Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-05-24 / 41. szám
8 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE május 24 A II. Kiskunviadalról Látogatás Kalocsán az 1933 évi Kiskunviadal színhelyén Még talán élénk emlékezetében lehet városunk sportközönségének az a híradásunk, hogy a hatalmas sportmegtnoz- dulást, names e’Jhivatást és eszmét reprezentáló »Kiskunviadal« a Kiskun-Sport Liga döntése folytán 1933. évben Kalocsán kerül lebonyolításra. Noha ez a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel Kalocsát szemelt© ki az 1933. évi viadal színhelyéül, mégis valami megmagyarázhatatlan nyomasztó gondként ott vibrált a nagy lelkesedés mögött is a vezetőség ne,m egy tagjának lelkében az a féltő aggó dal masko d ás, vájjon a rendező város — lett volna az bármely város vagy község — látja-e a reá várakozó nagy munkát, eleget tud-e tenni a követelményeknek, átérzi-e a nagy felelősséget a hódító útjára bocsátott »Kiskunviadal« sorsa, jövendője felett. Mert nem kétségtelen-, hogy döntő befolyással lehet ez -az újabb álomás a Kiskunviadalok versenyeinek további kialakulásában. És most, hogy a viadal előkészületéit megszemlélendő, hivatalos látogatást a Kiskun-Sport-Liga vezetősége Torma Károly elnök és dr. Bácsalmási Antal főtitkár személyében megejtette, a látottak alapján a legnagyobb örömmel és elragadtatással jelenthetjük, hogy nemcsak hogy méltó kezekbe került a viadal megrendezése, hanem annak sportbeli és társadalmi jelentősége máris biztosítva van. A városunk tőszomszédságában lévő Kalocsa város csendben, de annál nagyobb enéllyel és szeretettel vette kezébe a reá várakozó nagy feladat megoldását. Jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy dr. Mócsy István főjegyző h. polgármester vezetése alatt működő fáradhatod an és hozzáértő rendező gárda komoly bizratoitéka annak, hogy ez a viadal is a neki kijáró pompában és nívóban fog lezajlani. Dundler Gyula és Mócsy András testnevelő tanárok, Novák Géza uradalmi jószágigazgató, az uradalmi ügyész, Molenda Frigyes testnevelési őrnagy, Bavotyár Ferenc városi hivatalnok s egy sereg lelkes csoport úgyszólván éjjel-nappal fáradozik, munkálkodik azon, hogy a Kiskunviadalra odaérkező ifjúságnak mindenben a 'legjobbat s a kényesebb igényeket is kielégítő jó rendezést és elszállásolást biztosíthasson. Dr. Bácsalmási Antal főtitkár rész'etes információjából megtudjuk a továbbiakban, hogy a viadal atlétikai versenye és futballmérkőzése a város nyugati részén fekvő, fedett tribünnel felszerelt versiénypályán fog lezajlani. Az ideális fekvésű és talajú futball pálya körűi húzódik el a 400 m,-es futópálya, mely állandó gondos kezelésben részesül, minélfogva a leg- kiíogástolaraabb állapotban várja a viadalt. A céllövő verseny lebonyolítására két lövölde áll rendelkezésre, melyek közül az egyik fedett. Ez utóbbi egy valóságos kis berek közepén épült fel. A verseny programba újonnan felvett úszó versenyek a most épülő, a cél és a kor igényeinek megfelelő uj verseny uszodában kerülnek megrendezésre. A tornász pályájuk kitűnőségéről csak any- cyit emStünk, hogy ez a gyönyörű margitszigeti tenniszpáiya ikertestvére. A rendező város tehát hivatása magaslatán áll. Ez a város hamar meglátta, megérezte a sportban rejlő nemzeti értéket jelentő eszmét és célt Nem divatból, hanem tudatosan állt anniak szolgálatába, miért felismerte a testedzés éltető erejét, testi és lelki értékének, kincses tárházát. Ezt lelte magáévá ez a város, amikor a különböző sporttelepek építésével az ifjúságra gondolt. Kiragadni az ifjúságot a korcsmák és kávéházak füstös levegőjéből, elvonni a kétes élvezetek hajhászásától, megkedvel- tetni, megszerettetni a testedzést, a játékot, a napfényt, a tiszta és üde levegőt. A serény, komoly munka és a ne■WHHHHPHHMHHMI mes ügybuzgalom igénél© annak, hogy ez a »Kiskunviadai!« is <elhivatásánál fogva csak emelkedhet, úgy .nívóban, mint versjenyküzdelími érdekességében és reméljük, hogy úgy társadalmi, mint sporteredményességében is felfelé ivei és betölti fontos njemzetépitő .munkáját. Komlps István, Anyakönyvi liirek — Május 14. — május 21. — SZÜLETTEK: Horváth B. Lajos és Varga T. Etelkának Lajos nevű fiuk. Gyevi Sándor és Dezső Krisztinának Krisztina nevű leányuk. Juhász F. Balázs és Horváth Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Marko- vics József és Ei'er Jusztinának Valéria nevű leányuk. Horváth Szép Imre és Zseni Jolánnak halva született leányuk, fvlodok András és Égető Erzsébetnek Imre pevü fiuk. Rokolya Bialázs és Ré- kasi Katalinnak Eszter nevű leányuk. Szabados Sándor és Gál Annának Anna nevű leányuk, ördög József és Gazdag Margitnak Jenő nevű fiuk. Császár András és Szabados Margitnak Dezső nevű fiuk. Fájsz! András és Urlauber Lujzának Éva nevű leányuk. Szerencse György és Csatári Zsófiának Károly nevű fiuk. MEGHALTAK: Kocsis Lajos 2 hónapos korban, Kovács B. József 26 napos, Dudás István 23 napos, Godó Anna 8 éves, Sándor Juliánná 20 napos, Gyevi Krisztina 1 napos, Orbán Mária 17 éves, Orbán D. József 88 éves, Paska Lajos 18 éves, Reismann István 43 éves, Nagypál Ferenc 72 éves korban. KIHIBDETETT JEGYESEK) Gyenizse Gábor Martonosi Rozáliával. Dóra Antal Bakró Nagy Judittal. Szakái Benő László Zsófiával. Kordás Antal Fodor Mária prónayfalvai lakossal. Tancsik Ferenc Visno.vits Irénnel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Dicső Imire Ritter Krisztinával. Szabó Kocsis Imire Vass Anna Máriával дрчуандекяаагагсткжжядяимивчяяюдяв A kiskunhalasi kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság. 1033-1933. tk. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. Líampel Dezső és Társa végrehlaj totóknak, Budai Kálmán végrehajtást szenvedő elfem indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében az 1881 :LX. te. 144, 146, 147. §-<ai értelmében elrendeli a végrehajtási árverést 70 P tőke és jár. és az árverési kérvényért ezúttal megállapított 8 P költség behajtása végéit a kiskunhalasi kir. járásbiróság területén tevő, Kiskunhalas városban fjelkvő s a kiskunhalasi 3134. sz. betétben А. 1.1—2. sor. 735—1. hrsz. 40 n.-öt lakház és udvar, 735—2. hrsz. 206 m.-öl kert a Belietekben ingatlanból B. 9. alatti Budai Kálmán (nős Móricz Julíánnával) nevén álló fele rész illetőségre 433 P 50 filter kikiáltási árban. A telekkönyvi hatóság az árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbiróság hivatalos helyiségében (Városház épület, I. em. 2 —a ajtó) megtartására 1933. junius 17 napjának délelőtt 9 óráját tűzi ki s az árverési feltételeket az 1881 :LX. te. 150. §-a alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant 1240 P fedezeti árnál alacsonyabb áron eladni: nem lehet (1908:41. te. 26. §. és 5610— 1931. M. E. sz. rendelet). 2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában meghatározott árfolyammal számított, óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénznek előlegesen bírói letétbe helyezéséről kiállított letéti elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltételeiket aláírni (1881 :LX. te. 147, 170, 150. §-aI; 1908 :XLI. te. 21. §). Kiskunhalas, 1933. március 8. Dr. BOROSS s. k. kir. járásbiró. — A kiadmány hiteléül: Mészáros irodatiszt. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS kisleány szavainak hallatára elsápadt. — Menj a Szobádba, majd fel fognak, öltöztetni. Ezalatt Donaldné és Flureíx Károly megvitatták az eshetőséget. Az asszony nyugtalankodott; félt a holnaptól. A férfi csillapította. Kifejtette, hogy aggodalomra egyáltalában nincsen ok; egyszerű megzavart betörési esetről lehet csupán szó. A komornyik lépett be. Levelet hozott. Donaldné idegesen tépte fel és sápadtan olvasta. — Mi van benne? — kérdezte Flurex. — Bankunk értesít arról, hogy férjem elhagyta a gyarmatot. Mivel a távozás hirtelen történt, kéri az ott elhelyezett összeg feletti rendelkezést. Férjem — írják — az Isles hajón utazik. Rettenetes! — kiáltott fel Donaldné. — Az éjjel csakugyan ő jött a szobámba azzá! a gyilokkal. Olvassa, Károly!... Egy óráig se maradok tovább ebben a házban! Flurex Károly átfutotta a levelet. Azután azt mondta: — Most pedig én olvasok fel valamit. A mai lap hajózási híredben a következő tudósítás jelent meg: Az Isiles hajó a múlt éjjel hajótörést szenvedett. A veszedelem alatt tűz támadt a hajón s a kapitány látva, hogy az oltás lehetetlen, a legrövidebb utón a parthoz kormányoztatott. A hajó égő< darabjai szertehullottak s a csolnakok a háborgó hullámok között felfordultak. A legénységből egy ember s az utasok közül is csak egy menekült meg: egy jamaikai felügyelő, névszerint Díváid Károly. — Az Isles?... Az a hajó, amelyen férjem jött?... akkor ő is odaveszett?(Folyt köv.) TŰNT ANGOL REGENY folytatás 5 — Fogalmam sincs róla. ! — Díváid Károly. — Milyen különös! Tehát ő az? — A hajó Jamaikából jött... — Ahol Díváid munkafelügyelő volt egy ültetvényi telepen. — Az ilyen szerencsétlenség mindenesetre nagy, romboló hatással lehetett telki és testi állapotára. Ily borzasztó katasztrófa után nem csoda, ha minden lielkierő elhagyta. — De a bátorság nem — tette hozzá Klára. 1 • i ,-i*i * Az emlékezetes éjszaka után, reggel nagy ijedelem uralkodott a kastélyban, mert nyilvánvalóvá vált, hogy idegen hatott be oda. Donaldné. midőn a Szokottnál későbben ébredt fel s az órára pillantva látta, hogy az kilencet mutat, sietve lépett le az ágyról, de rögtön felkapta a lábát, mint aki valami szúrós tárgyra hágott. Amint Lanézett a padlóra, hogy mi lehet az, egy hosszú kést, vagy tört pillantott meg... Annak a hegyére lépett s az kissé meg is vérezte lábát. — Mi lehet az? — mondta magában s hogy kérdésére feleletet kaphasson, csengetett. Aztán felvette a tőrt és gondosan vizsgálgatta. Nem volt rajta sem név, sem jegy, sem címer, amiről eredetére lehetett volna ismerni. — Julia! Ki hozta ezt idei? — kiáláltott fel Donaldné, amint a komorna belépett. — Nem tudom, asszonyom — felelt a leány megdöbbenve. — Sohasem láttam ezt a tőrt. — De magától csak nem jött ide!... Meg kell tudni, hogy kié? — Itt valaki járt — mondta a komorna ijedten, a puha szőnyegre mutatva, amelyen sáros lábnyomok látszottak. — Mit jelenthet ez?! — kiáltott fel Donaldné. — Valaki itt járt az éjjel, aki gyilokkal volt felfegyverkezve!... Betörtek a házba... Loptak-e el valamit?... Gyorsan adja reám a pongyolámat... Jól van, most pedig szaladjon s mondja meg Johnnak, hogy rögtön jöjjön ide. Két perccel utóbb a leány vissza jött a főkomornyikkal, aki útközben elmondta neki, hogy a kastély főajtaját, mely gondosan volt elzárva, az éjjel kinyitották. Ezt közölte úrnőjével is. — Tehát a külső ajtók nyitva voltak, John?... Hát a kulcsok hova lettek? — Itt vannak. — Hol találta? — A főajtóban. — Amelyik a fasorra nyílik? — Abban. — De hát hol volt az a mihaszna öregasszony? Hallania keltett volna, hogy mi történik a házban. — Elfelejtettem mondani... — Mit? — Hogy az öreg gazdasszony az éjjel meghalt. — Meghalt? — Meg asszonyom! Mikor korán reggel lementem hozzá, hogy megnézzem, hogy érzi magát s megkérdezzem, nem hallott-e valamit az éjszaka, halva találtam ágyában. Pár órával azelőtt halhatott meg. Donaldné megmutatta a tőrt a komornyiknak, aki azon véleményének adott kifejezést, hogy az a lord tulajdona volt. Ebben a pillanatban lépett be Flurex Károly, aki vadászból jószágfelügyela- vé lépett elő. [ | — Flurex ur — szólította meg Donaldné — bizonyára közölték már Önnel, hogy mi történt az éjszaka. Valaki betört a házba, vagyis inkább — ami még különösebb — a rendes kulcsokkal nyitotta ki az ajtókat. A rabló, ha ugyan az volt, nem vitt el semmit. Lába nyomát ott hagyta a hálószobában, de ékszereimből, amelyek a pipere-asztalon voltak, semmi sem hiányzik. — Nagyon különös — jegyezte meg Flurex — De ami még különösebb, ami; valóban szörnyűség, — folytatta Donaldné — az, hogy a hálószobámban, az ágyam előtt levő szőnyegen ezt a tőrt találtam. — Anya, anyuka! — kiáltotta Donaldné kis leánya, aki öröm ujjongással szaladt be. — Hol van apa?... Látni akarom... Donaldné meghökkent. Azután összeszedte magát s biztatta a gyermeket, hogy édesatyja nemsokára hazajön s akkor majd láthatja. — De én most akarom látni, — áll- hatatoskodott a gyerek. — Éjszaka odajött hozzám és megcsókolt... Bizony ám! — Ne beszélj ilyen bohóságot, kisleányom — mondta Donaldné, aki a Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda Kiskunhalas.
