Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-02-18 / 14. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE február 18 Téli tájíelnézés a pusztában ii. — Látjátok, miuta ez a világ fönn áll, mindég az a nemzet nyert, amelyiknek a fiai össze fogtak s nem hánytak egymás eljb© vaskörmöket! Eközben a gőzös nagyot sípolt, megállt s valaki azt kiáltotta: Tájé, egy perc! Erre több más leszállóval: kiléptem a kocsiból. Gyalogos társaim egymásután kapaszkodtak fel ott várakozó kocsijaikra, én meg álltam ott, mint egy faszent. Az egyik kocsira nem jutott utas. Kérdem a gyeplüttartó ködmenös, bagósapkás suttyótól, hogy kit vár? — Vendégöt vártam, de úgy látom, nem gyütt! — Hát honnan gyüttéi? — Fölső Bodoglárrul, a Nagyajtaiék szomszédságábul! — Hát a tekintetes ur hun jár erre? — Én magam se tudom, merre is költené innen most mönni? Tudod öcsém, puszta tájföínézést akarok tömni! — Hát akkor csak tessék fölülni! Úgyis azt tartja a közmondás, hogy: Jobb szögényösen kocsin, mint urasan gyalog! E szókra már kamparodtam is föl a suttyó mellé a puhaszénából készült ülésre. Gondoltam, a Nagyajtai régi halasi család ott a felső csücsökben, meg ott van a Vörös Sándor sógorom tanyája is. Igaz, hogy jó messzire, de hát hosszabb úton többet lát az ember, kivált városunk ei legszebb pusztarészén. A suttyó, — pipáját a szájából kivéve, »Uram Jézus segits« szók kiejtése után elsuttyantotta ostorát, a Ráró meg a Madár neki lódult. A fagyos földön köny- nyen gurult a kocsi. Jó félórái kocsikázás után fázni kezdtem s azt mondom a kocsisnak: — Hallod, jó lönne már a kabátomat mögmelegiteni! Fordulj csak be ide a Kapar Libor tanyaudvarába! A suttyó szót fogadott. Alighogy az udvar szélére értünk, két — borjú nagyságú tanyai kuvasz fogadott ugrálva, haffogva. Jó, hogy láncon voltak, mert máskép aligha le nem szabták volna rólam a nadrágot. Az istálló előtt megállva, egy csapat maglud adott magáról életjelt, nagy gá- gározással. A kocsiról leszáilva, betekintettem az istálló ajtón, miközben a gunár a hátam mögé lopakodott s két szárnyával erősen csapkodva a nadrágom szárába ragasztott, mire akaratlanul is beugrottam az istálló ajtón, a gunár meg nyakát-fejét előrenyujtva, sziszegve szaladt vissza tojó csapatához, hol ber-beriterzve, éles gágogással számolt be vitézi támadásáról. Az istálóban is nemvárt meglepetés ért. A jászolhoz kötött címeres szarvú ökrök mind az istálló hátsó falának vetettek fart s felém fordított fejjel kifelé nézve, megállt a szája mozgása, s a jászolból felfalt kukoricaszár egy része összecsukott szájukban ott maradt mozdulatlanul. A béres kilépett a kandiból s egymás köszöntése után elkezdett kifelé tütejgetni az istállóból. — Tessék csak bemönni a gazdához, mer igy én nem tudom ám ezöket mög- ötetni! Látja, hogy egynek se jár a szája! Aztán, mög ha el talál valamelyiknek a kötele szakadni, hát úgy járhat az ur is, mint a múltkori tekintetes ur, aki begyütt mögnézni ükét, nem tóm nem-e azér, hogy jók-e már adóba; aztán hogy tapogatni is kezdte ükét, hát az egyiknek északadt a kötele, aztán 1© is lük te a kabátot a tekintetes úrról! Szöröncséje, hogy nem vót begombóva! Mire ezeket la, 'béres elsorolta, olyan melegem, lett, hogy még izzladni is kezdtem. örömmel léptem ki az istállóból, hogy ,ép bőrrel maradhattam s kályha nélkül is fölmelegedhettem. A ködmenes suttyóm biztatott is mindjárt a feiülés- re, mondván: — Gyerünk kérömalássan mibozzánk, mer hia ékesünk, majd, nálunk nélkül találják mögönni a vacsorát. Erre fogom la kocsi oldalt s egyik lábamat teszem [a féhágcsóraj miközben valaki hátulról béemlarkolt a kabátomba s ezeket mondta: — Adjon a fölségös jó Úristen több boldog karácsonyi ünnepöket tekintetes uram! Most gyütt aztán már mönni is akar? Tessék csak íeszállni, látom, hogy nem végrehajtó! A fokosárul úgy nizöm, inkább röndfönntartó, hát az ilyein em- bör én naiam mindig szívesen látott vendég! (Folytatjuk). Г Egy magán régész kikutatta Árpád temetkezési helyét Árpád hármas koporsójának szí- ] nes legendája csak nem hagyja nyugton a fantáziákat. Minden időben akadnak szenvedélyes kutatók, akik célul tűzik ki, hogy, ha törik, ha szakad, megkeresik Árpád koporsóját. Abban általában minden vélemény egyezik, hogy honfoglaló ősünk sir- ja a mostani Pestvármegye területén rejtőzik valahol mélyen a föld alatt. Egyes történet tudósok egyenesen azt állítják, hogy Árpád sirja a Pilisvidék valamelyik dunamenti pontján lehet. A kutatás tehát erre a vidékre összpontosult, sajnos, eredménytelenül. Most aztán arról ad hirt Auder ] Ferenc Pilisborosjenőröl, hogy sikerült kinyomoznia, miszerint Árpád apánkat a mai Pilisborosjenő határában temették el egykoron. Ezt az állítását a községben talált régi Írásokra, épütetmaradványokra és szántás alkalmával felszínre vetett régiségekre alapítja. Azt mondja Auder, hogy régi írások említést tesznek egy öreg hegyről, amely az Ede szót Etelének visszhangozza vissza. Ez az öreg hegy nem más, mint a Nagykevély. Ahol ez a hegy van, ott kellett lennie a hajdani Etele falunak, ahol Árpádot eltemették. Auder Ferenc egyébként nyilvánosan is be fog számolni érdekes kutatásainak eredményéről. Január havi mezőgazdasági helyzetjelentés A Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara most adta ki helyzetjelentését a január havi mezőgazdasági helyzetről. Abból az érdekesebb részeket alább adjuk: A hónap eleje az évszakhoz viszonyítva, enyhe, ködös, zuzmarás volt, a fagypont alatt pár foknyi hőmérséklettel. A hónap közepetáján esett hó előnyösen befolyásolta az őszi vetések állását, az azt követő —8, —10 C. foknyi hideggel szemben. A vetéseket 15—20 om-es hótakaró borította, ami nem volt ugyan sok, de elegendő volt a vetések fagy elleni védelmére. A január havi időjárás a mezőgazdaságra jó volt. Termény- készlet van, különösen tengeri, rozs, burgonya és árpa. Búzában a 'terméskészletek szűkén vannak. Borkészletek majdnem mind megvannak. A borárak 16—22 P kistételűkben, kommerszáru 14—16 P hektoliterenként. Gyümölcskészlet alig van, prima téli almáért kg-ként 1 pengőt is adnak. A szőlő kg-ja 40—70 fillér. Zöldségféle van elég bőven, csak ára nincs. A munkásviszonyok rosz- szak, mert alig van munkaalkalom. Nagy általánosságban a megélhetés valamivel jobb, mint a múlt évben. A gazdasági cselédek közül vannak sokan, akik nem tudnak elhelyezkedni, mivel a gazdák a cselédlétszámot csökkentették a nehéz viszonyok miatt. A közgazdasági viszonyok változatlanul rosszak, a kereskedelem pang. A pénzügyi helyzet igen rossz. Hitelélet nincs, a gazdák a kamatokat is nehezen tudják fizetni. Nagy az adóhátralék, sokan igénybe vették a részletfizetési kedvezményt. Az uj adók nagy felháborodást keltettek. Ingatlan eladnivaló van bőven, de a pénzhiány miatt nincs vétel. Csak apróbb ingatlanok cserélnek gazdát, főleg eladósodott gazdák adják el birtokukat. A termény- és állatértékesités a pénztelenség miatt nagyon rossz. Az álla tárak változatlanul lanyhák, egyedül a sovány sertésben van kerestet, mivel az alacsony tengeriár miatt csak a sertéshizlalás nem jár ráfizetéssel, ami miatt a, sovány sertés ára szépen tartja magát. A szarvasmarhaáraikban helyenként némi emelkedés észlelhető, főleg friss fejős teheneknél. A kisgazdák búzakészletük legnagyobb részét már értékesítették, nagyon kevés eladni való van. Vérbefulladt verekedést rendezett és súlyosan megsebesült négy legény a határmenti Kunbaján Erdélyi András, Vojnics Béla, Voj- nics János és Novak János csikériai legények vasárnap délután az egyik kunbajai korcsmában találkoztak Si- mó István, Szöllösi Pál, Morvái András, Horváth István és Szollár Péter tompái legényekkel. Zeneszó mellett borozgattak, majd összebarátkozott a két társaság. Éjfélkor egyetértésben távoztak valamennyien И korcsmából. A főtéren azonban ösz- szeszólalkoztak valamiért s a 'két községbeli legénytábor két részre oszolva csakhamar mint ellenség állt egymással szemben. Pillanatok alatt előkerült a bics- ka és valóságos közelharc fejlődött ki. A zajra elősiető rendörjárőr négy súlyosan sebesült, eszméletlenül fekvő legényt talált a tett helyén, akiket azonnal bevittek az őrszobába, ahol az előhívott két orvos vette gondozásba a, sebesülteket. Vojnics Béla 14 szúrást kapott, Simó István szive alatt kapott nagy szúrást, Morvái András jobbkarján kapott mély szúrást, Szőlőslnek uj télikabátját cafatokra tépték szét. A rendőrség elfogta az elmenekült legényeket s az ügyiét további eljárás végett a csendőrségnek adta át. — Tasson forró vízzel felt fazékba esett egy Kiss Rozika nevű 2 éves kisleány. A szerencsétlen gyermek valósággal megfőtt a fazékban. Közgazdasági szemle • o««» — Ä vetöbuTgiomya átválogatása. Múlt évi burgonyatermésünket a nyár folyamán tudvalevőleg talajfertözés következtében gombabetegség, támadta meg. A betegség a szárakból lelhuzódott a gumókba s ott gyűrűs betegséget idézett elő. Az erősebben, fertőzött gumók egy- része a tél1 folyamán elpusztul, más részük azonban megmarad és ha az ilyen beteg gumót elültetjük, — ha eset'eg kikel, — utána akkor is csak csenevész, beteges tövet s annak megfelelő termést fogunk kapni. Ennek elkerülése céljából tehát nagyon ajánlatos, hogy a gazdák a tél végén ültetésre szánt burgonya- késztetüket gondosan átvizsgálják és csak az egészségesnek talált gumókat használják fel ültetésre. Sőt ugyanez okból helyesen cselekszenek, ha csiráztatási próbát végeznek és csak az esetben használják fel saját termésüket ültetési célra, ha azok erőteljes csirákat hoznak. — Angol repfcénymek hívják azt a kedves falrafutó növényt, amelyből igen szép példányok láthatók a vasútállomás me lett lévő osztálymérnökség épületén. E repkény magától kapaszkodik a falra, minden levelénél van egy öt ujju apró кассе, alme'lyel a faihoz tapad, kárt azonban nem tesz, mert gyökerei utján táplálkozik. Szépsége mellett igen hasznos növény is. Pár év alatt teljesen beborítja a falat, ha a fal mellé egymástól 2—2 méter távolságra ültetjük el. Ekkor már felfogja a nap sugarait s az ilyen lakás egész nyáron át hűvös marad. ősszel leve'ei szép pirosra változnak át б amidőn ezek lehul'anak, a vad- sző’őéhez hasonló apró kék gyümölcse látható az egész falon. E gyümölcs a Cinkéknek в más nálunk telelő hasznos madárkáinknak kedvenc eiesége. A tavasszal rapfcényesemetéket hozat a Hangya mindazoknak, akik ültetni akarnak belőle. Egyre jobban terjed nálunk a préselt szalmafalas kaptár. A szalma, mint rossz hővezető, ideális szigetelő anyag. Innen magyarázható az, hogy a szalmakaptárban a hőmérséklet ingadozása kisebb mérvű, mint a deszkakaptárban. A méhek téli telelte- tése biztosabb benne, mint a más anyagból készült kaptárakban. A nyári hőségben viszont nincsenek a szalmakaptárakban szellőztetéssel lekötve a méhek, miáltal többet dolgozhatnak. Magyarországon még mindig nem ismerték fel a baromfitenyésztők a téli tojástermelés gazdasági fontosságát. Pedig ebben az időszakban legdrágább a tojás s külföldre is télen szállíthatunk legnagyobb bőséggel. Naponta 10—20 vagon tojást tehetne külföldre exportálni, miáltal néhány százezer földmüvescsalád jutna naponta 50—100 fillér jövedelemhez. Exportunk pedig a keresett téli friss tojás révén 15—20 millió pengővel növekedne. Farsangi bálra vegyünk szép divatos © mm m cipót a Ma rád ékáru házban Lakk — — 1150 Antilop — — 11‘50 Sevró barna — — 1150 Sevró fekete — — 1150 Férfi cipiben dús választék Minden páréit szavatolunk
