az emberek, hogy Véber István esperes meghalt. A halál közvetlen okát pontosan nem tudják, de minden valószínűség szerint végelgyengülésben hunyt el. Betegsége egész tartama alatt állandóan érdeklődött állapota iránt dr. Kovács Vince esp. plébános, aki szeretetteljes vigasztalásokban részesítette agg és beteg paptársát. Nemkülönben a plébánia többi tagjai is. Kedden délelőtt meggyónt, felvette a halotti szentségeket, a nap folyamán még néhány szót beszélgetett, de este már beállott az agónia. A halál szerdán reggel fél kilőne órakor állt be. Halála pillanatában is halálos ágyánál dr. Kun Andor orvos volt jelen, aki legodaadóbb barátja, hive és tisztelője volt Véber István esperesnek és akit az elhunyt atyai jósággal szeretett. A halálhír percek alatt terjedt el a városban és már az első nap nagyon sokan indultak el a gyászház felé, hogy utolsó búcsút vegyenek az elhunyttól. VÉBER ISTVÁN RÖVID | ÉLETRAJZA Véber István 1853-ban Hatvanban I született. Középiskolai tanulmányait Hatvanban és Egerben végezte, a teológiát pedig Vácon az ottani püspöki papnevelőben. 1878-ban szentelték pappá. Sorrendben káplán volt Bujákon, Dorozsmán, Ujkécskén, Nagykátán, majd adminisztrátor He- . réden, Izsákon és Szegváron. Mint szegvári adminisztrátort választották meg halasi plébánossá 1885 tavaszán. A választáson két ellénjelöltje volt, de a szavazatok tekintélyes többségét Véber István nyerte el. 1912-ben vonult nyugdíjba, ekkor Szabadkára költözött, majd a háború végén ismét Halasra jött és itt élt egész haláláig. Haláláról a plébánia gyászjelentést adott ki. Óriási tömegben jelent meg a gyászoló közönség Véber István impozáns temetésén Az a nagy részvét, amely Halast és annak közönségét Véber István halálakor elfogta, talán legjobban a temetési szertartás alatt nyilvánult meg. A katolikus templom környékét és a szomszédságában levő gyászház körüli ueeát már kilenc órakor sokaság lepte meg. Ez a tömeg egyre nőtt, úgy hogy tiz óra után már nem lehetett в templomba beférni, a kint rekedt nagy tömeg az esős időben esernyő alatt ált az uccán és a járdákon is. Háromnegyed tiz órakor Varga Mihály majsai apátplébános, pápai kamarás, kerületi esperes teljes or- nátusban, apáti süvegben, nagy papi asszisztenciával a gyászházba vonult, ahol ünnepélyesen beszentelte az elhunyt koporsóját, majd vezetése alatt vitték át a koporsót a templomba, ahol díszes katafaükra helyezték. A templomban felzugott az orgona, majd a papság a sekrestyébe vonult, hogy a gyászmisére előkészüljön. A templomban a következőket tudtuk följegyezni: Ott volt a város képviselete dr. Fekete Imre polgármester vezetésével, a kir. adóhivatal, a vasút, a posta képviselete, a Társadalombiztosító Intézet képviselete. Megjelent a gyászmisén Szabó I Zsigmond ref. lelkész, a ref. polgári leányiskolává, gimnázium, a katolikus egyesületek és testületek tagjai, ott láttuk nagyszámban, mint magánembereket Véber István barátainak, tisztelőinek és becsülöinek nagy tömegét. Szinte az egész város eljött a temetésére, hogy utolsó búcsút vegyen tőle. A zsúfolásig megtelt templomban néhány perccel tíz óra után vette kezdetét az a&z- szisztenciális infulás gyászmise, amelyet Varga Mihály apátplébános pontifikáit. Az asszisztenciában részt vettek Dr. Kovács Vince esp. plébános. Gulyás Ferenc bagi esp. plébános, volt halasi plébános, az elhunytnak egykori káplánja, Szaniszkó László jásszentlászlói plébános és a halasi plébánia káplánjai. A gyászmise alatt a hívek serege áj tatosan zengedezte az orgona hangjai mellett a gyászénekeket. Mise után ugyancsak Varga Mihály apátplébános végezte a Libériát. Ismét felhangzott az orgona, a halottat a templomból kivittek és a templom előtt helyezték; a gyászkocsira. A halottat óriási közönség kísérte utolsó útjára. A temetőben családi sírboltjában helyezték örök nyuga- i lomra. Öt óv múlva Európa mostani határai már régen a múlté lesznek Egy angol lap érdekes cikke az európai politika nagy eseményeiről Az Evening Standard cimü előkelő angol lap igen érdekes cikket irt az európai külpolitika küszöbön álló nagy eseményeiről. Állitja, hogy uj csoportosulások jönnek, drámai változásokat hoznak és öt esztendőn belül Európa mostani határai elavulnak, gyökeresen megváltoznak. A lap szerint számolni kell azzal, hogy Németország keleti határainak revíziója körül fegyveres összecsapásra kerül a sor Lengyelországgal. A háború előtti hármasszövetség újból való megalakulása a' küszöbön áll, csupán a széthulló Osztrák—Magyar Mo] narehia helyét Magyarország fog- I latja el. A helyzet különben feltümő- . en hasonlít a háborút közvetlenül megelőző állapotokhoz. A veszedelmek éppen annyira fenyegetöek, mint 1914-ben voltak. — Világszerte csökkent a házasságkötésék és születések száma. Angliában és Walesben az anyakönyvi hivatal múlt évi kimutatása szerint a születések arányszáma közel tizenhétezerrel kevesebb, mint az előző esztendőben. Ez az arányszám egyébként Svédországban, Dániában, Portugáliában és Írországban szintén rendkívüli mértékben csökkent. Hasonló a helyzet a házasságkötéseik terén is. Angliában tizenhat házasságkötés esik ezer lakosra, ami a legalacsonyabb arányszám a britt birodalom történetében. ■ i i ■Véber István! 1853—1933
