Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-08-02 / 61. szám

6 Oidaí augusztus 2 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE Országos öszibaracknapot tervez az idei augusztusban Budaörs köz- sége. 300 vagon termésre számita- nak, több mimt 1 millió pengő ér­tékben és erre a szüretre meg akar­ják hívni a mezőgazdasági érdek- képviseleteket. — Megfulladt a suba alatt Szőlős Pál bócisai lakos az elmúlt héten a Sej meri dűlőkben kocsijával oly szerencsétlenül fordult le, hogy a kocsin levő subába keveredett és megfulladt. — Royká Valéria zongora tanárnő já­tékát az izr. leányegylet junius 4-én megtartott kul túr délutánján alkalma vöt a közönségnek megismerni és ez elég támpont a bizalom előlegezésébe. SPORT A selejtező mérkőzéseket Kiskunhalas és Bácsalmás nyerte Vasárnap á két Kiskun bajnoki mér­kőzés a már ellőne megjósoltak győzel­mével végződött. Kiskunhalas csapata tartalékosán is — mivel Győri nem ér­kezett meg s Kulcsár lábfájás miatt kénytelen volt a mérkőzést lemondani — győzött. Kulcsár helyett Csincsák II. ug­rott be, .míg Győrit Szvetnik helyettesí­tette. A mérkőzés úgy indult, hogy Kis­kőrös esetleg meglepetést szerez. Az első félidőben Kiskunhalas szélei tá­mogatva csak az utolsó percekben tu­dott egy gólt Sonkó révén elérni. A má­sodik félidő elején Kiskőrös egyenlített Bolfemányi révén. Már-már a legrosz- szabbra* gondoltak szurkolóink, mikor végre a KAC csapata, mely a váloga­tott volt, a szokott finissel meglepte el­lenfelét és egymásután 5 gólt rúgott el­lenfele kapujába. A gólokat Sonkó (3), Hoffmann (2) és Csincsák rúgták. A csapat nehezen lendült be a játék­ba, de ez nem is csoda., mert hisz első mérkőzése volt a nyár óta. Labdarugó­inknak. A csatársorban Csincsák kivé­telével mindenki megállta helyét. Nem tudjuk, hogy mi az oka annak, hogy ő nem tudja visszanyerni a r;égi formáját. Sonkó a második félidőben megint a régi volt. Formáját figyelembe véve, azt hisszük, hogy az idén jobb' lesz, mint tavaly. A halfsor és a védelem a szokott jő volt. Kunszentmiklóson Bácsalmás csapata annak köszönheti egyedül győzelmét, hogy a kunszentmiklósiak kapusa a mérkőzés alatt egyetlen egy labdát nem tudott megfogni. Csatáraik pedig még a tizenegyeseket is félne lőtték, nem szól­va arról, hogy kapu előtt azt aem tud­ták, hogy a labdát kapuba kell rugnii, mert ez a játék célja. Ezenkívül' csak fegyelmezettlenségükkel tüntették ki ma­gukat. Az öt gólt Bácsalmás könnyű szerrel érte el, habár az egész csapat talán idei legrosszabb játékát produkál­ta. A gólokat Romác, Lajkó és Fényes rúgták, ínig a másik két gól öngól volt. Úgy Benkő, mint Polích kifogástalanul látták el bírói tisztükéit. A Dólnyugatmagyarországi Lah= darngó Alszövetsóg Wendler Zoltánt egyhangúlag alelnökivé választotta A Pécsén megtartott Délnyugatma- gyarországi L. A. Sz. tisztújító közgyű­lése Wendler Zoltán bankigazgatót, a KAC elnökét az Alszövetség afemökévt választotta, meg egyhangúlag. Amikor ezt örömmel vesszük tudomásul, úgy érezzük, hogy veié méltó ember került az alelnöki székbe. Wendler igazgató fá­radhatatlanul, ellenállást ne.m ismerve küzd á KAC és Kiskunhalas sportjáért s az ő érdeme is az, hogy a KAC csa­pata öflyan kiválóan szerepelt a bajnok­ságban. Tanácstaggá Politzer Józsefet, a KAC pécsi képviselőjét is megválasz­tották. Ebből az alkalo.mibó! mindkettő- ntek 'gratulálunk s őszinte kívánságunk az, hogy továbbra is olyan lelkesedéssel vigyék a KAC ügyeit’előre, mint eddig. Athletikal válogató verseny Augusztus '6-án déliután 4 órakor a Kiskunbajnokságokon való részvétel' mi­att válogató verseny fesz a gimnázium sportpályáján. A válogató bizottság Kis- kunhalas város .minden számottevő atlé­tájának indulására számit. A válogató verseny számaiban előreláthatólag indul­nék: Andreánszky, Kulcsár, Tápay, a három Bácsalmási testvér, Ács, Pro- vics, Körösi, Gulyássy F., Kalló, Scheif lér, Viziák, Dolicsiek, Polgárdy, Lájer, Mjlánkovics és vitéz Bakos. A verseny részeleire következő számunkban fo­gunk visszatérni. * Az 1934. évi tornászviJlágbajnokságok- rcll, valamint a hölgytornáról legköze­lebbi számunkban Soós Géza, a Motesz. főtitkára, aki: városunkban tölti szabad idejét, niagy érdek! ődálsre számottarthajtó cikket fog irni. Halasi gabonaárak augusztus 1 Uj-buza 77 kgr*os 7'50 P, rozs 4’70 P. boletta nélkül. Perencvároei sertésvásár. Arak könnyű sertés 70—72, közepes 76—78, nehéz 78—80 fillér. Anyakönyvi hírek SZOLETTEK: 1— Julius 23. — julius 30. — P, Так,ács Páll és Hunyadi Piroskának Piroska nevű leányuk. Gusztos László és Német G, Erzsébetnek Etelka nevű leányuk. Papp András és Paplógó Má­riának Mária nevű leányuk. Kmeth Imre és Bodies! Máriának Mária nevű leá­nyuk. p. Kovács József és Bálint Etel­kának József nevű fiuk. Márkus Imre és jMarazsa Margitnak Margit nevű leá­nyuk. Nagy Sarkadi László és Paprika Rozáliának Lajos nevű fiuk. Bata Pál és jVőneki Ampának Anna nevű leányuk. Paprika (Imre és Bábud Eszternek Eszter nevű leányuk. Horváth István és Né­meth -Erzsébetnek István nevű fiuk- Nagy jKálozi László és Kocsis Eszter­nek Károly nevű fiuk­MEGHALTAK: Figura JLáiszló 44 éves korban, Bangó Jánosné (Ván Judit 85 éves, Babos La­jos 35 éves, Racsrpán József 65 éves, özv. Kdozsváry Kiss Sándorné Mészöly Anna ß5 éves, Hegyes Anna 33 éves, Brecska Mihály 84 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Kis Tamás Juhász Erzsébettel. Bacsó Sándor Zakály Juliánná budafoki la­kossal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Font Imre soltvadkerti lakos Весйв Erzsébettel, Antóni Tamás Berta Zsófiá­val. iV,áczi Balázs ökördi Ilona Annával. Nyomtatványokat j^en azzzzmzaz ,készít lapunk nyomdája Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS h idegen-légió szSkevénjei Irta: Figyelő Foly.tat.ás 2 — Úgy látopi, humorod kifogyhatat­lan. Azonban a citált közmondás nem állja meg a helyét. Ezúttal a fiaté.' pász­tor (került előnybe. — Hogyan? Egy szegény rivális ütött ki a nyeregből? — Mondtam már, hallgass! Majd a végén szólj hozzá. — Ahogy óhajtod. Lejmartier folytatta: — Üres lélekkel indultam uj életet kezdeni a légióba. Megírtam anyámnak, hogy bocsásson .meg, ha nem teljesíthe­tem a csaljad óhaját és nem veszem fele­ségül a, gazdag leányt. Kezeljenek úgy, mint egy halottat, aki sohasem kerül vissza közéjük. Egyet kértem csak: üzenjék .meg Leonénak, hogy legyen boldog és halottak napján imádkozzék- lelkem üdvéért. Rövid szünet állott be. Lemartier to- • v,ább mondta: — Kezdtem összeszedni magamat. Ek­kor levél érkezett anyámtól, amely fol­tép te a régi sebeket. Ezzel egy: levelet húzott elő, amelyről látszott, hogy számtalanszor forgatták. Olvasni kezdte: «Szeretett fiam! Tudom, hogy a levél elolvadása után átkozni fogsz, de pieg kell imo,m az igazságot, mert azáltal visszaadhatom lelki nyugalmadat. Fájdal­mas szivvel, megrendült ié'ekke’. rovom e soraikat; úgy vagyok, mint az, aki önön szivébe mártogatja a kést. Jól1 tu­dod: mindig szerettelek és egyedüli vá­gyam az vol t, hogy b en ne'.eke: b oldog­nak lássalak. Javadat akartam és vesz­tedet okoztam. Tudtam: menyasszonyod kivételes lé’ek. Tudtam: érted minden áldozatra hajlandó. Egyet ismertem csu­pán féltre: iránta való szerelmedet. A szegénységből a gazdagságba akartalak emelni a házasság által. Nem bírtam nézni küzködésedet. Öh, én botor! Túl­ságos anyai szeretetem okozta romláso­dat. Ne dobj ezért követ reám. Mint anya, cse'ekedtem; az pedig csak gyer­meké javát látja. El akartam távolítani tőled Leonát. Hogyan tegyem azt? Fel­kerestem és áldozatot kértem tőle. ő sirt, könyörgött; hagyjalak meg neki. ő szeret téged, boldoggá fog tenni. Akkor kifejtettem: éppen ezáltal visz romlásba, ha megakadályozza, hogy a szegény­ségből kiemelkedjél. »Ha szereted«, — mondtam »hozz érte áldozatot.« Én bírtam arra, hogy a szákitó levelet megírja. Elküldte a szerencsétlen le­ány és ezáltal három lényt tett boldog­talanná. Téged, önmagát és engem. Mar- dós a lelkiismeret. Szeretnék jóvátenni mindent. De hiába. Csupán egyet tehet­tem: megmondtam Leonénak mindent és kértem: bocsásson meg. ő hálásan borult nyakamba és zokogva mondta: anyám, nem veszett el minden. írd meg Gusztávnak: szeretettel várunk vissza és Isten áldását kérjük reád. Ezeket Írhatja bánatos Anyád.« Lejmartier némán meredt maga elé. A levél szavai újból megrázták lelkét; elébe tárták azt a bonyodalmat, amely­be akaratán kívül került. Brejpner megindultan nézett társára. A higgadt gandoikozásu német csak most értette meg társát, csak most érez­te, hogy (mi óul Lemartier lelkében. Rövid idő múlva megszólalt. — Ne haragudj, hogy gúnyolódtam érzéseid felett. Itt, ebben a világban o'.y ritka az érték; itt megszoktuk, hogy a vadság és durvaság mipdenre reá- pyomja (bélyegét. Itt senkiről se tudhat­juk, hogy .milyen okok kergették ide és a bűn nagyon gyakran kiütközik. A te eseted olyap kivétel, amely a tegmeg- rögzöftebb lelket is ,mag ábas zállásra készteti. Elismerem: igazad volt. A te Leapad olyan gyémánt, amelyet csak ipagy ritkán bányászhatunk ki az üres lelkek .tömegéből. Lemartier megszorította Brenner ke­zét. — Köszönöm, barátom — mondta. A két barát visszatért az erdőbe, amejy a sivatag szélén emelkedett. A hatalmas, vastag falak lökésekkel voltak ellátva; egyik-másik kiszöge’résen be­ágyazott gépfegyverek és gyorstüzelő ágyuk meredtek a sivatag felé. Csendes, Kék és hetek teltek el; az arab törzsek nem háborgatták a légio- nistákat. Tudták, hogy в jói megerősí­tett érőd minden támadást visszavár. Belátták: nem vehetik fel a küzdelmet a modern fegyverekkel; bátorságuk, vi­tézségük mindig véresen megtört a tech­nikai felkészültségen. Az erőd parancsnoka tisztában volt azzal, hogy veszély csak az ofszeteket és a kiküldött pertyázó csaaptokat ér­heti, ez^rt a legkegyetlenebbü1 bánt le­génységével. Balduin őrnagy magával meghasoniott ember volt, akit bünte­tésből helyeztek a párisi helyőrségből az idegenlégió legkietlenebb erődjébe. A hiú, betegesen érzékeny katonai sen­kivel sem. tudott összeférni, minden állo­máshelyén a legke'remetüenebb személyi összeütközéseket provokálta. Nem volt feljebbvaló, akivel keTBsmetíensége ne fett volna. Uj 'állomáshelyén is megtartotta jel­lemének sajátosságát. A szolga elküség érvényesült nála; az önérzetes, köteles­ségtudó katona nem talált méltánylásra. Katonái nem szerették, mert parancs­noksága ajtatt se előléptetésben, sem pedig jó ellátásban nem (részesültek. Olyan volt az erőd, mint egy magára hagyott váf, amelyről mindenki megfe­ledkezett. Bajduin őrnagy rokonságban volt Le- majrtjemql, ami elegendő ok. volt arra, hogy kivé tejes rossza karatéban része­sítse. Ezt a .rokonságot nem Lemartietr hozta fel; az őrnagy kérdezte egy ízben: — Nem vagy te rokonságban a lyoni Baltíuinekkel? — De igen őrnagy ur. Anyám Balduin leány. Az őrnagy nem tett semmi megjegy­zést. Lemartier azonban érezte, hogy ettől kezdve az altisztek fokozott szi­gorral bántak vele. Szomorúan mondta barátjának. — Látod, ilyen az én életem. Egyszer bukkanok e széles világion rokonra, az is igy bánik velem. Nekem, úgy látszik, majd csak ellenségeim hozzák meg a szerencsét. — Bizakodj! Ne feledkezz meg sze­relmesed mondásáról, hogy: szeretettel várunk vissza! Ennél többet nem is kí­vánhatsz jelenlegi életedben. — Köszönjön baj társ! Igazad van. Bi­zakodjunk. * (Folytatjuk.) Nyomatott • Helyi ErmiM UpTiftüat-ayomdátun, KWmntatato*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents