Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-06-28 / 51. szám

2 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE junius 28 ARATÁS i Péter és Pál napja közeleg. Nagy nap ez a magyar mezőgazdaság éle­tében. Péter és Pál napján évről- évre megpendül a kasza és kezdő­dik az aratás. És ilyenkor évről- évre eszünkbe jut az is, vájjon ki- 1 nek arat a gazda? Péter és Pál napján eszünkbe jut­hat a zsoltáros szava is: , "• »Víg a magvető, mert neki, or­cájának verejtéki nem hiába hulla- , nak...« így mondja a zsoltáros. És igy . volt ez mindig, valaha, régen... | Ma?... Kimegy a gazda a ha- | tárba, végig néz az aranyhullámo- \ kát rengető kalásztengeren. Mind az övé, mind az ő munkájának az eredménye. Az ő verejtéke hul­lott a rögre, az ő verej­téke hullott a vetőmagra és az ő verejtéke fogja megöntözni a levá­gott rendeket. De vajon az elvetett mag meghozza-e az igazi termést és a magvető verejtéke nem hul­lott-e hiába? Péter és Pál napján megpendül a kasza, mint valami különös harang­szó. Hosszú sorokban indulnak majd el az emberek az eredményért. És Péter és Pál napján egy másik em­bersor is megindul. Ennek indulását is harangszó előzte meg, de ez sze­rényen az iskolában csendült meg. A búcsú percében innen is aratni mennek, hogy az élet szántóföldjén betakaríthassák ezek is az eredményt. Két hosszú sor. Itt is, ott is a magvetők várják a munka eredmé­nyét ... Magasztos percek ezek és a ma­gasztos percekben megkérdezhetjük, jő volt-e a mag, amelyet a magvető olyan gondosan elhintett és aratás után a termés eredménye vájjon vigságra deritheti-e a magvető ar- ’ cát?... Elgondolkozva állunk meg mi is , és visszatekintünk a múltba, belénk ' tolakszik a gond és szomorúan, vé­res árnyékként bontakozik ki emlé­kezetünkben a világháború, majd a forradalmaik minden rémsége s az­után látjuk az ezeket követő keser­ves esztendőket, amikor mindig csak arattunk és verejtékeink gyümölcsé­inek nem a magvető vette a hasz­nát, hanem kin, szenvedés és meny­nyi fájdalom lett a fizettség. Mennyi és hányféle magot láttunk már. Egyszer a magyar élet meg­rontására hintették e'l őket és meny­nyi ' hősi halott volt az eredmény. I Máskor a magyar telkekbe szórták rettentő kezek a magot és lett szőr- ! nyü forradalom. Ismét máskor a tri- j anoni mag hullott szerte és mennyi j év óta főj j tógát már mindannyiön- I kát a kikelt dudva. Pokolian jó ma- | got szórtak mindig el és dús búr- . jánzással kelt ki belőle a métely ! és megmérgezte a magyar 'életet halálos * pusztítással... Ez a mag­vetés is az eszükbe juthat. De azután volt más magvetés is. Az ifjak aratták. Bizonyítványok, diplomák voltak a levágott rendek. És mi lett? A jó magvetés és a jól verejtékezett munka eredménye ki­nek kellett? Hasztalan kínálja az ifjú a jó termést, hasztalan akarja a magyar élet magtáraiba betakarítani, nem kell, mintha ő volna a legfö­löslegesebb. Verekednie kell, hogy itt, ott mégis észrevegyék az uj aratás eredményét. Verekednie kell! Régen az aratás után, ha megvolt a diploma vagy á végbizonyítvány, megnyíltak a hivatalok, az irodák, a munkahelyek ajtajai és az ifjú mehetett dolgozni, kényelmesen megvédelmezte, az élet bizonytalan­ságai ellen a megélhetési bizton­ság. Ma? Az aratás után jogosít­ványt szerzett az ifjú {arra, hogy verejjtékezve nélkülözve rettenetes életgondokat vállalva egy bizonyta­lan harcba indulhasson, amelynek a vége sohasem biztat sok eredmény­nyel és gyakorta csak szomorú bu­kás. A mai ifjúság a jövendő, a nagy Magyarország leventéje, aki nemcsak a tudomány hőse és erőse, de akinek nem szabad visszariadni a 'nehéz rögökkel behintett életűitől sem. Ha megállhat a helyén, akkor ez a har­cos magyar ifjúság a magyar Pé- ter-Pál igazi aratása... ....De peng a kasza is. Acélosszemü, tiszta búzát rejt a kalász. Ez az Isten áldotta, minden­napi kenyér magja. Vájjon keserű lesz-e ez a kenyér, vagy végre a boldogulás fehér kenyerét is megle­het majd sütni? Jusson az eszébe mindenkinek, mikor az első rendek ledőlnek, mikor az első csomókat összeszedi a szorgos marok szedő, hogy tavaly is és az előtt is re­ménykedve állt mindenki a búza­tábla szélén. Még minden évben azt hitte, a gazda, hogy ő arat és a péterpálnapi induláskor végre az ő reménye is valóra válik. Még min­den évben begyült a téli kalász, meg­kezdődött a cséplés és megteltek a magtárak. Azután mi lett a haszna, mégis ki aratott? Péter és Pál napja közeleg és eszünkbe jut a zsoltáros szava: Vig a magvető, mert néki, orcájának ve­rejtéki nem hiába hullának!... Vájjon igy lehet-e? Pataky Dezső lemondott lelkészi állásáról és igy megüresedik az egyik papi tisztség Már régen beszélték városszerte, hogy Pataky Dezső retf. lelkész, ny. gimnáziumi igazgató betegeskedésére való tekintettel a neki igen terhessé vált papi állásáról lemondani ké­sízül. Pataky Dezső lemondásának hírét ahányslzor az felbukkant, min­dig mély sajnálkozással hallották a ref. hívók, akik hőn szeretett és nagyrabecsült papjukat tisztelik a pu­ritán, ősz lelkipásztorukban. Mint ismeretes, a tél foly|amán Pataky De^sö ismét súlyos betegsé­gein esett át és talán ez volt végső fokon döntő az elhatározására, hogy lemond állásáról. Most azután ezt a lemondást be is aidta a presbitériumnak, amely a kér­déssel a vasárnap mje&tartott gyűlésén foglalkozott. A beadványt Szabó Zsigmond ter­jesztette elő iá, presbitériumnak, amelynek tagjai mély sajnálkozással vettek tudomást arról, hogy szere­tett papjuknak ez az elhatározása megmásíthatatlan. Pataky Dezső le­mondását betegségével indokolta és bejelentette, hogy lemondási szán­déka megválto;zhatatlan, < amellett kitart, Isiéin áldását kérte a halasi ref. egyházra, i Szabó Zsigmond meleg szeretet­tel szól a búcsúzó Patakyhoz, az ő nagy érdemeit méltatta és arra kér­te, vegye fontolóra a,z elhatározását. Pataky Dezső megköszönte a ra­gaszkodásnak ezt a jelét, de újból ismételte, hogy lemondása végleges, csa­pája abba egyezett bele, hogy legfeljebb addig marad állásá­ban, amíg a megürasedésse! járó egyházi Intézkedések ezt indo­kolják. Majdnem tízezer, országgyűlési képviseli választója van Halasnak Mint minden évben, az idén is al városházán kiigazították az .or­szággyűlési képviselőválasztók név­jegyzékét. Erre vonatkozólag mun­katársunk Gaál Jenő tanáesjegyző- töl al következő felvilágosítást nyertei: ■. i ' [ — A jövő évi országgyűlési kép­viselőválasztók névjegyzéke elké­szült a városházán és azt már köz­szemlére is kitették május 15-töl junius 15-ig. Eszerint Halason a választók Száma 9739, 297-tel több, mint tavaly volt. Elkészült tehát a választói név­jegyzék, de nézetünk szerint erre már szükség nem lesz, mert nem valószínű, hogy ezzel a névjegyzék­kel választ a kormány. A beliig у miniszter* jóváhagyta az 1033 évi városi költségvetést Hz Idán 80 százalék lesz a pótadó, 6 százalék a kereseti adá A város 1933. évi költségvetését — mint munkatársunk jól informált helyről értesül — a belügyminisztérium jóváhagy­ta és ш a városhoi a hét végéh, vjagy a jövő hét elejéjn le fog érkezni. A pénzügyminisztérium által is fe lülbirált költségvetésben,, a belügy minisztérium kevés változtatást haj to,tt végre. Majdnieim teljes egészé ben a város által fölteirjesztett költ ségvetést jóváhagyta, i г Értesülésünk szerint a btelügymihfuspter a pótadót az idei évre 80 százalékban', az ál- tajátniots kereseti adót pedig 6 Százalékban állapította még. A belügyminisztérium a költség- vetésből törölte a 13 ezer pengős elemi iskolai hozzájárulást. A város ugyanis az eleimi iskolák fenntartásához 13 ezer pengőt állí­tott be a költségvetésbe és esze­rint e,zt az összeget a város tértié­ről levette a miniszter. A belügyminisztérium dr. Halász D. Sándor fellebbezése folytán fog­lalkozott a róm. kát. polgári leány­iskola segélyével is. A minisztérium a segély felemelését kérő fellebbe- jzést • i i . 1 V elutasította és a képvise?ötestű- lethek határozatát eméflte ér­vényre. Halasi csipkeajándék Halas pünkösdi repülőinek A csipkezsebkendőket hálás köszönettel fogadták a pilóták és ősszel megismétlik nálunk a repülőbemutatót Még mindenkinek kedves emlék j tottak a halasi közönségnek azzal, az, amit a Műegyetemi Sportrepülők hogy lerepültek Halasra pünkösd Egyesületének derék pilótái és külö­nösen a kiváló Bánhidy Antal nyuj­hétföjén és resztvettek a 289. sz. Bocskay István cserkészcsapat vi­lágjamboree napján. Részvételük igen s^ép erkölcsi és anyagi támo­gatással szolgálta nemcsak a cser­készcsapatot, hanem a sportrepülést is. Megemlékezésül mindegyik piló­tának gyönyörű halasi csipke .zseb­kendőt nyujtottajk át a cserkészek és 'Bánhidy Antal részére pedig a legendáshírű »Gerle 13-at« készítet­ték el halasi csipkéből, amelyet Ste- panek Ernő reálgimn. tanár .terve­zett és Markovics Mariska készített el. A gyönyörű szép művészi ki­vitelű emléket szombaton délelőtt nyújtották át Jeremiás Lajoß és Pa- czolay István tanárok Budapesten a Műegyetemen. Dr. Tuzson Tibor el­nök, Bánhidy Antal és a többi piló­ták hálás köszönettel vették át a szép kis emlékeket és megígérték, hogy számukra mindég igen ked­ves emlék marad a halasi tartózko­dás és a közönség meleg érdleklő- dése. i Kifejezést adtak annak is, hogy az ősiszel ismét lejönnek Halasra és egy nagyszabású repülő napon lehetővé teszik a repülést mindazok­nak, akik pünkösd hétfőn az idő rövidsége 'miatt kénytelenek voltak lemondani a repülés élvezetéről. Majd megmutatták a cserkészcsapat ve zeit ős égé nek a készülő Gerle 14 és 15 'jejzésü gépeiket és tőlük a halasi viszontlátás reményében bú­csúztak el a kiváló pilóták. Miért bajlódik telepes rádiójával, mikor igen előnyös föltételek mellett becserélheti hangszóróval egybeépített hólózatl készülékre Fridrich Lajos rádió üzletében Nyomtatványokat lapunk nyomdája ízléses kivitelben készit

Next

/
Thumbnails
Contents