Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-16 / 100. szám

1933. december 16, szombat XXXIII. évfolyam, 100. szám Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉS! AR ÉGY EVÉÉ. I I MEGIELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON <4«lybca ••• ••• MP - Vidékre ••• - - ...... 1« P I Alapította, PRAGER FERENC I Szerkesztőség, Molnára. 2. — Telefon 43 EGY SZÁM ÁRA 1* FILLÉR | | Kiadóhivatal, Városháza épületében Juhász V. Istvánná férj bűnügye a bíróság előtt Kint sürü hó hullik. A városi köz­gyűlés közönséggel telt termében pe­dig ma kezdődött meg kilenc óra­kor az utóbbi évtizedek legször- nyübb férjgyilkosságának főtárgya­idba. Juhász Vida Istvánné ma ált bírái elé, hogy feleljen azért, .mert 1931 októberében egy őszi estén ko­csisával Varga P. Istvánnal megölték, férjét, előtte pedig beléndek méreg­gel kábították el. A mai főtárgyalást óriási érdek­lődés előzte meg. Már napokkal ez­előtt mindenki erről a szörnyű bűn­ügyi -drámáról beszélt és a felfoko­zott kíváncsiság annyi embert hozott erre a tárgyalásra, hogy végül is a tárgyalástvezető elnöknek kellett ki­adni az utasítást, hogy több sze­mélyt már ne engedjenek be. A bűnügyet a kalocsai törvényszék Oláh tanácsa tárgyalja, szavazóbirák dr. László Géza és dr. Piatsek Lajos. A vádat Eckert kir. ügyész képviseli, míg a védelmet d!r. Lázár Ödön, dr. Mészöly Dénes látja el. A főtárgyalás előtt negyedórával kísérik be a tárgyalóterembe Juhász Vida Istvánnét a gyilkos asszonyt. Fekete bunda van rajta, gyászfátyo­los kalap, fekete keztyü és gombos cipő. Vádlottársai Varga P. István a volt kocsis és özv. Katona Ist­vánné a beléndek mag szállítón egy­szerű tanyai öltözék van. Oláh Miklós elnök megállapítja, hogy a tanuk jelen vannak, majd az ügyészt kéri indítványtételre. Az ügyész és a védők kérik a tárgya- lás megtartását. Az elnök ezután a tárgyalást meg­nyitja és ismerteti az ügyészség vád­iratát, amely szerint az ügyészség Juhász Vida Istvánné ellen gyilkos­ság címén emelt vádat, Varga P. Ist­ván és özv. Királyné ellen pedig bün- részesség miatt. Megkezdik a gyilkos asszony kihallgatását A 'hallgatóság között az izgalom és a várakozás tetőpontjára lép, amikor Juhász Vida Istvánnét szó­lítja az elnök. A gyilkos asszony áll és úgy hallgatja az elnök szav Az elnök megkérdi a vádlottól: — A vádat megértette? — I; — feleli — Juhászné. Majd a i sik kérdés következik: — Bünösi érzi magát? — Igen — feleli t hallható hangon — Juhászné. — Most mondja éli sorra és re re az életét férjé mellett — s hozzá az elnök. — 1924-ben kötöttem házassá férjemmel — kezdi vallomását hászné. Hangja mind csöndest lesz, úgyhogy az elnök kénytelen gyelmeztetni, hogy hangosabban széljen. — Első időben — folytatja — s rettük egymást és nem volt köz- ! tünk nézeteltérés, de alig pár hó­napig tartott ez az ideális állapot, mert férjem kezdett vélem durva , lenni. Esküvőnk őszén szülés előtt j álltam és ekkor vettem észre, hogy ! férjem milyen rossz szivü ember. Nem törődött azzal, hogy terhes ál­lapotban vagyok, hanem kihajtott a földekre, hogy répát kapáljak, dol­goztatott velem a legdurvább mun­káktól kezdve mindent és hiába pa­naszkodtam, hogy beteg vagyok és a munkát nem bírom, ez mitsem használt. Mikor kértem, hogy hivas­son hozzám orvost, vagy szülésznőt, nagyon durva lett hozzám, szidal­mazott és 'hallani sem akart arról, hogy segítséget hívjon. így történt meg azután, hogy gyerekem idő előtt született és természetesen neon élt megszületésekor. Én ekkor kezd­tem nagyon elhidegülni férjemtől, de később aztán mégis úgy döntöt­tem, hogy nem hagyom el, hanem megpróbálok tűrni mellette, amig le­het. A vallomás szerint a „durva“ férj tovább veri a feleségét Az én elhatározásom nem használt a férjemnek, pedig én igyekeztem mindenben kedvére járni. Tovább ütött és vert és tovább dolgoztatott velem mindenféle cseléd munkákat. Ezektől nem kiméit meg akkor sem, mikor a következő évben október hónapban ismét szülés előtt álltam. Megismétlődött az előbbi eset, ek­kor sem akart még csak hallani sem orvosról, vagy. szülésznőről. Csak amikor nagyon könyörögtem neki, akkor fogatott be nagy károm­kodások közben a kocsiba és a ko­csissal éjszaka küldött be a városba, ahol a szüleimnél szálltam meg nagybetegen. Itt a városban is szü­letett meg a gyermekem' és a fér­jem egész betegségem ideje alatt imég csak meg sem látogatott. Én ekkor kaptam szívbajt is, mert fájt az hogy férjem ennyire elhanyagol, én betegen feküdtem, addig ő a tanyán mulatozott és semmi ikilődést sem mutatott arra, hogy nézzen, hogyan is érzem magam, ítegségem után gyermekemmel intem ismét a tanyára, ahol a áltozatosabb durvaságokat éltem Férjem ismét vert és rosszabbul ; velem, mint a kutyával és gyér­ünkkel szemben sem bírt semmi ető érzékkel. Nem szerette a sa- gyermekünket és engem1 szinte len nap megvert. A férjnek nem kell gyerek у éltünk egy évig, életem tele csupa szenvedéssel és 1926-ban, :or újból szülés előtt álltam, férjem rettentő haragra gerjedt és kijelentette, hogy neki nem kell a gyerek. Mindenáron meg kell akadályozni — mondotta — és hozott nekem po­rokat a városból, kényszeritett, hogy azokat szedjen be. Be is szedtem őket és nem szültem. A porok abor- tust okoztak. Sokat sírtam ekkor, mert nagyon szerettem a gyerekeb két és fájt .nekem, hogy ilyen til­tott dolgokkal akadályoztam meg férjem parancsára a szülést. A férj viszonyt folytat Itt nem ért véget ä megtévedt feleség vádsorozata meggyilkolt fér­je ellen, mert igy folytatta vallomá­sát: — 1927-től kezdve teljesen és vég­érvényesen elhidegültem férjemmel szemben, mert megtudtam, hogy az egyik tanyai fiatal leánnyal viszonyt folytat és ennek a viszonynak nyo­mán a leánynak gyereke is született. Ekkor elhatároztam, hogy elhagyom férjemet és hazaköltözöm a városba szüléimhez. Férjem erről hallani sem akart. Azt mondta, ha megpróbálok tőle elmenni, akkor legyilkol. Ekkor történt, hogy édesanyám is rnegdbr- gálta férjemet, amiért velem: ilyen rosszul bánik. Ez sem használt neki. Én mégsem hagytam el, mert tud­tam, hogy beváltja fenyegetését iéS ha elhagyom, le fog gyilkolni. Itt sírva fakad a vádlott asszony és vallomását nem is tudja másod­percekig folytatni. Sírva mondja el, hogy férje a gyermeküket is állan­dóan verte és azzal is a Iegdürváb- ban bánt. A férjet okirathamisitás- ért feljelentik — ennek is az asszony issza meg a levét — Engem közben — vallja az asz- szony — megkért a zsanai tanitónö, aki közelünkben lakott, hogy főzzek neki kosztat. Én vállalkoztam erre, de férjem folyton bántott azzal, hogy sokat főzök neki. Ezt én elmondtam a tanítónőnek, aki azután levélben azt irta nekem, hogy keveset főzök neki. Ezt a levelet azért küldte, hogy férjem ne bántson az ételmennyiség miatt. — Közben férjemet feljelentették okirathamisitás miatt, amit egy pasz- szus meghamisításával követett el. Ezt a följelentést férjem a tanítónő­nek tulajdonította mindén alap nélkül és ezért is engem vont felelősségre. Durvaságai szinte elviselhetetlenekké kezdtek már válni. Az asszony feljelentést akar tenni a [rendőrség­nél — Férjem durvaságait és bántal­mazásait már nem bírtam tovább és ezért bejöttem a városba és itt a rendőrségnél akartam panaszt tenni férjem eilen. A rendőrségnél pana­szommal elutasítottak azzai, 'hogy családi ügyekbe nem avatkozhatik a rendőrség. Szomorúan és tanácstala­nul, sírva mentem vissza a lány,ára, ahol ismételten és újra férjem ütle­gelései és verései vártak rám. Megjelenik a javas asszony így teltek a szomorú hetek, ál­landóan sirtam, mert kimondhatat­lan életem volt. Egy reggel az ágy­ban feküdtem, amikor bejött hozzám özv. Királyné, az ágyam mellé ült és én elpanaszkodtam neki az éle­temet és elmondottam, hogy mégjs csak elhagyom az uramat, mert nem bjrom mellette tovább az életet. Ki­rályné megnyugtatott és azt mondta, hogy nek,i is három ura volt, nem ér az semmjt, ha elhagyom a fér­jemet, mert az üldözni fog engem továbbra is. Van neki egy jó ta­nácsa, — mondotta. Van egy szere, amitől az uram meg fog juhászod­éi, főzzek neki belőle és valamiféle italába keverjem azt bele. — Megmondta Királyné, hogy még aznap küld nekem a szerből. Én nem tudtam, hogy milyen szerről van szó, csak örültem annak, hogy férjem meg fog majd változni. A délelőtti órákban azután a kocsist Varga P. Istvánt el is küldtem1 Ki­rálynéhoz, akitől Varga el is hozta a szert Csak később tudtam meg, hogy ezt beléndeknefc hívják. Én meg js főztem a beléndeket, mire elfőtt, fél deci lehetett és ezt az uramnak a borába töltöttem. A beléndekes bort meg is itta, de semmi változás nem volt a nyomában. A kocsis szerelmével zsarolja Juhász Vidánét A kocsisnak el is mondtam-, hogy a beléndeknek semmi hatását nem látom férjemen, holott Királyné azt mondta, hogy csillapító hatása lesz. A kocsis nevetni kezdett. — Csillapító hatása? Ellenkezőleg, bolonditó batása van. Majd megfenyegetett a kocsis, hogyha nem leszek az övé, akkor megmondja férjemnek, hogy én meg akartam mérgezni. Én nagyon meg­ijedtem, hogy ebből nagy baj lesz és kénytelen voltam a kocsis kíván­ságát teljesíteni. De kénytelen voltam a kocsis ostromának eleget tenni az­ért is, mert férjem minden ok nél­kül állandóan féítékenykedett rám és nagyon sok emberrel meggyanusifott. A Juhász-Vida tanyán, újból beléndeket főznek — Én már teljesen meg voltam zavarodva ekkor — folytatja sírva Juhászné. Férjem durvaságai nem hagytak alább, a kocsis egyre zsia- rolt, olyan voltam1, hogy már nem is tudtam mit csinálok. Ismét a be- léndekhez fordultam és megkértem Királynét, hogy adjon még belénde­ket. Erre ő rá is beszélt engem.

Next

/
Thumbnails
Contents