Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-10-31 / 25. szám

2 HALASI HÍRLAP október 31, kedd sapkás gulyásgyerek merev tisztel­géssel nézi az elsuhanó vonatot, amely alig észrevehetően lassulni kezd. Közeledik Halas állomáséhoz. A leventezenekar hangjának foszlá­nyai ütik meg az utasok fülét, akik megbabonázva nézik a szinpompás képet. A diáklányok apró nemzeti zászlót lobogtatnak. A 3000-nél na­gyobb számban megjelentek pedig tomboló éljenzéssel üdvözlik a Ve­zért aki mosolyogva fogadja a hó­dolatot. Preszly Elemér a vezérvármegye főispánja Pestvármegye közönsége nevében üdvözli a miniszterelnököt és többek közt ezt mondja: — Huszonöt évvel ezelőtt II. Rá­kóczi Ferenc szegedi útvonalon tért haza s akkor azt hittük, hogy örök pihenőre tér. Nem így történt. A miniszterelnök Rodostóból most üze­netet küldött neki, három' szóba fog­lalt üzenetet: Függetlenség, szabad­ság és egység! Megértettük Gömbös Gyula üzenetét s átérezzük, hogy az ő utján kell haladnunk, hogy elér­kezzék az idő, amikor a nagyságos fejedelem ismét hazai földben pihen­het. A főispán beszédé után igen bájos jelenet következett. A disz és magyar ruhába öltözött Fekete Imi hatalmas csokrot nyújt át a Vezérnek ,a tö­meg éljenzése közepette. A hatalmas ünneplő közönség hir­telen elnémul. A Vezér beszél: — Testvérek! Végtelenül boldog vagyok, hogy Pest vármegye főispán­ja Kiskunhalas városában üdvözölt. Tényleg úgy van, hogy török utam legkiemelkedőbb pontja az volt, hogy elzarándokolhattam Rodostóba. Hasz­nos is volt, mert Rodostó lelke meg­tanított arra, hogy szeressük egy­mást és védjük függetlenségünket. A Márványtenger színe fölött elsikló tekintetem észrevette a fejedelem üzé- netét: Egységes táborban van helye minden magyarnak. Én Halast isme­rem. Rövid: ideig képviselője is vol­taim. Akkor csak a város egy része állott 'mellém, de most úgy érzem, hogy az egész város mellettem lenne. — Köszönöm ennek a kis magyar­nak a szép virágcsokrot. Ez a kis gyermek bimbója a magyar jöven­dőnek. A magyar tanítók és taná­rok szent kötelessége, hogy ezek­ből a kis magyarokból becsületes, derék embereket neveljenek. Hatalmas éljenzés fogadja a Ve­zér beszédét. A főispán, az alispán és a polgármester fölszállnak a sza­lonkocsiba. A vonat elnidul. Óriási él­jen zug, amelyen keresztül tör a buj­dosó fejedelem kedvenc hangszeré­nek, a tárogatónak a hangja. A Ve­zér és kísérete, az ünneplő közön­ség meghatódva hallgatja a kuruc- világ üzenetét. Az egybegyűltek még sokáig néznek a Vezért vivő vonat után, mely ritmikusan azt dübörgi: Szabadság, függetlenség, egység.' A reformáció emlékünnepe • Október 31-én, kedden ünnepli a protestáns világ a reformáció meg­indulásának emlékét. Ebből az al­kalomból kifolyólag a ref. templom­ban 9 órai kezdettel istentisztelet és ünnepély lesz, amelynek műsorán Simon István s. lelkész és Paczolay István vallástanár lielkészi szolgálatot végeznek. A gimn. és a polg. leány­iskola vegyeskara karénekszámot ad elő, Nagy Ajtai Imre gimnáziumi és Dömötör Ilona polg. isk. tanuló sza­val. Az ünnepi beszédet Szabó Zsig- mond lelkész tartja. Megható keretek között búcsúzott el nagytiszteletű Pataky Dezső gyülekezetétől Külsőségeiben kálvinista módon egy­szerű, de belső tartaílmábían annál fel- eme’őbb és meghlatóbb ünnepség szin- he’ye vof.t vasárnap; déle'őtt a halasi református tampfom. Az istentisztelet kenetében búcsúzott el egymástól 'Pataky Dezső, a megfáradt pásztor és hűséges nyája, a kiskunhalasi református gyüüe- kezet. i i Az igét ez alkalommá! Szabó Zsig- mond lelkész hirdette. Prédikációjának befejezésében elérzékenyüVe em’ékezétt meg hűséges tekésztálrsa távozásáról s hálásan 'gondolva vissza a megértő együttműködésre, [megköszönve segítsé­gét, tapasztalat érlelte ta(n[áiesa.'.t, vele szemben tanúsított szereltét és jóindu­latát, Pál apostolnak az alapigéül felvett áldó jjzavajt, melyekké' a keresztyén gyülekezetek vezetői ősidők óta; búcsúz­tak: »Az Ur Jézus Krisztusnak kegyel­me legyen tiveCétek!«, agy a gyülekezet, mint a magla nevében a távozó pásztor fe'ó szórta: »Az Ur Jézus Krisztus ke­gyelme legyen Teveled!« Igehirdetés után Pataky Dezső az Urasztáához lépett s vele szemben Sza­bó Zsigmond lelkész kíséretében meg­hatódva állott meg Battery Gábor, a halasi református egyház főgondnoka, hogy a gyülekezet nevében Isten színe előtt búcsút vegyen tőle. Teljesen áitér- zett, mélyen szántó szavakban, A me­lyekkel a gyülekezet minden tagja egy volt érzésben, röviden vázolta Pataky Dezső értékes papi és tanári működését, melyekben az evangélium: tiszta tüzet oly nemes hévvé”, oly «ékesem szóló nyel­ven' szította, élesztette. Kiemelte, hogy Pataky Dezső lépéseinek a nyomában mindig áldás fakadt a gyuékezet sza­unáira s a gyülekezet szeretettel is őrzi meg emlékét minden fáradozásának. »Fájdalmas ez a bucsuzás — fejezte be szavait — mert bucsuzás, piért kiválik egyik pásztorunk a vezető sorból, de azért megnyugtató is, mert mégis ve­lünk marad s ha teste megakadályozza is a tevékeny cselekvésben, szelleme bölcs tanácsaival továbbra is segitsé- günkre lesz.« , A szív húrjainak reszketése fátyo'ozija Pataky Dezső fáradt hangját, midőn bú­csúszavainak igéjét olvasta fel: »Ne késleljetek meg engemet, holott az Ur megáldotta az én utamat; bocs ássatok el azért engemet!« (Móz. I. 24., 56.) Há­láiéi ten', eiérzékeinyiülve, reszketeg han­gon emelte fél búcsúszavát abban a gyülekezetben’, amelyben mintegy har­minchét évvel ezelőtt csendült meg ak­kor érces hangja,. Nagy útjára, mondot­ta, mely sokszor sivataghoz hasonlított, ha oázisok voltak is benne, a remény aranyvesszejével indult el s most, midőn itt éli Isten előtt háláiéit szivveH, két hadsereg áll a háta mögött, me y segí­tette. Az egyik a szeretet, mélyet hívei sugároztak feléje a, amelyet most hálásan köszön meg a gyülekezet- j tel, a másik az a 'boldogság volt, ame­lyet csaádjáiban talált fel s ezért, vala­mint az előbbiért is Istennek ad hálát. Mégegyszer utoljára magasan szár­nyaló imában kérte Isten álldását a ha- j zára, a kormányzóra és a halasi gyü­lekezetre s midőn: utolsó áldásra emel­te kezét, szavainak ragyogását még még csillogóbbá, melegebbé tették a szemé­ben.' és a hívok szemében piegjelenő könnyek harmatcseppjei. , i Mély meghatottság uralkodott a .lel­keken, még akikor is, mikor az »Uram bocsássad el szolgádat békével!« kez­detű dicséret akkordjai mellett a nagy gyülekezet a templomot elhagyta. , Pataky Dezső élete Pataky Dezső nyugalomba - vonult, hogy jól megérdemelt békés csendben pihenje ki egy szakadatlan munkában eltöltött értékes éetpiálya fáradalmait. Nem Hajason szüteíett, de ez a yános nőtt szivéhez s ennek a városnak lett egyik köztiszteletben álló, szeretetre­méltó a'akja, kinek nyugatomba vonu­lása BÍkíaímávar ie’ekezetkülönbsóg nél­küli kivan Bz egész város még sok csen­des, boldog esztendőt. Pataky Dezső áldásos működését mint Isten elhivatott, fényes képességű szol­gája kezdte, kinek fiatalkori képié sok halasi református ember lelkében úgy él még ma is, minit a fegrokonszenve- Eebb, ragyogó ékesszólásu halasi káp­láné. Azonban Isten kifürkészhetetlen vég­zése papját a nagy gyülekezet helyett egy kisebb, hajlékonyabb lelkű fiatal gyülekezet pásztorává szólította el. Pa­taky Dezső tanár lett. Huszonöt évig volt a kiskunhalasi református főgimná­zium kiváló tanára, majd bölcs igaz­gatója. Itt folytatta ő megkezdett mag­vető munkáját. Mert maghintés vo’t itt is működése s jó magvetőként istenadta tehetséggel úgy végezte munkáját, hpgy azok a magvak terméketlen ta­taira nem hulihrtitak, mert szavainak ragyogó varázsával s egyéniségének ritka TebfJncse 5 erejével nem engedte, hogy körötte érzéketlen maradjon a lé­lek. Akik iefjőtt mint fiatal, tudásszomj j lelkek előtt az ö magyar fajszeretettől izzó, Színes szavainak hatása áatt e’©- venedett meg a magytar nemzet dicső története, azok nem fe’edhetik ©I soha ez órákat s érezni fogják é'etük végéig, hogy magyarságuk, hazaszeretetük ne­mes tüze Pataky Dezső óráin kapott szikrát. De Isten minthacsák úgy akarta vol­na, hogy aki mint közvetlen hűséges Szolgája, papjia kezdte étele pályáját, huszonöt évi áldásos »külmissziő« után úgy is fejezze be, mint lelkipásztor. 1924-ben mint egykori kedves káplánját a halasi reformates egyház Szi’.ády Áron haláéval megüresedett s kettéválasztott j lekészi áJás egyikére nagy lelkesedés- ’ lsei megválasztotta. S Pataky Dezső az Ur akaratából az iskola katedráját fel- j cserélt© a tempj'om katedrájával és ezentúl újra szélesebb sugara körben i hintette, szórta az »istenért« azokat a I nemes magvakat, melyeket eddig a. j »hazáért« hintett és szórt. • Azóta tíz éven át fiatalos ; erővel végezte le kipásztori működését s nehéz időkben, súlyos megpróbálta­tások között lehiggadt bölcsességgel i irányította, társával egyháza ügyeit, hor­dozta a jó pásztor minden gondját. A nagy lekiismeretességge', éltes kora s gyenge ellenére is ifjú héwval dolgozó ősz piap ez év tavaszán súlyos beteg­ségen ment keresztül. De szerető hivei- | nek imádsága s az Ur kegye visszaadta övéinek ismét, hogy hivatásszerűen el­végzett munkája után még a jól m©gér- ! demelt pihenést is családja, hívei s tisztelői szeretetétő” körülvéve tölt- hess© el. ■ Pataky Dezső, az Ur szolgája most majd hamüchét évi önzetlen, fárad­hatatlan magvetésben eltöltött munka után nyugodt létekkel, teljes szerénység­gel veheti ajkára az írás szaváit: »Ama nemes harcot én megharcoltam, futá­somat elvégeztem, a hitet megtartot­tam. Végezetre eltétetett nékem az igaz­ság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon.« s B— ............... ..................- | — ■ Ref. Önképző-Kor november 12-i műsoros estje. A Ref. Önképzö- Kör agilis vigalmi bizottsági nov. 12-én, saját helyiségében nagysza­bású és nívósnak ígérkező műsoros estet rendez. A műsoros-est minden egyes száma oly hozzáértően és íz­lésesen van megválasztva, hogy az előjelekből ítélve valóban nagysike­rűnek mutatkozik az előadás. A mű­sorról bővebbet a legközelebbi számi- . ban közlünk. Markovits Mária kitüntetése Október 28-án, ünnepélyes keretek közt nyújtotta át a város tanácster­mében Preszly Elemér főispán Mar- vics Mariskának a halasi csipke fej­lesztése körüli érdemeiért ä kereske­delmi miniszter elsimerő okilevelét. Az ünnepélyes aktuson jelen voltak még: Erdélyi Lóránd alispán, dr. Fe­kete Imre polgármester, dr. Gusztos Károly h. polgármester, dr. Domo- | kos Sándor rendőrkapitány s a város ! főtisztviselői közül is többen. A főispán üdvözölte Markovics Ma­riskát s kifejtette, hogy a »halasi csipke« ma már nemzetközi viszony­latban is érték. A kormányzat is szán­dékozik fenntartani és fejleszteni s ö is tett már lépéseket ily irányban s kedvező választ kapott, örömmel nyújtja át a megérdemelt kitünte­tést. Erdélyi Lóránd alispán is üdvö­zölte Markovics Mariskát s a meg­jelent csipkeverő halasi leányokat. Markovics Mariska meleg szavaik­kal köszönte meg a kitüntetést s kérte úgy a kormányzat, mint a fő­ispán, alispán s a polgármester to­vábbi támogatását és jóakaratát a halasi csipke érdekében. A csipkeverő leányok a főispánnak és alispánnak 1—1 virágcsokrot nyúj­tottak át. .......................——.................... K ovács Péter, a KIÉ. földműves titkára Halason Kovács Péter, a Keresztyén Ifjú­sági Egyesület országos földműves titkára november 7-től 13-ig Hala-j son tartózkodik, hogy munkát vé­gezzen a református vallásu ifjúság között. Akik múlt évi rövid itt tartózko­dása alatt előadását meghallgatták, most is szívesen gondolnak vissza a csizmás fiatalember mély hittől sugallt megragadó szolgálatára. Ko­vács Péter munkája nagy részét a pusztai ifjúsággal való érintkezésre szánja s ennek megfelelőlleg a ren­dezőség a következő tervet készí­tette : Nov. 8., szerda délelőtt FelsöszáT- lás, délután Pirtó I. iskola; nov. 9., csütörtök délelőtt Füzes, iskola, dél­után Fehértó, iskola; nov. 10., pén­tek délelőtt Gőböljárás, II. csecse­mővédő, délután Gőböljárás,I.; nov. nov. 11., szombat délelőtt Sóstó, is­kola, délután Felsőkistelek, iskoila; nov. 12., vasárnap délelőtt Bogár­zó, iskola, délután Rekettye, iskola; nov. 13., hétfő délelőtt Alsószállás Török István tanyája. Felkérjük az illető tanyarészek if­júságát, hogy a megjelölt időben és helyen okvetlenül megjelenni szíves­kedjék. Az összejövetelek délelőtt 9-től 12-ig .délután 2^töl 5-ig tar­tatnak. Kovács Péter titkár esténként a város belső területén lakó ifjúság­gal találkozik a Ref. önképző-Kör helyiségében ,nov. 7-én, kedden pedig 5 órakor szintén a Ref Önképző- Kör nagytermében a nagyközönség számára tart előadást, melyre min­den érdeklődőt ezennel meghív a rendezőség.

Next

/
Thumbnails
Contents