Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-20 / 75. szám

4 oldal KISKUNHALAS HBLY1 ÉRTESÍTŐJE szeptember 20 A „zöldhalmi csárdában“ minden csendes Betyár történet. Irta: Gaál Gyula dr. — Naigyon Jól lőtted, amit lőttéi, k— állapította meg a vén Bunkó, — úgy költött nekik. Aki tégöd elárul, fordul­jon föl. A Meszesök véritől piros hát az ing ujja? — Nem attól, hanem Müller zsan- dárörmester véritől — vigyorgott Rózsa Sándor. A betyárokban megremegett a lélök. — Hát az, hogy történt, — adta fel halkan a kérdést Vakarcs. — Várj sorára, — felelt Rózsa Sándor és ő is pipára gyújtott. Még a dohány sercegése is hallhatói volt a nagy csendben. — Hát mikor a két Meszessel vé­geztünk, útközben egy kódorgó kanász gyerektől megtudtam, hogy Müller őr­mester két zsandárral a Lajkó-tanyán eresztött ki. A kanászgyeröktől belzen- tem nekik, hogy' tiszteltetöm ükét és в szomszéd kis akácosban vagyok. Nem telt bele egy jó fertályéra, a három zsandár körülfogta a kis erdőt, mink pedig mintha félnénk tőlük, lovainkon Dorozsma felé nyargaltunk. A zsandá- rok utánnunk. Egyik golyót a másik után eresztötték felénk. Egyszer csak nyargalás közben jaj szót hallottam, hátranéztem, hát szögény Derecske bu­kott le a lováról. Rá nemsokára egy lövés mög Kormost érte. ő is holtan repült ki a nyergéből. Több lövést nem töttek a zsandárok. Ebbül osztán rnögtudtam, hogy elfogyott a puska­poruk. Ekkor rákiáltottam Dák ura, mög Körmösre, hogy be к öli keríteni a zsandárokat. Úgy is történt. Hirtelen visszafordultunk és egy szempillantás alatt már menekültek a zsandárok. Mink utánnuk. Közrekaptuk és behajtottuk őket a Miskolci-tanyába és itt mind a hármat agyonlőttük. Mikor ez mög volt, ráparancsoltam Miskolcira, hogy fogas­son be és vitess© be a halottakat Szö­gedébe, ahol mondják mög a főkapi­tánynak, hogy tiszte’etemet kü döm neki és arra kérem, hogy temettesse el •tisztösségösen a zsandárokat, mert kö­telességük teljesítésében vesztek el. Hát most már mögtudtátok, hogy mitől lőtt vérös az ingömujja. A betyárok komoran néztek maguk élé. majd Bunkó és Cefre egy hordót vertek csapra és megkezdődött a dő­zsölés. Rózsa Sándor lajbizsebébő! kihúzta vastagláncu aranyóráját és rászólt Bog­rácsra: — Ereggyj a ladikkal ,a kutu- vágási kijáróhoz. Ide röndöltem Vaski Gyurkát. Ha mögérközik, vezesd ide. A ladik után kössétek lovát. Jószivveí bánj Gyurkával, mert abbul még hírős embör lössz. Olyan lókötő, mint ő, egy sincs köztetök. Bogrács be’eugrott a cso'nakba, a betyárok pedig a nagy ivás közben szivfájditóan szomorú nótákat énekel­tek : — Lemöhet már Tubák Julcsa rét aljba... Ott fekszik az Ormos Sándor möghalva... Nem lebög már fehér ingje, gatyája...- Nem csörög a rézsarkantyus csizmája... Lónyerités hallatszott a nádasból. A csónak érkezett vissza, melynek faréhoz Vaski Gyurka paripája volt kö- töfékezve. A betyárok talpra ugrottak és kéz­fogás előtt, — amúgy betyáros módon, — durranásai csaptak egyenként Gyur­ka markába. — Gyere ide közelebb a tűzhöz, hadd nézzelek mög tetőtől-talpig, — szólt Ró­zsa Sándor jóindulatú mosolygással. — Éhös vagy-e, mert röktön szol­gafára tösszük a bográcsot. — Egy sonkát tarisznyáztam el friss fehércipóval, mikor hazulról elindultam és a csülök még most is mög van;. Inkább csak innék, mert kulacsom, már fe euton kiadta szufléját, igy nagyon jói esne egy kis gégenyálazó. Templomi ezüst kelyhek, csiszolt- üvegből való drága poharak, mázos kö­csögök, tejfe’esfazekak kerültek eiő. Ahány betyár volt, annyiféle ivó szer­számból italozott. Vaski Gyurkának egy félliteres, ezüst veretes urvacsorapohár jutott. (Folytatjuk.) u pt*1 '’rt '' i ■ иИ и ■ Napról-napra emelkedik a Halason át Csehországba irányuló szerb szilvaszállitás Egyik legutóbbi Számunkban meg­emlékeztünk már áriról, hogy Halason át rendkívül nagymennyiségű szilvát szállítanak Jugoszláviából Csehszlová­kiába. Megírtuk akkor, hogy naponta 70—80 vagon szilvát szállítanak el. Szerbiában ugylátszik nagyon nagy volt szintén a szilvatermés, mert tud­ni kell, hogy tulajdonképen a szdva ermelés nem a megszál­lott területen van, hanem a régi Szerbia területén, ahol már a háború előtt is óriási mennyiséget dobtak piacra a szer- bek a szilvából. i A szomszédos Jugoszláviának most i ugylátszik sikerült teljes szilvatermé­sét elhelyezni az eddigi jelek sze­rint kizárólag Csehországba, mert a szállítmány az elmúlt napokkal szem­ben még a dupláját is meghaladta. Mint most ugyanis értesülünk, na­pok óta 1 I , három teljes vonat azllva fut át la halasi állomáson, ami 150—160 vagonnak felel meg. A magunk részéről ezúttal fs csak azt a kommentárt fűzhetjük hozzá ehez a híradáshoz, hogy nálunk piac hiányában még most is pár fillérért kénytelen szilváját piacra dobni a kis termelő. A pénzügyi helyzet kedvezőtlen, az adóhátralék mindenütt sok a föld alig hoz hasznot — Írja a Duna—Tiszaközi mezőgazdasági Kamara jelentése Augusztus hónap első fele rend­kívül meleg volt, úgy, hogy egyes helyeken, a kötöttebb talajon a tar­lóbuktatás lehetetlenné vált s a má­sodtermények vetése emiatt sok he­lyütt el is maradt. Burgonyából és tengeriből kevesebb termés Ígérke­zik a múlt évinél. Cukorrépából jobb termés várható, —• kát. holdan­ként 170—190 mázsa. A száraz és a későbbi hűvös időjárás a vetett takarmányok fejlődését visszaszorí­totta, emiatt kevés terméshozamot ígérnek. Általában kevesebb takar­mány lesz a múlt évinél, szalma azonban van elegendő. Lóhere, lu­cerna, a szárazságot erősen megsíny­lette, a hóvégi esőzésre kissé fel­üdültek. Csalamádé terméshozama jó. A szőlőnek érés alá való kapálása fo­lyamatban van. A korai csemegesző­lők még nem értek be, most kez­denek zsendülni ,gyenge, közepes termés várható. A fürt-peronoszpóra sok kárt tett a szőlőkben. A sasz- lával szemben panaszkodnak, hogy apró a fürt és az is kevés. Szőlő­ből általában közepes termés vár­ható. A hűvös idő a szőlő beérését erősen hátráltatja s emiatt félnek a gazdák, hogy a bor savanyu lesz. Hosszú, napfényes ősz esetén a szőlő még jól beérhet. A gyenge minőségi kilátás miatt az óbor vásárlása meg- ; élénkült, ami az árak emelkedését vonta maga után. A bor ára 20—32 pengő hektóliterenként. Szilvából re­kordtermés volt, körte, őszibarack jó termést adott. A hűvös időjárás mi­att a gyümölcsök valamivel egészsé­gesebbek, mint az elmúlt évben. Téli almából közepes termésre van ki­látás. Zöldségfélék ezideig még tűr­hetően állnak, bár a száraz idő fejlő­désüket visszatartotta. Bab, borsó ál­talában jó termést adott, paradicsom dús hozamú, de érése elkésett. Vö­röshagyma termése kát. holdanként átlag 70—80 mázsa, a fokhagymáé 14—16 mázsa. Dinnye rosszul sike­rült, csak augusztus végén kezdődött az érése. A paprika erősen megsíny­lette a késői ültetést, továbbá az ép­pen virágzáskor fellépő hőséget, úgy, hogy a virágok gyengén kötöttek és az első szedésü termés klshüvelyü, kényszerérettnek mutatkozik. Az utóbbi jó esők a második szedés terméskilátásait lényegesen megjaví­tották és jó hosszú, meleg ősz mel­lett még sokat javíthat a terméski­látásokon az esetleg kedvezőbb kö­rülmények közt beérő harmadik sze­dés Is. Pénzügyi helyzet kedvezőtlen, adóhátria ek mindenütt »ok, a ga­bonával való adófizetésért nem Igen lelkesednek a gaz­dák. Az alacsony gabonaárak miatt nem tudnak adót fizetni, mert sokat kell eladni. A kamatláb törvényes ,de az­ért még mindig tulmagas, amit a gazda nem bir el, mert a föld alig hoz egy-két százalék hasznot. Ingat­laneladás csaknem szünetel, mert a rossz értékesítési viszonyok miatt alig van pénze a gazdának. Legtöbb eset­ben kényszereladások vannak és ár­verező hiányában a bankok veszik meg az ingatlanokat. Haszonbérek kát. holdanként 10—25 P. A leg­több bérlet feles, vagy harmados, de nem nagy érdeklődést tanúsítanak a bérletek iránt. Az értékesitési viszo­nyok nagyon rosszak, a gabonának katasztrofálisan alacsony ára van. Na­gyobb mennyiséget kell a gazdának eladni, hogy köztartozásait fedezni tudja, ezért az adó gyéren folyik be, mert reménykednek a gazdák a magasabb gabonaárakban s emiatt tartózkodnak az eladástól. eredménytelenül, mert nem volt enge­délye. Ekkor Odesszába került, ahol 8 hónapig borbély volt a gyűjtő tábor ban. Ott (érte a nagy éhínség, amely élői 1922-ben a Kaukázusba menekült. Más­fél évig Szuchum környékén erdőt ir­tott, majd visszatért Tahanrovba, de csak 3 hónapig maradt ott. Elmondta Voska Sándor, hogy 1923-tól 1929-ig szabad volt az Ipar, a kereskedelem, a gazdálkodás. Az ötéves terv kezdetén azonban mindent köztulajdonba vettek és attól kezdve megszűnt az a kis jólét is, ami addig volt. Bevezették az élel­miszer-jegyrendszert. A legnehezebb munkát végzők: vasöntők stb. egy kiló, a nehéz munkát végzők 80 deka, csa­ládtagjaik 40 deka, a könnyű munkát végzők — ide tartoznak a -borbélyok Is — 40 deka, családtagjaik 20 deka fekete kenyeret kaptak naponta. Ilyen a szovjet-igazság és egyenlőség. A 4 tagú család kétnaponkint két kiló krumplit, havonta két kiló cukrot ka­pott, de ezt ísokszor hónapokig nem kapta meg. A hapi éle em-adágért min­dennap kora reggeltő'. 3—4 órát is ácso- rogni kel'ett az e osztóhelyiségek előtt. Az átlagos napi kereset öi rubel, ez­zel Szemben az Idei aratás után meg­nyílt kereskedelmi üzletekben 3 rubel 60 kopekért lehet kapni egy kiló ke­nyeret jegy nélkül. A zsírt aljig isme­rik, napraforgómag-olajat és marga- rint használnak helyette. A szalonna ki­lója 40—50, a vajé 30 rubel. Húst csak egyszer-kétszer kap havonta a munkás, ha azonfelül venni akar, 16—17 rubelt kell fizetnie kilójáért. A városokban van egy-két olyan iiz- .et, ahol mindenféle külföldi luxushol­mit lehet kapni, de csak aranyért, vagy fontért, dollárért. Jobb ruha 350—400 rubelbe, egy pár jó cipő 80—100 ru­belbe kerül. A kereskedés, spekuláció mindenfelé virágzik. A földeket pihenő gyárimunkások müve’ik gépekkel. Ku­tyát a falvakban Is csak elvétve- Lehet látni, a szegény nép a kutyákat is meg­ette az éhínségben. . A városokat átkeresztelték a szovjet urai a maguk nevéről. Nizsnij-Novgo- rodnak, a világhírű vásár-városnak ma Gorkij Maxim a neve, az oroszok leg­nagyobb élő Írójának heve után. A templomok legtöbbjét felrobbantották, hogy csak egy kis kőhalmaz maradt belőlük. i Mikor átlépték az orosz—lengyel ha­tárt: mintha a pokolból a menyország- ba jutottak volna — mondja. A volt hadifogoly biza ómmal, reménységgel néz a jövőbe. Egy kis műhelyt lát kép­zeletében, amely ismét az övé lesz. Jó emberek majd csak átsegítik a kez­det nehézségein. Egyik uj szomszédja, Király Mihály gazdálkodó felmázsa bú­zát ad neki. Bizonyára követői is akad­nak majd. Az Isten, aki hazasegitwtt», nem hagyja el Voska Sándort. t MOZAIK Milyen az élet Oroszországban ? Sokezer magyar hadifogoly pokoli élete a szovjet poklában Voska Sándor volt orosz hadifogoly 18 évi raboskodás után most érkezett haza Do rozsmára. A volt hadifogoly annyi éles megfi­gyeléssel és dús képekkel érkezett haza, hogy ezeket a megfigyeléseket lerög­zítjük itt a lap hasábjain, benne látjuk meg mindazt a sok szenvedést, amely­ben fogságba esett fiainknak része volt és sajnos, még ma is része van. Voska Sándor a ' következőkben mondta el élményeit:1 i 1915. julius 1-én esett fogságba Lub­lin környékén. Ekkor Kievbe szállítot­ták, ahonnan pár hét múlva a kazáni fogolytáborba került. Hamarosan kiad­ták a városi pékséghez, ott dolgozott két évig. Onnan Jekatermodarba került, majd egy nohovszkoji gazdához föld­munkára. 1918-ban 14-en szökést kísé­reltek meg, gyalog a 90 kilométernyire levő Jekaterinodarba, majd vonaton Rosztovig mentek, ahol a hófúvás miatt elakadtak és a vörösök be akarták őket sorozni katonának, mire visszatér­tek munkahelyükre. > 1921-ben megkísérelt hazajönni, de 14 napos olcsó cipő vásár! Női fekete antilop és lakk 9 P Női barna és szürke divfttdpók 10.60 P Női barna troteur 7.60 P Férfi lakk félcipő 13.60 P Férfi barna bagaria 12.60 P Saját érdekében okvetlen tekintse meg kirakatomat és figyelje eaensá- ciósan olcsó áraimat Minden párért szavatolok 1 Szakái Imre cipó üzlete Eijtvős ucca.

Next

/
Thumbnails
Contents