Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-08-09 / 63. szám

6 óidul augusztus 9 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE KÉREK EGY POHÁR ТЕЛЕТ Halas legszociálisabb intéz­ményének egy esztendei mérlege Az akció javára még a következő adományok folytak be: Varga Sándor hentes: 3 kg. marhahas á 80 f. 2.40 P, Schichte Matild áll. ta­nítónő: 10 üveg paradicsom a 20. f. 2 P, 1 kg tarhonya 1 P, összesen 3 P, Sza­ka dy Eleonóra áll. tanítónő: 1 kg. zsir 1.80 P, Torma Károly áll1, tanító: 2 üveg csiga tészta á 60 f. 1.20 P, Wendler Zol­tán bankigazgató: 2 üveg csigatészta ő 60 f. 1.20 P értékben. Kohn Sebestyén cég: 1 drb. mosogató dézsa 3.75 P, 6 drb. gyermektál á 48 f. 2.88 P, összesén 5.63 P értékben, Präger Ignác kereske­dő: 1 drb. 10 literes zománcozott lá­bas 4.20 P értékben. — Készpénzado­mányok és természetbeni adományok ér­téke összesen: 2029 pengő 31 fillér. A kiskunhalasi társadalomnak az isko­lák szegény tanulóival szemben tanúsí­tott áldozatkészsége magában hordja az elismerést. Az akció vezetősége azonban nem mulaszthatja el, hogy ezúton is ki ne fejezze hálás köszönetét a kis gyer­mekek nevében azért az áldozatkész­ségért, melyei a jószivü adakozók te­hetővé tették, hogy a kiskunhalasi bel­területi állami elemi, iskolák az 1932—- 33. tanévben 203 szegény tanulót egész éven át tejjel és 38 tanulót a téli hóna­pokban meleg ebéddel láthattak el Az akció keretén belül naponként 9 jobbmódu tanulót láttak el tejjel, és erre a célra szüleik külön befizetéseket esz­közöltek. Ezen a címen befolyt összesen 114.50 P. A tej-ebédelteíési akcióra befolyt csz- szegből adminisztrációs költségekre egyetlen fillért .sem adtak ki, hanem azt teljes egészében a szegény tanulók élel­mezésére fordították. Az akcióról veze­tett számadásokat az á'lami elemi isko­lák felettes hatósága vizsgálja félül. i köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen jó férjem, édesapánk, nagyapánk temeté­séin resztvettek s ezáltal nagy fájdal­munkat enyhíteni: igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetéi­Özv. LÁSZLÓ K. BENŐNÉ és családja. SPORT Megtörtént a válogatás atléti­kában ás birkózásban a Kiskunviadalra Kískunha’as minden számottevő atlé­tájának részvéteivel rendezte meg az Előkészítő Bizottsáág a válogatásit, & Kalocsán vasármjap eldöntésre kerülő II. Kiskuinviadalrla. A verseny egyetlen sajnálatos körül­ménye, hogy a Bácsalmási Testvének egyik kiváló tagja Miska, betegség© miatt nem indulhatott s eliőreláthjatóllag nélkülözni kel őt Kalocsán is. Részletes eredmények: 100 méteres síkfutás: 1. Tápai 11.8 mp, 2. Kulcsár, 3. Lantos. Maga&ugrásblan: 1. Bácsalmási Péter 170 cm,, tovább ntem ugrott, 2. Lantos, 3. Ács. 1500 méteres síkfutásban: 1. Ács 4.40 mp., 2. Provies, 3. Csapiáros. Távolugrásban: 1. Bácsalmási Péter 648 cm., 2. Andrási 637 cm., 3. Dörner 625 cm. Sulvdobásban: 1. Dr. Bácsalmási An­tal 12.95 cm., 2. Kalló 12.60 cm., 3. Andrási 10.64 cm. 400 méteres síkfutásban: 1. Dörner 57 mp. Andrási íe’adta, Diszkoszvetésben: 1. Dr. Bácsalmási 39.15 cm., 2. Kalló 37.44 cm. 3. Andrási 34.42 cm. í Gerely ve lésben: 1. Bácsalmási Péter 52 méter, 2. Doliesek 48.80 cm. Rúdugrásban: 1. Bácsalmási Péter 3.40 cm,, Andrási 300, Mdánkovics 2.80 cm. A birkózó válogató versenynek in­kább edző jellege volt. Találkát adtak egymásnak a KAC legjobbjai és felvo­nultak az ifjúsági, s kezdő versenyzők is, akik régen látott akció képességről tettek tanúságot, A Kiskunviadalra kijelölt válogatot­tak névsorát, valamint az összes via­dallal kapcsolatos tudnivalókat az Etö- készitő Bizottság 'legközelebbi számunk­ban közli, A Knsír súlyos veresége Kiskörösön Vasárnap délután Kiskőrösre rándult át a KNSK, ahol 5:1 arányban vere­séget szenvedett a Kiskőrösi Petőfi Tor­na Egylet csapatától. Halas város jól megalapozott labda­rugó sportjának úgy hisszük, nem na­gyon használnak az ilyen 5:l-es nyári kiruccanások, Ismerjük a vidéki sport­emberek felfogását, akik ilyenkor nem egyesületek vereségéről beszélnek és Ír­nak, hanem magáról a városról. Múlt vasárnap Kiskőrös csapata 6:1- nei kapott ki a KAC-tól, — mely a válo­gatottat képviselte, — tehát Kiskőrös szerint meg volt a revans! * A Kiskun Sport Liga II, Kiskunviadal bajnoki érmeit a Pressburger-félte papír- kereskedésben szerdára kiállítja. Halasi gabonaárak augusztus 8 Upbuza 77 kgr«os 7'20 P, rozs 4‘20 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár Arak könnyű sertés 70—72, közepes 78—80, nehéz 78—80 fillér. szélt, mert szerintük csak igy lehet az esetet megmagyarázni. A babonák egész tömege viirult fel. A vadlelkü ’égionisták vakon bíztak amulettjeikben és a két gyilkosságot i:s főleg annak tulajdonítot­ták, hogy a szerencsétlenek nem, ren­delkeztek védő amulettel Egyik Sforzani nevű légionista meg­jegyezte: V — Mindkét bajtársiak mondottam: szerezzenek be amulettet, ők azonban kinevettek és babonának minősitefték azt. S most itt van. Mindketten a fűbe haraptak. — Dajka mese ez, — vágott közbe Lemartder — Te annak tarthatod, mi azonban mégis hiszünk bennük. Vitatkozó csoportok alakultak. Az ál­talánosan kialakult nézet azonban az volt, hogy hasznos és szükséges dolog az amulett. — Legfe’jebb abból a szempontból, hogy a reményt táplálja a lélekben. — Egyebünk sincs, csak a remény­ség, — hangzott innen is, onnan is. — Ebben én js egy vagyok vetetek, —• mondta a francia. A vitatkozást az őrmester közeledése zavarta meg, aki közölte, hogy az őr­nagy rendeletéből ma este ketten őr­ködnek egy és ugyanazon poszton. — Ha ketten vannak, úgy mindegyik vigyázhat a másikra. — Okos parancs, — mormogták hal­kan a lég,laniet ák. önmaguknak mon­dották, mert a parancsok bírálata a legszigorúbb büntetést vonta maga után. Este a napiparancsban megjelent, hogy a közös őrségre Brenner és I.e- martier mennek. A két baj társ minden különösebb iz­Anyakönyvi hírek — Julius 30. — augusztus 6. — SZÜLETTEK: Seres István és Utca Piroskának Ist­ván nevű fiuk. Kurgyis József és Pap Annának Etelka nevű leányuk. Agócs Sándor és Zádori Máriának Sándor ne­vű fiuk. Bankov Péter és Fábián Fran­ciskának István nevű fiuk. Tallér Fe­renc és Keller Juliánnának Ferenc n^vü fiuk. Nagy Szeder Sándor és Horváth Máriának Jolán nevű leányuk. Horváth Sándor és Kis Veronikának Veronika nevű leányuk. Kollár István és Tallér Irénnek Irén nerü leányuk. Nagy Tóth Kálmán és Szabó Galiba Veronikáinak Károly nevű fiuk. Kispéter Ferenc és Szabó Galiba Máriának Mária nevű leá­nyuk. Szent© Antal és Gerspán Erzsébet­nek Margit nevű leányuk. Bódy Antal és Kovács Margitnak Antal nevű fiuk. Bárány József és Pap Eszternek Jó­zsef nevű fiuk. Kovács Lajos és Korda Juliánná Katalinnak Irén nevű leányuk. Csányi Péter és Bálint Annának L ■ ia nevű leányuk. Harczi Antal és Rambola Erzsébetnek Jolán nevű leányuk. Tap József és7 Jójárt Ilonáinak Hona revü leányuk. MEGHALTUK: Bakiró Nagy György 33 éves korban, Kátai Ilona 6 hónapos, Szeratgyörgyi Lajois 79 éves, Kolompár György 5 na­pos, Majoros Mátyásáé Sisák Terézia 83 éves, Turcsik Jenő 21 éves, IToHósi Juliánná 11 éves, Makiaá Sándor 62 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Márkus János Enying Anna szanki lakossal. Beszedics István Kárász Ro­zália prónayfalvai lakossal Borbély Sán­dor Szőlős Máriával. и» iiiiimn ning—M Felelős szerkesztő és kiadó: PRÄGER JANOS galom nélkül vette tudomásul a rendel­kezést; örültek, hogy a veszedelmes helyen együttesen verhetik vissza az esetleges támadást. Szinte biztosra vet­ték, hogy ép bőrre': menekülnek meg. A fojtó meleg megszűnt, hűvös szellő lengedezett a síkságon. A homokten­ger beláthatatlan volt; dombok, apró homokhegyek tették a tájat változatos­sá. A növényzet alig vert e vidéken, gyökeret; kiafein, szomorú volt a tájék. Valósággal a sivárság, a teljes re­ménytelenség képét mutatta minden; szinte kiabálta: hagyjatok fel minden reménységgel Brenner és Lemar tier egy domb te­tején foglaltak helyet; innen beláthatták a környéket. Minden nyugodt volt; az élet legcse­kélyebb nyoma se látszott. — Mit gondo'sz, barátom, — jegyezte meg Lemartier, — volna értelme szö­késünknek? — Értelme volna, csak a megvalósít ás ütközik nehézségbe. Hiába szökünk meg; a sivatagban elpusztulunk. A biz­tos halálnál pedig jobb az: erődbeli ke­serves étet. Ha szöíkni akarsz, azt elő kell készíteni. Legalkalmasabb az az idő, amikor portyázásra megyünk. . — Tudom, hogy veszedelmeket rejt magában a szökés; mégis mindig az fog­lalkoztat. E'rontott és elhamarkodott életemnek uj irányt akarok adni. Sze­retnék otthont alapítani és magam mel­lett látni Leonát. — Tetszetős vágyak, — de időszerűt­lenek itt, a sivatag szélén. Azonkívül gondolnunk kell arra is, hogy két elő­dünk milyen szomorú véget ért. Nem tudhatjuk, hogy nem követjük-e őket? (Folyt, köv.) Az iitgu-ljgiti szökevényei Irta: Figyelő Folytatás 3 Egyik délután, izgatottan szaladt Bren­ner Lemartierhez. — Tudod-e, hogy mi az újság? — Fogalmam sincs róla. — Az őrszemet tegnap éjszaka meg­ölték. — Lehetetlen. El'enség nem közelít­hette meg. Ezt az előőrsök jelentették volna. I ■— A parancsnokság is úgy vélekedik. Abban az irányban nyomoztat, hogy nem légionisták bosszúja völt-e ez? — Jól tudod, hogy az kizárt dolog. Légtonista orvgyilkosságra bajtárssal szemben nem vetemedik. — Itt valami rendkívüli do'ogniak kel! tenni. — Lehet, de annak kiderítése nem a mi feladatunk. Törje rajta fejét a pa­rancsnokság. Ebben a pillanatban kürtjei hang­zott, amely összegyűjtötte az erőd ud­varára a légionistákat. A szolgálattevő őrmester ismertette az esetet és fokozatos figye'emre szólította fel a legénységet. — Bármit is észleltek — mondotta, — saját érdekeitekben jelentenetek kell. Nem szabad annak megtörténnie, hogy egy derék baj társunk ilyen szomorú vé­get érjen. A tettesnek el kell vennie bünhődését. A legénység komoran hallgatta a be­szédet; a megkeményedett szivü embe­rek tudták, hogy á büntetlenség fokozza aiz ismeretlen tettes vakmerőségét. Leg­többjükre valami sajátságos, megma;/a­rázhatlan nyomoítság nehezedett. Midőn a légionisták egymás között voltak, elhatározták, hogy önmaguk ve­szik kezükbe a nyomozást; a tettest minden körülmények között elökeritik és Ítéletet mondanak felette. Ez pedig más, mint halálos, nem lehetett. A légiónak meg voltak a maga er­kölcsi szabályai, me’yeknek mindenki alávetette magát. A legnagyobb bűn- számba ment a baj társak megkárosítá­sa; a tolvajt kiközösítették maguk kö­zül és valóságos bélpoktosként bántak vele. A legnagyobb ritkaságszámba ment ezért, hogy egyik légioniista a má­siktól bármit is eltulajdonitott. A közös szenvedés, a közös balsors kifejlesztette az együvé tartozás érzé­sét. Mindenki tudta, hogy saját életét csak azáltal védi, ha a mellette levőé is biztonságban van. Este újabb őrszemet küldtek ki. Ellát­ták minden óvintézkedéssel. S mégis, mikor a felváltás megérkezett, az őrsze­met halva találták. Nyakában éles tör meredt. A kiküldött bizottság semmi gyanúsat nem talált. Nem észlelte a legkisebb du­lakodás nyomát se. Az őrszemet hirtelen támadhatta meg gyilkosa és pillanatok alatt oltotta ki életét. Keresték az eyeft- leges ellenség lábnyomát, de semmi olyan nyomot, amely a gyilkossal kap­csolatba hozható, nem találtak. Rejtély előtt állott az erőd. A legfan­tasztikusabb elgondolások szálltak száj- ról-szájra. A legénység kísértetekről be­Nyomitott t Helyi Erteilte UyTállikt-DjoralaDin, KiakunhaiawMb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents