Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-03-04 / 18. szám

4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE taaeiléhéseia a szerajevói véres tragédiára Az emlékezetes véres szarajevói tragédia, amely kioltotta a trón­örököspár életét és reánk a vi­lágháború irtózatos veszedelmét zúdította, már sokszor és sok he­lyen napvilágot látott leírásokban, de sehol sem írták meg megnyug­tató módon és teljesen hitelesen. Most olyan egyén tollából adhat­juk ezeket az eseményeket, aki ennek közvetlen szemlélője volt. Az érdekes és mindvégig lebi­lincselő írást, amely történelmi értékkei! bír, alább közöljük foly­tatásokban. Sok minden történt már azóta. A nagy világháború véres borzalmait, forradalmait, hazánk történetének legszégyenteljesebb korszakát: a kommunizmust hosszú századok ese­ményeit egy évtizedbe összesüritve éltem már át azóta, de egy nap emléke sem vésődött be jobban em­lékezetembe, mint 1914 junius 28-é. Négy-öt nappal előbb jöttem meg egy hosszabb balkáni tanulmány- utamról. Utunk az előző évben le­zajlott balkáni háború országain vitt keresztül. Zimonyban ültünk fel a Dunán. Az oláh, illetve bolgár par­tokon megbámultuk a rusztsuki és szilisztriai Dunaöblökben a bolgárok által elsülyesztett monitorokat, hogy azok oláh kézre ne kerüljenek. Kon­stantinápolyban feltűntek az előző évek forradalmaiból visszamaradt ro­mok, összelövöldözött kaszárnyák, középületek. A csataldsai csatatere­ken a felgyújtott, de még fel nem épített falvak, derékban kettétört karcsú minaretek, behorpadt dzsamia kupolák. Megbámultuk a Maricza, Várdár, Morava összelőtt vashidjalt, melyeket még az ideiglenesen, he­venyészve felállított fahidak pótol­tak, csigalassúsággal vánszorogván át rajtuk még a keleti express is. Drinápolyban még minden romhal­maz, csak itt-ott építenek újra. Gyászruhás asszonyok, sánta, béna, vak, különben erőteljes férfiak az utcákon. A pusztulás képe, a há­ború borzalma, mélyen megragadta lelkünket. Nem gondoltuk, hogy egy rövid hónap múlva lángba, könny­be, gyászba borul az egész világ s amelynek szerencsétlen hazánk is szenvedő részese lesz. Azonban még­is!... Barátomnak csodás sejtése tá­madt! Bulgáriai tartózkodásunk után Szerbiába menendő, a szlivnicai csa­tateret hagytuk el, hol Battenberg Sándor bolgár fejedelem kaszás bul­gáriaival 1885-ben úgy elpáholta a szerbeket, hogy a szerb bocskorok Nisig meg sem állottak — barátom így szólt hozzám: — Különös érzésem van. Mintha hallgatna ez a táj: mintha uj ese­ményekre, uj csodákra várakozna. Sejtése igaznak bizonyult. Junius 23-án érkeztünk meg Bosz- nabródba, hol a trónörökös boszniai tartózkodása alkalmából szokatlan látványban volt részünk. Katonák átvonulóban, rendőrök, detektívek a pályaudvaron. Mindent s mindenkit megvizsgáltak úgy a perronon, mint a vonatban. Szarajevóban is minden fajta fegyvernem átvonulóban. Akik még nem értek a hercegovinál had­gyakorlatokra, most igyekeznek oda. A város zászlódiszben. Ismerőseim már sok újságot tud­nak. Látták Ferenc Ferdinándot, ki már napok óta lenn tartózkodott s felesége megérkezéséről is beszélnek. Táviratok, telefonálások tartalmát mesélik, melyeket a trónörökös Ko- nopistban Iákó családjával váltott. Mielőtt e nap eseményeire reá tér­nék, néhány sorban összefoglalom a tragédia okát. A Monarchia zöldtollias salaba,k- terjai fönt Bécsben még az esztendő elején elhatározták, hogy az évi had­gyakorlatokat Bosznia-Hercegovina területén fogják megtartani. Feladata volt egy betörő szerb, esetleg Dal­máciába kiszállt olasz hadsereget visszaszorítani. Mérsékeltebb politi­kusok kérték Ferenc Ferdinándot, álljon el e tervétöl. Mint báró Mar- gutti, I. Ferenc József 16 éven át volt »hűséges« szárnysegéde írja, könyvében — ne provokálják Szer­biát fölöslegesen. De a trónörökös konok, önfejű természetének meg­felelően, hajthatatlan maradt. Az elő­készületeket megtették és a hadgya­korlatokat megtartották. Az előkészületek nem maradtak ismeretlenek a szerbek előtt sem. Ők is felkészültek, hogy szerintük országuk ádáz ellenségével, a Mo­narchia, leendő urával leszámoljanak. A Narodna Odbrana (Nemzeti vé­dőegyesület), melynek tagjai, közt ak­tív államférfiak, miniszterek, magas- rangú katonák, sőt a királyi család tagjai is szerepeltek, esküit ellensé­gei voltak a Monarchiának. Tagjai sajtóban, népgyüléseken mindenütt hirdették a Monarchia elpusztítását. Felbérelték Princip és Cabrinovics, Szerajevóból kicsapott diákokat és társaikat a trónörököspár elpusztítá­sára. Kerülő utakon Zvorniknál a Drinán átjutottak Tuzlára és onnan Szerajevóba, hol szüleiknél bombáik­kal, revolvereikkel feltűnés nélkül elhelyezkedhettek. A merénylet előtt pár nappal meg­érkezett férje után a trónörökösné is. Szerajevótól 15 kilométerre nagy fénnyel, pompával berendezett, az ország tulajdonát képező fürdötele- pen, llidzsén, hol a Boszna folyó forrásai is erednek, helyezkedtek el. Megérkezése a király tudta és bele­egyezése nélkül történt, amiért any- nyira megharagudott az öreg Ferenc József, hogy nyomban elutazott ren­des nyaralóhelyére, Ischlbe, nem akarván fogadni a trónörököst, ha a boszniai útjáról visszatér, mint Margutti mondja. Mindennap bejöttek a városba. Chotek Zsófia délelőttönként, mikor az ura el volt foglalva a hadgya­korlatokon, egyedül kíséretével jelent meg Szarajevóban, nézegette a kü­lönben roppant érdekes várost, hol kelet-nyugat találkozik egymással. De meg el is foglalta magát. Iskolákat, kórházakat látogatott, üzletekben, szőnyegárukban bevásárlásokat vég­zett. Egy iskolalátogatása alkalmával láttam először. Minden iskolát meg­nézett a magyar és német kivételé­vel. Egy napon, tán pénteken dél­előtt 10 óra- körül, a napi programm szerint az apáca iskolához érkezett, hol az apácák, egy-két pap és 30 —40 ember várta. Kíséretével két autóval jött. A szolgálatot tevő de- tektivfőnökkel, ki magyarországi szerb volt, jó ismeretségben voltunk mi magyarok s így igen előnyösen he­lyezkedtem el a járdán a főhercegnőtől alig 1-2 lépésre. Egész lélekkel szív­tam a nagyszerű benyomást, mely ennek a rendkívüli asszonynak egész lényéből sugárzott. Középtermetű, karcsú, elegáns, barna, szellemdus, öntudatos, energikus és még min­dig üde, fiatal arca után senki sem következtethette volna, hogy már a negyvenes években van. Kék selyem- ruha még kékebb, egyenes szélű zsirárdi kalap, fehér selyem kör­szalaggal, keskeny lábán fekete fél­cipővel volt a toalettje. Ellentétben férjével, ki egy jobb uradalmi gazda, illetve botosispán, esetleg erdész be­nyomását keltette. Nagyobb szellemi képességeket sem árult el arca. A fő­hercegnőt a leányok és a főnöknő virággal, a körülállók lelkes zsivió- zással fogadták, láthatólag vidám, mosolygós, boldog volt. Ahogy meg­érkezett, a tömeg egészen körülvette. A detektivfőnöknek megjegyeztem, hogy ebből baj is lehet. — Ugyan, ki bántalmazná őket, pláne -a főhercegnőt? Különben sem tűrnek maguk körül rendőrt, detek­tívet nálunk, hol egyébként is egész biztonságban vannak — felelte. Kíséretével bement a zárdába a lányok sorfala közt s megtekintette az épületet. Nyájasan elbeszélgetett velük és az apácákkal. Udvarhölgye egy csomó levelezőlap alakú fényké­pet tartogatott kezében. Ezeket a trónörökösné sajátkezüleg osztotta ki az apácáknak és a leányoknak. Láttam néhányat belőlük. 3—4 vál­tozatban a trónörököspárt családi kö­rükben ábrázolta. Egyik-másik a ma­gyar közönség előtt is eléggé is­meretes. Abban az időben megjelent a magyar képes újságokban. Az március 4 egyik például a trónörököspárt ko- nopisti otthonában mutatja be. Apa, anya ül, Zsófia leányuk a zongorá­nál, két fiú jobbról és balról a szü­lők mellett helyezkednek el. Egy másik felvételen a trónörökös áll, az anya és gyermekek ülő helyzet­ben vannak. Délután rendesen mindketten be­jöttek a városba. így aznap dél­után például ismét volt alkalmam őket vásárlásaik közben látni. Kabilló szőnyegkereskedő üzletében voltunk szegedi turistákkal török holmikat venni, mikor úgy 5—6 óra tájban megjelent a trónörököspár az üzlet előtt. A tulajdonos üdvözölte őket, eléjük sietett, kinek a trónörökös röviden elmondta szőnyegvásárlási céljukat s kérte, mutatna nekik mi­nél többet. A főhercegnő látható gyönyörűséggel szemlélte a szőnye­geket, melyeket két segéd egymás­után kiterített előttük. Keztyüjét le­húzva vjzsigálgatta. Ami megtetszett I neki, megmutatta az urának, ki szin­tén élénk érdeklődéssel szemlélte a szép keleti szőnyegeket s ha az ő ' ízlésével is találkozott — ami pedig egy-két eset kivételével rendesen megtörtént — félre tétették. Amikor már az üzletben fogytán volt a vá­laszték, a kereskedő ajánlotta, men­nének fel az emeleti raktárába, hol nagyobb tömegből választhatnak. A trónörökös, ki ekkor már szokatla­nul nyájas hangulatban volt, kedé­lyesen jegyezte meg: »jó, jó, men­jünk föl, ilyen fiatalok úgysem le­szünk, amikor lejövünk«. Az üZ'et- ajtót lezárták, mert a látogatás hí­rére nagyobb számú vásárló jelent­kezett. (Folytatjuk.) A magas uj autóutadók mérséklését kérik mindenfelé a kormánytól Az ország minden városában mű­ködő automobil klubok elhatározták, , hogy feliratot intéznek a kormány­hoz, amelyben kérik a magas uj autóutadók mérséklését, mert azóta, mióta ilyen nagyon felsrófolták ezt az adót, a volt autólétszámnak éppen a harmada szaladgál a városokban. Ha pedig azt a jövedelmet nézzük, amelyet az uj benzin, illetve motalkó adók jelentenek, megállapíthatjuk, hogy nagy károsodás éri az államot, éppen az autók leállítása által. Ké­rik mindenfelé, hogy azt a törvény­cikket is helyezzék hatályon kivül, amely kimondja, hogy a teherautók csupán húsz kilóméteres körzeten be­lül közlekedhetnek, mert ezáltal egyes vidékek lakosságának nagy károkat okoznak. Főleg vonatkoz­nék ez Délpestmegye vasúti vonal nélkül lévő községeire, mert ezen községek között a közlekedést, de főleg a fehéráru kapcsolatot, autók tartják fennt. Közgazdasági szemle — Március 18-án ünnepli meg fennál­lásának ötven éves fordulóját a nagy­kőrösi Kertészeti Egyesü’et. Fél évszá­zada annak, hogy Ádám László akkori polgármester megvetette alapját ennek a közhasznú egyesültnek. — Я gyümölcstermelés fokozásának egyik legfőbb ösztönzője lenne, ha az uj gyümölcsösöknek adómentességet bizto­sitana az á lám addig az ideig, amig nem teremnek. Fanemek szerint 5—10 éves adómentességben kelen® részesíteni az uj gyümölcsösöket, hogy a gazdák ezál­tal könnyebben elviseljék azt az időt, ! amíg uj gyümölcsöseik nem teremnek. — Ä magyar parlagi baromfifélék iránt újabban német tenyésztők is ér­deklődnek. Az érdeklődést méltán meg is érdemli a magyar parlagi, mert busa szinte versenyen felül áll iz és zamat tekintetében. Ahol tervszerűen és kivá­lasztás utján nevelik a magyar parlagi baromfit, ott komoly és jelentős ha­szon forrásává válik. — Egy hát alatt 50.000 Napoleon és 100 kiló szinarany cserélt gazdát a bu­dapesti tőzsde aranypiacán. — Ä pénzügyminiszter utolsó jelen­tése pontos képet ad az állami adóssá­gok miit év decemberi átlagáról. Esze­rint: a hosszúlejáratú kölcsönök össze­ge 1346.7 millió, a rövidlej áratu adós­ságoké 454.7 millió, az egyéb tartozás összege 216.8 millió pengőt tesz ki. Ez összesen 2018 millió pengő. Az 1846.7 millió pengéit kitevő hosszúlejáratú adósságból 1220.8 millió a külföldi és csak 125.8 millió a belföldi adósság. — Ä pestmegyei nyilvános áruraktá­riakban a következő gabonakészletek vannak: búza 1604, rozs 445, árpa 1255, zab 4822, tengeri 120, korpa 779 mé­termázsa. Automobil fékbetétet előállító elismert márkájú magyar gyár helybeli egyedárusitó, a vár- megyére kiterjedő körzetképviselőt keres. Ajánlatokat „Jól bevezetet 47624“ jeligére Blockner J. hirdető irodá­jába, Budapest, VI. Vilmos császár u. 33 kérünk к

Next

/
Thumbnails
Contents