Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-06-04 / 4. szám
4. oldal HALASI HÍRLAP junus 4 vasárnap Hajótöröttek. A tengeren vihar járt, amilyen még soha, Labdázva hányta őket a szél ide s tova. Hajójuk összetört, és: — Isten csodája, hogy ? — Egy puszta, vad szigetre vetődtek valahogy. A puszta, vad szigetre nap süt,— csak az a nap, Vándor felhők felette csakúgy szállongnak. Csakúgy ragyog a csillag, rózsák úgy nyílnak... — Mégis: nem az az ég az, mégis nem az a nap ! Az égnek színe sincs itt, a napnak fénye sincs. A sorsunk siralomház, amelynek vége nincs... Ma nincs, — de másnap újra reménykedő rabok, örök kétség»remény közt várván a holnapot. Most a távol ködében — virrasztó esteiig, — Szabaditó hajóknak szenGképét kémlelik ... Majd más csodára várnak, sehol bár semmi jel, De Isten őket végkép tán mégse hagyja el!... Olykor a csillagok közt jel látszik — úgy lehet; Távol szeretteiktől „felnézett“ üzenet. Sóvárgó képzelettel betűzik, mialatt Építenek reményből fényes légvárakat! — Szegény hajótöröttek, halálra szánt rabok : Rászoruló szívvel mondok dalt rólatok. És jajszóval kiáltok — valaki csak megért, — Istenhez, emberhez : szabadulástokért! Szabolcska Mihály. Moziban Szilárd János Pipaszó mellől cimü nagysikerű könyvéből. (A szerző engedélyével) A rimaszombati vásárra bevetődött a gemeri hegyekről két juhász. Azután eladták az üriiket és nem maradt a nyájból egyéb, csak két kutya. A Csuli meg a Bársony. Bizony. Két istentelenül kócos, de derék háziállat, akik még akkor is a Piskátor Vince, meg a Veres G lice Pál szűrje alól morogták a sok járókelőt, amikor esteien — mert, hogy el ne felejtsem, a két juhász elhatározta, hogy némi tapasztalás okáért reggelig a városban marad — kiállott a piac közepére és nézte a mozit. Hát e meg mi legyik ? fohászkogott fel .Veres Gilice Pál aki tizenöt év óta most jöt le a Plpis oldaláról. S miután a katonakorában sok világot járt Piskátor Vince megmagyarázta neki, hogy ez mozi, azzal az elhatárzzással, hogy az amerikánus világcsalásnak a körmeire néznek, neki lódultak és subájuk alatt a két morgó pulival, ballagtak a kivilágított bódé felé. Mikor megváltották a jegyet, azt mondja nekik a pénztáros : De nem szabad ám bevinni kutyát! Hagyaják kigyelmetek idekint ezt a két kutyát. Ha maradnának? — vonta meg a vállát Piskátor Vince, Hát akkor csukják be ezt a két dögöt ide — folytatta a pénztáros és rámutatott a szertár ajtajára. Hogy kiverjék az ablakot! húzta fel szemét Veres Gilice Pál. Nos az lett a dolog vége, hogy a mozis csak beengedte a két kutyát azzal a szigorú kikötéssel, hogy vigyázni kell rájuk. Aztán kezdődött az előadás. Illetőleg elsőben a két juhász letelepedett az első padra, ahol a két puli csendes, de állandó morgással befészkelte magát a négy csizma közé. És csak akkor kezdő» dött az előadás. De akkor nagyon. Mert hát olyan akkurátus fehércselédek kezdték magukat kelletni a vásznon, hogy Veres Gilice Pál nem győzte a szemét takargatni a sok lábikra elől, Piskátor Vin* cét meg úgy mozgatta a röstelgetés a szűrben, hogy avégin kénytelen volt ledobni magáról. Ami még nem lett volna baj, ha az egyik fehércseléd után nem szalad be a vászonra egy kutya. De a kutya beszaladt, oszt a Csuli meg a Bársony egyetlen ugrással és hang nélkül a zongorán teremtek, onnan egy másik ugrással a fa!» párkányra szöktek és lepedővel eggyütt darabokra szedték az egész kutyát. A két juhász alig tudott kereket oldeni. Ott álltak meg a város szélén, a vámnál, subájuk alatt a két lehegő pulival. Hát ezt megcsinyátuk! — mondta Piskátor Vince. Meg! — bólintott Veres Gilice Pál. Aztán hozzátette: — De hát minek engednek be kutyát, ha eccer nem szabad... Az én kedves emlékű Förster Aurél bátyám, makor be-be'álogatiott hozzánk a mononi főszolgabírói hivatalba, ez nekünk valóságos örömünnepnap void. Egyik ,négi adomát a másik után, egyik furcsa életet a másik után, mesélhette dl nekünk az ő bellii- ze'.gően kedves, tréfálkozó, igazi urimodorával. — Hát tudjátok gyerekek, — mondta a többek között, — iá bíh arme gyei közgyűlésen történt. Éppen Rigó Féri barátom és volt képviselőtársaim szónokolt, — ez a tőrülmetszett, magyar tipusu és habitusú úriember, — akit borsosabb kiszólásai révén is, — mindenfelé ismertek az országban. Közvetlenül előtte Szúnyogéi Szabolcs beszélt. Rigó Feri barátom utána nagy tűzzel dikciózoít, amikor valaki baúekialltott beszédébe. — Ez csak o'yan Rigó-fütty! — Nem is ám Szunyogji-dongás! — kiáltott' vissza nyomban Barna József gazduram, megyebizottsági tag Nagyiétáról. Ha már ilyen gyorseszü ember egy megyebizottsági tag Nagyiétárcl, könnyen elképzelhetjük, hogy menynyire kiválóeszü, viáife a nagylétai járás kiváló, érdemes főszolgtabirája vitéz Miskolcsy Hugó, hétvármegyének déce'geíeít kedvence, a becézőnéven »Bnlgk-nak névé- zett járási kiskirály. Egy szomorúságai azonban van az egyébként vi- dámkedvü Briginek, ez pedig az, hogy a vaídászásnál a sors sohasem kedvez neki. Dianna, a vadászat és berkek nyilakkal ékeskedő istenasszonya ugyiátszik, hátatfordiitott neki, ami annyira elkeserítette egy alkalommal Brigit, hogy csak egy ügyes diplomáciai beavatkozás akadá yozta meg azt, hogy a vadásztársaságból kii nem lépett. No de hát ne vágjunk az események elé... A pocsaji vadászterület erdőszélén egy liombhu'Xásos novemberi nap kora délutánján Brigi és a kir. tanfelügyelő távolbanéző sastekiintettcl figyelték az előttük öszivirágokkial tarkított, szdlden elterülő tatíkást. A nagy csendet mégcsak vérébe siripales sem pro- fanizálta. Ez a mély csend azonban nem tartott sokáig. A tanfelügyelő, — ki a járási tanügyi értekezleteken, elemi iskolai záróünnepélyeken, gondnoksági üléseken ahhoz volt szokva, hogy mindig beszéljen, — most se bírta sokáig szó nélkül és nagy páthosszal magyarázta a szőrtarisznyás hajtónak, hogy mi a különbség az elöltöltős puska és a hátu’gomboí-ős nadrág között, A hajtó teletüdővel röhögött a fejtegetés különös menetén. Brigi megigazította balszemén levő monokliját és halk hangon bár, de energikusan, szidta a hajtőt: — Az anyád mindenét, ne károgj, mert véletlenül varjúnak nézlek és belédsörétezek. Erre a határozott fellépésre most már a tanifelügyelő is elhallgatott és igazi szobatudós pedantériájával nézegette boldog megelégedéssel ujdonat uj va- dászka’üapját, mélyet három ok miatt szeretett annyira. Először, mert ez a kalap, — legalább is a kalapos állítása szerint, — nyúlszőrből voft, másodszor, mert — legalább felesége áTatása szerint, — ebben a kalapban olyan volt, mint Teli Villmos, harmadszor mert ez a pötyke vadászka'ap álladzószijjal is él volt látva. Telt, múlt az idő, nyúl azonban nem jelentkezett és igy a tanfelügyelő ismét eszmecserébe elegyedétt a szőrtarisznyás haj tóval, melynek vége megint az lett, hogy a hajtó ismét akkorát röhentett, hogy egy szarka- gágó ijedten szá'It el az erdőszé'én ékeskedő galagonya bokorról. — Az édes jó anyád mindenét, — sziszegett Brigi, — ha még egyet röhögsz, úgy képen figyelmeztetlek, hogy olyan gyorsan haza repülsz, mint más rendes ember biciklin. j j ! 1 — Ne haragudjál Brigikéin, — nevetett a tanfelügyelő, — itt a konyakos kulacs, -gyünk egy jóiziit. A kulacs dugója akkorát durrant, mint egy bodzafapuska. Brigi barátunk dühösen igazított egyet monokliján és halkan bár, de fogcsikorgatva faddte a tanfelügyelőt: — Ha máskor vadászni jössz velem, ne szónokolj, mert ha ekkora lármát csapsz, még az a nyúl is ellmegy, amelyik jönni akart. Egyébként ne haragudjál rám édes öregem, de te vadászás közben oly ideges vagy, hogy valósággal a fejedet veszted. — Az nem baj, — nevetett jóízűen a tanfelügyelő, — csak ezt a vadonatúj, álladzósziijjas, remekbekészült, nyúlszőr vadászkalapomat el ne veszítsem. Alig mondta ki az utolsó szót a tanfelügye'ő, mikor közvetlen előtte hirtelen e'őugrott, majd fogott kétlábra állt egy anyányi nyúl. Drámai feszültséggel volt tele a levegő. A tanfelügyelő reszkető kézzel célzott és lőtt, a nyúl pedig lassan vánszorgott az erdő irányába. Erre a különös helyzetre a tanfelügye'ő annyira zavarba jött, hogy ahe’yett, hogy a második lövést is leadta volna, izgatottan ugrott a nyu! felé és dühösen hozzávágta az újdonatúj, á ladzószijjas zöld vadászkalapját. Telitalálat volt. A kall a p a nyúl nyakára esett és az álladzószijjnál fogva fennakadt azon. A gyengén sörétezett tapsifüles ijedtében életmagra kapott, egy nagyot ugrott és eszeveszett gyorsasággal, — a nyakán lőbálódzó kalappal együtt, — nyomtalanul eltűnt az erdőben. A főszolgabíró megigazította monokliját s akkorát nevetett, hogy visszhangzott tőle a csalit. A hajtó pedig az előtörni akaró nevetését, hogy visszatartsa, akkorára felfújta |pi pofáját, mint egy tárogatómester. — Te Brigi, — szólt a tanfelügyelő mélán, szomorúan és tragikus hangon, — én csak egy nyulatj szaliajtottam el, — de ahogy én a te vadász szerencsédet ismerem, meg mernék rá esküdni, hogy te még ma nem egy, hanem két nyulat is el fogsz szalajtani. — Én, — vágta ki mellét dombomra a főszolgabíró, — már, mint én? Ha ez megtörténik, akármeny- nyire is fáj a szivem, de szégyenemben ki fogok lépni a vadásztársaságból. Ezt mondta és egy nagyot húzott a konyakos kulacsból s a pajkos, jókedv rózsaszínű fátyolén keresztül belemosolygoít a novemberi, őszinap ISaszinü ködébe A lesbenállás tovább folyt. Egyszerre azonban puskalövés zavarta meg a csendet. A főszolgabíró ugyanis, csak úgy kapásból, nagy távolságból egy nyulat lőtt, A nyúl megsebzetten vonszolta magát tovább. A hajtó utánna! Felkapta az e’Ja’.é'.t áfj'atot s boldogan belegyömöszölte tátottszáju szőríarisznyájába. Alig tellett azonban el egy szempillantás, a főszolgabíró előtt felugrott egy másik nyúl. Brigi féltérdre ereszkedett, célzott és ismét lőtt. A nyúl szédülten bukfencet vetett s lassan ugrálva sántán ügetett tovább. A hajtó a nyúl után szaladt és mikor már közel ért ahhoz, egy hirtelen történt elhatározással, előkapta a szőrtarisznyában a’élkozó nyu’iat és nagy erőve’ hozzávágta a sántán ügető nyulhoz. A tarisznyából kihajított nyúl a szabadlevegőn életerőhöz jutva, nagyot rúgott a másik nyuíon, mire ez is életre serkent és társával együtt óriási iramban e tűntek a pocsaji lombhuliásos, erdőzugásos lankásban. — Megtartom a szavamat, — szólt bosszankodva, lemondó hangon a Brigi — és kilépek a vadásztársaságból. Ennyit mondott csak és a novemberi alkony is mintha meg akarta volna, könnyezni ezt a szomorú esetet, lilaszinü ködével csendesen ef.epté a határt. A két vadász pedig hosszú ideig nem dicsekedett a pocsaji vadászat eredményével. A zöldkalap és a monokli Irta: Gaál Gyula dr. Miért költ Ön 8-10 pengét egy liter rovarirtóra, amikor 1/2 deci „Express“ rovarirtó esszencia P. 3. — Egy litet petróleummal keverve ugyanolyan összetételű és hatású légyirtót ad. Ha szagtalan légyirtót kíván, azt a „Vizes Express“«böl egy tubus 3 P. — vizben való oldás utján készítheti. Kapható mindenütt és a főraktárnál: PANTODROG r. t.-nál Bpest, V. Visegrádi u. 7. Helybeli bizományost keresünk!
