Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-06 / 71. szám

4 oldal A „zöldhálmi csárdában“ minden csendes Betyár történet: Irta: Oaál Gyula dr. Ez a méla nyári éjszaka igen alkal­mas volt a mulatozásra, szerelmeske­désre, no meg a besúgók híradásainak meghallgatására is. Lám, most is az ab­lakon kopogtattak. A kopogtatásra félneszeit a komiszá­ros. A muzsikál tatást abba hagyatta. A cimbalmost kiküldte az oldalszobába és intett Esztinek, hogy eressze be a titkos ütem szerint kopogtatót. Purzsa Eszti lecsavarta a lámpát, megigazította az uccára nézó piros fir- hangját és csendesen kinyitotta a kony­ha ajtót. Neszte'enül surrant be Nyaksi és Puj.a, meg a szép Putyi cigánylány. Ezek vol­tak ft komiszáros leghasználhatóbb kémjei. — Talán valami fontos besugnivalótok van szógám? — kérdezte a komiszáros a cigánylányt. — Hosszú beszédünk volna komiszá- ros urammal, — suttogott a szép Putyi. — Hosszú beszéd alatt kiszárad a to­rok. Esztike hozzál egy kis gégenyálazót gyorsan! — kiáltott Purzsa Esztire a komiszáros. Ivás közbén Nyaksi és Púja a »Zöld- halmi csárdában« a lopott szürkelovak átfestéséről számoltak be. Ez értékes hir volt. Ezért kaptak egy- egy ezüsthuszast. Elmondták azután még azt is, hogy Vaski Gyurka kerekén kijelentette, hogy ami hires ló van a környéken, azt mind elköti. Gózon István komiszáros lova lesz a legelső. A komiszáros jóizüt nevetett. Holnap úgyis Bócsán van dolgom, útközben hátha találkozom Vaski Gyurkává., igy ha bírja, elveheti tőem a lovamat. Ez a hir is megért ismét egy-egy hú­szast. A cigánylány meg azt hozta hírül, hogy Vas Ju csa kezdi már unni Darázs Lacit, igy most már könnyű lesz a lányt elcsábítani régi szeretőjétől. — Ezért a hírért egy ezüst forintost kapsz Putyi, — szólt Gózon István ko­miszáros. — Csak fényeset tessék ám adni. — Ugyan miért? — Hogy mögnézhessem magamat benne, — nevetett kacéran a lány. — Te Putyi, úgy látom én már, hogy szerelmes vagy te fii ig Darázs Laciba. De vigyázz, mert Vas Julcsa gyönyörű egy fehórcseléd és igy nehéz lesz Da­rázs Lacit elsze.emi tőé. — okoskodott Nyaksi. — Nem igaz. Hazudsz Nyaksi, — vá­gott közbe a szép Putyi. — Ne lögyön szöröncsém soha a világon, ha szép az a csárdabéli ringyó. Ha fölvöszöm az ünnep.ő tarkakeszkenőmet és hajam­ba szivárványszínű pántlikát fonok én ezörszörte... — Most már csakugyan látom, hogy szereted Darázs Lacit — incse-kedett a cigánylánnya- a komiszáros. — Hogy én kit szeretők, az az én dol­gom. Engöm előbb szeretőit Darázs Laci, mint Julcsát és csak később ha­gyott el. De visszagyün még hozzám, hanem akkor jaj neki. Ekkor juttatom tömlöcbe komiszáros uram. — Ne búsulj, Putyi, — szólt komo­lyan a komiszáros, — látod, még a nóta is azt mondja: Ne sírj kislány, ne busulj á babádon... Hisz a madár sem hál mindig egy ágon... Putyi megremegett, eszelősen nézett maga e'é, majd ráborult a korcsma asztalára és keservesen elkezdett sírni. Kint pedig szitálni kezdett a csendes nyári eső... * A Halasról Bócsára vezető ország­úton két különös arak álldogált. Egy fiatal koldulóbarát és egy szürke Szamár sütkérezett az országúton, még pedig azon okból, mivel a csacsi fel­mondta a szolgálatot. A buckák csendjét egy-két sárgarigó­fütty, karikásostor csattogás zavarta csak meg, no meg ezenkívül a barát hangos káromkodása, mert bizony a jámbor fráter mérgében csak úgy per­gette nyelvekerepel őjé t. ■ (Folytatjuk), : , Halason az u| kukorica ára 3 pengő 60 fillér, esetleg 4 pengő lesz ____ КISKUNHДLflS^HELYl Ё R TESITÖJE_ _____ Halason a kukorica földeken még korántsem ért be a kukorica, a rossz időjáriás miatt az is visszama­radt A gazdák teljes joggal kiváncsiak, ] vájjon az alacsony terményáraknak mai vizözönében mit kapnak majd a j kukoricájukért. Érdeklődtünk tér- ; ménykereskedői körökben és meg­tudtuk, hogy Halason októberi kötésre az uj kukorica 3 pengő 60 fillértől emelkedhetik és esetleg a 4 pen- | gős áriát is el fogja érni. Nagy érdeklődésre tarthat számot, ha teljes egészében alább leadjuk hódmezővásárhelyi tudósítónk jelen­tését a vásárhelyi és általábain a ti­szántúli kukorica piacról. A tudósítás a következő: Cseppet sem biztatók, sőt nagyon is leverő hatásúak azok a jelenségek, amiket a legutóbbi hódmezővásár­helyi piacon tapasztaltunk. A búza ára után, mely már valósággal csúf­ságnak nevezhető, olyan potom áron indult meg az uj kukoricának vá­sárja, ami megdöbbentő. Л csöves tengeri tnétermázsájá* ért nem adnák többet 2 pengő­nél, sőt ha egy kicsit nem is el­sőrendű, akkor még annyit sem. Mikor a törés ideje eljön, rendsze­rint alacsony a piaci ár, de ilyen potom árra még sem számított senki. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a nagy kilátásokban nagyon súlyos csalódást szenvedett a gaz­daközönség, mert nagyon sok kuko­ricatábla nem ad többet holdanként 4—5 mázsánál, akkor valóban meg­értjük a csüggedést, ami a terme­lő lelkét hatalmába ejti. Ilyenkor szo­kott egy kicsit pénzelni a közönség, mert igaz, hogy a kukoricatermést iegkiadósabban mindenki a maga gazdaságában használhatja fel, de a feleslegből szokták fedezni a kisebb kiadásokat. Ez a fedezet pedig ilyen ár mellett valóban elszomorító. A kiviteli lehetőségek megvannak ugyan, de minden ipari állam kihasz­nálja a szorult helyzetet és olyan potom áron veszi föl a gabonákat, ami mellett nem keresni, hanem csak ráfizetni és tőnkre menni lehet. Veszedelmes tűz pusztított Kecelen Kecelen Romsics Ignácnak a köz­ségtől kb. 4 km. távolságban levő tanyáján, a cséplőgép mellett dolgozó munkások észrevették, hogy az egyik asztag oldalán lángok csapnak fel. Azonnal a keletkezett tűz elfojtá­sához fogtak, az erős szélben azon­ban ez nem sikerült nekik, mert pillanatok alatt az egész asztag égett. Minden igyekezetük ezután oda irányult, hogy az osztagok kö­zött lévő cséplőt megszabadítsák kötelékeitől és kihúzzák a tüzből. Ez sem sikerült már, mert a tűz átcsapott a másik asztag- ra és a gépre is. Értesítették a keceli tűzoltóságot, akik Ádám Antal parancsnok vezeté­sével! fecskendővel kivonultak. Meg­menteni az égő osztagokat és csép­lőt nem sikerült, csupán a már el­csépelt szalmát és szomszédos asz­tagokat. i Elégett 250 kereszt rozs, 2 kocsi széna és a cséplőgép. A kár becslés szerint 5000 pengő. Ezer halasi család rettegi az idei szőlőtermést Az klai esztendő szokatlan időjárása sok bajnak tett a kutforrása. A tél. el­nyelte a tavaszt. Hisz még junius ©Isó napjaiban is dideregtünk. A növényzet fej.ődését a messze kitolódott té.ies időjárás 3—4 héttel hátravetette. Taten egyik kultúrnövényünk ,sem siny ette meg annyira e mostoha időjárást, mint a szőlő. Más években, normális időjárás mel­lett ezen időtájban a szőő már kiszorí­totta a dinnyét a piacról. Ma még a dinnye is újdonság, a szőlő pedig még alig jelentkezik. Az elmúlt esztendőkben szeptember elején az áiani való csaszla már ott függött felkötözve az éléskam­rák menyezetén, ma éppen, hogy szí­nesedni kezd, de ami termés mutatko­zik, az sem tökéletes. Nagyobb baj lesz azonban a borsző­lővel. A szőlőszemek még ma is oly ap­rók és fejletlenek, hogy azoknál: rendes beéréséhez hosszú, meleg őszre volna szükség. Október második fele előtt még alkalmas időjárás esetén sem lehet számítani a szüretre. Kiskunhalason mintegy ezerre tehető ama családok száma, akik a szőlőből élnek. Az öregsző ök, Iparsző ők, Pirtó, Felsökisté ek és Alsó-Ва óta derék, szor­galmas népe aggódva lesi, figyeli az időjárást, s várja a jótékony napsuga­ras szeptembert és októbert, hogy egyetlen kincse: a szőlő beérhessen s jobb minőségű bort állíthasson elő. A borkereskedők s a fogyasztók igénye az utóbbi években fokozódott. Csak a jobb minőségű borokat keresik. Az alacsony fokú, savanyu borokat nem veszik. A must cukortartalmához szab­ják az árakat. Mi lesz azzal az ezer családdal, ha szőlőtermése nem tud be­érni s csak savanya lőrét szürete’, amit értékesíteni nem lehet? Pedig e termés árából; akarja beszerezni a télire való kenyerét, ruházatát! De még adóra, ka­matra is keltene juttatná belőle. A kormánynak már most gondoskod­nia keltene arról, hogy e gyengénél: Ígérkező borok feljavjttassanak. Ez tör­ténhetik sűrített musttal vagy cukorral; az előbbi költséges, de sűrített must nem is szerezhető be mindenütt. Tehát fnaradna a cukor. Eddig a bort cukorral édesíteni nem volt szabad. De most rendkívüli időket élünk. Uj borunkat, de különösen e homokos vidék termését, csak cukrozás álta tehetjük piacképessé. Oldja fel a kormány ez évre e tiltó rendelkezést s engedje meg a cukro- zást. 1 I Kiskunha'as város ezer, de hazánk kettőszázezer törpe és kisbirtokos csa­ládjának a megélhetéséről van szó! (H.) miL-------nt» =в==яадм — ATatszámlHás Magyarországon. A földmive ésügyi minisztérium által 1933- ban összeiratott áltetál'omány erős csök­kenést mutat az 1932. évi állománnyal szemben. A szarvasmarhaáliomány 6.7 százalékkal, a lovak száma 3.4 százalék­kal, a sertésállomány 18.5 százalékkal, a juhállomány 13 százalékkal csökkent. szeptember 6 Az u] dohány átvételi ára Az utolsó pár év alatt körülbelül 40 százalékkal szállította le a kincs­tár a nyersdohány beváltási árát, ezenfelül több mint 25 százalékkal redukálta a dohány termőterületét is. Bár a dohány törése a gazdaság- gokban már megkezdődött; még nem történt intézkedés a beváltási ár megállapításáról. Gazdakörökben úgy tudják, hogy ez azért húzódik, fnivel a Dohányjövedék nagy tár­gyalásokat folytat a nyersdohánykész­let egy jelentékenyebb részének ér­tékesítéséről, ami ha jó eredménnyel végződik, nem lesz szükség a ta­valyi árak leszállítására. TOLL és TINTA 236 éves családi háromszög A válóperes nők koréinak© kétségkí­vül Mrs. Esther Bennett. A 84 éves an­gol nő most válópert indított 77 éves férje elten, hűtlen elhagyás címén. Férje 52 lives házasétet után otthagyta egy 75 éves asszonyért. Azóta egy fillért sem adott neki, — Két évvel ezelőtt az ananylakoda1- mumkon ismerkedett meg azzal a romlott nővel, — panaszolta kétségbe­esetten a tárgyaláson a 84 éves asszony. Nekem valamikor barátnőm vote, azért hívtam meg. Csúnyán visszaélt a barát­ságunkkal, elcsavarta férejm fejét. Igaz, hogy idősebb vagyok, mint férjem, az is igaz, hogy az a nő kívánatosabb és csinosabb, mint én, hiszen csak 75 éves, de azért mégis csak elkeserítő, hogy 52 évi házasélet után igy itthagyja az embert a férje. A bíróság igazat adott az asszonynak és a férj hibájából kimondta a válást. Heti 10 shilling tartásdiij fizetéséi© kö­telezte az agg szoknyabo-óndot. Megőrjített egy szegény asszonyt a nagy szerencse Varsóban a lapok egy szerencsés örö­kösnő szerencsétlen esetéről írnak. A ketetgaliciai Repie faluban egy idős földmives asszony másfél mi,íió dollárt örökölt sok évvel ezeött eltűnt férje után, aki nemrégen halt meg Csikágó- ban. A nem várt szerencse az asszonyt megőrjítette. Az újdonsült doHármjjlio- mosnő megbízta rokonait, hogy állami hintót és királyi díszruhákat rendelje­nek neki és néhány hét óta »Kelet-Ga­licia királynőjének« képzeli magát. Az asszony nap-nap után kivonul a falu uccáira pompás aranyozott diszhin- tőján, amelyet négy fehér paripa vontat. Pompás öltözeteiket ölt magára és gyé­mántokkal kirakott koronát tesz fejére. A »királynő* még kormányt is alakított és mindennapos sétája után koronata­nácsot tart. Külügyminisztere a falu le- vélhordója lett — míg a kancellári tisz­tet a pék tölti be. Belügyminiszteréről úgy tudják, hogy az idős asszonynál; egyébként is kegyben áll. A »miniszte­rek« szívesen teljesítik az asszony sze­szélyeit, mert busás miniszteri, fizetése­ket élveznek. Az asszony nagy jóté­konyságot fejt ki és a falu szegényeit és betegeit mindennel ellátja, jut azon­ban a szomszédos községek lakosságá­nak is. A hatóságok nem avatkoznak be, mert úgy látszik, szívesen veszik, — hogy a másfélmillió dollárt ott költi * i ; i'. • - , : : i i i Hirdessen a Helyi Érfeslíőben!

Next

/
Thumbnails
Contents