Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-11 / 3. szám
január 11 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE konferencia előtt is még hamar felemelik a vámokat. 1929-ben Európa 29 államában 80 milliárdot tett ki a ki- és behozatal, ez évben 36 mil- liárdra csökkent. Nagyszerű szó az inágában véve, hogy öne'llátás, de ha nem tudjuk eladni búzánkat, pompás marháink húsa, nagyszerű gyümölcsünk nem kell nekik. Elképedek azon, hogyan avatkoznak be emberek a Teremtő munkájába, hogy amit megalkotott, azt széjjel akarják tépni. Azt követelik tőlünk, hogy fizessünk. Kérdezem miből fizessünk, amikor lezárták előttünk a határokat, ma fizessünk a nyolc pengős búzaár idején? A megszállók nyugtalan lelkiismerete Dunakonföderá- ; ciót, Páneurópát igér, kint a fára- j mokon, szép frázisokat hangoztat szabadságról, önrendelkezési jogról és mindig pont az ellenkezőjét cselekszik ők saját hazájukban a magyarsággal szemben. Félnek a Kelet bolsevizmusától és mégsem állítják talpra ezt az országot, amely egyedüli védőbástyája a bolsevizmusnak, hanem ehelyett szaladgálnak, pepecselnek, közben nem jut eszükbe a magyar békeszerződés revíziója. Petőfi »János vitézében« van egy részlet, ahol János vitéz eljut "Tündérországba is, de mindenről megfeledkezik, amikor meghallja falujának a harangját. Nekünk is igy ilyen önfeledten kell meghallanunk most 3500 magyar falu és magyar város harangszavát, mert ez mind a magyar feltámadásra hiv. Mindenki szent fogadalommal térjen haza innen erről a revíziós gyűlésről, szent fogadalommal, hogy el akarunk még menni Kolozsvárra, Kassára, Pozsonyba visz- szaáffitani az ezer éves jogokat. Nagy éljenzéssel kisérte a közönség Marschall Ferenc beszédét is. A halasi szónokok Ezután három halasi szónok következett. Medveczky Károly a gazdák nevében, Kiss Illés Antal az iparosság és Kun Benő a kereskedők nevében. Az első szónok Medveczky Károly volt, aki többek között a következőket mondotta: — A gazdatársa da'om nevében követelünk erélyes intézkedést és épen ezért tudatában vagyunk annak, hogy támogatnunk kél a Revíziós Ligát, amely élet-hal álharcot viv a külföld felé a magyar igazságért. Hogy ez az ország belejutott a gazdasági bajok kátyújába, az nem az ő hibájából történt. Itthagytak bennünket épü'etfa nélkül, elvették tőlünk só és aranybányáinkat, kifosztottak minket és igy előrelátható volt az a katasztrófa, amely bekövetke?jett. Jogunk van követelni a legerőteljesebben a revíziót és erre most érkezett el a legalkalmasabb időpont. Elérkezett az ideje annak, hogy a kormány benyújtsa feliratát a külál’amok kormányához arról, hogy az egész osztatlan magyar társadalom követeli a revíziót. Külföldi barátaink is megalapították, hogy Trianon tovább nem tartható fenn, hogy az a béke, amit ott kötöttek, nem egyéb értékíe’en papirrongynál. Mindannyiunk hiszi erős hittel, hogy még ebben az évben elérkezik a revizió eszméjének győzelme. Utána Kiss Illés Antal beszélt. — Bennünket iparosokat talán a legsúlyosabban érint az a békeszerződés, amelynek revízióját itt ma követeljük. A gazdasági bajok, amelyek Trianonból erednek, ránk zúdultak a legé’esebben. Kihűltek a gépek, kiesett a kalapács és egyéb szerszám az iparos kezéből. Munkaalkalmaink szinte a nullára csappantak, rengeteg a munkanélküli iparossegéd munkás. Mi valóban nemcsak azivataros országutjait jártuk, 1917-ben derék trencséni honvédeimme! a gy©r- gyói szorosban portyázva egy székely falucska egyik házának falán egy felírást láttam. Se treaska Rumiunia maré, — magyarul éljen nagy Románia. Jót nevettem akkor ezen az Ízetlenségen. 1920- ban, három évvel később, a világtörténelem legvéresebb háborújának befejezése után, nemzeti létünk második nagy temetőjében, Trianonban kihirdették az Ítéletet, a legszőrnyübbet, ame'yet bírák valaha kimondták és az Ítélet szomorúan idézte emlékembe az Erdélyben látott falfeliratot. Megnyomoritottak az emberségükből kivetkőzött győztesek, más központi hatalmat is, de ha e tekintetben arányt akarnánk kifejezni, elmondhatjuk, azoknak levágták egy-egy ujját, nekünk pedig leamputálták összes végtagjainkat és ezer éves szép hazánk csonka törzse vérző rongyokba takarva vergődik. Lássuk csak a szomorú számadást: Elvették tőlünk terültünknek 72 százalékát, lakosságunk 64 százalékát, érc- és szénbányáinknak 85 százalékát, kihasználható vizierőinknek 95 százalékát, kiszakítottak a legideálisabb vasúti hálózatból 14.000 kilométert, körülbelül 70 százalékot, megfosztottak bennünket erdőterületeink 88 százalékától és elvették összes sóbányáinkat, úgy hogy Magyar- Ország ma az egyetlen állam egész Európában, amely a legnélkülözhetelfcmebb közszükségleti cikket, a sót saját területén nem termeheti. Naponta olvassuk a kereskedelem megrokkant frontjáról a Hőfer-jelentéseket, évszázados patináju kereskedő-házak omlanak össze tehetetlenül, hiába minden leépítés, úgy látszik, nincs orvosság a baj elein! Egyedüli ar- kánum csak a kegyetlen igazságtalanság jóvátétele, a revizió lehet! Ez nem jámbor Kívánság, mert hisz ezt tételes jog, a békeszerződés alapokmányának 19. §-a is biztosítja számunkra. A magyar kereskedelem sorsa elválaszthatatlanul őszszivünkben érezzük a keserűséget az igazságtalan béke' miatt, de a gyomrunkon át is. Nem lehet az, hogy egy népet megfosszanak minden é'etképességétől, nem lehet az, hogy egy egész Nemzet é’ete elé ilyen súlyos sorompót állítsanak. Az iparosság nevében is követeljük a sürgős revíziót, amelynek nyomán megindul a vérkeringés, megindliu a munka. Adják vissza számiunkra ha- ! zánkat hogy ismét elfoglalja helyét a kalapács és az a szerszám, amelyet kiütöttek az iparos kezéből. Hisszük, hogy ’ a revizió már nem soká késik. Adja Isten, hogy úgy legyen. , A harmadik helyi szónok Kun Benő a következőket mondotta: ! — Amikor még a világháború vér- ' sze van nőve ai többi termelési ágak szomorú sorsával, együtt küzd és szenved az árva magyar néppel, minden hazafias érzésű kereskedő tisztában van azzal, hogy ebben a tönkretett, koldusszegény országban senki sem építhet magának külön sorsot, együtt emelkedünk, vagy együtt süiyedünk, együtt élünk, vagy együtt halunk! Hídvégi Ernő a kolozsvári színház V. tagjának, a helyi társulat főtitkárának megrázó erejű szavalata következett ezután. A hallgatóság figyelmét a legmagasabb fokig emelte- a szavalóerönek az a robusztus megnyilatkozása, amely Hídvégi gesztusain és pompás hanghordozásán végigvonult. i - i i í 1 j ! iV?i 5 A revíziós mozgalom frissebb ütemét sürgette Koródi-Katona János Ezután Koródi-Katona János képviselő állott fel és nagy figyelem közben tartotta meg beszédét. — Én a szülőföldemen kezdhetem, amely ott van S.zatmárhan, ahol Petőfi a legszebben dalolt. Engem is érint a trianoni béke közelebbről is, mert hiszen 13 éve, hogy nem láttam már az édesanyám sírját. A sors most ideállitott engem a déli végekre és Tompa, Kelebia és Csi- kéria népének lettem a szószólója. Ide hoztam tehát népemet erre a reviziósgyülésre, hogy együtt tiltakozzunk mi is Trianon ellen. De sajnos, nem mind hozhattam el őket, mert hiszen sokan nagyon szegények, betevő falatjuk sincsen már. Csendes, szegény emberek ezek, csendes a táj is, ahol laknak és én ilyen csendes estén nézem el merengve ablakomból a szabadkai városház tornyát és az onnan jövő fényt, ha leszáll az este és ilyenkor érzem a kötelességemet, ha képzeletben áthallom az ottani magyarok jajszavát. Kihalt a határ- mente és ezt olyankor látom, ha Kelehiára utazom, látom, hogy Halason túl már üresen futnak szinte a vasúti kocsik és ekkor van alkalmam elmélkedni, mennyi mindent és milyen sokat is veszítettünk mi. Sokat vesztettünk bizony és épen ezért hálás vagyok Halasnak, hogy a mai napon ide hivott, hogy népem nevében is követeljem a revíziót. Amíg ez nem lesz meg, addig nem lesz béke Európában. — Leveleket írnak hozzám odaát- ról és azt irják vigyázzunk, hogy ne sokáig késsen a revizió. Éppen ezért kell nekünk egy határozott vonal, amelyen elindulunk a revizió felé, amelyhez nem elég csupán a folytonos beszéd. Követeljük az uj határt egészen a Dráva vonaláig. Nem sok, de ezt követeljük. Az az állam, amely tegnap még Jugoszlávia volt, ma már Szerbia és én sokszor hallom, hogy a szerbek valóságos kérlelhetetlen ellenségei a kisebbségeknek. Revíziós követelésünk második része a Ferenc csatorna, nekünk általában arra kell törekednünk, hogy annyi nemzetiségi lakos legyen itt, mint amennyi odaát a magyar. Ha majd látják, hogy mi milyen humánusan bánunk a nemzetiségekkel, ők is észretérnek és beszüntetik a brutális bánásmódot a kisebbségekkel szemben. A kormánynak fontos feladata, hogy tiltakozó feliratokkal forduljon a környező államokhoz. Nekünk pedig kötelességünk a revizió állandó követelése, össze kell tartanunk és minden magyar családnál gondoskodni ugyanakkor a revizió ápolásáról. Nem elég jelszavakkal dolgozni, hangoztatni kell a tetteket és nagyon fontos kellék a vallásos szellem és annak nagy újjászületése. 1 Temetéssel és mindenféle gyógyszerekkel nem támad fel a magyarság. A tavasz elérkezik hozzánk minden évben ,az újjászületések időszaka az idén is már a küszöbünkön van, nagy a hitem, hogy ez az 1933-as tavasz meghozza számunkra a döntést. És ha másképen nem lehet, ki kell vívni azt. A beszédet lelkesen megéljenezte közönség. Megalakítják a Revíziós Ligát A nagygyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el, amelyet a miniszterelnöknek küldött el. üdvözlő sürgönyt küldtek Rothermere lordnak, Mussolininak és Borah szenátornak. Majd a nagygyűlés kimondta egyhangú lelkesedéssel a halasi Revíziós Liga megalakulását. A Magyar Revíziós Liga helyi csoportjának szervezete igy alakult meg: Elnök: Bátory Gábor, társelnökök: Szabó Zsigmond, dr. Zeisz Károly, dr. Hollander Ignác, titkár: Gulyás Sándor, jegyző: Gaál Jenő. Elnöki tanács tagjai: Dr. Antal Zoltán, dr. Borbás Imre, dr. Dohány József, dr. Dolicsek Lajos, Farkas Elek, Farkas Sándor dr., Halász D. Sándor, dr. Kovács Vince, Kristóf József, Kun Benő, Kiss Illés Antal, Ligeti Béla, Medveczky Károly, Musa István dr., Pataky Dezső, Szántó Emánuel, Szekér Pál, Tegzes Károly, Tyukody Jenő és Udvardi Illés. A gyönyörű és emlékezetes nagygyűlés az Iparos Dalkar és a Városi Dalkör együttes Nem, Nem, Soha! eléneklésével ért véget. Bankett az Ipartestületben A nagygyűlés után bankett volt az Ipartestüetben. Erre az alkalomra földi - szított teremben több százan vettek részt a társadalom minden rétegéből. A bankett a késő délutáni órákig tartott. A kü'ömböző felszólalások a leglelkesebb hangulatot váltották ki a jelenlevőkből és hosszasan ünnepelték a Revíziós Liga szónokait. Az első felköszöntőt Tegzes Károly gazd. tanácsos mondotta a kormányzóra. Kiss Illés Antal elnök a vendégeket köszöntötte fel. Dr. Fekete' Imre polgár- mester a revizió ügyét méltatta beszédében és köszöntötte a bácskai képviselőket, akik annyiszor adták tanujelét Halas iránt való szeretetüknek. Utána Lukács György, Marschail Ferenc, Koródi- Katona János mondtak beszédet. A banketten még felköszöntőt mondott Hídvégi Ernő, Török István, Horváth János és Bernáth Zoltán lapszerkesztő. A pénz olcsó, — de kölcsönt nem adnak Az elmúlt esztendő a. pénz olcsóbbodásának jegyében fo’yt le. A nemzetközi pénzpiacon egyre olcsóbban kínálták a pénzt, azonban ennek, ©'lenéi© hitelt csak egészen kivételesen lehetett kapni. A nagy pénzkínálatnak éppen a gazdasági válság volt az oka, amely miatt a vállalkozási kedv annyira összezsugorodott, hogy a minimális hitelkereslet aránytalan pénzbőséget idézett elő. Sőt a ■legtöbb országban mesterségeién szállították le a pénz árát, hogy a gazdasági helyzetet ezzel is javítsák. így nálunk a Nemzeti Bank 8 százalékról 4.5 százalékra, Bécsben 8 százalékról 6 százalékra, Berlinben 7ről 4-re, Olaszországban 7-ről 5-re, Prágában 6-ról 4.5-re, Varsóban 7.5-ről 6-ra csökkentették a hivatalos bankkamatlá- bat. Londonban 6 százalékról 2 százalékra mérsékelték a kamatlábat, mig NewyOrkban 3.5 százalékról csak 2.5 ; százalékra szállították a bankrátát, amely viszont Párisban az egész éven át vá'tozatlanul 2 százalék maradt. Egyedül Brüsszelben emelték a kamatlábat 2.5 százalékról 3.5 százalékra. A papíron tehát nagyon olcsó ma a pénz, csak éppen az a baj, hogy az nem kap kölcsönt, akinek szüksége volna reá. Nyomtatványokat készít lapunk nyomdája —
