Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-07-25 / 11. szám
július 25 kedd HALASI HÍRLAP 3 Közgazdaság — Mezőgazdaság Népies lótenyésztésünk fejlesztése A Halasi Hírlap részére irta: Ráth József, a Csanád-Arad-Torontál vármegyei Gazdasági Egylet elnöke, m. kir. gazd. főtanácsos Ősi keleti vérü magyar lóáBomanyunk egyike a világ legkiválóbb használati és katonai lóanyagának. Bár sebességben nem versenyezhetik az angol telivérrel és az amerikai ési orosz ügetővei; ugró képességben az Manóival és erőtermelés tekintetében a hidegvérű lóSajtákkal, azonban edzettsége, kitartása és sokoldalúsága miatt egyik lóféle sem mérkőzhetik vele. Országos lótenyésztésünk vezetősége mindent el is követ a népies ló anyag fejlesztésére. Az ország tenyész- kerüíleteinek körzetekbe való beosztása, az anyag törzskönyvezése, a párosítás, a csikók lebélyegzése, a zugmének használatának korlátozása és nemes mének alkalmazása, kiállások és díjazások rendezése, mind, célra vezető és eredményes intézkedések. Mégis, azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy ezen intézkedések következtében a népies lóanyag színvonala fejlődésnek indult, gazdáink mégsem képesek lovaikért olyan árakat elérni, amelyek a tenyésztési és felnevelési költségeket fedezik, s amelyek némileg arányban állanak azon árakkal, melyeket a nyugati országok tenyésztői elérnek. A sajnálatos körülménynek egyik fö oka az, hogy a környező államok is önellátásra rendezkedtek be a lótenyésztés terén és lókivitelünket magas vámokkal sújtják. Alacsony létszámú hadseregünk lószükséglete is csekély. Azonban mindezen, az értékesítést gátló körülmények ellenére jelentékenyein magasabb árak volnának lovainkért elérhetők, ha értékesítésre szánt lovaink a jelenleginél kifogásta latnabb erobern állapotban, jobban ápolva és szakszerűbben idomítva kerülnének értékesítés alá. Lóvásárainkon szomorúan tapasztalhatjuk, hogy állományunk túlnyomó része a korai használat folytán elnyomorodva, ápolatlanul és gondozatlant kerül a vevő szeme elé és az értékesítési ár távolról sem éri el azt a szín vonalait, amelyet Ugyanezért az anyagért megfelelő ápolás és idomitás után elérni lehetne. E kedvezőtlen árak visszahatnak a tenyésztők kedvére is, akik tenyésztési és felnevelési költségeiknek ilymódon csak csekély részéhez jutnak hozzá, aminek tudatában utóbb még kevesebb gondot fordítanak állományuk ápolására. így romlik fokról-fokra az a kitűnő anyag, amelynek előállítására az országos vezetőség oly nagy gondot ■ és költséget íordit Hogy a magyar lótenyésztő gyakran ily csekély gondot fordít lóállományára, ennek oka részben a nehéz gazdasági helyzetben, részben még a békeévekből származó szokásban keresendő. U. i. békében a monarchia hatalmas hadseregét túlnyomó részt a magyar tenyésztés látta el lóval s a tenyésztők hozzá szoktak ahhoz, hogy nyers csikókért 3—4 éves korban szép árakat értek el. Azt a csikót, amely be nem vált, azután munkára fogták és többé nem nagy gondot fordítottak reá, mert, mint értékesíthetetlen portékát, mostoha gyermekként kezelték. Pedig akkor a lo- vasitott fegyvernemek szakszerűen kiképzett legénysége még kitűnő lóápoló és lovas volt s alkalmas és képes lett volna a lóállomány ápolására és idomitására, amire ma, sajnos, valóban kevés arravaló emberünk van. Pedig szakszerű ápolással és identitással a ló értéke rövid néhány hónap alatt kétszeresére, sőt háromszorosára is emelhető. Figyeljük csak meg azt a kócos csikót, amely pótlóként, valamelyik lovasfegyvernem istállójába kerül, hogy néhány hónap alatt mivé fejlődik az! A saját édesanyja sem ismerne rá. Nemes tartást kap, szeme villog, szőre fénylik, lendületesen mozog, egyszóval minden rejtett tulajdonsága napfényre jut, mig ugyanezen ló szakszerűtlen kezekbe kerülve, értéktelenné válik. Az ápolás és idomitás következlé- ben azonban csodás átalakuláson megy át, akár csak Hamu Pipöke, amidőn tündér kisasszony- nyá válik. Ha egy németországi lókiállitást tekintünk meg, iákkor fájó szívvel kell megállapitanunk, hogy a német kistenyésztő, szakértelem, lósizie- retet és gondosság tekintetében bizony-bizony felette áll a mi tényésztőközönségiinknek. A bemutatott lóállomány ott majdnem kivétel nélkül kitűnő erőállapotban, kellően idomítva, tetszetős és gondosan kezelt szerszámozásban kerül szemünk elé. Ápolója ügyesen vezeti elő, úgy, hogy a bíráló szemét megvesztegető parádét mutat be a ló. Nálunk ellenben az elővezetésnél, — tisztelet a kivételnek, — még mindig a oigánykupecek fogásai vannak divatban. Nagyon jelentékeny az a kár, amit a tenyésztő közönség és a nemzetgazdaság a köz- tenyésztés főanyagának kevéssé megfelelő kezelése folytán szenved. Ezen károsodás megelőzése érdekében minden lehetőt el kellene követnünk, bár bevallom, attól tartok, hogy az üres köz- pénzíárak és magánzsebek aligha telnek meg varázsszóra s még e hasznos célra sem válnak a bőség szarujává. Költségfedezet nélkül pedig csak arra szorítkozhatunk, hogy tény ész tők ö zö n sé g ün- ket figyelmeztessük, oktassuk és felvilágosítsuk, és félő, jhogy prédikálásunk pusztába kiáltó szó, írásunk Írott malaszt marad. Hatásosabb intézkedés lenne az, ha a rosz- szul gondozott kancák párosítását, és esikaik törzs- könyvelését a méntelepvezetőség megtagadná. Megyeszeríe lókiállitásokat és díjazások; t kellene rendezni, amelyek nagyban fokoznák a tenyésztők érdeklődését éis igyekezetét Mindenek előtt azonban arra kellene törekednünk, hogy a tenyészközöinség szakértelmét, a lóidomitás és ápolás terén való jártasságát fejleszthessük, E célt 2 íovaslevesif naféznény felkarolásával érhetnők el, melynek kepeiében a gazdalsgények szakszerű kiképzést nyerhetnének. A megfelelő lóanyag e célra rendelkezésre áll, csupán felszerelésről, lovardák és pályák létesítéséről kellene gondoskodnunk. Ahol lovasitott fegyvernemü csapatoknak laktanyája van, ott bizonyára meg lehet találni a módját, hogy a lovasleventék annak lovaglótereit használhassák. Másutt, ilyenek létesítése bizonyára jelentékeny költséggel járna, ámde akkor, amidőn országszerte közpénzen lövöldék, uszodák és sportpályák létesülnek, fedezetet kellene találni erre a célra is, mert a lavasleveiteintézmény fej- íelszíése révén nem csapán spo t, hanem magán* és nemzetgazdasági, sőt nemzetvédelmi célok t is szolgálnánk. A lovasteventék számára országszerte versenyeket és mérkőzéseket kellene rendzni, a melyeknek oly népszerűknek kellene lenniük, mint mm a futballmérkőzésnek. Ezáltal nem csupán a fiatal lovasgárda becsvágya fokozódnék, hanem a tenyésztőknek alkalom adódnék arra is, hogy anyagjukat lovas alatt vagy fogatban, kellően idomítva és ápolva, a lehető legelőnyösebben mutassák be. Az ilyen lovakban azután idővel adásvételi forgalom is alakulna ki, mégpedig viszonylag magas árakon, csak úgy, mint Németországban, ahojl a népies lovasegyesiilelek tagjai a legjobb vevők és a legszerencsésebb eladók. A lótenyésztés fejlesztésének a legnagyobb lökést az általános vódkötelezettség behozatallá és honvédségünk létszámának olyan fokra való emelése adná meg, amely megfelel szomszédaink hadserege létszámának. A lovasság, tüzérség, a vonatosé patak és a tisztikar lovasltása céljára évről-évre sok ezer pótlóra volna akkor szükség, E fegyvernemek kiképzett nagyszámú legénysége azután a polgári életbe vissza kerülve, kellő szakértelemmel fogna hozzá annak a főanyagnak a tenyésztéséhez, amely a véderő lószükségletének biztosítására szükséges. Száintóföldeiinken békés biztonsággal csak akikor munkálkodhatunk, elszakított területeink! vilsz- szaszerzését, idegen járom alatt szenvedő testvéreinkkel való újra egyesülésünket csak akkor remélhetjük, ha határainkon hatalmas hadseregünk áll őrt. E nemzeti hadnak lóval való ellátása lótenyésztőközönségünk első kötelessége ]e- end. »Magyar lovon, magyar vitéz« fogja visszaszerezni az ezeréves Magyarország régi dicsősé- ségét, régi nagy halárait. Beszélgetés Kállay miniszterrel Jánoshalmától Halasig A nemzeti lendület és cselekvés kormányának elnöke csakugyan uj stílust kezdett. Kijelentette »nyári szünet nincs«. Kormányának tagjai teljes gőzzel és amerikai tempóval fognak dolgozni — nyáron is. A magyar föld miniszterét, Kállay Miklóst kérte fel az egész ország termő területének be* járására, a helyi kívánalmak és panaszok átvételére. Országos körútját a központi és vidéki kamarai testületek rendezték. Hozzánk Bácska felől érkezett a miniszter, hol mindenfelé nagy ünnepélyességgel, zászlókkal, virágokkal, ünneplőbe ütközött lakosság fogadta lelkesen. Sok községben hangoztatják, első földművelésügyi miniszter, kit életükben először láthattak. Jánoshalmán a miniszter autójába kéretett, hogy őt tájékoztassam Halas homok , világáról, ismertessem vele összes kívánalmainkat. Ennek megfelelően kértem,, hogy a tisztelgő közterme- lési főfoglalkozások, mezőgazdaság-, ipar-, kereskedelem testületéi előtt két vármegyére szóló nyilatkozatot tegyen. Ezt nagy szivélyességigel meg- igérte. Hangsúlyozta, hogy ez a vidék magasabb ikulturáju, n«nt az ő vármegyéje, a magais szín vonalú gyümölcs termesztés és b aromi iné vetés nagy eredményei miatt. Kértem gyümölcsegyletünk és termelésünk minden eszközzel való előmozdítását, hogy Kecskeméttel és Nagykőrössel egyvonalba kerülhessünk. Kijelentette, hogy élete fö céljának és müvének tekinti Magyarországból Európa gyümölcsös kamráját kifejleszteni. Érdeklődött a kiefer körte iránt, melyet ő is jó ízűnek talál és ültetni óhajt belőle. Kiállításunk megnyitására megígérte mindenesetre liejövetelét, három ízben is hangoztatva, milyen szívesen fog lejönni városunkba, melyet úgy meg kedvéit, mint saját homokos pátriáját. Előterjesztettem régóta sürgőssé vált müutjaink sokszor szorgalmazott kiépítését Kisszálláson át Szabadka felé és Vad- ikerten keresztül Budapestre mint fő országutakat. Csodálkozott rajta, hogy báró Prónay államtitkár ezeket a kérdéseket megoldatlanul hagyta, egyben megígérte, hogy az átnyújtott emlékiratok alapján rajta lesz, hogy a honvédelmi szempontokból is elsőrangú két müut kiépítése mielőbb beillesztessék ia sorrendbe. Közeledtünk a városhoz. A miniszter kilátásba helyezte, hogy a környező nádas mocsarat le fogja eresztette és mindent megtesz a Sóstófürdő kifejlesztésére. Fürdőfejlfesztési célokra hajándó áldozatokat hozni. Megdicsérte a határnak és városnak igen szép fásítását, örült a jó termésnek, kijelentette, hogy az értékesítés fő gondját fogja képezni. Kiemeltem még a népházak, mint a gazdaköri központok sorozatos felállításának és a Gazdasági Egyesület megerősítésének közérdekű szükségességét és tanulmányozásra átadtam hat pontban összefoglalt kérelmeinket, köztük a halasi világhírű csipke felkarolását is kérelmezve a háziipari ügyosztálynak visszahelyezését a kereskedelmi kormányzatból a »Föld« minisztériumába. Medveczky Károly.
