Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-03-22 / 23. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 22 SPORT Rovatvezető i dr. Bácsalmási Antal Labdarúgás KAC-Bajai „Bácska“ SE 1:0 (1:0) Biró: Rosenfeld. (Pécs). Bajnoki mérkőzés Ä bajnokságra annyira fontos derbire nagy számmal vonult fel Halas szurkoló gárdája. Mindenki szép és magias színvonalú játékot várt a bajai alosztály két vezető csapatától, de egyrészt a hideg erős szél, másrészt a derbi mérkőzés ideges bangufeíja1 következtében szépség és nívó helyett inkább küzdelem, sőt néha csapkodó t&rvszerüt- lenséig jellemezték ezt a találkozót. A bíró sípjelére ügy állnak fel a csapatok; KAC: Kulcsár — Kristóf, Várady — Győri, Simonyi, Zsani — Hoffmann, Csiincsák, Takács, Sonkó, Holló. Bácska: Léviay — Márity, Benoze 1— Stark, Te-ttingsr, Gubaíovics — Várad!, Horváth, Bálint, Tamás, BLumm. KAC választ, Bácska kezd. A félidő első 11 percében változatos mezőnyjáték folyik a pályán. A Bácska komért ér el, de a szögiét rúgás eredménytelen. A Bácska veszélyesen rohamoz most széllel szemben is, de Kulcsár olyan szépen véd, hogy öröm nézni. A 16. percben a KAC megunja 'a Bácska fölényét. Győri Takácsnak ad, ez elvéti- a labdát, de elvéti az apró termetű Stark is. Sonkó lő kapura; az éles lövést a kapus kiüti, de pontosan Hoffmann elé, laki a hálóba küldi a labdát. A közönség nagy öröme korai, mórt a biró lesállás miatt büntetőt itél a KAC e’len. A biró helytelenül ítélt, -miért a szabály azt mondja: »nincs fesá-Uás, hia etaiféQtőE kapja a játékos a labdát.« Ho-ffmian-n előtt a kiapus kezét érintette a labda, tehát a -gól szabályos volt. A Bácskát megijesztette a KAC és erősít is ai rohamon, de a, helyi csapat könnyen átveszi az iria-mot és 12—15 parces fölényével megnyugtatja la közönség idegeit. A fedezetsor most a Bácska hasonló csap-atrészét is felülmúlva, erős iramot diktál, de a csatársor nem- olyan jó, mint lenni szokott. Csak Holló fürge és veszélyes. A 34. percben születik mag a KAC és a, mérkőzés első és utolsó dugója. Sonkó Hoffmannt szökteti. Egykét csel és- a lapos beadás, a, hibázó Startom keresztül Hollóhoz kerül, aki védh-s tétlenül a hálóba helyez. 1:0! Öt perc m-u-lva a Bácska egyik veszélyes támadását a -balösszekötő Tamás góllá értékesíti. A bíró egyenlít, mert lesállás elmén ezt a dugót sem adja m-eg, pedig Győri a kapu vonalon állt. A Bácska továbbra is támad. Blumm azonban 3 lépésről is a kiapus kezébe lő. Rö-vid lé- lekzetü KAC támadás után ismét a butái csapat v-eszi át a játék irányítását, de a.félidő -eredménye mariad. A második félidő is Bácska támadással indul, de a csjaitár-so-r tehetetlen. A 16. percig változatos a játék. A KAC két komiért ru-g egymás után, de eredménytelenül. Most a KAC fel-nyomul és szél ellenében is fölényben van, d-e a csatársor energiáílanui játszik. A 21. percben Várady lesántúl, Sonkó vonul hátra a. védelembe. Ettől kezdve egyoldalú lesz :a. játék. A Bácska döntő fölényét csak néha szakítja 'félbe egy- egy gyors KAC támadás, de a csonkán maradt csatársor nem biír a szilárd bajai védelemmel. A Bácska támad, a KAC időt húz. A mérkőzést a gyengébb csapót nyerte m-eg. A KAC vasárnap rendes formáját me-g sem közelítve osafc nagy szerencsével nyerte meg a mérkőzést. A védelemben Kulcsár és Kristóf emberfeletti munkát végzett. Várady sérüléséiig is sokat hibázott. Nőm bírja idegekkel a küzdelmet. A fedezetsor és a mezőny legjobbja Győri volt. A Bácska balszárnyát teljesen megbénította. Zseni a veszélyes Várady t jól fogta, de néha- néha íaképniél hagyta és ilyenkor nagy volt a veszély. Simonyi kíiélégitett. A csatársor rossz napot fogott ki, Sonkó bágyadtan, Hoffmlainn gyengén, Takács szürkén játszott. Csiincsák nagy igyekezete és Holló örvendetes forrna javulása társaik gyengébb formája piiatt eredményben nem jutott kifejezésre. A Bácska főerősisége mia is a fedezet- sor volt. A védetem is; jó volt;, mig a csatársornak semmi sem sikerült. Itt csak Várad! volt veszélyes. A biró csalk kétszer hibázott. Rosen féld tárgyilagos játékvezető! * Kiskunhalas másik labdarugó csapata á KNSK vasárnap Jánoshalmára rán- dult át bajnoki mérkőzésre. Sajnos, nem számolhatunk be sikerről, mert a folyton javuló JTE-től 6:0 (2:0) arányban vereséget szenvedett. А и yakönyvi isi rek — Március Í2. — március 19. — SZÜLETTEK: Illés Ignác és Csörgő Erzsébetnek Ilona nevű leányuk. Mráz Kálmán és Máindity Annának Kálmán pievü fiuk. Kocsis Lajos és Kovács Rozáliának Lajos n©vü fiuk. Eifer János és Kemya Rozáliának Rozália n-evü leányuk. Lasano Imre és Hajdú Viktóriának József nevű fi-uk. Gaál Pál és Bangó Erzsébetnek Antal nevű fiuk. Rozsnya! János és Takács Erzsébet Zsófiának Margit ne-vü leányuk. Árvái Károly és Király Gy. Juliannának Károly nevű fiuk. Brach Ezekie-1 és Schreiber Rózsának Bernét nevű fiuk. Patai István és H-e-rcz^g Margitnak József ne-vü fiuk. Farkas Antal és Paprika Márila Valériának Antal nevű fiuk. Donáth Béla és Spitzer Jolánnak Lajos n-evü fiuk. Szénási Teréziának Ilona n-evü leánya. May-er Ott’liának Károly n-evü fia. Kolompár Piroskának Piroska nevű leánya. MEGHALTAK: Szegedi Pál 71 éves korban, M-olnár Solli Sándor 27 éves, Gyöngyösi Emilia 17 éves, Bak Sántí-orné Gál Anna 50 év-es, Király László 3 hónapos, özv. Kelter Milhályné Király Gy. Rozália 72 éves korban. KIHIHDETETT JEGYESEK: Brada Pál Tegzes Eszterre1. Gyur-to- vics János kisk-unmajsai lakio-s Ihász: Klárával. Dunai Kovács Ferenc Földváry Ilonával. Orbán Lajos Gyenizse Juliannával. Mészáros István Mityók Irénnel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Keresztúri Imre Horti Veronikával, Ennek az árverésnek megtartását az árverés határnapot megelőző utolsó előtti hétköznapon déli 12 óráig be kell jeten- t-eni. Az árverést a bejelentő fél távollétében is megtartom. 2085-1933. vght. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Dr. Landgr-af Dezső budapesti ügyvéd által képviselt Országos Központi Hitelszövetkezet javára 3150 P tőke és több követelés járulékai erejéig, a kalocsai kir. törvényszék 1932. évi P. 1093 —3—7. sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1932. évi november 12-én felülfoglalt 2165 P-re becsült ingóságokra a, kiskunhalasi kir. járásbíróság Pk. 605—2—1933. sz. végzésével az árverés elrendeltetvén,, annak a-z 1908. évi XLI. te. 20. §-a alapján a megnevezett ügyvéd által k-ápviiselt javára, továbbá a foglalási (könyvből ki ne-m, tűnő más foglalta tők javára is, az árverés megtartását elrendelem, de csak arra az esetre, ha kiteiégi'tési joguk mia is fennáll és ha ellenük halasztó hatályú igénykereset folyamatban nincs, végrehajtást szenvedő -lakásán, Kiskunha'ason, Füzes-pusztán 16 sz. a. telendő megtartásár|a határidőül 1933. március 22. napjának délutáni 3 órája tűzetik ki, amikor a biróita-g lefoglalt tehenek, bi-ka, borjú, sertések, hidak, hordók, tengeri, bor, kocsi, ló, csikó, mérleg, kukorieamorzsoló, stb. s egyéb ingóságokat a legtöbbet ígérőnek — de- legalább a becsár kétharmadrészéért — készpénzfizetés mellett el fogom adni, még akkor iís, ha a bejelentő fél a helyszínen nem jelenne meg, hia csak ellenkező kívánságot Írásban ném nyilvánít. Kiskunhalason, 1933. március 1. ULRICH JÓZSEF kir. jbir. végrehajtó. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Amerika Felfedezése •”'lllllllllllllllllil!IIIIIIIIIIIIIIllll IP№№B0L FORDÍTOTTA: ANONIM |||1||||||||||||И|||||||||||||1" Folytatás 18 A törzsfőnök nyugat felé mutatott s óriási iveket rajzolt a levegőbe. Azt jelezte ezzel a mozdulattal, h-ogy óriási szárazföld fekszik abban az irányban. Majd önmagára és népére mutatott, Amivel viszont azt akarta kifejezni, hogy Szakasztott olyan emberek laknak azon a bizonyos szánazföldön, mint amilyenek ők maguk is. Kolumbus a kezével intett, hogy elég volt a sok hazud-ozásból. Majd figyelmeztette a törzsfőnököt, hogy cipeljék el a bálványok-at, mert különben elvi- tett őket a hajóra. A törzsfőnök néhány harsány hangot hallatott, mire az egész eimb-erboly megmozdult s villámgyorsan -elhoidták a faszörnyeket. 1 Az öreg főnök is megmozdult, hogy a bálványokkal menekülő népe után iramodjék. A matrózok azonban észrevették a szökési Szándékot s még idejében közrefogták a megrémült óriást. — Egy tapodtat se, vén bitang! — rikoltotta a rut pofa. —■ Meg ne moccanj, mert kitépem a fejedből a tollakat! — bömbölte Kolumbus. 1 A vén óriás iszonyúan megrémült az erőteljesen fellépő matrózoktól. Könyörgésre- fogta hát ja dolgot s jajgatva üvöltött .valami ismeretlen szót. Kolumbus néhány üveggyöngyfüzért vett ki zsebéből, amivel egyszeriben megvigasztalta az öreget. Annyira boldoggá tették öt a gyöngyök, hogy esetlen mozdulatok kíséretében kérlelni kezdte a matrózokat: látogassák őt meg otthonában. Majd az egész expedíció ijedt szörnyülködése közben tollbóbitás hajzatát is lekapta koponyájáról s diadalmasan, v-igyorgó önérzettel átnyújtotta K-olumbusn-ak. — No de ilyent!,— áíméitoodott a rut pofa. — Parókát visel a vén dromedár. — Még pedig nem is egyet! — kacagott fel Kolumbus. — Nézzétek csak fiaim, legalább húsz darab paróka van itt egy rakáson. A matrózok kíváncsian vizsgálgntták a törzsfőnök furcsa ajándékát. Csakugyan, legalább húsz darab fejbőr volt egymásra huzva, még pedig, amint már első pillanatra kitetszett, valódi, hamisítatlan fejbőrök. — Hát honnan vetted ezeket a fejbőröket? — mutatott kérdőn az ajándékra Kolumbus. A felelet az egész társaságot elkép- pesztette. A törzsfőnök vadul rárohant a rut pofára, egyetlen, mozdulattal a földre lökte, majd elkapta a fejét s úgy mutogatta, hogyan -szokta ellenségeit megskalpolni. — Mint egy vadállat, olyan erős ez a vén disznó! — nyöszörögte a sebhie- ly-es, ahogy pehelyként újra talpra állította őt a 'töirzsfőnök. — No, fiuk, íni alaposan eltévesztettük a házszámot! Kincses Indiába igyekeztünk és ember evők közé keveredtünk — dörmögött bosszúsan Kolumbus. A rut pofa nem állhatta meg, hogy nyomban meg ne1 kérdezze a r-ézbőrü- től, vájjon Szőre tik-e az emberhúst. A törzsfőnök felelet helyett nagyot sercentett fogai közül. Aztán fintort vágott s kézzel-lábbal nemet intett. — No, -ez a felelet megnyugtató ránk nézve — kacagott fel Kolumbus. — Mégsem azért szenvedtünk hát hu. 'szonhét napig a tengeren, h-ogy végül is a rézbőrüek gyomrában kössünk ki, hanem azért, hogy kolosszális bravúrunk jutalmául kezembe -nyomjanak egy töm-eggyi-lkoSiSági bűnjelet. Kolumbus e szavak után a- sziíveis házigazdához fordult: — öreg gyilkos, köszönöm a megtiszteltetést, de nem vagyok méltó rá, hogy gonoszüe-tteki e sűrített halmazát tisztességes fejemre húzzam. Jobbam áll ez a t-e fejeden, pajtás, viseld tehát egészséggel és szaporítsd mindaddig, amíg saját fejbőröddel együtt nem, kell azt odaadnod. A törzsfőnök két füléig rántotta szájjá szélét, úgy vigyorgott a, boldogságtól, hogy méltóságának díszét és nyilván, hatalmának talizmánját ilyen hamar visszakapta. Kolumbus mindjárt meg is miagy;a,- rázta, miért válik m-eg ilyen szaporán az ajándéktól. — Nem jó ilyen dolgokat magunknál tartani. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a vén bűnöző ne-m nyugodott volna jad- dig, ágiiig esetleg egy huszonegyedik gyilkosság árán is vissza nem szerzi tőlem, saját fejbőrömmel megs zápor i:tv,a a skalpgyüjteményt. hogy lássa vendégül néhány napra az expedíció tagjait. — Ha már ilyen rossz helyre sodort végzetünk, lega’ább ismerjük meg ezt a furcsa népiét s nézzünk körül alaposan a szigeten — mormolta inkább önmagának, mint társainak Kolumbus. — Úgy van! — zengték kórusban ja matrózok. — Lát-ni akarjuk, a szigetet, atni-t Spanyolország királynőjének nevében birtokunkba veszünk. — .Helyes! Helyes! Ez a sziget Spanyolország legfrissebb gyarmatát képezi — szólt hangjában némi ünnepélyességgé! Kolumbus. A volt pápua-főnök ekkor már javában cimboráit a vénlhe-dt indián atlétával, aki- az imént úgy elbánt veié1, mint némely csimtafla-n gyerek a labdával. Először a gyomrát veregette a rut pofa1, aztán a szájária, mutatott. Úgy tett, mintha -enne, majd meg azt jelezte, hogy sem neki, sem társainak rühes mit enniök. A törzsfőnök nyilván életében sohase éheze-tt, mert szörnyű módon ellágyult a félre némi -érthető bejelentésre. Még a könnyei is kicsordultak, ahogy kiforgatta zsebeit a rut pofa s gyomrára mutatva jelezte, hogy az épp oly üres, mint a kifordított zseb. A visszakapott sk|a!pok-at ekkor már gondosam tar koponyájába húzta a, réz- bőrü fejedelem. S mikor látta, hogy azt senkise kéri tőle vissza, elérkezettnek látta a pillanatot, h-ogy fehér barátait meghívja hajlékába. ,A meghívás igen eredeti vdt. Megragadta a hozzá legközertebb eső matrózokat ,s vonszolni kezdte őket arm fejé, •— Az egészen bizonyos 1-e-tt volna! - hahötázták a matrózok. Kolumbus most árra kérte a, fiit pofát, amerre a legsötétebb volt az őserdő s amimmé az imént a bálványokkal mene- 'kűlő népe futott. (Folytatjuk). Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda Kiskunhalas.
