Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-13 / 38. szám

május 13 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal ! Hat napra Halasra jön az Országos Kamara­színház Az Alapi Nándor által alapított és most Déri Béla igazgató által vezetett Országos Kamaraszínház a hónap végén Halasra szándékozik jönni és nálunk május 29-töl junius 3-ig tervezi előadássorozatát. Ebben az ügyben csütörtökön Ha­lason járt Déri Béla igazgató és a játszási engedély megadása céljából felkereste a város vezetőségét. A város a játszási engedélyt még nem adta ki, de közölte az igazga­tóval, hogy későbben fog dönteni a játszási engedély kiadásának kérdé­sében. A társulat tagjai a következők: Déri Béla igazgató, Angyal Dezső, titkár, Miskey József főrendező, Deák Ferenc rendező, Erdössy Lajos ügye­lő és könyvtáros. A müvészszemély- zet tagjai: Nádor Olga, Thaly Sári, Eöry Pordán Gizi, Nemes Jolán, Donáth Kató, Polgár Margit, Haj­nal Ibi, Deák Ferencné, Köntös Ró­zsi, Ihász László, Gaál István, Szir- may György, Bartha Imre és Baracs Mihály. '» ниш m imtmtmmrntmmmmmmm A válságbizottság, tervet dolgozott ki a mezőgazdaság megmentésére Az OMGE és az Országos Mező­gazdasági Kamara vezetőiből alakult válságbizottság most hozta nyilvá­nosságra a mezőgazdaság megmen­tésére kidolgozott részletes program­ját és javaslatait, amelyeket már el is juttattak a miniszterelnöknek. A válságbizottság a termelés jövedel­mezőségének helyreállítása érdeké­ben vámvédelmet kíván azokra az agrárcikkekre, amelyeket eddig vám­mentesen lehetett behozni. A deviza­gazdálkodás mai rendszerét úgy kell átalakítani, hogy annak minden elő­nye az agrárexport javára szolgál­jon. Azt kéri továbbá a válságbizott­ság, hogy a közterheket tegyék ará­nyossá, reformálják meg az adózást és a gazdaadósságok rendezésénél a kormány ne tegyen semmiféle olyan egyoldalú intézkedést, amely a gaz- daérdekelt-ég előzetes meghallgatása nélkül a ma fennálló adósvédelmi rendeleteket felfüggeszti, vagy a hi­telezők javára egyoldalúan módosítja. BORZALMAS CSALftDI DRAMA KALOCSÁN Kettős halálos családi dráma ját­szódott le hétfőn este Kalocsán. Ri­deg Antal érseki uradalmi hajdú 26 éves hitvese nyilvánvalóan pillanat­nyi elmezavarában marólúgot itatott öt éves kisleányával, majd utána kés­sel elvágta a gyermek nyakát. Ri- degné, amikor szerencsétlen leánya holtan rogyott össze, saját nyakát is elvágta. Mindketten elvéreztek. k régi ©kislány pecsétje annak valódiságát bizonyítja. ASPIRIN-iafe** is magukon viselik való­diságuk jelét: a Bayer- keresztet. Meghűlés első jeleinél és fájdal­maknál ASPIRIN-TABLETTÁK „Rabszolgasorban él az orosz nép" Kiéhezve, agyonsanyargatva, mezítláb és teljesen lerongyolódva érkezett haza 18 évj hadifogság után egy keceli földműves Keceli tudósítónk jelenti. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt han­gos, nótától zengő, virágos katonavo­nat vitte; a Kárpátok felé Reiter Abel keceli földművest, a 30-as honvéd gya­logezred közkatonáját. Végiigverekedte a kárpáti harcokat, résztvett a galíciai előnyomulásban s amikor az üldözött orosz haderő utóvédjei megállották, hogy a górEkei áttörés után legalább napokra feltartóztassák a magyar és né­met hadsereg győzelmes e'őnyomul ás át, Dubnánál orosz hadifogságba esett. Az »ausztricki plepi« nyomorult, számkive­tett életét élite és tizennyolcévi hadifog­ság után most érkezett haza a portavai kormányzóságban lévő Hrulji község­ből. ( A harminckilenc éves Reiter Ábel arca sápadt, szemei beesettek, tekintetében az inferno minden gyötrelme bujkál. Csak ia négy jkfcCeámy mosolyog mellette és egy hervadt, szomorú orosz asszony, a feleség. A szobia tele falusiakkal, öre­gek, fiatalok, lányok, asszonyok kiváncsi tekintete simogatja Ábelt, aki hallgata­gon, megil'etődve, tán kissé ijedten ül a szoba közepén. Magyarul és németül pár aílg tud, s ia, kiváncsi érdeklődésre minduntalan oroszul kezdi a választ: — Kazse... Aztán fáradt, szomorú mosollyal foly­tatja : — Meg kell újra tanulni magyarul... Egy gazdia, valamikor szintén orosz hadifogoly volt, oroszul szól hozzá: —- Ne zna te... És Reiter Abel, aki keserveit már alig tudja magyarul és németül elmondani, most kiderült arccal hadar oroszul. A bábeli nyelvzavarból lassan mégis ki­alakul a sötét kép, amelyet ma két szó­val ismer a világ: vörös Oroszország. Elvész, aki nem kommu­nista Reiter elmondja, hogy a bolseviki for­radalom után radikális földbirtokrefor­mot hajtottak végre. Még a hadifoglyok is kaptak földet, ha vállalkoztak annak megművelésére. A paradicsomi, állapo­tok azonban nem tartottak soká. Arai ás után vörös katonáktól kisért relkviráló bizottságok úgyszólván minden élelmi­szert összeszedtek, a legknizóbb éhség­nek vetve oda egész tartományokat. A rekvirálásokait kegyetlen szigorú­sággal hajtották végre. Aki nem szolgál­tatta be a rá kivetett mennyiséget, art percek alatt kidobták lakásából. Aki szóval e'lenkezett, lecsukták, a tettleges ellent állást halállal büntették. Az évekig tartó éhínség következtében egész vidé­kek lakossága pusztult ki. A földek meg­művelését is szigorúan ellenőrizte valami nacsetoikr.ek nevezett szovjettisrtvjselő, aki egyben a biró tisztét is betöltötte. Minden reggel végigjárta a falut és akit otthon talált, az ellen azonnal megindult a kegyetlen fényi tő eljárás. Legutóbb már kukoricacsutkából és korpából készült kenyeret ettek. Reiter szomorú mosollyal mutat egy darab szovjet-kenyeret. TégLaalaku, szürkésfe­kete, savanyú illatú massza. Nehéz, mint az ólom. Néhány kiváncsi megszagolja, aztán arcfintorgatva visszaiadja. Senki- sem mer beleharapni. Az iskolákban nem taníta­nak hittant de kéthetenként volt istentisztelet a szomszédos városkában. »A tudomány hatalom« szállóigének szuggesztiv hatfsa alól a szovjet még ma sem tudott felszabadulni. Kenyér nincs, de tudomány van. A népoktatásit a szovjet komolyan veszi. A hitoktatás az iskolákban teljességgel ismeretien. A kis polgárfiuk Istenről semmitsem halla­nak. Az iskola ilyen mulasztásait a mé­lyen vallásos orosz szülők otthoni ok­tatással igyekszenek pótolni. Erről azon­ban a kis to varasoknak az iskolában na­gyon ajánlatos hallgatni. Arra a kérdésre, hogy a tanító kom­munista-e, Reiter fáradt mosollyal fe­lel: — Hát persze, hogy benn van a szov­jetben. Másképpen nem lehetne csinov- nik... Elmondja még, hogy Szovjetoroszor- szág területén nincs se vasárnap, se ün­nepnap. Az agyonhajszolt nép csak ak­kor pihenhet, amikor a zord tél elzárja a hallgatag orosz falukat az egész vi­lágtól, a vörös katonáktól és a rekviráló biztosoktól is. A faluban különben mégis számontartották az ünnepeket és kéthe­tenként a tiz kilométerre fekvő Buda- kowába jártak templomba. A faluban azonban mindössze huszonnégyen voltak olyanok, akik nem iratkoztak be a kom­munista pártba. — Csak az mehetett templomba, — mondja Reiter, — aki nttn volt benn a szovjetben,.. A többinek ti!Iols volt. Aki mégis elment, attól bevonták az igazol­ványt és többet nem vásárolhatott a szövetkezetben, csak pénzért. Egy pohár tejért egy rubel 40 kopeket kellett fizetni. Napszámban nem lehetett megkeresni két nap alatt... A eservonee- nek magyar valutára való rövid átszá­mítása után kiderült, hogy a szovjetpa­radicsomban egy kiló burgonya tiz pen­gő, egy kiló kenyér négy pengő. Kere­seti lehetőség viszont nincs. Aki kommu­nista, az minden terményét beszolgál­tatni köteles valamilyen rejtélyes szer­vezetű elosztó intézménynek, aki nem kommunista, az üldözött fenevad. Vo- gelfnei, akibe bármelyik utszéli vörös zsandár bármikor beleköthet. A szovjet megszüli tóté a jobbágyság szabad köl- tózködési jogát. Reiter falujából tizen­nyolc év alatt sen к lsem távozott a hatottakon kívül. A »Iegitiimácij,a«-k fé’ét- jnes hínárjai között vergődő orosz pol­gár mozdulatlan életet él. Szenved, hall­gat, tűr és éhezik. Egyik hatottját a másik után kiséri a temetőbe s amikor a bricseszes nekvriáló biztos durván bel oki az ajtót, hogy »hé tovarjs« fel­kiáltással összeszedje az eldugott bur­gonyát, nem érti mög, miiért jobb most, mint volt akkor, amkior még a minden­ható Atyuska őrködött a muzsikok ál- piai felett. Reiter tizenöt szem burgonyát: hozott el az ötnapos útra az éhhaláMaJ küzdő faluból. A főtt burgonya két nap alatt elfogyott, de ekkor már sze­rencsésen elérték a lengyel határt. Utol­só üdvözletként a vörös határőrök ki­fosztották a menekülő családot, amely toprongyosan, kiéhezve, ímezitláb s már- már kétségbeesve érte el Hegyeshalom­nál a magyar határt. Reifer szeme könnybelábad, amikor piondja: — Azt hittem, a mennyországba ju­tottam, amikor elértem a magyar határt. Az urak barátságosan megvendégeltek. Tizennyolc év óta most ittam először bort... A négy kisleány ártatlanul mosolygó szemekkel figyeli apját. Sápadt ar­cocskájuk éhezésről tanúskodik. Ha nem is mennyország, ez, de legalább Magyar- ország. A honi föld, az otthon, az igazi anya, amellyel szemben mégis kételyei vannak a sokat szenvedett Reiter Ábel­nek, mert amikor már indulni készül az autó, behajol az ablakon és tört ma­gyarsággal kérdi: — Munka... Valamilyen munka le­hetne kapni?... Szegény Reiter Ábel... Az itthoniét első napjának örömét nem akartuk meg­keseríteni. Később pedig majd megvi- gaszta-l'ódik azzal, ha munkla nincs is, de legaljább kenyér van. Nagy ünnepélyességgel készülnek a felsővárosi kápolna harangszentelésére Legutóbbi számunkban megírtuk már, hogy a felsővárosi katolikus kápolna iaarangszeníelését május 14-én vasárnap, délelőtt fél tiz órakor tartják meg. A harangszenfelést dr. Kovács Vince kanonok végzi, aki ugyanak­kor felszenteli a templomban elhe­lyezett Szűz Mária szobrot, Páduai sztl. Antal szobrát és a liziői kis szent Teréz szobrát. A harang és szobor szentelés után dr. Kovács Vince kanonok szent misét mond és szent beszédet tart. Az ünnepségre nagyban készülő­dik Halas város kát. közönsége és ez az ünnepség nagyon szép és lélekemelő nagy napja lesz a halasi katolikusságnak. Jelentős exportunk lesz Csehországba A Csehországgal való tárgyalások biz­tatóan haladnak. Sikerült tisztázni art a keretet, amelyben a tárgyalófelek az áruforgalmat le akarják bonyolítani fl magyar szezoncikkek kivitele szempont­jából legfontosabb május—szeptemberi időszakban. A kompenzációs áruforga­lom értéke ebben az öthónapos perió­dusban 50 millió csehkoronát tenne ki, még pedig mindkét ország részéről. Ma­gyarország ez idő alatt gyümölcsöt, fő­zeléket, tojást, baromfit és bort vihetne ki nagyobb mennyiségben Csehországba, amelynek exportiparágai közül viszont elsősorban a textil-, üveg-, porcellán- és bőripar részesülnének jelentősebb kontingensekben. Érdekes, hogy az át­vétel garantálása,, ami az osztrák tárgya­lásoknál annyi bájt okozott, ezúttal már szóba siem került. A Maradékáruház női divatcipő árai. ^*50 Tölgyfalevél védjegyű divatcipdk, kitűnő minőség 10'50 1Г50.

Next

/
Thumbnails
Contents