Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-09 / 98. szám
december 9 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldaí könyvekben foglalt felszólalásai az irányadók. A közgyűlési jegyzőkönyvekből megál'apitottan nyilvánvaló, hogy a közgyűlésen többen szóltak fel a ffl-ik számú iskola o'.ykénti elhelyezése elten, miként az a vádolt ingatlanának ! megvétele révén nyert volna megoldást, j Tegzes Károlynak a közgyűlési jegyző- I könyvekben foglalt felszólalásaiból nem az állapítható meg, miszerint ő azt állította volna, hogy a III-ik szám* iskolára nincs szükség, hanem hogy ez az iskola oda' helyeztessék el, ahol egyáltalán nincs iskola. Tegzes Károly felszólalásai során — miként az a közgyűlési jegyzőkönyvekből megállapítható — nem is állította azt, hogy az u. n. pirtói ha- tárrésztö! 6 km. távolságról 3 óra hosz- szat kell a gyermekeknek iskolába járni, hanem felszólalása afeletti aggodalmaskodásának kifejezője, hogy ha a Illik számú iskola is ott létesittetik, ahol egymástól nem nagy távolságra már két iskola van, a túlsó oldal örök időkre elesik az őt méltán megillető iskola létesítésétől Főmagánvádló közgyűlési felszólalásainak ilykénti tartalmábóll a kir. törvényszék nem találta megállapíthatónak azt, hogy főmagánvádló oly kijelentéseket tett volna, melyek a közérdekkel ellenkező felszólalásoknak volnának tekinthetők, mert az iskolák elhelyezésére vonatkozó fent ismertetett adatok ismeretében az ő felszólalásaiból az állapítható meg, hogy felszólalásait animo látástól menten a közérdek szemel ött tartása és a tárgyilagosság jellemzi. Főmagánvádlónak abbó. a közgyűlésen tett kije'entésébő, hogy a II. számú iskolába is alig járnak, tekintve a III-ik számú iskola mikénti létesítése tekintetében felsorakoztatott tárgyilagos érveit, nem vonható arra következtetés, hogy felszólalását hamis beállítás és lielkilK- meretlenség jellemzi. Ezekkel szemben a főtárgyai ás adatai alapján megállapítást nyert, hogy vád'ott felesége azon iskolában, mely a vádlottól megveendő házban nyert volna elhelyezést, minit tanitó- nő, éhelyezkedést talált volna s vádlottnak — tekintve, hogy az iskolában tanítónői lakás is állt volna rendelkezésre — az épület eladása nemcsak anyagilag, de ezen e.helyezkedési lehetőségre is tekintettel, érdekében állott; — ami viszont azt sem zárja ki, hogy vádlott is az isko a elhelyezésnél elsősorban a közérdeket tartotta szem előtt ép úgy, mint ahogy ez főmagánvádlónak is az általa elképzelt beállításban jogában állott. A főmagánvádló közgyűlési felszólalásának azon kitételét illetően pedig, hogy a vád'ottól a III-ik számú iskola céljára megvenni szándékolt épületben vesszőfonat is van, Katona Imre vallomása tartalmaz adatot. De mindezeken tulmemiőleg a III-ik számú iskola mikénti létesítése tárgyában a polgármesteri javaslatot elvető indítványt a városi képviselőtestületi közgyűlés hozta meg és pedig névszerinti szavazással s igy az sem állapítható meg, hogy ezt a határozathozatalt a főmagánvádló felszólalása váltotta vök na ki. Ezen adatokra figyelemmel a kir. törvényszék nem találta megállapíthatónak azt, hogy főmagánvádló az 1931. évi július hó 16 és október hó 12 napján megtartott városi képviselőtestületi közgyükén olyan kijelentéseket tett volna a III-ik számú iskola létesítésével kapcsokban, melyek valótlansága bebizonyítást nyert volna s illetve aminek kitételei vaók; e takipfctben a tanuk a’apján megállapítást nyerhetett volna az, hogy az inkriminált tartalmú cikk kitételei valók; e tekintetben a tanuk, vallomásai sem foglalnak magukban semminemű positiv adatot. Minthogy pedig vádlott ily körülmények között, mint a fentidézett kitételeket tartalmazó közlemény szerzője a közlemény egész tartalmában, de különösen főmagánvádlónak közgyü esi fe'szólalásaival kapcsolatban Tegzes Károly főmagánvádlót úgy tünteti fel, mint akinek lelkülsme- reflensége ás hamis beállításai eredményében hiúsult meg a III-ik számú iskola létesítése, aki ezáltal az igazságot fosztotta meg egyik betűjétől, következőleg tehát eljárása ezen egyik betűjétől megcsonkitott szóval jellemezhető, — minthogy főmagánvádlóról ily tények állítása különösen sajtó utján, mint ahogy azt a vádlott tette — a cikk megírására késztető minden egyéb lelki motívumoktól eltekintve — alkalmas ar- ra, hogy főmagánvádlót mint olyant, kinek azon pusztarészen, hol gazdálkodik s mint tanult gazda:, jó példával kell előljárjon1 — közmegvetésnek tegye ki; ezért a kir. törvényszék úgy találta., hogy a vádlott által irt és köz- zététetett közlemény kimeríti az 1914. évi XLX. te. 1. §-ába ütköző és 3 3. §. 2. bekezdésének 1. pontja szerint minő- j sülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségének tényálúadéki alkaté léméit:, i miért is vádlottat abban, mint szerzőt, beszámítást kizáró és büntethetőséget megszüntető ok hiányában bűnösnek kimondani és megbüntetni kellett. A büntetés kiszabásánál a bíróság |azt, hogy vádlott becsületsértés vétsége' miatt már büntetve volt, mint súlyosbító körülményt, ellenben nyomasztó anyagi helyzetet, mely az általános gazdasági leromlás folyományaként jelentkezik, — továbbá, hogy a főmagánvádló felszólalása fo’yományaként jelentkező ingerült lelkiállapota váltotta ki a cselekmény elkövetését mint enyhítő körülményeket ekként mérlegelve, a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokoltnak találta1 s ehhez képest vádlottat a rendelkező részben irt, a bünöíssége fokával arányban állónak mutatkozó büntetésre ítélte. A kir. törvényszék a vádlott által kért azon bizonyítás kiegészítést, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál 860-40. 1866—1931. szám alatt elfekvő iratok, melyek az államépitészeti hivatal terveinek, javaslatainak, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak az isko’avé'elre vonatkozó iratait tartalmazzák, szereztessenek be, — azért utasította e', mert az ezen. iratokkal bizonyítani kívánt azon körülményekéit hogy a megvenni szándékolt épület isko a céljaira tejesen alkalmas és hogy mennyi az épület és telek értéke, a Ierant már kifejtetteknél fogva az ügy eldönthetése szempontjából ’szükségtelennek találta. Az Ítéletnek közzététele a pénzbüntetés és bűnügyi költségekért való felelősség, valamint a pénzbüntetésnek behajthatatlanság esetére szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatása tárgyában rendelkező része, valamint az ítélet egyéb rendelkezései a rendelkező részben felhívott törvényszakaszokon alapulnak. Kalocsa, 1932. október 7. napján. OLÁH MIKLÓS s. k. jtir. tszéki tanácselnök, Dr. LÁSZLÓ GÉZA s. k. kir. tszéki bíró, előadó. A kiadmány hiteléül: Miáíltó MáWa s. hiv. tisztviselő. В. VII. 14622. 1932—21. szám. A Magyar Szent Korona Nevében! A Budapesti Királyi ítélőtábla mint büntető bíróság, a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádo.t Rá- sonyi Papp Gedeon etem indított bűnügyet, amelyben' a kalocsai kir. törvényszék 1932. évi október hó 7-én B. 2665—1931—17. Szám alatt Ítéletet hozott, a vádlottnak a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség megál'api- tása miatt bejelentett és írásban is indokolt fe ’ebbezése folytán nyilvános fe!l- iebbvitfiili fölárgyaáson, vizsgást alá vette s meghozta a következő ÍTÉLETET: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a II. Bn. 28. §-ában foglalt anyagi semmiségi okból megsemmisíti és a vádlottat a terhéie megállapító tt cselekményért a Bv. 3. §-árnak 2. bekezdése és a II. Bn. 3. §-ának 1. bekezdése a’apján, a Btk. 92. §-ána,k alkalmazásával 100 (egyszáz) pengő pénzbüntetésre ité’i. A pénzbüntetést a jogerős ítélet kihirdetásétő’, vagy kézbesítésétől számított 15 nap alatt, végrehajtás terhével, az 1892:27. te. 3. §-ában előirt célra, a 45.100—1931. I. M. számú rendeletben meghatározott módon megfizetni s azt behajthatatlanság esetében a St. 41. §-a és a II. Bn. 8-10. §-a,i értei! - mében 10 (tiz) pengőnkint 1 (egy) napi fogházra kel! átvá'toztatrai. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét he ybenhagy- ja azzal a kiegészitéssel, illetve helyesbítéssel, hogy a vádlott bűnösségének megállapitásánál kitünteti, hogy a St. 33. §-árnak 1. bekezdés© szerint, mint szerző bűnös, továbbá, hogy a vádlott nem róm. kath., hanem református vallása és hogy a bűnügyi költségek felől való rendelkezésnél a Bp. 489. §-a helyett a Bp. 479. és 480. §-át hívja fel. A Bp. 479. és 480. §-,ai alapján köteles a vádlott a feltebbviteti eljárással felmerült ügyvédi képviseleti díj és költségek fejében 100 (egyszáz) pengőt a főmagánvádló részére az Ítélet jogerőre emelkedésé tői számított 15 nap alatt, végrehajtás terhével, mint bűnügyi költséget, megfizetni. Az elsőfokú bíróság Ítéletében megjelölt személyeknek a St. 40. §на (alapján megállapított fokozatos vagyonjogi felelőssége a kir. törvényszék által ügyvédi képviseleti és utánjárási költségre, mint szintén bűnügyi költségre és a most megállapított pénzbüntetésre: és bűnügyi költségre kiterjed. INDOKOLÁS: Védő a vádlott csatlakozásával a feilebbviteli főtárgyaláson a valóság bizonyítására bizonyítás kiegészítést indítványozott és pedig kérte Kehner Károly tanfelügyelőnek tanúként való kihallgatását és a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból a. kérdéses iskoláié,IáUitási ügyre vonatkozó ügyiratok beszerzését és ismertetését. Nevezett tanú kihallgatását a kir. törvényszék el is rendelte:, de a főtárgyaláson nem jelent meg és a vádlott nem ragaszkodott a kihallgatásához, rém indítványozta újból való idézését. A kérdéses iratok beszerzését a vádlott már az első fokon indítványozta, a kir. törvényszék azonban indítványát elutasította. Ezt a közbenszóló határozatot ugyan a vádlott alaki semmiségi pk megjelölésével megtámadta, azonban ezt a semmiségi okot a fellebbezés bejelentésekor nem tartotta fenn. A St. 53.. és 54. §-ainak rendelkezései szerint vádlott védője a felajánlott bizonyítékokat már nem érvényesitheti, mert az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében ily bizonyítási mód a kir. Ítélőtáblánál már nem foghat helyt. A felajánlott bizonyítékok felvételét ennélfogva, mint a bünper érdem’egais eldöntéséhez fel nem használhatót, a Bp. 393. §-a 3.. bekezdésének 1. pontja alapján meg kellett tagadni. Az ügy érdemében: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást, nemkülönben a valóság bizonyításának eredményeként megállapitott tényeket az ott megjelölt és helyesen értékelt bizonyítékoknál fogva, szintén valónak fogadta eh Ki egészítette, azonban a tényállást, a vádlottnak meg nem cáfolt védekezése alapján azzal,hogy ő a vádbei cikk kéziratát, azzal a tartalommal, ahogy az nyomtatásban megjeent, a Kiskunhalas Helyi Értesítője szerkesztőségének a lapban való közzététel végett küldte be, de az akaratán kívül történt, hogy az a lappéldányok mellett röpirat formában jelent meg. A kir. itélőtába megítélés© szerint a vádlott sajtójogi felelősségére ennek a körülménynek befolyása nincs, mert a vádlottnak közzétételi Szándékkal irt szellemi terméke sajtóban jelent meg, igy ö azért sajtójogilag mint szerző, fele ős. Egybevetve a vádbeli tényállításokat a valóság bizonyításának eredményeként megállapitott tényekkel a kir. Ítélőtábla úgy találta, hogy a kir. törvényszék he’yesen állapította, meg, hogy a valóság bizonyítása nem sikerült és ez alapon tévedés nélkül állapította meg a vád'ott bűnösségét és cselekményét törvényszerűen minősi tette is. Mindezeknél fogva az elsőfokú bíróság Ítéletének a büntetés kiszabásán kívül eső részét, a szükségessé vált kiegészítésekkel, a Bp. 423. §-ának 3. bekezdése alapjián helyben kellett hagyni. Ellenben ugyanennek az Ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó részét a Bp. 423. §-ának 2. bekezdés© értelmében meg kellett semmisíteni, mert a kir. Ítélőtábla úgy találta, hogy a kir. törvényszék nem ismerte és sorolta fel kimerítően az enyhítő körülményeket, igy a bünösségi körülményeket nem is mérlegelhette a Btk. 89. §-ának megfe- le ően, másrészt nem volt kellő tekintettel a vádlott nehéz vagyoni és kereseti viszonyaira és a Btk. törvényszerűen alka mázott 92. §-ának keretén belül a pénzbüntetés összegét tuímagas összegben állapította meg. A kir. ítélőtábla enyhítő körülménynek vette még figyelembe, hogy a vádlott, bár anyagi érdeke is fűződött a tanyai iskola létesítéséhez annak felállítása érdekében kul- tur és közérdek szempontjából is tevékenykedett, — ezenfeül, hogy az akaratán kivül bár a lapnak kiegészítő részét képező, de röpiratformájában megjelent terjedelmes cikkében csak igen kis részben tért el a tárgyilagos hangtól, s a rágalmazást megvalósító tényállításai sen súlyosak. A bünösségi körülményeknek ekként való mérlegelése mellett a kir. Ítélőtábla a rendelkező részben kitett pénzbüntetést találta a vádlott alanyi bűnösségének fokával, cselekményének tárgyi súlyával, — nemkülönben vagyoni :és kereseti viszonyaival helyes arányban állónak. Az Ítélet egyéb rendelkezései az ott felhívott törvényhelyeken alapszanak. Budapest, 1933. április 22. napján. GADÖ ISTVÁN s. k. kir. Ítélőtáblái tanácselnök; MEDVIGY ISTVÁN s. к. III. fiz. crop. jel. felír, kir, Ítélőtáblái bíró, e őadó; Dr. MOLDOVÁ- NYI GÉZA s. k. kir. ítélőtáblái báró, szavazó. Dr. GOÖR s. k. előadó. В. I. 3114. 1933—24. szám. A Magyar Szent Korona Nevében! A Magyar Királyi Kúria a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Rá- tsonyi Pap Gedeon elten indított bűnügyet, melyben a kalocsai kir. törvényszék 1932. évi október hó 7. napján B. 2665. 1931—15. szám alatt, a budapesti kir. ítélőtábla pedig a vádlottnak fellebbezésére 1933. évi április hó 22. napján В. VII. 14622. 1932—21. szám alatt Ítéletet hozott, a vád'ott részéről használt, írásban is indokolt semmiségi panasz folytán nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő VÉGZÉST: A m. kir. Kúria a semmiségi, panaszokat elutasítja; utasítja azonban a kir. ítélőtáblát, hogy ez ítélete kiadmányaiba becsúszott azt a leírási hibát, mely szerint a kir. ítélőtábla ítéletének kelte évéül az 1933 év helyett az 1932 év Íratott, a Bp. 443. §-a ér leiméiben megfelelően javitsa ki. INDOKOLÁS. I. A kir. Ítélőtábla ítélete ellen a vádlott jelentett be semmi- ségi panaszt, a Bp. 384. §. 9. pontja, a'apjára a bizonyítás kiegészítésére irányuló indítvány elutasítása miatt, a Bp. 385. §. 1. a. és b. pontjai alapján a bűnösség megállapítása, és az eltérő minősítés miatt. II. Az alaki! okból bejelentett panasz alaptalan, mert a kir. ítélőtábla he'yes indokolással mutatott arra. hogy (az indítvány a St. 53. és 54. §-ainak rendelkezésére tekintettel e’késett. Az Írásbeli indokolásnak az a tartalma, hogy az indítvány elkésésé- ről nem lehet szó. mert azt a vádlott már az elsőfokú bírósági eljárás során előterjesztette nem vehető figyelembe, mert a vádlott az elsőfokú ítélet elfeni ezen az alapon nem jelentett be perorvoslatot s különben is ebben a kérdésben a kir. Ítélőtábla véglegesen döntött. (Bp. 428. §.) III. A Bp. 385. § 1 a) pontjára hivatkozással bele lentet t panasznak indoka az, hogy a sajtó közleménynek az a lényeges tartalma,, hogy a főmagánvádló valótlan tényállításokkal félrevezette a tanács, helyesen a képviselőtestület tagjait, — bizonyítást nyert. A beszerzett közigazgatási iratokból megállapítható, hogy Tegzes Károly főmagánvádló az 1931. évi julius hó 16-án tartott közgyűlésen oly értelemben szólalt fel, hogy ott, ahol az uj iskola létesítése terveztetik, arra szükség nincs, mert ott már van két iskola, melyek egymástól álig két és fél kiométer távolságban vannak. De ezek közelében van egy harmadik, (Trapt-féle) iskola is, úgy, hogy ezek az iskolák: teljesen kielégítik a tan- köte'esek igényeit; különben is ezek egyikébe, az északi II. sz. iskolába alig jár gyermek. Indítványa tehát az volt, hogy a Pirtó pusztán, vagyis a Vadkerti úttól keletre eső iskola nélküli pusztarészen kelten© az uj iskolát felállítani. Ugyanígy szólalt fel főmagánvádló az 1931. évi október hó 12- megtartott közgyűlésen is, kiemelv hogy a vádlottnak megvenni szán költ épülete nem felel meg az iskola, céljainak, mert a falak egy része vés. - szőből van szőve. Végül kifejezte a főmagánvádló azt az aggodalmát is, hogy ha az általa kifogásolt helyen létesítik az iskolát, a keleti oldal az őt méltán megillető iskolától örökre elesik. E felszólalások alapján a kir. Kúria is arrr következtet, hogy a főmagánvádló nem hamis, tehát tudatosan valótlan adatokat tárt a képviselőtestület elé, hanem tárgyilagosan megindokolta azt az álláspontját, hogy az uj iskolát ott kell elhelyezni, ahol még nincsen iskola. Felszólalása tárgyilagosságát nem érinti az a körülmény sem, hogy a II. sz. iskola csekélyebb látogatottságára s arra is rámutatott, hogy a vádlott házának egy része vesszőből van fonva, annál kevésbbé. mert özv. Tima Józsefraá tanítónő vallomása szerint az iskola égy időben betegség miatt tényleg népiden volt s mert az alsóbiróságok megállapítása szerint van adat arra, hogy a vád'ottól megvenni szándékolt épületben volt vesszőfonat is. A vádlott felszólalásai tehát nem voltak a közérdekkel ellenkezőik, tudatoisan valótlanok, ezért nem lehet szó arról, hogy a vádlott a valóságot bizonyította; a vádlott tehát a Bv. 16. ;§-a alapján nem tarthat felmentésre számot. IV. A bűncselekmény minősi lésénél sem alkalmazták a törvényt tévesen az alsófoku bíróságok, hiszen a sajtóközlemény lényege az, — amint arra a semmiség! panasz is rámutat, hogy a főmagánvád’ó hamis áUtásokkal félrevezette a képviselőtestület tagjait, tehát a közleményben tényállítás foglaltatik. Az alaptalan panaszok tehát a Bpn. 36. §-áboz képest elutasitandók voltak. Budapest, 1933. évi szeptember hó 13. napján. Dr. OS- VALD ISTVÁN s. k. másodelnök. Dr. SZOLNOK JENŐ s. k. előadó. Dr. SLAVEK FERENC s. k. Dr. MENDÉ- LÉNYI LÁSZLÓ s. k. KV ASSAY GYULA s. k. — A kiadmány hiteléül: Ko- váts Maliid sh. tisztviselő. j| ,
