Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-12-23 / 33. szám
december 23, szombat HALASI HÍRLAP 3 Közgazdaság™ Mezőgazdaság Új Németország Szántóföldi termesztése I i » í Sertéspestisről Irta: Forgács Vilmos, m. kir. főállatorvos Berlin —Dahlemi egyetemi külváros élettani intézetének növénykertjei Irta : MEDVECZKY KÁROLY Schultz-Lupitz a zöldtrágyázás feltalálója indítványozta létesítését a birodalmi gyűlésen. Az intézet mai alakjában 1905. április 1. óta áll fönn és főtevékenységét a talajbak- teriumok életének kitanulmányozása képezi. E célra talajfőzéfeek, hevítések, lehűtések eszközöltetnek. Tiz hektár terjedelmű telkén számos te- nyészházban, mesterséges növényfertőzések folynak kórtani alapon. A talaj kimerülése, illetve az apró talaj véglények tevékenységének módozatai 314 parcellán tanulmányoz- tatnak. Ezeket évről-évre ugyanazon mi vele ti növényekkel vetik be. A talaj itt is laza homok. A he- refélék kínlódnak benne; egyrészük ki is fagyott. Sok a repcekisérlet. A talajerőt különböző szántóföldi üzemek mellett is tanulmányozzák, mint a régi hármasnyomás és a vetés váltórendszer mellett. Nevezetes a madiárkert, hol a madárvédelem és ezáltal a káros rovarok csökkentése van bemutatva. A pusztító mezei és erdei, rágcsálók és madarak ellen is sikeres védekezéseket próbálnak ki. A hörcsögök ellen a szénkéneges fecskendezést; varjak ellen enyves vízzel nedvesített tengerimagra minium szórását ajánlják, vagy pet- róleum-kátrányfőzés oldatot. Mindj- ezek kipróbálását ideje volna hazai tudományos intézeteinknek is napirendre tűzni és sokat károsodott gaz- daközönségüiníket a legeredményesebb hörcsög és varjú védekezési módiról tájékoztatni. A kátrányos becsávázást én is kipróbáltam, de a varjú az ilyen tengerivetést is bántja. A móniumos rendszer többet ér, melyhez enyv- anyagot is kell alkalmazni, hogy a I megszáradt tengeriről a minium le ! ne hulljon. Petróleum, kátrányos szappanokról még nem hallottam hazai tapasztalatokat. Tény az, hogy a, nagyon mélyre vetett (pi. eke után) tengerit a varjuk i nem eszik ki, miig a gépvetést, mely j felületesebb, legjobban pusztítják. Tehát a mélyen lerakó fészkes vetőgépek szerkesztése volna indokolt, amit az amerikai »Mexikón« és Senior tengeriül tető gépek már követnek is, ha nincsenek drótférgek a tengeri kiritkitására. (Folytatjuk.) ír. Most már ismerjük, hogy hol találjuk meg a monili árnak a spóráit, »magvait«. Igyekezzünk ezeket el- ; pusztítani. Ezeket tehát az ősz vagy a tél folyamán föltétlenül el kell távolítani a fáról. Az elmaradt moníliás galyrészt levágjuk. Hogy meddig van elszáradva, azt rendesen egy kis mézga csepp mutatja. De vágjunk az elevenből is le egy arasznyit, mert már ebben is benne van a betegség, csak még nem halt el. A mondja fonalteste ugyanis az ág hegyétől halad lefelé. A gyümölcs múmiákat szedjük le. Ha mindén moníliás részt leszedtünk, levágtunk, ezeket gyűjtsük össze és föltétlenül égessük el. A moniliának ugyanis mindegy, hogy a fán, a földön, vagy az udvaron éri meg a tavaszt. Épugy szórja szét a spóráit s a szél mesz- szire elviszi, mintha csak a fán volna. Egyes egyediül csak úgy nem szórja szét a spóráit, hia megsemmisítjük. Éhez járul még a kéregápolás, mely a felvált kéregrészek lekaparásából és drótkefével való jó ledörzsöléséből áll. A lehullott törmeléket is felszedjük, elégetjük. A fa alját mélyen fel ássuk, hogy az apró fertőző törmelék, amit nem tudtunk összegyűjteni, a föld* alá kerüljön. A gályák levágásával okozott sebet tanácsos viasszal, vagy gyü- mölcsfaká t ránnyal bekenni, mert ezeken a nyílt sebeken keresztüli tavasszal a szomszédból — aki nem tisztította meg a fáit — a szél álhozott spórák nagyon könnyen ismét megfertőzik a fát. A monilia elleni téli védekezésnek ez a része nem kerüli pénzbe, csak egy kis munkába. A téli védekezés teljessé tételéhez még hozzátartozik rügyfakadás előtt egy 2 százalékos bordói lével való permetezés, melybe 2 százalék Sulfarolt kevertünk. Ez a permetezés bő, lemosásszerü legyen. Azonban ezt a permetezést — sőt a tavaszi és nyári permetezéseket is — senki el ne végezze az előbbi teendők elvégzése, nélkül', mert ez tisztára kidobott pénz. Semmi hatást el nem ér vele. Sokkal többet ér az előbbi munka — mely pénzbe sem kerül — permetezés nélkül', mint a permetezésre az előbbi munkák elvégzése nélküli. Ha ezt a legolcsóbb védekezési módot mindenki gonddal elvégzi, tavasszal nem kellene félni attól, hogy a szomszédból a szél idehozza a betegséget. Alig szabadult meg az ország a keleti marhavész pusztításaitól, máris aj, eddig ismeretlen betegség fenyegette sér- tésáiűományunkat Nyugat-Európa felől, a sertéspestis. Amerikából hurcolták be a betegséget Európába, akárcsak a fi- iokszerát, a szőő betegségét. Nálunk 1895-ben lépett fe először a kőbányai sertéshizalóban s azóta áll indóan uralkodik az ország területén. Hol jtt, hol ott üti fel fel fejét és némely esztendőben olyan rosszindulatú járványok .alakjában dühöng, hogy csaknem az egész ország sertésállományán végigseper, 70 —80 százalékos elhullást okozva. Szinte fe'becsülhetetlsn az a nagy nemzetgazdasági kár, amit egy-egy ilyen rosszindulatú járvány okoz és különösen 2 évve’ eze őtt magunk is meggyőződhettünk arról, hogy minő pusztításokra képes ez a betegség. A sertéspestis a fertőző, vagy ragadós állatbetegségek közé tartozik. Okozója annyira apró, kicsiny csira (bacillus), amit a manapság ©érhető legerősebb nagyítás me’íett sem lehet látni. Ez a csira vagyis a betegséget okozó u. n. vírusba beteg sertés vérében, nyálában, vizéetében, ürülékében, szóval mindenféle váladékában megtalálható, amit könnyen be lehet bizonyítani olyanformán, hogy a beteg állat vérével vagy váladékaival egészséges sertéseket meg- betegithetünk. A betegség sertésről-sertésre úgy terjed, hogy a beteg sertések vére, vagy vá adéka szennyezi aiz egészségesek ességét, vagy ivóvizét, esetleg valami sertéspestisfes hullához jutnak a sertések és azt elfogyasztják. E őzően egészséges állományokban a betegség mindég kívülről történt behurcol ás következtében tép fe1, hogy beteg, vagy a ,, betegségbő! nemrég kigyógyult állat kerül az állomány közé. De ahol a betegség már egyszer uralkodott, ott behurcol ás nélkül is kitörhet, mert csirája egy ideig a talajban, trágyában is megél. Itt a tanyavi’ágban különösen a kutyák játszanak nagy szerepet az állati betegségek terjesztésében. A tanyai ember nem sokat törődik az elhullott jószággal!. Sokszor el sem ássa, hanem p-diaveti a kutyáknak, ha pedig vesz magának annyi fáradságot, hogy mégis elássa a hullát, ebben sincs sok köszönet, mert olyan .sekély gödörbe temeti, hogy a kutyák kikaparják és azután hurcolják ra bajt tany ár ól-tanyára. Nem kis mértékben terjesztik a bajt, p cigányok sem, akiknek odaajándékozzák a gazdák az elhullott sertéseket. A miskárolók is terjesztői a betegségnek olyan módon, hogy olt is miskárulnak, ahol beteg sertések vannak. A járvány általában a sertésforga om utjai mellett terjeszkedik és e közben még a sertcislkupecek,; házalók, sertésvásárok játszanak nagy szerepel. A betegség lappangási ideje 5—21 nap, ami azt jelenti, hogy 5—21 nap szokott eltelni a fertőzés időpontjától a betegség kitöréséig. A járványok kezdetén a betegség már 1—2 napi roizallát után elhullással végződik. A betegség legelső .tünete a bágyadtság (a> magas láz miatt) és az étvágytalanság. A beteg sertés nem kéri az eleséget, az etető vályúhoz elkésve érkezik; ha hozzá is fog immel- ámmal az evéshez, azt hamar abbahagyja, fé'reált a vályútól! és hamarosan az alomba bújik. Nem ritkán hány a beteg és majdnem mindig csip ás. Később a bőrben rendszerint kerek, fekete-vörös foltok (vérzések) támadnak. Néha orrvérzést látunk, vagy a vizelet, esetleg az ürülék véres. A járás ingadozó, különösen a hátsó testrész gyenge; néha körben forog a beteg. A kezdetben makacs székrekedést néhány múlva hasmenés váltjai fel. A betegek ekkor már nagyon legyengültek és ha a baj nem fordul jobbra, hamarosan el is hullanak. Néha annyira mai. ács ai hasmenés, hogy sem- mifé’e orvossággat nem is lehet befolyásolni, amikor esetleg a szájban és torokban is láthatunk szennyes-sárgás felrakodásokat. Máskor tüdőgyulladás vet véget az állat é'©térnék. A betegség ellen ma már teljesen biztos hatású oltóanyag, áll rendelkezésre. Ez az u. n>. szimultán-oltás. Az ilyen módon beoltott ma’acok 1—1 éis fél — 2 éves korukig biztosan ellenállt- nak a betegségnek. A hagy uradalmak, gazdaságok ma már mindenütt szimultán módon o'.tatják a malacokat. Az oltás után a malacok megbetegszenek sertéspestisben, átvészelnek és így az esetleges későbbi fertőzés dacára sem lép fe! köztük a baj. A szimultán oltás néha kisebb veszteséggel is jár, különösen ha pj malacok között valami más betegség js lappangott, de ezt a csekély veszteséget a> gazdák szívesen áldozzák, mert ezt sokszorosan megéri az a tudat, hogy sertéseik nem' esnek majd a pestisjárvány áldozatául akkor, amikor azok fe’nsve és© már sokba került. Amint je’eztem, a szimultán módon oltott sertések sertéspestisben megbetegszenek. Ezért az oltást csak a hatóság engedélyével szabad végeztetni, az oltott sertéseket 30 napig zárlat alatt kel tartani és a nem oltott sertésektől elkülöníteni. Természetesen csak olyan helyen oltassunk szimultán módon sertéspestis ellen, ahol az ösz- szes ott levő sertéseket beoltják, vagy a nem oltott sertések már átestek a betegségen, mert különben az oltatlanul maradt sertések közül sok elpusztulhatna. A sertéspestis fellépését a hatóságnak a fennálló törvényes intézkedések értelmében azonnal be kell jelenteni, mert a hatóság csak így rendelheti, el idejében a szükséges óvintézkedéseket. Minden ragadós betegséget csak akkor lehet elfojtani, ha idejében meg tudjuk akadályozni a baj elhurcolását. Emelkednek a gyapjtfárak. Főleg az angol piacokon észlelhető ez az emelkedés és iaz angol gyárak már emelték a saját áraikat is. Nálunk is számolnak már a gyapjupiac lényeges szilárdulásával. Gyári körökben már nem is csinálnak titkot belőle, hoigy áremelés, tehát a nyersáru árak emelése is következik. Védekezés a monilia ellen
