Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-11-07 / 26. szám
4 HALASI HÍRLAP november 7, kedd Szélesebb körű Szakoktatást a Mezőgazdaság Világában Irta : Medveczky Károly m. kir. gazdasági főtanácsos, az Országos Földbérlő Egylet alelnöke (Befejező közlemény) Hangok a múltból Simony! Irta: Gaál Gyula dr. — Hová mentők a katonák?! Merre vannak?! — kiabált össze-vissza a fá- termörderes. t ' t — Jöjjön kedves közibünk tolakodó ur, majd én megmutatom miagának, hogy merre mentek, — nevetett ;Si- monyi és megfogta jobbkezéve! a fá- termörderes nyakán a gallért, balkezével kinyitotta az erkélyre nyíló ajtót és az erkélyről kitartotta az uccára az osztrák kémet, aki fél ájul tan ficánkolt a levegőben. 1 Mikor Simonyi észrevette, hogy a levegőben lógó fogdmeg elájult, szép csendesen visszaemelte és bent a kávéházban addig öntötte jbtí© a konyakot, amig az magához nem tért. — Hozsanna! — kiáltott boldogan a fátermörderes. — Jegyezze meg az ur, — Szólt komoly hangon a humorista, — hogy p Hozsannánál mindig többet ér a Zsu- zsánna. — Ezt mondta és nagyot csípett Zsuzsika kasszirfrajla duplatokáján. A fátermörderes pedig kitámolygott a kávéházból és soha odai még csak lábát se tette be. t ' i A jurátusok is megitták a szentjános- áldását és távoztak. Kint még mindig dühöngött a hóförgeteg. ! — Fiuk! — kiáltott Bemáth Gazsi humorista, — ha reggelig ilyen pazarul hintegeti ezüst’ő i adományait Kamcsatkának hozzánk szökött förgetege, úgy reggelre a kálvinista-torony rézkakasa is csak lóháton tud kievic- ké'ni a szörnyűséges hófuvatagbó'l. — Holnap ismét összejövünk itt a szokott időben, t— szólt halk hangon Jókai Móric jurátus, i A fiatalok Simonyit éltetve, kezet- fogtak egymással, a szélrózsa minden irányába elszéledtek és csizmájuk nyomát hóval lepte be a tél.., II. A Simonyiak ősi fészke Simony, a Nyitravölgyben fekszik. A távoli hegyek halványan kéklő színükkel pompás, gyönyörű hátterei a simonyi várnak. »A simonyivár eltérőiéig a többi váraktól nem hegyen emelkedett, hanem sikon épült és a Nyitna folyótól volt körülővezve. Simony tehát vizivár volt. Négyszögben épült, közepén toronnyal, mely egyúttal még most is épp felvonó kapujával bejáratul szolgál. Hatalmas fala apró 1 érésekkel van ellátva és pincéjében még ma is látható a belső- kut. A legrégibb kapuvéd a szentély, szép góthikus kőfaragványu klapubélés- ben még ma is teljes épségben megvan és néhány góthikus ablaka, hol ékesebb faragványu, hol eredeti nyersességben mutatja fel a csúcsíves stílust. Az erőditvényeket idővel lebontották és az elszaporodott család többi ágainak kastély- és kuria-épitéshez szolgáltatott anyagot.« Egy ilyen ősi kúriában nőtt fel simonyi Simony is és itt hatalmasod ott naggyá, legendás hőssé. Érdekes, markáns egyéniség volt. Külsejéről a férfiszépség ragyogott le. »Lelke tele volt ellentéteikkel, ő benné egy Kinizsinek szilaj lelke, egy Stibor vajdának sokszor kegyetlen, hatalmaskodó, ellentmondást nem tűrő daca lobogott. Bátorsága arányban állott testi erejével, a szive pedig jó volt, gyöngédséggel befolyásolható.« i l . .(Folytatjuk). ;; Az utolsó negyven év nagy kérdését képezte az egyetemi színvonalú mezőgazdasági felsőoktatás megvalósitátá- sának ügye. Sokan vitatkoztak rajta szaklapjainkban. Gazdasági egyetem ál- üttassék-e fe’, vagy főiskola? A vidéken- e, vagy a fővárosban? Közben a hallgatóság jobb része kénytelen volt külföldre, leginkább Németországba kivonulni, hol minden német egyetemi városban lehetett találni egy tucat. törekvő magyar gazdászt. Mialatt nálunk az állatorvosi és erdészeti akadémiákat is főiskolai rangra emelték, a kenyértermesztő főfoglalkozás főiskolai tagozatainak ügye mindeddig megoldatlan maradt. Egyenlő értékű tu dóri oklevél és rang nem volt megszerezhető a vidéki akadémiákon és a tanárképzés sincs előmozdítva. Legelső teendő a magyaróvári száztíz éves intézetnek főiskolai rangra emelése és mezőgazdasági fakultások felállítása az alföldi medence két nagy metropolisában: Szegeden az Alföldi Mezőgazdasági Intézetnek bekapcsolásával és Debrecenben a Pa'lagi akadémia beolvasztásává’. Ezeket a törekvéseiket a tiszántúli közönség régóta erélyesen sürgeti a kormányelnökségnél. Egyetemeink addig tulajdonképpen csonka egyetemeknek tekinthetők, míg azokon a nemzetfentartó termelés tudománykarai nem léíesittetnek. Jól mondja Tre- fort, a modern magyar egyetemi oktatás megszervezője: »A világosság felülről jön. — Ex supremo lux!« Az inkább ipari jellegű német birodalomban a Leipzigi, Haliéi és Bonni egyetemeken s a Müncheni Po'itechnicum- ban vannak megszervezve mezőgazda- sági fakultások és vannak külön gazd. főiskolák Berlinben, Weihenstefan és Hohenheimben. Itáliában a Bo’ognai-Pisai és Padovai három egyetemnek keretében alkottak mezőgazdasági kiart az olasz közoktatási kormányzat. »Istruzzione Pub'ica« fen- hatóságával. Még három külön gazd. főiskola »Istituti Superiori Agrari« Milanóban, Porticiben és Firenze Val- lombrosában, utóbbi erdészeti szakkal is kiegészítve a nemzetgazdasági mi- niszler alá tartozik, mind egyetemi ranggal és négy éves tanfolyamokkal. Az amerikai Unióban 22 egyetemen van képviselve a mezőgazdasági tudomány. Ez az átrendezés nem akar csak névcsere lenni a negyedik tanév bevezetésével. Köztudomású, hogy gazdasági intézeteink és a kisérletiigy a háború óta takarékosság címén kellő ellátmányt sem kapnak; nyomorognak és fej’ödni nem tudnak; a tanárok egy része más foglalkozással volt kénytelen helyét felcserélni. Csakis az egyetemi autonómiás oktatás rendelkezik mindazokkal az anyagi és szellemi erőkkel, melyekkel egy faeultásnak a tudomány előrevite- léhez rcnde'keznie keiX A mezőgazdasági tudomány legke- vésbbé nemzetközi; más az éghajlat, mások a talajviszonyok. A magyar mezőgazdasági tudományt itthon keli megteremteni, ezt nem lehat leginkább német könyvek merő lefordításával elintézni. A mi viszonyaink nem csapadékosak, inkább szárazságra hajlók, a németek járszalaga helyett inkább a száraz áLamokat: Itáliát, Franciaországot, Amerikát kell követnünk a saját országunkhoz alakított (app'icá'.t) mező- gazdasági tudománnyal. De nemcsak gazdasági egyetemeink hiányoznak, hiányzik a Magyar Mezőgazdasági Tudományos Akadémia is, a magyar gazd. tudományoknak teljes kifejlesztésére és egyenrangusitására, szintén az úgynevezett takarékossági szempontokból ellenezve. Az 1924-ben Bácsbodrog vármegyéből megindított mozgalom a apján föid- ve’ési kormányunk már tervezetet is dolgoztatott ki ezen akadémia keretei között létesítendő mezőgazdasági, erdészeti, szőlészeti, kertészeti és gazd. technológiai alosztályok részébe. A Grand Nation Parisban, XV. Lajos uralkodása alatt 1761-ben állította fel ezt az intézményt, mely azóta változásokon ment keresztül. Csehországban 1925 óta, Firenzében szintén régebben működik az »Accademia del Georgofi i.« Mikor nálunk 108 évvel ©ze őtt a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf a Tudományos Akadémiát megalapította, az eszme megvalósitása a párisi Institut de Franc© mintájára történt, melyet öt akadémia alkot. Az e'őkészitő mozgalmat Bessenyey György, a hires testőriró, a franciás irodalmi isko’a vezére indította meg öt évtizeddel előbb. Széchenyi idejében a magyar gazdasági tudományok még fejlet'enek és e hanyagoltak lévén, a Tudományos Akadémiai kérőiéiből kimaradtak, külön mezőgazdasági osztály nem szervez te tett, bár a dunaparti akadémiai palotát az ötvenes években Dessewffy Emil és a magyar mágnások áldozatkészsége emelte. Jelenleg is csak néhány mezőgazdasági tudós tagja van a Tudományos Akadémiának s a vidéki intézetek és kísérleti állomások világhírű szakemberei s az ország vezető agrárpolitikusai figyelmen kívül maradnak. Az uj intézmény mielőbbi életrehozása a Mezőgazdasági Muzeum fényes csarnokaiban a magyar mezőgazdasági tudomány rendsze.es fejlesztésére, népsze- rüsitésére és a magyar termelő társadalom fe lelkesítésére közóhajt képez, mely elől a kormány nem térhet ki. Megnyitásakor közörömet fog kelteni a Gorvinus emlékét hirdető Vajdahunyadi Muzeum épület udvarán a georgi- koni fák e’üitetési ünnepélye, megtes- teisitve a nagy történelmi pillanatot, mikor Mussolini, a nagy Duce, elültette az első olajfát Rómában a Villa Borghese parkban, a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet palotája előtt. A felsorolt alkotni valók gyors megvalósítására kérjük mind a két kormányzati ág: a nemzeti közoktatás és a földímve’és vezetőinek szerető jóindulatát. Haladjanak egyesült erővel ezen az utón a magyar kulturfö’ény fenntartására. Ez az ut a haladás útja, erre int a sze’id Ceres istennő sarlójává’.. Ez az ut vezet legbiztosabban a feltámadáshoz: az egységes, oszthatatlan Nagy- magyarország helyreállításához. Szuhay Zajai Szalay László Izpunk kiváló munkatársának szenzációs sikerű első színpadi bemutatója a fővárosi Kamara Színházban Hivatalos színi bírálat szerint Szuhay nevét sokan ismerik ebben az országban. És bizonyára igen sokan fogják mondani, olvasva a nevet a szinlapon: — Ejnye már, nézzük meg, mire vetemedett megint az la vén kópé! Csak valódi író, Za]ay Szalay László találhatta ki Szuhay t, viselt dolgait ö mesélte el egy-két kötetre való tárcanovellában. Könnyen érhette volna az a kétes szerencse, hogy egy úgynevezett színpadhoz nem értő ember darabokat kerekít a kitűnő figura köré. Csak tapsolhatunk az írónak, hogy nem várt idegen beavatkozásra ,hanem maga irta meg eredeti zamatu, kerek és mulatságos vígjáték át. Fényes bizonyítéka ez a darab az esztétika régi igazságának, hogy az igazi mondanivaló mindig megtalálja a maga legigazibb kifejezési formáját. Szalay László, ahogy mondani szokták, népies író, de ebben a minőségében — igen rokonszenves szerénységgel — nem a népnek akar szószólója lenni. A vidéki élet egy darabját élesen megfigyelte, annak minden rögét, minden szögét alaposan ismeri, azt ábrázolja, élethiven, embereinek gondolatmenetével és szavajárásával egyetemben. Ezért nincs a darabjában egyetlen hamis hang. egyetlen erőltetett helyzet. Ezért hisszük el magát Szu- hayt is, ezt a félelmetesen agyafúrt és ennivalóan kedves vén Zsellért, szokatlan helyzetét a vidéki gentry- családokban. bölcs zsarnokoskodását elevenek és holtak felett, paraszti szókimondását és sunyi önérzetességét — elhisszük, mert az író et tudja velünk hitetni. Olyan erős valóság- zamata van minden szavának, hogy azt gondoljuk: kell, hogy legyen, vagy lett legyen valahol egy ilyen Szuhay, ha ez a Szalay mondja. Egyébként vidéki környezet, a maga könnyelműsége folytán ingatag gazdasági talajon evickélő kisnemesi család, képviselőség felé kacsingató főszolgabíró, birtok-ragadozó jött- ment báró, gárdistaösére gőgös vén- •kjsasszony s ami fő: az ur-paraszt ellentét kiküszöbölődése egy fiatal szerelem révén, persze Szuhay bácsi segítségével, aki nyilván nem sejti, hogy a régi olasz vigoperák trükkjét ismétli meg, amikor egy »titkos házasság«-ot üt nyélbe, a fiatalok boldogságát hagyományszerü- en gátolni akaró öregek háta mögött — azaz, hogy az orruk előtt. Amilyen talpraesett és kedves a darab ,olyan az előadás. Mind a kettőnek »Spiritus rector«-a KöpecZy- Boócz Lajos, a rendező, aki a testére szabott főszerepből színészi pályáján sokat jelentő, pompás alakítást csinál. A darab a Kolozsváry családról szól és osztatlan nagy sikert aratott. Mielőbb a halasi színházban is várjuk bemutatását, ünnepi keretekben, Halas kitűnő irodalmi feldolgozójának jelenlétében. • Szuhiy-vonalok az Alföldiről a Kamara Színházba. Szalay László Szu- hay-jára nemcsak a főváros, de a vivők is kiváncsi. Elől jár ebben az Alföld, amely a Kamara Színház előadásaihoz filléres színházi vonatokat kért. Az első »Szuhay gyors« Halasról indul majd Budapestre, hogy a Kun-puszta, Vadkert, Kiskőrös, Csengőd ,Fülöpszállás, Szabadszállás “ és Kunszentmiklós színházi közönségét vigye a Kamatra Színházba.
