Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-21 / 6. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE január 21 Betyárvilág az Alföldön Hogy irtotta ki Ráday gróf, királyi biztos a betyár »maffiát“ A szegedi vár rejtelmes története A csárdákban elnémulnak a betyárok. Kicsi ez a föld, mégha úgy tűnik is fel, mintha a puszta a világ végéig tartana. Az alföldi rónákon izgalmasabb lett az élet. Ráday bemutatkozásának hire néhány nap alatt eljutott az Alföld minden tájékára. Az égnek meredő kutágasok, mind gyak- ; rabban jelezték a veszélyt. A hetven- kedö betyárvirtus is lehiggadt kissé a vérmes magyar koponyákban. Most imár nem a »nimöt«-röl volt szó, akit lóhátról, lesből, vagy hátulról lepuffantani öröm volt, szórakozás és egyúttal dicsőség is. Rádaynak egy tulajdonsága adta meg a félelmetes nevet. Magyar volt ő is. Egy húsból és vérből való volt velük, aki két nagyon jól ismert, akiknek agyafúrt gondolkozása nem volt előtte titok. Az ivóban csendesebbek lettek a duhaj éjszakák. A szép csaplárosné szomorkodva nézegette a kármentő mögül a fiatal betyárt, a szeretőjét, amint az elbusulva, komoran ült a lócán. A fiatal betyár piros arcát fakónak látta már, amelyre a szegedi vár börtönlevegője festi fel nemsokára az elmúlás rózsáját. A cigány se nyomkodta olyan szabad- vidáman a bőrduda hókadt oldalát, a sip csak nyekergett, még abba is beleült a félelem, amely Ráday nevének puszta említésekor támadt fel. Hej! Pedig szép idők voltak ám azok. Nem olyan volt a betyár, még akkor, mint a mostani rabló. Rózsa Sándornak neve volt, hősként emlegették a szabadságharcban, pedig betyár volt ő kegyelme, tolvaj, rabló és gyilkos is. De az akkori betyáréletet belepte némi romantikus levegő mégis. »Erdő mélyén kakuk-madár szépen szól, elbúcsúzik a nefefejts-virágtól, Én is, én is elbúcsúzom, Elmegyek a világba, Valahol a nagy Alföldön Bánatomban beszegődöm betyárnak.« Éhez hasonló nótákat dudo'lgattak a. tisztességes élet mellől elkallódott parasztlegények. Bajdor betyár lesz. Ezalatt a szegedi várban a legnagyobb titokban élőkészitették a rohamot. Egyelőre csak a főbünösökről volt szó. A kisebbeket futni engedték. Ráday naponta tárgyalt hü emberével. Először Rózsa Sándort kellett behajtani, azután a kecskeméti, félegyházi, kisteleki és a többi alföldi városok környékén garázdálkodó 'rablóbandák fejeit. Nem volt ez könnyű feladat. Bajdor János, a hires kecskeméti betyár, akinek népszerűsége Rózsa Sándoréval vetekedett, még a kecskeméti rónák szabad levegőjét szívta. Ennek a Bajdornak szintén érdekes története van. Miért lett betyár? Hiszen mint vitéz huszárkáplár került haza az osztrák ármádiából. Azt mondják, gyönyörű szép ember volt. Vállas, bátor, de rettenetesen kegyetlen betyár. Amikor hazakerült, asz- szonyt vett a házhoz és elszegődött juhásznak. Bajdort ott tanították ki a bürgelopásra és később, amikor megtudta, hogy pénzért minden bűnt eltussolnak, akkor már többet lopott. Ha pedig nem ment szép szóval, hát agyonverte azt, aki ellenállt. Ez a Bajdor nem a vásárokat, nem az urakat, a gazdagabb emberieket rabolta meg, hanem rendszerint saját juhásztársait, akiktől az elrabolt csordákat a negyedik vármegyébe hajtotta át és ott adott túl rajtuk. Érdekes ennek az embernek a története, mert belőle megtudhatjuk, hogyan született meg az akkori időben a betyár. Amikor Bajdor juhásznak szegődött, mint mondottuk, még tiszta volt a keze, ahhoz sem a lopás szennye, sem az ártatlanul megölt emberek kiomló vére nem tapadt. De ott élt mellette egy öreg be- tyár. Úgy hívták: Sebestyén vak Történt egyszer, hogy amikor Baj- dórnak elkeltett számolni a rábízott nyájjal — kisült, hogy abból tizenegy darab hiányzik. — Hová csapódtak el? — kérdezte Bajdor a juhásztársától, Sebestyén vak királytól. — Hová? Hát az égbe! Hisz mén a bürge, ha viszik! — Ménje? — Mén hát Bajdor gondolkozott. Hogy őt meglopják és a végén a számadója mégis őt gyanúsítja meg az eltulajdonítással, azt megengedni nem lehetett. — Elmégy hajnalban Kerekegyházára, délbe már vissza is gyühetsz velük — biztatta Sebestyén vak király. Bajdor nem sokat gondolkozott. Nyakába terítette a szűrét, vállára csapta a hosszunyelü baltát, jobb kezébe meg a meggyfabotot és nekiindult Jászkerekegyházának. Estére már vissza is érkezett, a tizenegy bürge fáradtan kocogott előtte. Pontosan tizenegy volt, sem több, sem kevesebb, éppen annyi, ahány elkallódott az ő felügyeletére bízott nyájból. De valaki meglátta Bajdort. Másnap hajnalban már a nyakán voltak a pandúrok. j — Ha már hajtasz, úgy kell hajtani, hogy a világ szeme ne tegyen rajta — pirongatta Sebestyén vak király az ügyetlen tanuló betyárt. A bürgelopásnak azonban nem történt semmi következménye. Bajdor tíz pengőt fizetett a kapitánynak, aztán mehetett haza. — Hm, — gondolkozott Bajdor — mért ,ne, ha ilyen olcsó. Másnap újra lopott. Ez alkalommal már disznókat hajtott el a csordából. Ismét rajtakapták. Feljelentették és az értejött pandúrok bevitték a kecskeméti rendőrségre. Ott újból elölről kezdődött az egész. Bajdornak ez alkalommal ötven pengőt keltett fizetnie és el volt intézve minden. — Hallod je — mondta egy szép este Bajdornak Sebestyén vak király, amint heverésztek a holdsütötte ragyogó pusztán. — Holnap errefelé terelik Némöték a nyájat — jó tenne meghajtani. Bajdor gondolkozott. — Nagy útja van annak — válaszolta aztán. — Füttyre nem gyün semmi, csak a kutya. — Osztán hányán vannak azok? — kérdezte Bajdor. — Ketten. Német György, meg Kontra János hajtja őket. — Nem úgy értettem. — A bür- gék hányán vannak! — Háromszáz is van benne, ha megnézem. — Muzslai, meg Bognár merre vannak most? — Lovat kötöttek, oszt Félegyhá- zán vannak. — Estére möggyünnek? — Olyan tájban. — Akkó jó van. (Folytatjuk.) A halasi Kereskedők Egyesülete állástfoglalt a kereskedői szakképzettség mellett és a filléres gyorsok ügyében A halasi Kereskedők Egyesülete kedden este rendkívül népes értekezletet tartott. Az értekezleten a megjelentek egyhangúlag állást foglaltak a kereskedői szakképzettség mellett és a filléres gyorsok ügyében, tekintettel a kereskedők érdekeire. Az értekezleten Weisz Ignác elnök elnökölt, az értekezlet tárgyait pedig Robeim József az egyesület titkára ismertette. A titkár bemutatta a kereskedelmi szakképzettségről szóló törvényjavas- lattervet és annak indokolását. Ezt a tervet Kopár Jenő kereskedő állította össze és eljuttatta a kereskedelmi kamarához, ahonnan illetékes helyre is felterjesztették. Ez a tervezet részletesen foglalkozik azzal a sérelemmel, amely a kereskedőket azáltal éri, hogy minden képzettség nélkül, anélkül, hogy báíki is tanulta volna a kereskedést, mint olyant, üzletet nyithat ma az országban. Ugyancsak a tervezet veti fel a kérdést, hogy kereskedői iparigazolványt csak nagykorú egyén nyerhet. A tervezet szerint kereskedő tanoncnak nem vehető fel csak az, aki az elemi iskola nyolc osztályát vagy pedig négy középiskolát végzett. A tanoncidő eltöltése után szakvizsga kötelezővé tételét kéri a tervezet. A tervezet felszólal a kontárok és tisztességtelen versenyek ellen és az üzletek számát a helységek lakóinak megfelelő arányában kéri megállapítani. A tervezetet egyhangúan nagy lelkesedéssel tette magáévá a Kereskedők Egyesülete. Az értekezletnek másik pontja a filléres gyorsok ügye volt. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület ebben az ügyben kért állás- foglalást. A tárgyhoz érdemben Kellner Félix szólott hozzá és általános helyeslés mellett fejtette ki azt az álláspontot, hogy a filléres gyorsok ügyében valamilyen formában intézkedni kellene. Nem helyesli azt, hogy a vidékről, tehát Halasról is induljon filléres gyors Pestre, hanem inkább fordítva, Pestről indítsanak filléres gyorsokat Halasra. Ugyanis sokan nem azért használnák ki a filléressel járó kedvezményt, hogy nevezetességet szemléljenek meg, hanem azért, hogy Pesten bevásároljanak, ez pedig kárt okoz a halasi kereskedelemnek. Az értekezlet szintén egyhangúan elfogadta azt, hogy az ilyen filléres gyorsoknál vegye a MÁV. tekintetbe a kereskedők által kívánt érdekvédelmet. Kimondták ezzel egyidejűleg, hogy a Halasról bármikor Pestre indítandó filléres gyors kárt okoz a helyi kereskedelemnek. A határozatokat felterjesztik az Orsz. Magyar Kereskedelmi Egyesületnek. Hirdessen a Helyi Értesítőben I A halasi vonat alá feküdt egy fiatal jánoshalmi leány — felismerhetet- lenségigösszeroncsolták a kerekek Megdöbbentő öngyilkosságot követett el a kunszentmiklósi állomásnál Kovács Irma 17 éves jánoshalmai leány, aki a Pestről Halas felé robogó vonat alá feküdt. Az öngyilkosságról és annak előzményeiről a következőket jelentik. Kovács János nyug. vasúti pályaőr Irma nevű 17 éves leánya Bácsbo- kodra utazott, hogy ruhát vigyen ott lakó testvérének. A délutáni vonattal már visszavárták, de nem jött meg, hanem amint utólag kiderült, leszállás nélkül átutazott Jánoshalmán és Halason felszállt a budapesti személyvonatra. Ezzel a vonattal egész Kunszenímik- lósig utazott, ott kiszállt és Dömsöd felé kiment a bejárati váltókig s ott a Pest felől berobogó esti személy- vonat elé vetette magát. Ä kerekek felismerhletetknségig összetépték és összedarabobák Kovács Irmát s csak az épségben maradt vasúti igazolványról tudták megállapítani az öngyilkos személyazonosságát. A szerencsétlen szülök a vasút értesítése nyomán szereztek tudomást leányuk öngyilkosságáról, melynek okát azonban megfejteni nem tudják. Hétszáz kilóméteren ót hajszolta a munkaalkalmat egy szegedi munkanélküli péksegéd, aki egyúttal hivatásos bányászvájár is. Érdemes megjegyezni a nevét: Derecskó Jánosnak hívják az illetőt. Derecskó megunta a szegedi nélkülözést s felkerekedett egy szép napon, hogy szerencsét próbáljon. Úgy gondolta, majd csak akad város vagy falu, ahol kenyeret tud szerezni magának és Szegeden hagyott népes családjának. Szegedről Budapestre gyalogolt — hiába. Aztán tovább indult a zalamegyei Bácska felé, mert azt beszélték, hogy ott uj szénbányát nyitottak és sok munkást foglalkoztatnak. Napokig tartó gyaloglás után, holtrafáradtan érkezett Bocskáxa, ahol feltárta nagy bálát a bányatulajdonosnak. A válasz azonban itt is elutasító volt és Derecskó János hétszáz kilóméteres hi- ábaut után könnyes szemmel vette hátizsákját és reményvesztetten megindult hazafelé. ALFA SEPARATOR RT. Budapest, I, Csurgói»út 15/A Telefon 58-8-23, 58-8-24 Városi iroda: IX, Ráday*utca 14 Telefon 8 6-1-21 FÖLÖZŐGÉPEK Takarmiayfüllesztők vaj« és sajtgyártásí gépek és eszközök Teljes berendezések kannák, mindennemű bádogáru Igen kedvező fizetési feltételek Kérjen díjtalan prospektust
