Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-07-25 / 11. szám

4 HALASI HÍRLAP julius 25 kedd Értesítők A nevelés munkája mindig lassú és csendes. | Eredményeit legtöbbször nem lehet máról-holnap- j ra észrevenni, egészen pontosan mérlegelni. Azért ^ mégis ilyenkor az iskolai évek végeztével1 jól esik látnunk azokat a nyilvánvaló bizonyítékokat, me­lyeket szines fedelű »értesitő«-ben küldözget szét és tár elénk egy-egy iskola egy évi lelkiismeretes vetéséről s annak aratásáról. Örömmel forgathatjuk Halas négy intézeté­nek most megjelent értesítőit is, mert belőlük láthatjuk, hogy városunk falai között, a nevelés terén, ha csendben js, de komoly kulturmunka folyik. Az állami polgári fiúiskola szűk és modern követelményeknek meg nem felelő elhelyezésé köztudomású mindannyiunk előtt. Annál dicséret- reméltóbb, hogy az értesítő mégis az intézet ele­mi iskolai ismeretek fölé épített, általános polgári műveltséget terjesztő, odaadó munkájáról és szép eredményeiről tanúskodik. Tanulóinak száma 172 volt. ( A református polgári leányiskola is , szép, eredményekben gazdag esztendőt tár elénk érte­sítőjében. Leányiskola lévén, tanulóinak értelmi ne­velésén kívül nagyon fontos szerepet juttatott a valláserkölcsi, érzelmi nevelésnek is. Hetenként kö­zös áhítatokat tartott, tavasszal pedig két napon át a növendékek vallásos hitének mélyítésére csendes napokat rendezett. Tanulóinak száma 131 volt. A római katolikus polgári leányiskola érte­i Mint a gátat átszaikitó árvíz hömpölyög a panasz a mindegyre nehezebbé váló megélhe­tési lehetőségek miatt. Csonka-Magyarországon ma mindenki a ma­ga baját sírja s a másikra senkinek sincs gondja. Sir a hitelező, nem kapja meg kiadott pénzét, papaszt tesz az adós, nincs kereseti, lehetőség, még kamatait sem fizetheti adósságának. Elke­seredetten mondja a termelő, nincs ára semmi­nek, jajgat a fogyasztó, nincs semmi kereset, nem vehet meg semmit. S a maga bajától, han­gos panaszától nem hallja, vagy talán már nem is akarja hallani az idegen jármot huzó testvé­reink sírását, zokogását, jajszavát. Nem hallja, mert a déli végek magyarjának, németjének sí­rása könny télén, zokogása hangtalan, jajszava csendes sóhajtás. Csak a kósza szellő hoz át egy-egy panaszfoszlányt, csak egy-két hazatérő súg egyet-mást, hogy senki meg ne hallja. A gazdasági helyzet. Nagymagyarország éléskamrájában Bácskában dühöng a gazdasági válság. A terményárak tel­jesen a mély ponton állnak. Kiszállítási lehetőség semmi. A gazdák teljesen ki vannak szolgáltatva a spekulációnak. Emellett az iparcikkek ára meg­fizethetetlenül magas, mert a kereskedők csak Csehszlovákiából szerezhetik be az ipari árukat. Az iaidók, különösen a »gyanúsok« (magyarok- németek) adói igen magasak s adókedvezmény­ben csaík a »hü« (szerb) lakosság részesülhet. »De mindez nem volna olyan nagy baj — súgja halkan az egyik gazda — csak biztosak lennénk, hogy a föld a miénk marad.« Tudniillik, hogy Jugoszláviában a földreform még mindig fennáll. Ez pedig abból áll, hogy aki nem megfelelően viselkedik, attól elveszik a földet és a »hűsége­seknek« osztják ki. A kisipart tönkretette a Csehszlovákiából nagy tömegben beszállított gyári ipari termék. A ke­reskedelem pang, mert nincs, aki vegyen. Nincs pénz, nincs munka. Tömérdek a mezőgazdasági és az ipari munkanélküli, akik közt azonban alig akad szerb, majdnem mind a »gyanúsak« közül kerül ki. A sokat szenvedő munkanélküliek köny- nyes szemmel hallgatják, hogy ideát az inség- murikákkal legalább a mindennapi kenyeret meg­kereshetik a szabadföldön élő sorstársaik. Az egykor óly gazdag Bácska-Bánát szomo­rú sorsra jutott lakói könnyezve gondolnak a boldog Nagymagyarországra. A politikai helyzet. ; »A szomorú gazdasági helyzet még nem a sitőjéből is a leánynevelés rendkívüli fontosságá­nak átérzése és a lelkes áldozatkész nevelőmun­ka dús eredménye sugárzik felénk. Hitéleten és a lelkinevelésen van a hangsúly itt is, mely leVkí- nevelés szolgálatában állottak a különféle vallá­sos egyesületek, mint a Szivgárda és a Mária Kongregáció. Tanulóinak száma 135 volt. A református reálgimnázium értesítője is, mely az iskola 301-ik évéről számol be, nagy munkát, nívós eredményeket mutat. Mint közép­iskola az egyetemi, felsőbbfoku tanulmányokra ké­szít elő általános műveltséget adó tantervével!, mégis ha a vastag értesítőt forgatjuk, látjuk, hogy mennyi alkalom és lehetőség nyílik ezen­kívül a fiatal lelkek kibontakozó tehetségeinek önképzö körei, előadásai, sportköre révén, vagy mennyi egészséges életrevalóságot, gyakorlatias is­meretet, természetszeretetet és mennyi szociális, testvéries együttérzést nyújt cserkészete utján, vagy milyen tiszta hitéletben való ^elmélyülésre nevel vallásos egyesülete, szeretetmunkája révén. Minden csak egyoldalúság nem, ami elénk tárul a szép sikereket mutató esztendő történetéből. Tanulóinak száma 296 volt. A négy értesítő gondos átlapozgiatásának ör­vendetes közös tanulsága, hogy Halas ifjú nem­zedékének nevelése a legideálisabb keretek között folyik s a halasi (vagy vidéki) szülő a legna­gyobb nyugalommal adhatja gyermekét bármelyik iskolába, az a legjobb kezekbe kerül, s csak örö­mét találhatja majd szép fejlődésében. legnagyobb bajunk — mondja el elcsukló han­gon az egyik rabmagyar — csak legalább sza­badon élhetnénk.« Úgy élünk, mint az üldözött vad. A titkos besúgók seregétől örökös rettegés­ben töltjük napjainkat. Ha valami olyat akarunk mondani, körülnézünk,, nincs-e nyitva ajtó, ab­lak. Az ószerbiából idecsődiíett katonák, rend­őrök, a teljesen műveletlen, irni-olvasni alig tu­dó hivatalnokok gyűlölettel viseltetnek azok iránt, akik magyarul vagy németül beszélnek. Minden­napos eset, hogy puszta besugás alapján verik a mit sem tudó »gyanúsra« a huszonötöt. Poli­tizálni nem lehet, nem is próbál senki, mert csak a hivatalos politikát szabad gyakorolni, amit Bélgrádból diktálnak nekünk. Zokogásba fül a beszélgetésünk. Sírunk mind a ketten. Ö ti szegény rabmagyarok, mennyivel nehezebb a ti sorsotok, mint nekünk, a szegény, de szabad hazában élőknek. Kulturális állapotok. Magyar vagy németnyelvű iskola alig van és ezek is halálra vannak ítélve. Magyar tainitó- képzöinfézet nincs. Az elhalt, vagy kényszernyug- dijba küldött magyar tanítók helyét szerb taní­tóikkal kénytelenek betölteni. A még meglevő ma­gyar és német iskolákban szerbül tanulják a »gyanúsak« gyermekei a meghamisított történel­met. Azoknak a »gyanús« fiatalembereknek, akik az alapos rostálás után sikerült az érettségit le­tenni, semmi reményük sincs az elhelyezkedésre, mert a közhivatalokba nem veszik fel őket, bár a szerb hivatalnokok irni-olvasni is alig tudnak. Az egyik sváb község jegyzője a volt kémény­seprő, aki szerencséjére (?) bunyevácnak szüle­tett. A szerbek a kultúra fejlesztésével nem tö­rődnek és a meglevő kulturális intézményeket is visszafejleszlik, leépít k. Magyar és német újságok vannak ugyan, de ezeknek semmi értelmük nincs, mert semmit sem írhatnak, üresek, sivárok. Revizlóvárás Szivbemarkoló az a nagy bizakodás, amivel elszakított testvéreink a revíziót várják. »Minden kis emlék, minden hír, a csonkahazából jött ven­dég apró biztatásai könnyet fakaszt a szemükbe. Óriási a hitük a revízió eljövetelében. Kezük ösz- szeszorul, ha valajki kételkedni mer dóban, hogy »lesz még Nagymagyarország.« De a szerbek is érzik, hogy hiába minden trianoni rongy, Bácskában nincsenek ők otthon. Mikor a magyar sajtó hangosabban kezdte kö­vetelni, hirdetni a revíziót, a zombori vármegye- házát hirtelen kiürítették és a hivatalokat Belgrád- helyezték át. A volt m. kir. 23. honvéd gyalog­ezred zombori laktanyája mellé vasúti rakodót építettek s itt gyakorolja heienként a szerb ka­tonaság a gyors berakodást. Ebben aztán oly tö­kéletességre tettek szert, hogy egy óra alatt az ott állomásozó katonaság az egész laktanya fel­szerelésével vonatra van pakolva. * Mig ezeket a sarokba húzva, fülembe súgja az én németnyelvű rabmagyar testvérem, köny- nyes szeme kiderül, elfelejt minden bajt, keserű­séget, szenvedést. Nem jajgat, nem panaszkodik, hanem boldogan bízik, mert tudja, hogy él még a magyarok hatalmas Istene. Tanulj tőle te is, panaszkodó, síró, jajgató, de szabad magyar. axa mm HETI KRÓNIKA Gömbös miniszterelnök és Kány? külügymi­niszter e héten 3 napra Rómába utazik. A mi­niszterek Mussolini meghívására mennek az olasz fővárosba s a háromnapos tárgyalások célja a középeurópai államok közti feszültség megszün­tetése. Németország 3 m'Rió métermázsa m:gy3r búzát ve^z át. Gömbös Gyula berlini útja óta több tárgyalás folyt Németországgal s ezeknek eredményeként most konkrét megállapodás jött létre, mely szerint a németek 3 millió méter- mázsa búza átvételére vállalnak kötelezettséget. Uj Balkán-egyezmény készül. Török- és Gö­rögország között egyezmény van készülőben, melyhez esetleg Bulgária is csatlakozik. A török külügyminiszter kijelentette, hogy ezek a szerző­dések nem akarnak uj háborús frontot teremteni, hanem kizárólag a béke megerősítését célozzák. Restauráció Görögországban. Szakaikban a néppárt nagy monarchista gyűlést rendezett. A gyűlés határozati javaslatot hozott, melyben fel­szólítja a kormányt, tegyen meg minden sürgős intézkedé, f a királyság visszaállítása érdekében. Hollandiát is magáhotz Szeretné csatolni Né­metország. Hágai jelentés szerint Tifken német nemzeti szociálista agitátort kiutasították Hollan­diából, mert a német vidékeken államelíenes mű­ködést fejtett ki. A horogkeresztesek különösen a német határ melletti Limburg tartományban fej­tenek ki erős propagandát. Céljuk, hogy Limbur- got Németországhoz csatolják. Spanyolország követet küld Moszkvába. A spanyol minisztertanács kimondotta, hogy Spa­nyolország újból felveszi a diplomáciai kapcsola­tot Szovjistoroszországgal. Az első követ pár hé­ten belül elfoglalja állomáshelyét. Ugyanakkor a szovjet kormány is elküldi követét Madridba. Ezer embert tarto t tnak le naponta Becsben. Jellemző az osztrák állapotokra az a rövid hír, amit az egyik esti lap közöl. Eszerint Bécsben ezer embert tartóztatnak le naponta politikai bűn­cselekmények miatt. Ezt maga Seidel rendőrfő­nök állapította meg. Kommunista szervezkedést lepleztek le Buda­pestem. A rendőrség több hetes nyomozás után kézrekerifette a kommunisták magyarországi párt­jának központi titkárságát. A szervezkedést Mosz­kvából irányitották s augusztus l-ére nagy za­vargásokat terveztek. Rosinger Endre újságírót, László-Lusztig Géza mérnököt, Friss István ma­gántisztviselőt letartóztatták, lakásukon nagymeny- nyiségü lázitó röpiratot foglaltak le. Éhínség van a kommunista paradicsomban. Oroszországból érkező jelentések szerint az éhín­ség szerte az országban leírhatatlan arányú. Még Ukrajnában, a régi Oroszország éléstárában is, napirenden vannak a zendülések az éhező lakos­ság körében. A cseka ezerszámra tartóztatja le az elkeseredett embereket, akiket óriási tá­borokba internálnak. Siralmas ériek a déli végekről

Next

/
Thumbnails
Contents