Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-02-15 / 13. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE ' Az akció lebonyolításához szükséges javított magyar tenyészanyag beszerzé­sének biztosítása érdekében szükséges­nek mutatkozik a célnak megfelelő te­nyészetek állami állategészségügyi el­lenőrzés alá véte'e. Állami ellenőrzés alá csak azokat a tenyészeteket veszik, amelyek legalább 50 darab, lehetőleg egyöntetű tojóval rendelkeznek s ame­lyek állományuk szakszerű takarmányo­zásáról, korszerű elhelyezéséről és a to­jáshozamnak megfe'elő eVenőrzéséröl gondoskodnak. Az elem őr zés teljesen díjtalan s kizárólag a tenyésztők érde­keit szolgálja. Mindazon tenyésztők, akik nemesitett magyaar p arlagi baromfiállományuk jobb értékesítése céjábó* tenyészetüket állami ellenőrzés alá kívánják vétetni, mielőbb közöljék ebbeli szándékukat a földműve­lésügyi minisztérium baromfitenyésztési főosztályával. Halasi gabonaárak Február 14 Búza 72 kgr»os 10'80 P, rozs 5'60 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásar. Arak könnyű sertés 76—80, közepes 83—85, nehéz 84—86 fillér. Irányzat élénk. SPORT Rovatvezető s dr. Bácsalmási Antal Labdarúgás Vasárnap már a pályán edzették magukat a KAC. futballisták A labdarugók téli szünete véget ért. A tavaszi nap meleg sugarai kicsialták a futba listáikat is barlangjukból és vasár­nap dé’után vidám labda puffogás je­lezte a KAC-isták első szabadtéri trai- ningjét. Varga Jenő felügyelete és irá­nyítása melett úgyszólván a teljes gárda kliiut volt a vásártéri pályán és egy ia^ssu kör után két kapus játékra is Sor került. A játékosok nagy élvezettel rugdosták a bőrlabdát és — hála a komoly torna- tervi munkának — már is jó kondíció­ról és kielégítő formáról tett bizonysá­got a KAC-gárda. Varga Jenő a legjobb formát eláruló játékos részére dijat tűzött ki, egy első­rendű mozijegy erejéig. A fiuk a díj nagyságára és kitüntető voltára való tekintette’, olyan komolyan és Lelkesedés­sel feküdtek a játékba, hogy a kijelölt bírálóbizottság (állt pedig egy tagból), csak hosszas tanácskozás után tudott dönteni. A dijat Sonkó Imre nyerte fejes góljával. Nagyszerűen mozgott Szvetnik István, a Kulcsár, Kristóf, Várady trió, a halfsorban Simonyi és Zseni. Holló, Hoffmann és Csincsák is alig maradtak C© a mozijegyért folyó ádáz küzdelem­ben. Jó volt különösen a mezőnyben Kecskés, de a második garnitúra mozgásán is meglátszott a komoly téli munka hatása. Az első szabadtéri edzés nem csak fut­ballistákat vonzott a vásártérre, de volt nézőközönség is éég szép számmal. Ka­cagás, jókedvű lelkes hangulat tette hangossá az o'lyan sokáig néma labda­rugó pályát és környékét. Jövő vasárnap már edzőmérkőzés lesz a KNSK és a KAC között. A KISKUN SPORT LIGA ALAKULÓ KÖZGYŰLÉSE. A Kiskunviadal szervezőbizottsága szerdán este 6 órakor tartja utosó ülé­sét, améyen a Kiskun Sport Liga alakuló közgyűlésére vonatkozó ügyeket tárgyal­ja.. Az alapszabály és versenyszabályok elkészítésén kivü* (amelynek a tervezete mái* meg van) a tisztikar összetételére vonatkozó javaslatot is a szerdai ülésen dönti eCi a szervezőbizottság, de foglal­koznia kell a közgyűlés élé kerülő min­den üggyel, hiszen az első Kiskunviada­lon összeülő értekezlet a szervezőbizott­ságot bizta meg az alakuló közgyűlés előkészítésével. A szervezőbizottság tag­jait ezúton is meghívja az elnökség. BIRKÓZÁS. Kovács Mihály második lett la vidék leg­jobbja versenyem. A magyar vidéki birkózósport legszebb versenyét, a vidék legjobb birkózója cí­mért, az idén Szeged rendezte meg. A dél kerület színeit a nehézsúlyban halasi birkózó képviselte Kovács Mihály sze­mélyében, aki az öt vidéki kerület leg­jobbjaival! vívott versenyben második he­lyezést ért el A verseny rész'etes ered­ménye a következő: Légsuly: 1. Szekfü (nyugat), 2. Dé- kámy (dél), 3. Klein (észak). Pehelysúly: 1. Prójka (nyugat), 2. Jónás (észak), 3. Futó (dél). Könayüsü’y: 1. Filax. (észak, 2. Oz- vány (nyugat), 3. Benedikt (kelet). Kisközépsüly: 1. Schrankó (észak), 2. Gutái II. (dél). Nagyközépsuíy: 1. Ferenczi (kelet), 2. Kripka (nyugat), 3. Laszák (észak). Kisnehézsuly: 1. Kurucz I. (dél), 2. Tóth (nyugat), 3. Pa’otás (kelet). Nehézsúly: 1. Kipka (észak), 2. Kovács M. (dél), 3. Vitális (nyugat). (Dél1 csapata a szerencsétlen váloga­tás miatt csak harmadik lett észak és nyugat mögött. Ki az a Guth II? Ez a déli kerület egyik legújabb és sötétben megrendezett válogatóversenyének aj győztese talán? Hói van Száraz, Túri és a többi nem Szegeden lakó kiváló déí- kerii'eti birkózó?) Anyakönyvi liirelí — Február 5. — február 12. — SZÜLETTEK: Krcmzer Imre es Gut Rózsának Lenke nevű leányuk. Gyóni Béla és Gyuris МвМнмвп*» ШШПИНВИ1 Máriának Mária nevű leányuk. Tóth B. Maliidnak Károly nevű fia. Almási Imre és Berki Etelkának Mátríja nevű leányuk. Babó Károly és Vörös Erzsébetnek Ká­roly nevű fiuk. Lehóczki János és Schne­ider Máriáinak hlat.va szüleitett fiuk. Szaíai Sándtor és Szabó Cs. JuBiánnártak Sán­dor nevű fiuk. Tóth Benő és Becze Má­riának Mári|a nevű Beányuk. Tóth Bura Lajos és Markai Rozáliának Lajos nevű fiuk. Martönosi Ferenc és Faragó Anná­nak Benő nevű fiuk. Bábud Sándor és Simon Juliannának Károly nevű fiuk. Maczkó János és Lantos Viktóriának Juliánná nevű leányuk. Nyerges Já­nos és Nagy Szakái Ágnes­nek Irén nevű Beányuk. Hetyei Ferenc és Németh R. Maigitniak Jenő nevű fiuk. MEGHALTAK: Dobos Jánosné Csendes Mária 20 éves korban, Árendás Veronika 81 éves, Tajtj. Balázs 38 éves, Tegzes Imréné Kiss Mária 83 éves, özv. Rádóczi KárOfymé Modok Gy. Lucia 76 éves, Unokía. Balázs 32 éves, Sinkla Jánbsné Németh Erzsé­bet 78 éves, Surján Lajos 76 éves, özv. Benedek Mihályné Keresztúri Mária 79 éves, Borbély Benő 74 éves, Dobó Szil­veszter 1 hónapos, özv. Závodszki Já- Hosné Puha Terézia 71 éves, özv. Novák Jánbsné Kovács Mária 88 éves, Batíz Terézia 5 hónlapos korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Bábud Antal Lehóczki Juliánná Krisz­tinával. Musia Benő Farkas Teklával. Vörös Károly Maruzsa Erzsébetté*. Ko­vács József Opóczki Zsuzsánnávatl Fad- di János jánoshaflmai lakos Kudliman Etelkával. Horváth István Károly Mária bácsalmási lakossal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: SipOs János Szabödszálási lakos Gu- bányi Margittal. Csűri István Mityók Máriával. Gangfii Béla Tég'ás Juliármá- val. Matyiik Lukács Major Margittá». Szűri Benő Péter Máriával. február 15 Fe’elős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Amerika Felfedezése "4II1IIIIIIII1IIIÍIIIIMIIIII1III IDEGENBŐL FORDÍTOTTA: ANONIM lillllllllllllllllllllllH'" Folytatás 13 — Most már több mint bizonyos, hogy ez az ismeretlen föld a legtávolabbi kap­csolatban sincs a kincsek honával, In­diával — sóhajtotta lemondó gesztussal a nagy felfedező. — Valami vad szigetre sodort végzetem, ameyen csalódva ál­lapíthatom meg fanatizmussal vallott eszméim kudarcát és vállalkozásom csődjét. Elszorul a szivem, ha végiggon­doltok a viharokon s a rettenetes áldo­zatokon s ha látom, hová torkolt vak­merő utam s milyen vigasztalanul nyo­morult pontjára értem a földnek. Nos, mondhatom, ezért a sivár eredményért kár volt az áldozat és fe’es'.eges volt a huszonhét napig tartó emberfe'ettt küz­delem. Vad fájdalom viharzott végig Komm- bus idegein- Úgy érezte magát, mint aki elbukott, mert romba dőlt é'etének célja. De fájdalmával és gondolataival nem bibelődhetett sokáig. Az óriási madár­fészkek fe'ől hirtelen és váratlanul fülsi­ketítő zenebona hallatszott. Minden szem a falu felé terelődött, ahonnan az üvöl­tözés hangzott. — Nos, ott vannak az ős'akók — mu­tatott Kolumbus egy furcsa embercso­portra, amely a tisztás el enkező oldalán vadul hadonászva és körbe-körbe ugrán­dozva ordítozott. A matrózok kővé merevü've csodálták a különös látványt. Tizenöt-húsz ember — egytől-egyig két méteres óriás — fe- . nyegetődzött és toporzéko'-it, nyilván a lehető legrosszabb do'ogra készü ődve. Valamennyiök fején, mintegy koponyá­jukba szúrva, színes toll bóbiták Lenge­deztek. A matrózok a nagy távolság miatt képtelenek voltak kivenni, hogy a rézvörös szinü emberek fején lengedező tollbokréta valóban haj helyett nől-e a fejükön, vagy csak va'amiféle jelvény­ként tűzték oda azokat. Az ugrándozó vörös ördögök, úgy lát­szik, tudták, hogy e'lenség van a közel­ben, mert időnként va'amennyien abba az irányba fordultak, ahol Ko’umbus és társai lapultak s bizony kézzel-lábbal igyekeztek tudtul adni a betolakodott idegeneknek, hogy megölik és megeszik őket. Mozdulataikból s egyre fenyege­tőbb hanghordozásukból mindenesetre a legrosszabbat olvasta ki Ko’umbus. A rézbőrü csapat fegyverzete, amint messziről ki lehetett venni, lándzsáié'.© botokból, hajlított bambusz-ijjakból, va­lamint hosszú, kötélszerü ismeretlen va­lamikből állott, amiket iszonyú sebesen forgattak fejük fölött. Kolumbus egy darabig feszült figye­lemmel szemlélte a szigetlakok eszeve­szett kánkánját, majd kiadta az utasí­tást az előnyomulásra. — Úgy látom, nincs okunk megijedni azoktól a kezdetleges fegyve. éktől, ami­ket a vademberek kezeiben Iátok* — szólt halk hangon a matrózokhoz. — Csak arra vigyázzatok tehát, hogy ne kerüljön birokra a dolog, mert ha ölre megyünk, feltétlenül mi huzzuk a rövi- debbet. A pisztolyokat ne süssétek el ok nélkül, ellenkezőleg: minden lehetőt el kell követnünk, hogy az ösíakók bizal­mát és barátságát megszerezzük. Most pedig Jézus Krisztus és a Bo’.dogságos Szűz legyen mivelünk! Rajta tehát! Előre! A matrózok meglódultak. Futólépés­ben rohantak az erdőtisztásig. Ott meg­álltak és Kolumbus Kristófot közrefogva farkasszemet néztek a rézbőrü, tollbóbi- tás, zajongó ősBakókkai. Ahogy Kolumbus és hét embere megje'ent a tisztáson, egyszeriben végeszakadt a rézbőrüek zajongásának, önfeledten, tátott szájjal csodá'koztak az óriások a nyilvánvalóan soha nem lá­tott különös alakokon. Egyik-másikuk földre dobta magát s úgy figyelte a csodá'atos jövevényeket. Rémület és két­ségbeesés tükröződött minden mozdula­tukon. Ko’-umbus mindent megragadott, hogy enyhítse a pilanat feszültségét. Néhány lépést előre ment s taglejtésekke! meg­értetni igyekezett, hogy ő és társai sze­rencsétlen hajótöröttek, akik segítséget kérni jöttek, nem pedig ölni, gyilkolni, vagy pusztítani. A rézbőrüek mintha megértették vo na, a je'eket. Már nem ugrándoztak olyan veszettül s hatalmas ck’éket sem muto­gatták. Csak áltak és bámultak: kerekre nyílt szemmel, kiegyenesedve, mozdulat­lanul. Ko'umbus persze nyomban megérezte, hogy lényegesen megenyhült az iménti feszültség s jobb kezét magasra emelve hívogatni kezdte a, to Ibóbitásokat. Azok azonban a világért se mertek megmoccanni. Elenkezőeg, újra, ir.egvi- csorgatták fogaikat s az iméntinél is bömbölőbb rivalgásba; kezdtek. Mit volt mit tenni, meg kellett várni. amig újra, lecsöndesül az esztelen népség. Néhány keserves perc után, mintegy vezérszóra, csakugyan megszűnt a zajon­gás. Ko'umbus arra következtetett ebbő* a híirte’en elhallgatásból, hogy valami versfélét, vagy valami köszöntésfélét szavalhattak a rézbőrüek, amit nem any- nyüra fenyegetésnek, mint inkább meg­tiszteltetésnek kedl tekinteni. — Értettetek va'amlit ebből a hangre­csegésből? — fordult Kolumbus a fe­szülve figyelő matrózokhoz. — A recsegésen hívül egy árva han­got sem! — hangzott az egyöntetű fe­lelet. — No, szépen vagyunk! — bosszan­kodott a vezér. — A jó Isten se érti ©zt az ugatást. Meg se merek szó'alni, mert félek, hogy elszakadnak. — Gyerünk talán közelebb! — taná­csolta az egyik matróz. — Lehet, hogy nem is nagyon felnek tőlünk. A mondó vagyok, hogy a végén mi fogunk elsza­ladni. — No, csak ne ijesztgess! — intette lé a tréfáUöozót Ko’umbus, aki lassan, óvatosan megindult a rézbőrüek félé. A tollas bóbiták ekkor újból idege­sen remegni kezdtek a rézbőrüek fején. Egyébként csendben és mozdulatlanul várták a köze'edő © .nbereket. Mikor azon­ban a matrózok is megindultak, ismét teljes erővel kitört a fülsiketítő zene­bona. Ko’umbus kénytelen volt megállítani* embereit, hogy megnyugtassa a vadakat Most már csak maga ment. Lassan és nyugalmat erőszakolva magára. Még arra is gondja vöt, hogy időn­ként megmutassa fogsorát s körülbelül olyanféle fintorokat vágjon, mint aminő­ket a rézbőrüek mutattak. Ez persze nem volt valami könnyű do’og, mart hi­szen a toübóbitások fintor веки, bor­zalmasan rut pofák voltak. (Folytatjuk). Helyi Értesítő Lap vállalat-nyomda. Kiskunhalas

Next

/
Thumbnails
Contents