Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-01-11 / 3. szám

8 oldal

KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE

január 11

SPORT

Kocsis Balázs a déli kerület légsulyu, Kovács Mihály pedig nehézsúlyú bajnoka

A déli kerület vasárnap rendezte meg kerületi, egyéni birkózóbajnokságát Cegléden, amelyen a KAC öt birkózója is elindult. Kocsis Balázs és Kovács Mihály megszerezték a büszke bajnoki ci- met, Nagy Béla a kisnehézsulycsoport- ban harmadik, Mamleez Benő és Fekete László a könnyű illetve kisközépsúlyban negyedik helyezést értek el. öt induló és öt helyezés a legerősebb kerület bajnokságában olyan teljesítmény, amit alig lehet méltányolni!

Nagy érdeklődés mellett d. e. 10 órakor kezdődtek meg a bajnoki küzde’miek Cegléden és a végeredmény csak a késő esti órákban alakult ki. Minket ha'asia- kat a légsuly küzdelmei érdekűitek elsősorban, hiszen Kocsis Balázs az elmúlt esztendőben úgyszólván mindéin eMlemfe- lét legyőzte és igy ennek a súlycsoportnak legreálisabb favoritja volt. Kocsis teljes mértékben igazolta a benne bízókat és csodálatosan szép küzdelmekkel szerezte meg a bajnoki címet. Heten indultak a légsulyban és Kocsis Zsam- berger kivételével minden ellenfelét tussal győzte le. A Kocsis— Zsamberger- mérkőzés is úgy indult, hogy a halasi fiú biztos győzelmét ígéri, de a pártos vezető bíró, a Halason is jól ismert Fekete szive Cegléd felé húzott és Zsam- berger pontozással győz. A vereség ir a ceglédi közönség fájó sebeire, die Kocsis Balázs megérdemelt bajnokságát nem veszélyezteti.

Légsuly: Bajnok Kocsis Balázs (Kiskunhalasi AC). 2. Mócza (Kecskeméti

AC). 3. Pintér (KTE). (Zsamberger helyezetten).

Könnyű súly: Bajnok Száraz (Cegléd). 2. Túri (Szentesi MTE). 3. Kovács (KTE). 4. Mamleez (KAC). (10 induló).

A déli kerület könnyű súlyú birkózói a legjobbak. Mamleez csak akció szegénységének köszönheti negyedik helyét.

Kisközépsuly: Bajnok Csikós (Szegedi MTE). 2. Patonay (Nagykőrös). 3. Nagy Károly (Cegléd). 4. Fekete L. (KAC). (Fekete sem mer akciózni és igy helyezése megérdemelt).

Kisnehézsuly: Bajnok Vörösmarty (Kecskeméti AC). 2. Száraz (Cegléd). 3. Nagy Bé’a (KAC). — Nagy Béla utolsó mérkőzéséig még bajnok is lehetett vo’na. Ezt az utolsó mérkőzését Vörös- martyval1 vívta és egy pontos vereségén múlott, hogy nem ő a bajnok. Ez aztán a nagy pech!

Nehézsúly: Bajnok Kovács Mihály (KAC). 2. Szabó (Nagykőrös). — Két induló. Kovács Mihály tussal győz és bajnok.

TENNISZVERSENíL

A Szilády Áron reálgimnázium asztali tenniszezői nagyszerű eredményekkel: szerepeltek az országos ifjúsági bajnokságon. Páros bajnokságban a Goldberg- Bólya kettős harmadik helyezést ért el, csapatbajnokságban pedig a Bolya, Goldberg, Rumf együttes kötött ki a harmadik helyen.

TORNA.

Február 8-án nagyszabású tomaver- senyt rendez a KAC. a Városi Színházban, amelyen a világbajnok finn csapat legjobb tagja, Savolaiinen, egy magyar olimpikon, két vagy három elsőosztályu magyar tornász indulnak. Ugyancsak részt vesz ezen a versenyen az: OTE Move-bajnok hölgycsapata: (az ország második legjobb csapata) és ekkor mutatkozik be a KAC hölgycsapata is. A »Motesz« már értesítette a KAC vezetőségét, hogy torna, versenyére képviselőjét is ki fogja küldeni. — A verseny megrendezését Varga Jenő testnevelő tanár tette lehetővé és a várható n3gy siker is az ő érdeme lesz majd.

Dr. B. A.

SAKK

а_н а в в

A Sakkőrben január 6-án lefolyt Caro- Kann megnyitásai gyorsverseny 9 résztvevője közül első lett Grosz Endre 5 és fél, 2. Grosz László 5, 3. Schuszter István 5 ponttal.

Az eddigi négy verseny csszeoedménye alapján: 1. Grosz László 21 és fél, 2. Hegedűs József 19, 3. Grosz Endre 14 és fél ponttal.

A legközelebbi, január 16-án rendezendő gyorsversenyen kötelező lesz a »Szicíliai megnyitás«, mely 1. ©4, c5 ■lépésekkel kezdődik., (A legutóbb tévesen. közölt Caro-Kann megnyitás helyesen 1. ©4, c6).

A szicíliai kedvelt megnyitás. Mindkét részről élénk: játékot igényel. Sötétnek kezdeményezéseki© van alkalma, világosnak pedig az ellensúlyozás miatt erőteljesen kell játszania.

Az alábbi rövid játszmából láthatjuk, hogy az élénk menetű játékban milyen gyorsan alakul ki a döntés: — 10. sz. játszma. — Világos: Miecses, sötét: dr. Tarnasch, játszották az 1920. évi berlini mesterversenyem. 1. e4, c5, 2. d4, cxd, 3. Vxd4, Hc6, 4. Ve3, Hf6!, 5. cl, e6!, 6. g3?, Fe7, 7. Hc3, d51, 8. exd, exd, 9. cxd, Hxd5, 10. Vd2, Fe6, 11. Fh3, 0—01, 12. Fxe6, fxe, 13. Kfl (Világosnak

nincs játéka: He2-re He5 jön, Hf3f fenyegetéssel), Fc5, 14. Hh3, He3f, világos feladta. (Kgl-r© He5 jön, Hf3 matt-fenyegetéssel; Ke2, vagy Kel-re pedig Hd4 fenyeget).

Апуакоиу vi hírek

— Január 1-től január 8-ig.

SZÜLETTEK:

Mitter János és Molnár Erzsébetnek. Olga nevű leányuk. Nemes Margitnak István nevű fia. Gyevi János és Nagy Czirok Erzsébetnek János nevű fiuk. Jakus Antal és Németh B. Juditnak Sándor nevű fiuk.' Kolompár Rozáliának Juliánná nevű leánya. Schwarcz László és Szilágyi Margitnak Lajos nevű fiuk. Keller József és Hegyi Rozáliának: József nevű fiuk. Makai Sándor és Kis Juliánná Rozáliának Sándor nevű fiuk. Dobó István és Vas Erzsébetnek Szilveszter nevű fiuk. Varga István és. Z-ombori Máriának Piroska nevű leányuk. Dobos János és Csendes Máriának, János nevű fiuk. Pap Ferenc és Pap Lógó Etelkának Ferenc nevű fiuk. Takács Károly és Darázs Franciskának Sándor nevű fiuk. Szűcs István és P. Macska Juliánnának Lajos nevű fiuk. Csontos Lukács és Csikós Rozáliának halva született fiuk. K. Macska Péter és Szarka Kovács Erzsébetnek halva született fiuk. Zubor Máriának halva született fia. Király Péter és Bigár Máriának Mati.ld nevű leányuk.

MEGHALTAK:

Krammer Jusztina 28 éves korban, özv. Paor Smo’cz Feremcné Czifra Judit 86 éves, özv. Ferenc Józsefné Gyenizse Juliánná 85 éves. Oesterreicher Sámuel 71 éves korban.

KIHIRDETETT JEGYESEK: Répás Mihály Lajkó Mária pusztamérges! lakossal. Minda József prónay- falvai lakos Móczár Juliannává’. Kovács B. Imre Sebők Máriával. Garas Benő Paprika Erzsébettel. Búza Balázs Szabó Erzsébet mélykúti lakossal.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Sepsei János Nagyapáti Rozáliával. Gál Sándor Pándi Teréziával. Gál. József Hanák Juliannával.

Amerika Felfedezése

Folytatás 8

Kolumbus ott ült a kormánykerék mellett és eltűnődött a, sorson, amely ilyen szörnyű megpróbáltatások tömegét zúdította vá'lalkozására. Voltak pillanatok, amikor maga is kételkedni kezdett útja sikerében s azon a ponton állt, hogy meggyujtja a hajó fenekén titokban elhelyezett puskaporos hordót s levegőbe röpíti az Albatroszt. A kétségek azonban hamar elmúltak s a vakmerő ember összeszoritott fogakkal továbbra is egyenes vonalban vezette viharvert bárkáját a nagy ismeretlenség felé.

A tengeren ismét csend és, nyugalom ü'-t. A legénység életkedve lassan visz- szatért s most már maguk se bánták, hogy a konok hajó nyugatra tart. Ellenkezőleg, minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy a vitorlákat mindig teljes erővel dagassza, a szél, s minél gyorsabban haladjon napnyugat titkai felé a halálhajó. Akár a világ vége, akár India, — számukra már mindegy volt. A kiáltott borzalmak hozzászoktatták őket a halál gondolatához, az élet már csak afféle ajándék volt előttük, amelyet bármely óra és bármely perc elvehet.

Csak egytől féltek: a vihartól. Érezték, hogy még egy vihart nem tudnának végigszenvedni. S mivel tapasztalásból tudták, hogy körülbelül tiznaponként csap össze az ég és a tenger, nagyon igyekeztek sietni, hogy mielőtt újból megismétlődne a szörnyű vész, vagy a másvilágon, vagy Indiában legyenek.

Kolumbus a tengeren való bolyongás huszonötödik napján fehér vilamást látott a napsugaras levegőben.

— Uramisten, mi lehet ez? — kiáltott fel a fáradt ember s villámgyorsan felugrott a kormánykerék mellől.

Kisietett a kormányfülkéből s felkiáltott az árbóckosárban szunyókáló matrózhoz :

— Haló! Szeneka, nézd csak meg fiam, mi villog ott a levegőben.

Szeneka szeme elé árnyékozta két kezét s úgy csodálkozott hosszasan a jelzett irány felé.

Pár pillanat múlva már meg is adta a feleletet.

— Az, uram, egy madár. Alighanem sirály.

Kolumbus, meg a többiek, akik hallották e megváltó szavakat, egyszerre úgy tettek, mintha valamennyien eszüket vesztették volna, össze-vissza kia- bá'tak, mindenféle értelmetlen szavakat sikoltoztak, majd hirtelen összeölelkeztek és sirva, nevetve ölelgették egymást.

Az észbontó lármából messze kihangzott Kolumbus dörgő beszéde:

— Ah, nagy Isten, madár röpköd az Albatrosz fölött! Emberek, tudjátok-e mit jelent ez? Oh, hogyne tudnátok, hiszen, öreg tengeri túzokok vagytok, — hogyne tudnátok, hogy a madár a szárazföld hírnöke s a közeli megváltás hirdetője. Ahol madár van, ott szárazföldnek is kell Jennie s ahol szárazföld van, ott bizonyosan minden szenvedésünk véget ér. Emberek, haha, győzött hát az eszme és minden akadályon át cé’-ba fut az Albatrosz.

Kolumbus többi szavai belevesztek a matrózok fülsiketítő lármájába. Eleinte egymást cibálták és öle’getóék, aztán Kol um búshoz rohantak, arcra vetették magukat előtte s úgy zúgták kórusban feléje:

— Üdv neked nagy ember, aki legyőzted a tengert s bebizonyítottad, hogy a föld gömbölyű. Most már tudjuk, hogy nem vagy kalandor, nem vagy rögeszmék bolondja, de hős vagy, aki nyugat- fel öl megtaláltad kelet mesés honát: a kincses Indiát.

Kolumbus pedig ott állt a lábait csókolgató matrózsereg között s kimondhatatlan érzések viharzottak lelkében.

— Győztem! — tört ki végre a szó lázas ajkain. — Minden akadályon át győzött az igazság! Emberek, emelkedjetek fel és tekintsétek magatokat ti is hősöknek, akik uj korszakot hasítottatok a tenger végtelen barázdáin a világ számára.

E szavak után lehajolt és sorra felemeltei és megölelte matrózait.

— Szegény fiaim, sokat szenvedtetek! — szólt elérzékenyülve a kőszívű ember, miközben két szemében egy-egy könnyet morzsolt szét.

A fehértolu sirály eközben ott röpködött az árbocok fölött. Úgy látszik, szokva volt az emberekhez, mert egészen közel merészkedett a hajóhoz, sőt rá is ült az egyik árbóchegyre.

— Jó jel! — kiáltott fel Kolumbus. — Oly szelíd a madarunk, mintha állandóan emberek között forgolódna. Bizonyos, hogy nem vagyunk ismereten lények előtte; azon a szárazföldön tehát, amelynek közéében vagyunk, szintén élnek hozzánk hasonló lények.

A sirály órákig ült ott a kiváncsi szemek pergőtüzében. Az egyik matróz engedőimet kért Kolumbus tói, hogy felmászhasson az árbocra és lehozza a madarat. A vakmerőt azonban mindenki lehurrogta.

— A világért se szabad a szabadulás hírhozóját ostobán elriasztani, — suttogták a legények, — inkább mindent el kell követni, hogy minél tovább vendége legyen a hajónak. S ha majd elrepül, meg kell figyelni, merre veszi útját, mert bizonyára arra lesz valahol a szárazföld.

A sirály órákig gubbasztott az árbocon. Kíváncsian figyelte a matrózokat, majd fogta magát és csattogva elrepült. Útját kissé délnyugatnak vette s hamarosan eltűnt a láthatáron.

Ekkor már késő délután volt. A nap lassan lefelé tartott az égen, hogy végül is, mintegy óriási aranyalma, belehulljon a tengerbe.

Kolumbus, mielőtt besötétedett volna, maga köré gyűjtötte a legénységet.

— Fiaim, — kezdte szavait — az éjszaka egyikbek se' hunyhatja le szemét. Mivel kétségtelen, hogy nagyobb szárazföld közelében vagyunk, fokozott óvatosságra van szükségünk. Szirtek és zátonyok leselkedhetnek reánk, amik köny- nyen megpecsételhetik sorsunkat, itt a cél előtt. Az összes lámpákat fel kel tehát gyújtani. Az árbóckosárban két- óránként kell uj figyelőt váltani. A vitorlákat fél árbocra kell ereszteni. A rohanás könnyen megbosszulhatja magát. Tehát: óvatosság és éberség!..

Huszonöt nap után először apró fénycsillagok gyultak ki az Albatroszon. Amennyi lámpa volt a hajón, mind ki- hordták a fedélzetre. Az árbóckosárban: ülő őrszem mindkét kezében lámpát szorongatott, amikkel minden félórában jeleket irt 1© a levegőben, hogy minél előbb észrevegyék a hajót a kincses India lakói.

(Folytatjuk.)

Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda. Kiskunhalas