Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-11-22 / 93. szám

6 oldal

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

november 22

— Az Ipaftestiilétben november 22-én, szerdán eiste 7 órakor taggyűlés lesz, a városi kép visel övá’aszt ásokról, melyre W tagok ezúton is meghivatnak. Az intézőbizottság.

— ö sszem arc angolti a kondást a

disznócsortía. A pestmegyei Tápiósáp község szélén a disznó csórd át őrizte Grigor Mihály 20 éves kanász. Eközben a disznók megvadultak és megtámadták a legényt. Grigor egy darabig botjával védekezett, de az állattok földre döntötték és összevissza marcangolták. A szerencsétlen kondást ■ é’ietveszéi- lyes állapotban a Bakay-klinikára szállították. ■ ' '' j

— Karácsony ejjőtt piacra kiéiül az luj »GerJe« cigaretta. A Dohányjövedék néhány héttel ezelőtt pályázatot irt ki a még karácsony előtt forgalomba kerülő, hármas töltésű, szop ókás, 4 filléres cigarettájának > elnevezésére. A több mint 2500 be- j küldött elnevezések közül a bizottság : a Gerle név mellett döntött. A Ger- j le nevet negyvenhatan küldték be : s a beküldők között a Dohányjöve- í dék 1000 darab1 »Extra« cigarettát sorsolt ki. Többen pályáztak Halasról is — de eredménytelenül.

— Megölte az asszonyt, mert nem mént vele mulatni. Szörnyű dráma történt a Somogy megyei Marcaliban. Száj- j ie János kéthelyi péksegéd egyik barátjával együtt felkereste Ruska Jánosné marmb fiatalasszonyt és a kocsmába hívta Szórakozni. Az asszony elutasítottál a hívást, mire a megdühödött pékséged négyágú vasvillát kapott fel j és azt tejes erővel az asszonyba vág- j ta. A vilia fogai Ruskánénak a szivbur- ! ko'a.tán is keresztülmentek, úgyhogy a szerencséden asszony nagy kínok között j meghalt. A gyilkost a CiSiepidőrség őri- ' zetbe vette.

Tatai tojás brikett

580

Tatai darabos szén

5’40

Salgó kocka szén

460

Borsodi darabos szén

4 60

Akác, Bükk, Gyertyán, Tölgy, Kőris hasábos, dorong és rövid» re vágott tűzifa házhoz szállítva a legolcsóbban beszerezhető :

Grünwald Zslgmond tüzelő anyag telepén, Hollő'ucca 1.

i

i

!

Halasi gabonaárak

november 21

Uj»buza 77 kgr»os 6*— P, rozs 2’50 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Arak könnyű sertés 67—69, közepes 73—75, nehéz 76—77 fillér.

Egy vagon (100 q) száraz akáchasábot . . 210 P.

Egy vagon (100 q) száraz akác- vastagdorongot . 195 P.

Egy vagon (100 q) száraz nyárhasábot . . 160 P.

egységáron ab vagon Kelebia, kedvezményes fuvarlevéllel szállit a

Tompa-Kelebiai

Gazdaság.

Cím : Tompa, Bács megye.

Anyakönyvi Iiir*el<

— November 12. — november 19. — SZOLETTEK:

Greguss Kálmán és Sós Mária Mag- do'nának Ida- nevű leányuk. Szekeres József és Baranyi Reginának Regina nevű leányuk. Kun István és Horváth Idának Erzsébet nevű leányuk. Grezsa József és Butty Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Vajda Benő és Daczi Juditnak Benő nevű fiuk. Ádám Mátyás és Battai Erzsébet Irmának Katalin nevű leányuk. Kiss Gyula és Sefcsik Máriának Jolán nevű leányuk. Bánóczki János és Rádi Jusztinának János nevű fiuk. Ganais János és Juhász Vedres Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Nagy István és Borbás Margitnak István nevű fiuk. Gama Kovács László és Gábor Ju’-ián- nának Lajos nevű fiuk. Skribanek Antal és Munó Annának Anna nevű leányuk. Pap Takács Balázs és Szálai Juli állnának Juliánná nevű leányuk.

MEGHALTAK:

Vajda Jánosné Bak Lídia 29 éves korban, özv. Nagy V. Sz. Istvánná Tegzes Juliánná 81 éves, Luka Benő 63 éves, Király János 86 éves, özv. Gajág Józsefmé Károly Mária 70 év©s, Sehön- heim Antal 53 éves, Sándor József 56 éves, özv. Karai Jánosné Miaitkó Mária 87 éves korban.

KIHIBDETETT JEGYESEK:

Vetoed Balázs Erdélyi Zsófiává’. Kor- pits János Körösi Rozáliával. Mészáros János Csapiár Krisztina fü’öpházai lakossal. Nagy L. Baiázs Bóna Juliannával.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Tóth Sándor Nagy Irmával. Szemerédi István Lucza Margittal. Szarka Kovács Jenő Nagy Erzsébetté1. Farkas Lajos Monda Jolánnal’, ökördi Dezső Csatári Etelkává’. Mozgai Imre Mo-dok Judittal. Váezi Lajos Orbán Klárával. Kollár István Faddi Viktóriával1. Monda Lajos Kulcsár Erzsébettel.

r

A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatósóig.

3128—1933. tk. szám.

AHVEHÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT.

Halasi Kereskedelmi Bank Rt. végre- hajíatómak, Szabó Benedekné sz. Makai. ! Margit végrehajtást szenvedő el'en indított végrehajtási ügyében végrehajtató kérelme következtében az 1881 :LX. te. 144, 146, 147. §-ai értelmében elrendeli a végrehajtási árverésit 3640 P töke is jár. és az árverési kérvényért megál- Japitott '75 P költség, valamint a csatlakozódnak kimondott Bodicsi Mária; 29 P 36 f. tőke * |ár. behajtása végett a kiskunhalasi kir. járásbíróság területén levő, Kiskunha’as városban fekvő s a kiskunhalasi 4705. sz. betétben A. x. 1. sorsz. 2342. hrsz. alatt foglalt 164 n.-ö» lakház és udvar a belietekben Szabó Benedekné sz. Makai Margit nevén álló egész ingatlanra 1500 P kikiáltási árban.

; A telekkönyvi hatóság az árverésnek a tkvi hatóság hivatalos helyiségében (Városház épület, I. e., 2a ajtó) megtartására

1933. december 9. napjának d. e. féll2 óráját tűzi ki s az árverési feltéteteket az 1881 :LX. te. 150. §-a értelmében a következőkben állapítja meg:

1. Az árverés alá kerülő ingatlant Ha’asi Kereskedelmi Bank Rt. kérelmére a kikiáltási ár feliénél, Bodicsi Mária, csatlakozott kérelmére 5520 P-nél

: alacsonyabb árion eladni nem lehet. <— (1908:41. te. 26. §.)

2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. 42.

j §-ában meghatározott árfolyammal szá- j mitott, óvadékképes értékpapirosban a I kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénz- 1 nek előlegesen bírói letétben helyezéséről kiállított letéti elismervényt a kiküldöttnek1 átadni és az árverési feltétele? két aláírni (1881 :LX. te. 147, 170, 150

Kiskunhalas, 1933. augusztus 21.

D,r. ANTAL s. k. jb. elnök.

И—— 1 1 r.-т- ■ =B

Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS

A SÁRGA VESZEDELEM I

REGENY

Csupán egy dolgot tudtunk megkü- ! lönböztetni. A hajó ment. Ezt a gépek dübörgése árulta el:.

— Úgy vélem, ufón vagyunk Jokohamába — mondotta Inévá. — És: most legalább öt nap, öt éjjel voltunk bezárva. i

Aránylag nyugodtan feüttek a napok.

Inévá dohányzott és töprengett. Azzal vigaisztafta magát és bennünket, hogy Jokohamá,ban majd minden rendbe jön. Hisz’ ő a japán kormányzattal jóban van. Ki van zárva ezért, hogy életük veszélyeztetve lenne.

— így is van — jegyezte meg Cetoni. Ha életünkre akarnak törni, már régen végezhettek volna velünk.

— Hiszen már több Ízben megpróbálták! — hangoztattam.

Cetoni ezt nem tudta s amikor elmondottuk neki, hogy a sokféle baleset honnan származott, valósággal el se akarta hinni.

— Mindent feketének láttok — mondotta. — Erre nincsen semmi ok. Ami engem jiíet, soha úgy nem hittem az életben, mint éppen most.

Esztelen fiú! Nagyon kellett uralkodni magamon, hogy dühbe ne jöjjek, de az ö szerelmes életöröme hihetetlenül ingerelt engem — és mégis szerettem őt csakúgy, mint eddig.

— Viszonoztam Nóra az ő szfenvedé- iyét? Szerelmes volt-e Cetoniba? Nem tudtam. -I ! i - i \ ГN 1 Iái í

Néhány nap múlva a hajó kapitánya lépett kajütünkbe.

— Uraim — mondotta — Van szerencsém önökkel közö’ni, hogy a szobafogság, melyben a mikádóhak, a körülmények kényszere folytán, legnagyobb sajnálatára önöket tartana kellett, ezennel véget ért. önök most tesznek olyan kegyesek és követnek engem. Bőröndjeiket és egyéb holmijukat majd önök után viszik.

Végre! Nem mondattuk magunknak kétszer, hanem rögtön a fedélzetre siettünk.

Koromsötét éjszaka volt. Körülhul- lámzott a langyos tengeri levegő — s hallottuk egészen közelünkben, hogyan tombol a hullámtörés.

A hajó oldalán csónak várt s most ránk parancsoltak, hogy egy ringó lépcsőn. szálljunk le a esólnakbai. Egy másik csólnaik vette fel podgyászunkat. S nemsokára elkezdett egy motor dolgozni s vitte nyögve a csónakot a part felé, ahol a hullámok mfenydörgés- szerü robajjal megtörtek egy sziklán. Azután a Jáva fényiszórójának sugár- íknpja jött a csónak segítségére és megvilágított egy nyi'ást a koraHszirten. Most besdklottunk egy Laguna csendes vizébe. A sötétség még rajtafeküdt a tájon, de a sugárkupban egy pillanatra megpillantottuk a part pálmáit.

Partra tettek. S most a japán tiszt vezetésével, aki ismerősnek látszott ezen a vidéken., kicsiny karavánunk előre

tapogatózott egy páfránybozótban nemrég vágott gyalogösvényen, egészen egy fából durván összetákolt félszerig.

Ide b elutasítottak bennünket Azután hozták bőröndjeinket.

Amikor minden együtt volt, a japán tiszt előlépett, levette kalapját, mélyen meghajolt és igy szólt:

— Uraim! A mikádó akarata, hogy önök e helyen tartózkodjanak. Csöndes, jóéjszakát kívánok az uraságoknak.

Ez volt minden és mi ott álltunk. A japán tiszt ebben a pillanatban már el is tűnt és hallottuk zörögni a bozótot, amint ő, meg a matrózai távoztak, vissza a csónakokhoz.

Mi történt? Szabadok voltunk? Vagy pedig?... Közülünk senki se merte gondolatait elmondani. !

Végre ránk virradt, végre felszállt a. ragyogó, messze világító nap a hullámzó tengerből. Korallfövényen álltunk és kikémleltünk a szemhatáron végig. A hajó eltűnt; az azúrkék síkon néni: lehetett látni se vitorlát, se füstcsikof. Magunkra maradtunk, itt a végleten óceán1 közepén.

— Nem lehelünk kétségben heyzetünk felőli, o'y tisztán s nyíltan áll előttünk teljes komo’yságában — 'mondotta Wi- nipeg. — Ahelyett, hogy e'némi tana bennünket haláfflal, a mikádó kitesz minket egy helyre, ahol nem tudunk elárulni semmit* még akkor sem, ha tudnánk valamit* mert teljesen e'. vagyunk vágva más emberekkel való minden összeköttetéstől. Ezután már ez a part itt a mi világunk. Japán foglyai vagyunk életünk végéig.

Ha meg tudunk férni egymással, akkor ez a börtön nem is olyan rossz — vélte Nóra.

— Igaza van — mondottam. — Végül is gonoszabb siors érhet bennünket, mint itt élni, ahol az ég mindig kék, a nap mindenmiap ragyog s ahol mindig á tavalsz mosolyog.

— Ugy-e? És nem fogunk szükséget szenvedni. Itt a kenyérfa gyümölcse, meg a banán, dinnye, halak és madarak. Azután meg micsoda levegő. Sziv- játok csak magatokba mind, mély lélegzett©’.

Nóra szavai megnyugtatták a társaságot, különösen akkor, amiklor a Dar- ton három; nagy ládát fedeztünk Ы, amelyet a japánok hagytak ott. Megtaláltunk abban mindent, ami a szigeten lakáshoz szükséges volt.

Cetoni örömében ujjongani kezdett.

— Japán foglyai vagyunk, de azért mégis: éljen a mikádó 1

*

Egész tűrhetően rendezkedtünk be. A me’eg éjszakákon függőhálőkban aludtunk, melyeiket szőnyegekből készítettünk és a pálmák törzseire akasztottunk.

Azután hozzáfogtunk egy tutaj összie- ka’apálásához, hogy a környéket tanulmányozhassuk. Az sikerült is.

Teltek a napok. Egy délután Cetoni- val barangoltam. Beszélgettünk. Természeteden Nóra került szóba.

— Károly — mondottam — szereted öt?

— Tulajdonképpen miért kérded?

— Hát.... azt nem tudom... miért? miért... Természetesen, mert nagyon Iszeretném tudni. Hiszen azelőtt se volt egymás előtt semmi titkunk. Igaz-e?

— Nem... de talán önmagunk e’őtt.

— Úgy véled? i

(Folytatjuk.)

Nyomatott a Helyi Értesítő LapváJlalat nyomdájában, Kiskunhalas, Mo'már-u. 2