Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-04-19 / 31. szám
április 19 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE Yolt halasi diákot neveztek ki Tolna vármegye főispánjává A hivatalos lap egyik legutóbbi szánna közli, hogy Bács-Bodrog várhegye és Baja város főispánjává dr. Baranyi Tibor szegedi főispánt nevezték ki. A szintén megüresedett Tolna vármegyei főispán! állásra viszont dr. Hagymássy Zoltán tolnavármegyei főjegyzőt nevezték ki. Itt érdekesnek tartjuk megjegyezni, hogy dr. Hagymássy Zoltán halasi diák volt, az itteni gimnázium növendéke a negyedik osztálytól kezdve és itt is érettségizett. Akiknek alkalmuk volt vele főis- páni kinevezése óta beszélni elmondották, hogy az uj tolnavármegyei főispán nagyon kedvesen emlékezik vissza még ma is Halasra és az itt töltött diákéveire. в ■"ü-ä.-- ——— Fényes sikerrel járt a felsővárosi templom kiállítása Feltámadt a tetszhalott Az 55 éves gazdát mát mindenki halottnak hitte, éppen temetésre akarták vinni, amikor a család nagy rémületére felült az ágyában ! Három nap múlva újra ágynak dőlt és meghalt; Nem mindennapi érdekességü eset történt Kiskunmajsán: Felébredt a tetszhalott. Az eset részleteiről a következőket jelenti majsai tudósítónk: A kömpöci tanyákon élt Krizsán István 55 éves gazdálkodó. Jómódú volt, de az öreg igen szerette a borocskát és a familia a vagyonával pazarló embert gondnokság alá helyezte. Krizsán a napokban rosz- szu'L lett, mire hozzátartozói ágyba fektették. Az ágynál virrasztó család egyszer csak azt vette észre, hogy nincs élet a gazdában. Megvizsgálták, a szive sem dobogott. Hl készítették a halotti ágyat, felöltöztették a megboldogultat az ünneplő ruhájába, szereztek neki koporsót is, már éppen kocsira akarták tenni, hogy bevigyék temetni Maisára, amikor a család nagy ijedtségére a, halottnak vélt Krizsán István felült az ágyában. Lassú kézmozdulattal megdörzsölte szemeit, majd gyönge hangon megszólalt: »Nem lehet még nekem meghalnom, hiszen le vagyok kiskorusitva, tehát még kiskorú vagyok...« (Nagyon fájt j ugyanis az öregnek, hogy gondnok- ! ság alá helyezték.) A család azonban még akkor is rémülve állta körül a halottaiból feltámadt ember ágyát. Ekkor Krizsán István emeltebb hangon szólalt meg: »Adjatok már egy kancsó bort, olyan régen nem ittam s annyira szomjas vagyok...« A család egyik férfi tagja 1 tért először magához és egy kancsó bolrért szaladt, az öreg gazda jóízűen kortyolgatott belőle, amikor visszaadta az üres kancsót, már mosolygott is. A halottaiból feltámadt ember azonban nem sokáig élvezhette a lét örömeit, bárom nap múlva újra ágynak esett és meghalt. Ekkor már hatósági orvos vizsgálta meg a, halálai tréfálkozó gazdát s most már minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, Krizsán uram többé nem fog bort kérni a famíliától, mert végkép meghalt. Tegnap temették el nagy részvét mellett. Megrázó visszaemlékezés a przemysli vár hősies küzdelmének végnapjairól Kedves kis kiállítást rendezett a katolikus plébánia a húsvéti ünnepek alatt a felsővárosi uj templom berendezési tárgyaiból. Ott láthattuk az uj templomnak rendkívül ízléses szép oltárát, melyet Boskó Vilmos káplán rajza után Mácsik Jenő helybeli asztalosmester készített és a Rácz és Szekula festőcég festett és aranyozott. Olt volt az uj harrnő- nium, mely a kiskunhalasi helyőrség és a város adakozásából szereztetett be, a pompás kis harang, szent edények, könyvek, ruhák stb. A templom meglevő felszerelési tárgyain kívül a rendezőség kiváló gyakorlati érzékkel kiállította azokat a templom- tárgyakat és ruhákat is, melyek még beszerzendők voltak s melyeket egyik nagy egyházmüipari cég bizományba küldött. A megjelent katolikus közönség oly szinte meglepő lelkesedéssel karolta fel kis templomának ügyét, hogy az összes bizományba küldött templomruhák és templomtárgyak az utolsó darabig vevőre találtak s ma már a kis templomnak minden berendezési tárgya megvan, csupán egynéhány padira volna még szüksége. Megható volt nézni, milyen áldozatkészséggel igyekezett a mai kétségbeejtő pénztelenségben is mindenki hozzájárulni valamivel a »kedves Szent Terézke kelengyéjéhez.« Akik maguk nem bírtak egy- egy darabot megváltani, többen társultak össze és együtt vettek meg valami kedves tárgyat a templom részére. A plébánia és a rendezőség ez utón mond hálás köszönetét kedves támogatóinak és nagylelkű adakozóinak. i Értesítjük a n. é. vásárló közön« séget, hogy a volt Bártfai«féle cukrászda helyén megnyiíoííuh Nagy választók női. férfi, gyermek luxus; valamint olcsóbb cipőkben. Kérjük a vásárló közönség szives pártfogását Tisztelettel Hegedűsné Pontos szolid kiszolgálás Az alább következő vissza^ emlékező sorokat egy, a háború folyamán a przemysli várban küzdött szá-ados irta le, aki ebben az; Írásában a legmegrázóbb részt, a kiéheztetett vár hős es küzdelmének végnapjait inja fe. Verőfényes szép márciusi napok. | A nap úgy süt le, mintha uj életet akarna fakasztani a reményvesztett szivekbe, pedig mi tudjuk, hogy ezek a napok iaz elmúlás szomorú napjai. A várparancsnok robbantási parancsát tegnap olvasták fel előttünk. A A könnyeink is kicsordultak e halálos Ítélet hallatára. Tehát rövid idő alatt elpusztul a vár s magunk pusztítjuk el, melyen annyi vérpazarlással sem győzhetett az orosz. Parancs szerint március 22-én 5 és 6 óra között délelőtt hajtatnak végre a a robbantások. Felrobbantásra kerülnek a hidak, lőportornyok és tölténytárak stb. Micsoda meglepetésük lesz az oroszoknak, amikor egy romhalmazt és 115.000 éhes embert találnak, aki annyi győzelem után mint legyőzött, enni kér a, győzőtől. Martinék vk. ezredest és Hubert vk. alezredest szemelték ki hadikö- vetüil. Az ágyuk már zúgták hattyúdalukat. Két nap óta rezegnek az ablakok, remeg a föld, mintha poi- kol'lá lett volna a várkörlet. És egy pillanatra sem csittül az őrjítő ég- zengés, az ágyuk bömbölése. Amikor elhangzik az utolsó lövés, amikor elszáll az utolsó golyó, majd kimúlnak, mintha telküket lehelték volna ki. Gyönge motorberregés hallatszik a levegőben. Ki lehet venni a hangját még e pokoli lárma közt is. Mint óriási sas csap elő a fellegek közül s száll délnyugat felé — haza. Tegnap érkezett ez a gép, hogy hazavigye Léhmann repülő kapitányt, aki kitűnő pilóta lévén, otthon sem nélkülözhető. Néhány levelet is hozott a repülő, utolsó üdvözletét túl a Kárpátokról. Nemsokára gyengülni kezd az ágyutüz. Mindig halkabban sírtak az ágyúik s az utolsó lövés után végleg elhallgattak. Egy- egy rettenetes robbanás még, hogy nyomunkban szétvetve repüljenek a levegőbe a kihűlt roncsok. ; A város' szélén emelkedő Schloss- bergröl pompás kilátás nyílik a város minden pontjára; s végig a San völgyéire. A robbantás minden fázisa ide látszik a maga tragikus fenségességében. Vékony felhő lebeg a tavaszi reggelre ébredt város felett. Már feljött a nap s úgy ragyog, mosolyogva, mintha semmi sem történne e megvénhedt föld hátán. Egyszerre pokoli robaj hangzik, majd a másik, harmadik, tizedik következik. Óriási füst oszlopok szökkennek a magasba, mint ha geizirek szakadtak volna fel a földrengés .nyomán. Közepéből lángnyelv villan fel ,kísérteties fényével. Most .repülnek levegőbe az erődök. Gyorsan, egymásután. Azután a lőszer- ,és lőpor- raktárak következnek. Gerendák, tégladarabok, téglatörmelékek vetődnek fel a levegőbe. Iszonyú rombolás ilyen rövid .idő alatt. A robbantási különitmény végzi ezt a, szörnyű temetést. A füst lassan szétterül, s mint gyászos bakacslin terűi! el a város és a várkörtet felett. Gyászba vonja ezt a szomorú, haldokló vidéket. Csodálatosabb panorámát látni sem lehet, ilyen hang- és /színjátékot em« temek elképzelni sem lehet. A dötrdüilésék egyre ritkábbak, ßz erődök utolsót vonaglanak. Köröskörül egy vértenger a vidék, felül piszkos, füstös fellegek gomolyga,- nak. Borzalmas temetés ez Przemysli várának. i Moist a vasúti hidra .kerül a sor. Szörnyű lizgalóimmal szegezzük szemünket a ka/rcsu ivekre. Hat órára van kitűzve áz idő. Lélegzetünket is visszafdjtva1 lessük az árát. Pár perc van cse|k; hátra. Moist! 1 Fülsiketítő robbanás után kissé felemelkedik a vaisalkotmány, azután két helyen szétszakadva lezuhan a vízbe. Mintha á démonok kardja vágta volna1 szét a karcsú pilléreket. Utána a1 szomszédos fahíd, majd az ostirowi híd jut társa sorsára. A Wáar hidak messze esnek tőlünk, csak gyenge morálját halljuk. A közúti hid áll még, melynek meghagyását a városi tanács kérelmezte, tekintve, hogy a villamos kábel rajta vezetett át, mely a két part világítását szolgálta. Hétre járt áz idő. Idegeink csaknem felmondták a szolgálatot. Végre egy dördülés után megroppant a vas- és betonépítmény s úgy omlott össze, mint á kártyavár a szörnyű erejű ekrazit nyomán. A fájdalom mellett is örültünk e nérói látványnak. Ha. már oda kell adni, — adjunk csak hasznavehetetlen romokat. A vaisuti állo- rdás, a víztartók, váltóik, moado- nyok, kocsik mtár tegnap óta! a pusztulás siralmas képét mutatják. Két autó áll elő s beülnek aj ha- diikövetek: Martinék ezredes és Huber alezredes. A második alutóba két huszárőrmester ül be, egyik fehér zászlót tenget, másiknak kürt van a kefében. Oldalukon fegyver és revolver. így indulnak átadni az erődítményt, a, romot s engedményeket csikarni ki az orosz parancsnokságtól a, várvédők részére'. Várjuk, hogy mi fog történni. Reggel 9 óra,. A várpa ran es nők s ág elé egy orosz osztag érkezik. Rendben és csendben jönnek. A városi közönség kíváncsian tolong az utcákon, sok helyen hangosan ad kifejezést örömének. Piszkos, vad alakok az orosz katonák, de jó öltözetben vannak s arcukról a jóltáplált- ság iri te, nem úgy, mint rólunk, akik lerongyolódtunk és kiéheztünk a hosszú küzdelem alatt. Parancsnokuk — egy főhadnagy — egyenesen Kuizmanek várparancsnokhoz megy, hogy elvegye kardját. Kuzmanek maga elé sem bocsátja az orosz főhadnagyot. Egy őrnagy megpróbálja tolmács utján megértetni vele, hogy a vár feladása a hadikövetek utján már megtörtént. A korlátolt orosz tiszt nem bírja megérteni, neki mindenáron Kuzmanek kardja kell, különben lövetni fog. Kuzmanek az előszobába küldte kardját s az asztalra tétetve tiltakozott és követelte, hogy őrt állítsanak mellé, de hozdá ne nyúljanak. Egy orosz őrmester őrizte, míg a következő orosz dandár parancsnoka érkezett. Egyenesen Kuzmanek- hez ment. »Nincs jogunk Öntől elvenni a kardot, Ön megtette kötelességét« — mondta a parancsnoknak,. Ezzel vissza is adta a kardot, i Az utdán nagyban folyt ezalatt I a baiátkozás oroszok és a védők között. Az orosz nők most már az orosz tisztek felé irányították: gyöngéd figyelmüket. Gyomorkérdés! — Már ők a jövő urai, ami nem megvetendő körülmény egy kiéhezett városban. I Nemsokára Czistiakow altábornagy érkezett vezérkarával. Kuzmanekhoz vezették. A két tábornok megrázta egymás kezét. »Már nem volt mit ennünk és így kénytelenek voltunk mindent elrombolni és a várat feladni« — mondotta Kuzmanek várparancsnok. Hja! — kenyér nélkül nem lehet harcolni — válaszolt az ; orosz altábornagy. Azután átvette ■ a város feletti parancsnokságot és eltávozott parancsait kiadni. A beözönlő oroszok mindent kiraboltak, raktárt, magánlakást egy- I aránt. Mi pedig pár napig szem- 1 léltük ezt a féktelen hordát, aztán j megindultunk a bizonytalan jövőbe i — Szibéria felé. ............. .... ....... 3 oldal
