Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-10-11 / 81. szám

4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 1 1 október 11 A „zöldhalmi csárdában“ minden csendes Betyár történet. Irta: Oaál Gyula dr. És lám. milyen a véletlen, csakugyan kopogtattak az iv6 ajtaján1. Szajkó, a klarinétos érkezett, hóna alatt hozván sokbiiLentyüjü pikuláját. — Izentél, hót itt vagyok Julcsikám, — ászöm a szivecskédet. — Azt ugyan ne tödd! — nevetett Vas Julcsa, — mert a lánysziv olyan, mint a hajfarka, nem szokták mögönni. Inkább arról beszélj, hogy hol van a többi muzsikás? — Nézd azt az odvas fűzfát, ami ott görnyedezik a csicsogós laposban, altnak a töviben húzódtak mög. Engöm pedig előre küldtek kjvizslázni, hogy mi készül itt máma. — Mi készülődik? Hát Gőzön Istvánt várjuk tizenkét pandúrjával. — No, akkor én nem maradok itt, mert a jó múltkor is, mikor még Manó Trézivel mulatott a komiszáros ur, tally- tékpipájával úgy fejbe hajított, hogy ezen a bögölyfejemen akkora dudorodás támadt, mint egy ludtojás. — Lásd Szajkó, én mög azt tanácso­lom neköd, hogy csali maradj te itt, mert ha megtudja, a komjszáros ur, hogy előle szöktél mög, minden teke­tória nélkül kitekeri azt a csúnya, szár- csanyakadaí. > i A lány épen csak, hogy befejezte mondókáját, nesztelenül kinyitott az ivó ajtaja és belépett Rózsa Sándor. — Ne ijedözz hugám, úgy vöszöm észre, hogy akármilyen kacsintós is a pislákolód, még se vagy elég szömös. Te tőled ugyan az gyühet be, aki akar. De hát ne ijedezz olyan nagyon. Annyit már kibazsaltam, hogy a vacsorát nem nekünk főztétek, de &z nem tösz sem­mit, mert mégis mi összük mög. Azért hát lódulj és tödd kutya­gerincre a bográcsot és hozd be. Vas Julcsa fehérre változott arccal kitámolygott a konyhába. Rózsa Sándor az erdőre néző ablakot kinyitotta, éleset füttyentiett, mire a csárdát körülölelő akácos sűrűjéből, kü­lönböző irányból lovas emberek ügettek a csárda felé. i 1 A csicsogó laposban görnyedező od­vas fűzfa környéke is, mintha megnépe- sedett volna a füttyszóra, mert lassú cammogással három muzsikus cigány indult él a csárda irányába. Sivalkodott a klarinét, lármásan pitty- palattyolt a cimbalom: — Félig van már a hordó... Nem éri el a lopó... Majd a szomorújára fogták és mintha messze távolból zokogott voűna a nó­ta, halkan dalolták: — Pötyke, szö- gény legény fölült a lovára... Arany szélű gatya lebögött utána... Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok... Hírős betyároknak utat mutassatok... Mönnek a pusztába Szögednek környékén... Utá­nuk mögy a vármegye Rádaynak élén... И is fogták ükét, viszik a tömlőébe... Ott van köztük Rúzsa Sándor talpig vasba verve... Nem igaz, hazudik a nóta. Verje meg az Isten a csinálóját. Sose fogok pan- durkézre jutni! — kiáltott Rózsa Sán­dor és fokosát dühösen belevágta a mesterge.endába, majd a zsiványbandá- vel együtt te'eíüdővel üvöltötte: — Hej Ráday majd megbánod... Hogy a be­tyárt lecsjgázod... Hátadból vágunk bőr- dudát... Azon fújjak a rabnótát... Pisztolylövés hallatszott az akácos felől. Az ivóban egy szempillantás alatt a lámpa ©’aludt. Titkos jeladás kopogott kívülről az ajtón. Pántlika betyár je entette, hogy a je- genyésben van Gőzön Islván komiszá­ros tizenkét pandúrra és azt izeni, hogy nagyon fontos ügyben Rózsa Sán­dorral szeretne beszélni. — Egyedül egymagában begyühet, de mindön fegy vérit nek ö d köd! ám Pánt­lika átvönni tő’e, — felelt gőgösen Rózsa Sándor. • i — Értöm, — szólt Pántlika és távo­zott. i ! 1 1 Alig gyújtották meg a lámpát a be­tyárok, amikor kinyitott az ivó ajtaja és belépett Gőzön István komiszáros. (Folytatjuk!. 8-10 Dap ulva lazít a szárat Halason A termés továbbra is javulást mutat úgy minőségben, mini mennyiségben — Az ujbor ára 20 fillér körül lesz, ha a spekuláció le nem töri A közeledő szüret Halason ma már korántsem olyan reménytelen, mint pár hét előtt volt. Egyes határ­részeket kivéve, a homokos talajo­kon elég jól áll a termés, maga a szőlő pedig egészségesebb, mint ta­valy volt, molykukac nem lépett fel. Fejlődik, érik s 8—10 nap múlva a legtöbb helyen meg lehet kezdeni a szüretet. Ha addig jó idő lesz, a késői szüret ellenére is jó minősé­gű s elég szép mennyiségű mustot szűrhetünk, noha ilyen későn még aligha volt szüret Halason. Az ujbor ára előreláthatólag 20 fillér körül megállapodik, ha csak mesterségesen le nem törik. Megállapították Baranyi László beiktatásának programját A főm. Kát. egyházközség vezető­sége és a beiktatást rendező bizott­ság véglegesen meállapitotta uj plé- ! bánosának, Baranyi Lászlónak beik- i tatási ünnepségeit. Szombaton, október 14 én, délután 4 órakor az állomáson fogadja az i egyházközség vezetősége a beiktatás ' végzésére a váci Székeskápía'an ál- j tál kiküldött dr. Kovács Vince ka ю- j nők, székesegyházi plébánoislt, s a ve- ! le együtt érkező vendégeket. A ven­dégek az állomásról egyenesen a plébániára mennek, ahol aiz egybe- gyült hívek és iskolák üdvözlik az érkezőket. Szombaton este 8 órakor a Kato­likus Legényegylet szerenádot ad ir. Kovács Vince kanonok, a beiktatandó plébános és a vendegek tiszteletére. í Vasárnap, október 15-én, délelőtt 9 órakor ünnepélyes menetben vo­nulnak fel a beiktatásra a plébániá­ról. Az istentisztelet a beiktatással, melyet dr. Kovács Vince s a pápai kinevező irat latin és magyarnyelvű kihirdetésével, melyet dr. Vaszary Mihály pápai kamarás, váci püspöki titkár végez — kezdődik. Utána a beiktatott plébános elmondja első ün­nepi miséjét, mely alatt az egyházi énekkar zenekari kísérettel Gruber Ferenc »a« mollban irt vegyeskari Missa in homorem St. Caeciliae« miséjét énekli. Orgonái: Szántó Emá- nuelné. Vezényel: Hangódy István. Evangéliumkor Baranyi László plé­bános szentbeszédet mond. Ezen a (misén úgy a szentélyben, mint a sekrestyében, valamint a padok előtt elhelyezett székeken és mindkét ol­dalon az első 6—6 piádban csak a meghívott és bejelentett kiküldöttek és képviselők foglalhatnak helyet. A kiküldöttek neveit a rendezőség ok­vetlenül kéri szombat déli 12 óráig az Egyház Gondnoki Hivatalában be­jelenteni ! Az ünnepi mise alatt kedvező idő­járás esetén a templom délkeleti ol­dalán tábori m'se lesz,, szentbeszád- del, melyet dr. Pongrácz Eb.mér hit­tanár, felsővárosi kis szent Teréz templomi lelkész végez. A beiktatási szentmise végeztével a különböző testületek és egyesüle­tek küldöttségei üdvözlik a beiktatott plébánost a plébánián. Délben fél 1 órakor ünnepi társas- ebéd a Róm. Kát. Önképző Egylet nagytermében, melyen az összes vendégek, meghívottak, hölgyek és urak résztvesznek. Ebédjegy ára: 2 pengő. A rendezőség felkéri az ebé­den résztvevőket, hogy ebédjegyei­ket csütörtök déli 12 óráig Hurt pa- pirkereskedésében, vagy az Egyház Gondnoki Hivatalában előre beszerez­ni szíveskedjenek. Fontos híradás a halasi termelik számára orrát, hogy mágis lehet baromfit exportálni Iliiül Megírtuk, hogy milyen nehézsége­ket támasztott az angol kormány az uj vámtarifák életbeléptetésével a magyar baromfi kivitelnek. Kínos megdöbbenést váltott ki ez az intéz­kedés nemcsak az exportőrök, de a baromfitenyésztők körében is. Leg­utóbb több város mezőgazdasági bi­zottságát foglalkoztatta az angliai baromfikivitel kérdése és mint isme­retes, elhatározta, hogy a küszöbön álló pulykaszezon alkalmával átirattal fordul a Duna—Tiszáközi Mezőgaz­dasági Kamarához, hogy minden le­hetőt kövessen el az angliai kivitel biztosítására. Most arról értesülünk, hogy ez ügyben csütörtökön délután 5 órakor fontos értekezletet tartottak a kor­mány irányítása alatt álló Külkeres­mésZetü megállapodások jöttek lét­re, amelyeket a magyarországi kivi­tel biztosítása érdekében eredménye­sen aknázhatnak ki exportőreink az angliai bevitél szempontjából. Igaz ugyan, hogy az angol kormány nem hajlandó az újabban felemelt vámté­teleket leszállítani, de viszont a létre­jött pénzügyi megállapodások alap­ján megnyílt a lehetősége annak, hogy az angliai piacokra irányítana dó aprójószág árakat a mainál né­hány fillérrel magasabb áron meg- rögZitsék. A mai súlyos viszonyok között örömmel vehetik tudomásul a baromfitenyésztők a kormány megér­tő támogatásával létrejött megállapo­dásokat, amelyek minden tekintetben- biztos:tjék a korlátlan lehetőségű ang­liai baromfiexport kiaknázását. kedeimi Hivatalban. Az értekezletre hivatalosak voltak mindazon barom­fikereskedő cégek, amelyek a múlt­ban Angliába szállítottak. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerinte csütörtökön meg tartott buda­pesti értekezleten olyan pénzügyi ter­Hogy milyen ára lesz az Angliába irányítandó pulykaszállitmányoknak, erről ma még nem lehet jóslásokba bocsátkozni. London nem mutat ér­deklődést- ezidőszerint a pulyka iránt. Az árak kialakulása igy majd csak későbbre várható. HALAS VÉGVÁRAI Halott legendák és éld emlékek a homokszemekben Vándor felhők bandukolnak igy az ősz fuvallatának korában, lassan úsz­kálnak végig a levegőégen, néha társ- talanul, céltalanul, szomorúan és lé­lekben nekigyürkőzve, példázván a jnagára hagyott magyar sorsot, a mely túl Időn és Téren járja a ma­ga külön rokontalan útjait főke­féire pislogva, segítséget váróan egye­dül és mindig jobban és nyomósab- ban magárautalva. A homok pedig szelíden és jámbor jóakaratom elfekszik a buckákon, neki mindegy vetnek-e bele, tarlón hagyják-e, ö álmodik a messzi szá­zadokról, álmában legfeljebb a szél zavarja meg, a homoki szél, amely minden más táján a világnak nem található meg, csak itt a Duna—Tisza közén, főképen és hamisittatlan ere­detiségében itt a halasi tájakon, Ha­las végvárain, ahol most is üldögé­lek, nagy nyárfa árnyékában a fel- söszállási buckákon Kötöny határá­ban. Mint egy ódon mesésikönyvben, úgy lapozok ennek a homoknak a lelkében, kezembe fogok egy marék- kai belőle, lassan az ujjaim közt per­getem vissza és ez a homokszem tíiskurál nekem eseményeket, meglá­tásokat, élményeket, az Alföld sok­rétű bubánatát, hegedűbe sírva, ci- terába zengve, furulyába andalogva ez a homok tempósan, jól megrág­va, lassan gondolkozva történelemről mesél, ez a homok történettudós, minden kornak kortársa. Mennyit látott ez a homok török­ből, vasas németből, ö volt a csa­ták és a népek vándorlásának szem­tanúja, ha megszólal egykor, ö lesz a perdöntő koronatanú. Szegény agyonszabdalt szép hazánknak törté­netismerője ez a sok bucka itt, hír­ben, névben, dicsőségben, rangsor­ban ott sorakozik fel a szikláik mel­lett, talán mint primus inter pares-t könyvelnék el azok, akiknek kenyere az oknyomozó történelem. És épen ezért joggal és okkal sir fel ez a homokbucka, méltatlanság­ról, nemtörődömségről szólnak szi­pogó sirámai, hogy miért lett ő mos­toha akkor, amikor édes gyermek­ként tisztelte és szerette a haza lelkét, vele együtt szenvedett, felál­dozta magát érte, homokja itta mo­hamedánok vérét, befogadta a né­met pirosló vérét és zokogva itta be a kurucok sűrű vérét is, amikor a zajos idők csatáinak vitézeit borí­tották reá. i j ; Ma békés idők tengerében, nyár­fák és akácok alatt, bozótokkal és cserjékkel társalkodók a homok, ft magyar életnek ez a leggyönyörüsé- gesebb kifejezője, elmélkedik mai magyarok gondterhes életén, hogy ne legyenek keserű vonások a szájak szélén és kivégzett dalok a szivekben. A Felsőszállás-Kötöny széli halasi végvár itt búslakodik és itt örvende­zik, mint egy derűs hófehérszakál- lu öreg, aki sokat látott, sokat élt, lelke mégis örökifjú maradt, akár egy deli és délceg legényé. És ez a rész is alányujtózott a kultúrának, szűzi szép testébe bele- hasitott az eke és az ásó, lenyúz­ták és kifordították itt is a homo­kot, bornak, zamatos magyar ke­nyérgabonának, gyümölcsnek, termő és életet adó magyar életnek. És itt húzódnak meg sorra és rendre a kis tanyaházak, hirdetve a modern élet előrehaladottságát és muzsikálva az elődök tiszteletét.

Next

/
Thumbnails
Contents