Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-30 / 78. szám

4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE szeptember 30 A „zöldhalmi csárdában“ minden csendes Betyár történet. Irta: Qaál Gyula dr4 Két nap, két éjszaka cimbaloraszótól volt hangos a »zöldhialmi csárda.« Nem lehetett ráismerni Vaski Gyur­kára. ; i L Két kézzel szórta a pénzt. Itatott bol- dog^boldogtalant. \ Manó Trézi likasra táncolta piros bársony papucsát. — Szeretsz'« hékám? —' kérdezte tánc közben tőle Vaski Gyurka. — Csak tégöd szeretlek. Sose lássam mög a csillagos eget, ha még csak gondolok is másra. i > Nagyot sikoltott Manó Trézi. Csók közben véresre harapta száját Vaski Gyurka. j — Részög vagy Gyurka! — sikoltott a lány, most már eredj ett a kocsmából. — Még maradok egy napig, i — Ne maradj, mámla este már magam akarok a nyoszolyámbán hálni. Fáradt vagyok. — Jó éjszakát kívánok neked Trézi, — szólt rekett hangon Gyurka és kitá- molygott a kocsma udvarába. Vércse lovának nyakát átö’elte, fel­ugrott a nyeregbe és bekiáltott a cim­balmosnak: — Verd az én nótámat, de Iszonyú szomorúan. A cimbalom zokogva búgott: — Még nem tudom, hű lesz-e, vagy hüteten... Amilyen lössz, úgy áldja mög az Isten. * A »Zöldhalmi csárda« melletti aká­cosban halálos nagy csend volt. Min­den hallgatott, csak a fák suttogtak halkan. Vaski Gyurka egy fiatal nyárfa de­rekához kötötte Vércse lovát. A heve­dert megeresztette és puskáját kezdte vizsgálni. Keze reszketett, ő, aki ember nem járta nádrengetegek, szehordta ho­mokbuckák között sötét éjszakában, ut- talan-utakon kóborolt, most remegett. Lódobogásra figyelt. Gózon István komiszáros érkezett. A csárda ajtaja megnyílt és Manó Trézi szaladt ki a komiszáros elé. A lánynak a szerelemtől és boldog­ságtól mosolygása olyan volt, mint a csillagragyogás, szeme pedig úgy tün­döklőit, minit a nyári napsütés. Átölelték egymást és így siettek be a csárdába. Vaski Gyurira hasoncsuszva, lé'ekze- tét visszafojtva mászott a csárda ab­laka alá. Benézett és csak annyit látott, hogy и komiszáros Manó Trézi forró ajkait izzó hírességgel csókolta. Nagyot csörreut a csárda ablaka és a kitört üvegnyiláson betolódott Vaski Gyurka puskájának a csöve. Manó Trézi. riadtan nézett az ab’akra. Gózon István komiszáros is odané- zett és pisztolyából az ablak felé lőtt. Manó Trézi a komiszárosra vetette megát, hogy saját testével védje meg azt. Az ablaküvegen át fényes villámlás csapott a csárdába és Vaski Gyur­ka puskája nagyot dördült. Manó Trézi fejét lehajtotta és mint egy vihartörte fehér violaszál1, élette­lenül esett .1© a csárda agyagpadlójára. Vaski Gyurka eszeveszetten rohant az erdő széléhez és: — Felvetette magát a pejlovára... S elvágtatott el, messze a pusztába"., t > Gózon irtván komiszános üldözőbe vette' a betyárt és lovát véresre sarkan- tyuzva, vágtatott Vaski Gyurka után, azonban a két lovas között mind-mind nagyobb lett a távolság... * Az akkori időkben a puszták világa tele volt rejtelmes, különös hangokkal. A távoli buckákból hallatszó kutgém- nyikorgás, a nagy messzeségben zöl­dé! ő mezőkön legelő jószágok kotomp- jának bánatos szava, a vadvirágos er­dők alján hasaló pásztoremberek altató nótája, mind-mind különös pusztai ese­ményekről szóltak. Ezek a bus, titokzatos hangok addig csengtek-bongtak a puszták méla csend­jében, amíg egyszer csak népdalokká formálódva sírtak, zokogtak: — Este van már, huh a csillag... A csárdában gyertya hamvad... Virág van az ágyra hintve... Manó Trézi kiterítve... ..I (Wft W*-). : L i Г1 Paál dób riportja Látogatás a rilág egyetlen állattemetők Aranybetűs márványobeliszkek a kedvenc kutyusfták sirhantja felett. Ahová IV. Károly koronázási lovát temették Vösíau, 1933 szept. végén. Azt kérdezi tőlem valaki a napok­ban: tudom« azt, hogy Vöslauban, melyről eddig csak azt tudtam, hogy itt van a világ legnagyobb és leg­jobban ápolt strandfürdője, évekkel ezelőtt egy állatbarát külön temetőt létesített elhalt . kutyák és egyéb ál­latok számára. Sok mindenről hal­lottam már, de emberek által állatok számára létesített temetőről még nem jutott el hozzám semmiféle hiradás. Kiváncsi voltam erre a temetőre. Autón mentünk ki Vöslauba, itt azon­ban még a rendőr sem tudott út­baigazítani bennünket a különös te­metőkerthez. A városházára mentem fel, itt már többet tudtak. Mond­ták: a város határában tényleg lé­tezik az állattemető, egész Ausztria területéről ide hozzák kedvenc ku­tyájuk és macskájuk hült tetemét azok, akik maradandó módon akar­ják megjelölni elhunyt állatjaik te­metkezési helyét. A temetőhöz in­gyen adta a területet a város az ál­latbarátok egyesületének, mely kü­lön alkalmazottat tart a temető és a sirok gondozására. Páratlanul szép utón, a világhírű strandfürdő mellett, a környező he­gyek aljában szaladtunk a temető felé. Kint a határban, barátságos ház előtt állunk meg, itt lakik a gond­nok, akinek még telefonja is van. ö most nincs idehaza, helyette a fe­lesége kalauzol bennünket a sirkert- rtez. Vasráccsal körülvett kis terület ez, a kerítés mellett szép sorjában következnek egymás után a sirok. Apró hantok, mindegyik mögött márványoszlop, a legtöbbjét aranyos rács veszi körül és nincs egy sem, amelyen ne illatoznának virágok. A legtöbbjén kék liliom van, úgy lát­szik ez a kedves virága a gondnok urnák. A márványoszlopokon megható fel­írások : Elhagytál bennünket, édes M A U S I Nyugodjál békében! mondja az egyik sírfelirat, a mási­kon ez áll: Sponitzer Mária és Gyula örökké siratják egyetlen felejt­hetetlen barátjukat P U T Z I К A T Megható feliratok vesznek búcsút a drága Zozötól, Flockitól és talá­lunk még sirhantokat, amelyek alatt kedvenc angóra-macskák nyugsza­nak. Meséli a gondnok felesége: — Leginkább kutyákat temettek el idie, macska mindössze három nyug­szik az állattemetőben. Rajtuk kívül még egy kanárimadarat hántoltunk el, három évvel ezelőtt. Egy gyász- baborult özvegy hozta el Linzből. A temetés persze minden szertartás nélkül történik meg, előbb azonban állatorvosi engedély kell a hulla el­szállításához és elfö'lidteléséhez egy­aránt. Az eltemetett állatok sirját egykori gazdáik gyakran felkeresik, rendesen este érkeznek, megszállnak a nyaraló valamelyik hoteljében és j reggel jönnek ki ide, ahol órákat ! töltenek el. Megható az a ragaszko- i dás, mellyel 'egyesek elhalt állatjaik sírját felkeresik. Az ápolásról is ők ; gondoskodnak. Majdnem mindegyik ! sir le van fotografálva. Ezeket a fényképeket gondosan megőrzik és gyakran . kapunk levelet, melyben ! újabb fényképeket kérnek tőlünk. I — Nagyobb állat mindössze egy nyugszik az érdekes sürkertben. En­nek nincsen sírfelirata. A monarchia összeomlása után történt, hogy Ba- denban IV. Károly szürke ménjét, melyen a monarchia utolsó ura Bu­dán a koronázó esküt letette agyon­lőtték, hogy más halandó ne ülhes­sen soha erre a lóra. A ló tetemét kihozták jide, itt földelték el és or­gonabokrokat ültettek a hantjára. De emlékkő nem került oda. Ehhez a sirhoz még nem érkezett látogatő, a kiváncsiaknak szoktuk csak a he­lyet megmutatni. És már vezet is a »temető« sar­kába, ahol dombnak is beillő han­ton buja réti virágok illatoznak és elvirágzott orgonabokrok ágain most érik a tavasz virágjának bogyója. A linzi kanári sirját hiába keres­sük, nem találjuk sehol, pedig érde­kes lenne felkutatni. A gyászbaborult özvegyasszony szivarskatulya nagy­ságú koporsóban hozta ide a Han- zika kihűlt tetemét, de sírkőről már nem gondoskodott. És azóta sem volt itt. Ugyláfszlk megvigasztalódott már... Egy év óta nem temettek el se kutyát, se macskát a vöslaui különös temetőbe. A gazdasági krízis idején már nem telik a kutyusok és cicák számára aranyosbetüs, rózsaszínű márványobeliszk... Halasi népviseletünk és régi táncaink Az őszi mezőgazdasági, ipari és ke­reskedelmi kiállításúnk ünnepélyes meg­nyitása alkalmából, október 1-én, vasár­nap délután 3 órakor a Vásár-téren népünnepélyt rendezünk. Az ünnepély keretében a filléres vonattal' s a kiál­lításra érkezőkkel egynéhányat újból látni fog Ha'as a régi da iás idők kun­magyar táncaiból, melyeket a ma élő legidősebb hatasi asszonyok és emberek segítségével rekonstruá hatunk. Régi halasi táncaink fekutatását folytatjuk. ősi táncaink feltámasztásával váro­sunk a lege sők között is talán első vo'.t, mely sok más magyar városnak utat mutatott, elszántan lépvén ki a síkra ezen szókkal: »Mentsük meg szép és nemes magyar fajtánk s maradékaink díszére és dicsőségére, ami emberileg még elérhető s a múltak ködeiből ki­halászható.« Hogy mi volt a magyar tape, míg a külföldet majmolni nem kezdtük, azt maguk a külföldi tánc- és zeneszakér­tők írásban és nyomtatásban hagyták reánk. Megállapításaik magyarít', ilyen­formán hangzanának: »Táncolni csalt a magyar tud», »táncnak csak az nevezhető, amiket 3 magyarok lej tervek«^ i »aki meg akarja tudni, hogy mi a tánc. — az nézze .meg a magyar nßp táncait!« így álltunk hát halasi testvéreim Va­lamikor a táncok kai! Hát még a népvise’et!... Nagy fáradsággal, sok utánajárással, törődéssel, a po gármester ur jóvol tából és buzdító szavaira ennek is nekivág­tunk. A gimnázium építésekor sírban talált s a gimnázium régiségtárában hét pe­csét alatt őrzött ruhadarabok pontos méretei és mintái szerint egye'őre ‘két női ruhát készíttettünk Szabóné Kocsi Julianna művésznővel A szombati; szín­házi főpróbán s a vasárnapi népünne­pélyen ezeket az uj ruhákat Nagy Czi- rok Juliánná és Csete Anna hajadon leányok, kitűnő táncos szereplőinken fogjuk bemutatni. • ; > * Hogy nükép és hogyan tudjuk ezt a remekeket újból étetrekeí.leni, azt Halas népe bízza a vezetőkre s az isteni gond­viselésre. Mert hinnünk kel, hogy van még felettünk vataki, aki nem engedheti meg azt, hogy ily könnyelműen rúgja el magáról a magyar, azt a sok szépet és remeket, amivel az Úristen különös kegyelemmel megáldotta. Cz. L. A Magyar Királyi Osztálysorsjáték léárusitál kárlH, hogy mindazok, akik a postán kül« dött sorsjegyek árát még nem egyenlítették ki, szíveskedjenek a megfelelő összeget azonnal meg» fizetni, mert a nyeremény Igény csak úgy biztosítható, ha a sorsjegyek ára a hiv. megállapított 30 fillér költségáltalánnyal együtt a bűzét előtt klegyenllttetett. Aki azonban bármely oknál fogva a sorsjegyeket nem akarja megtar» tani, szíveskedjék azonnal viasza« küldeni az illetékes helyre, mert az Idejében ki nem fizetett sor«] egyek semmi Jogot nem biztosítanak, a fő« árusítóknak azonban kárt okoznak, ha azokat nem kapják viasza. A húzás október 14-ón kezdődik Figyeleia! Látogassa meg központi üzletemet, ahol a kiállítás tartama alatt Szenzációs árakon árusítok! 1 kg. Hetz sziámi — világmárka — 3 pengő 96 fillér, 1 kg. teljes zsíros Trappista *ajt 1 pengő 82 fillér Kálmán fűszer- és csemege üzletében a városi szállodával szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents