Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-10-31 / 25. szám
Kiskunhalas, 1933. október ,31 kedd I. évfolyam, 25. a*ám A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai\ gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 „ Felelős szerkesztő lapvezér: MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Rodostói ünnep Az Istenért és a Szabadságért! Me ss ze -mess ne- mess ie, hová a madár megy hűvös, ködös ősszel. Mesz- sze (engerparton, a zöld tenger sárga partján megható magyar ünnep keretében avatták föl Rákóczinak a nagy vezérlő fejedelemnek hellyreáv litott udvarházát. Fényes külsőségek között magyarok országos küldöttségének élén jelent meg jákfai vitéz Gömbös Gyu'a államvezér emökminiszter Nagy-Tö- rökországban, a szomorúan mormoló, bus Már vány tenger habjainál sziveket indító avató beszédében az elmúlt kedden honunkba idézte a bujdosó Rákóczi nagy lelkét, az Egeket ostromló tenger haragjában. Miért vették el tőlünk Kassát? Miért vették el Rákóczi vármegyéit? Miért vették el a Magyar Felföldét; az oda menekült vármegyék nemesi váraival együtt? Meddig kell még szenvedni idegen járom alatt Rákóczi hűséges népeinek ? Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Martinuzzi György bibornok és Kossuth Lajos fényes kormányzósági korszakai után nagybányai vitéz Horihy Miklós, aki napjainkban Rákóczi tündöklő alakját személyesiti meg; bölcs országosával megérezte a Nemzet szivének verését. Kiváló kormányel1- nökeivel befejeztefe az Ezredéves Emlékművet; a honfoglá'ó hét vezér szobraival; fölálittatta a pesti Duna partján Erzsébet királynénk díszes emléktemplomát és újjáépíttette Rákóczi rodostói kúriáját. Bethlen István és Gömbös Gyu’a világhírű keleti útjaikban meglátták és fölépittették Rákóczi düiedező ebédlő házát, melyre eddig csak a költő emlékezett, a Szabadság ez örök lámpája. * Valamikor alkonyat bágyadt fényében közeledtem a Márványtenger ezüstös hullámain Rodostó, a török Tékirdág városka felé. Szomorú, föl- döntuliságha átcsapó nagyon bus hangulatban. A Nemzet szabadsághőseinek sorsában végál’omás a keserű száműzetés. Kossuth Lajos egyszerű lakása a Marsalai Ezrek utcájában Torinóban; Rákóczinak fából készült ebédlő háza a Márvány tenger partjainál. II. Rákóczi Ferenc római tanulmányai után egy millió háromszázezer hold földjét áldozta a szent ügynek. Sirig hü atyai barátjának a nemes Bercsényinek ösztönzésére fiatalon, 28 éves korában bontotta ki a zászlót »Az Istenért és a Szabadságért !« Milyen szép is volt a kezdet. 1703 tavasza csodálatosan meleg fuvallatokkal vért forralt a magyar erekben. Sieniávszky Palatínus herceg Erezáni kastélyában Lengyelországban keresték fel a nép küldöttei szathmári Bige László és Papp Mr hály; Zrínyi Ilona kurucai a fejedéi- I met. »Ugy várjuk Fenségedet, mint j az Isten fiát!« AranySzegélyü bordó \ selyemlobogókat most csókolta először a napsugár és a friss szellő. Felsorakozott gr. Rochefort francia és lovag Ribinszky lengyel segítő lovascsapata, a kuruc sereg leugrált lovairól, megcsókolta a zászlók szegélyeit. »istennél a Hazá rt és Szabadságért!« — kiáltotta Rákóczi az erkélyről édesen csengő hangján; kardjával Nyugat felé mutatott. »Arra van szegény árva Magyarország! Sorsukat mindhalálig összekötötték; átölelte Bercsényit, ragyogó szemeikben a lelkesültség könnyeivel kiáltották: »Együtt !a sirig!« * A rózsaujju hajnal aranyló ködében szállottam partra Rodostóban. Szomorúan csobogott a Bujdosók Kútja (a magyar eseszme). A kápolnában állott a Fejedelem maga faragta esztergálj ozott öreg karos széke. Pünkösdnek virágos ünnepe volt. A konzul leányai a Berlioz Rákóczi indulóját adták elő. A szépséges zenemű vonalaiban száz kardnak ütemes összecsengése tört fölfelé, át a boltozaton a magasságos egekig. * Milyen szomorú is volt a Vég? 1711 február. ínségtől, pestistől kimerült kuruc sereg fegyverszünetében a Szkőlyai völgyön át Rákóczi örökre elhagyja széf Magyarországot. Kavargó hófelhőben; behavazott tájon lerongyolt ruhában, lehorgasz- tott fővel haladt a bus csapat Lengyelország felé. »Mégis, mégis mivé lettünk? Hiába folyt piros vérünk! Hazám lelke zokogva szólt, Bercsényi ez vég- bucsu volt!« Páris környékéről a Nap király országából hat év múltán bujdosott török földre a vezérlő fejede’em negyven tagú kísérettel. Szelíd, szőlős kertek, fügefák övezik körül Rodostót. Nagypénteken, 1735-ben az ebédlő udvarházban elkövetkezett a búcsú órája. Hajnalodott, a fodros bábu tengeren felfelé úszott a Nap; Mikes Kelemen a hü kamarás és gróf Csáky leemelik a falról a Fejedelem zászlóját. Rákóczi fáradtan megáldja és ajkához emeli: »Nem hal meg én- velem Magyarország!« Szivét Franciaországba readieíi, megőrizni Gros Boisba, a Camalduli kolostorba. A forradalom forgatagában eltűnt az Urna legnemesebb szívvel, azóta nem találják! 1914-ben országos zarándoklat készült ide. Franciaország a »Glóire« nagy nemzete mikor tekint már felénk, szegény magyarokhoz? Öh Rákóczi! Hazánk szentje, szabadság vezére; sötét éjben fénylő csillagunk, neved hallatára lángolunk és sírva fakadunk! MEDVECZKY KÁROLY. A vezér diadalutja Gömbös Gyula miniszterelnök impozáns ünneplése a trianoni határon és Halason Kelebia, okt. 28. Tíz órára, döcög be az egy sae- mélykucsival vegyesvonattá előléptetett tehervonatunk a trianoni papír- béke alapján határvárossá lett Kelie- biára, a nagy Szabadka egykori pusztájára, Az állomáson nemzeti színű lobogókat lenget az őszi szelő. Zoliid fenyőből készült hata'mas diadálkapu (mutatja, hogy Kefcbia vár valakit. Várja a hazatérő vezért, Gömbös Gyula, miniszterelnököt, aki római, berlini és bécsi utjai után a rokon török és bolgár népeket kereste föl, hogy velük a barátsági kapcsolatot megerősítse, hogy a magyar gazda terményeinek újabb pfacokat szerezzen. Még két óra idő van a vonat érkezéséig, de az állomás környéke mind színesebbé, mozgalmasabbá válik. Katonás rendben vonulnak be Tompa vitézei, frontharcosai, rok- kantjai, képviselőtestülete. Majd Kelebia népe, iskolásai és leventéi jönnek és állnak fel kijelölt helyeikre. Pár perccel a vonat érkezése előtt Bácsmegye alispánja is megérkezik. Mindenki tekintete a, közeli határ felé fordul. A nap is előbukkan sötét felhők közül, szétoszlatja az őíszí ködöt. Talán a közelgő magyar feltámadást-jelképezi. A mozdony füty- tye jelzi, hogy elérts a határt. A 4—500 főnyi tömeg a Himnuszba ke'zd. A vonat kerekei ritmikusan dü- ] börgik: »Lesz még Nagymagyaror- szág!« A vonat megáll. A Vezér fiatalosan, katonásan száll le és áll meg Szabovlyevits Dusán dr. bácsmegyei alispán előtt. A Vezér arcán nyoma sincs az utazások, a tárgyalások és ünneplések fáradalmának. Csak a nézése bágyadtabb, talán attól, hogy újra itthon van, vagy attól, hogy alig pár száz méternyire van a papirhatártöl. Mindenkin meghatódotság látszik. Fátyolozott hangon üdvözli a Vezért Bácsmegye alispánja. Beszédében rámutat arra, hogy Csonka-Bácsmegye lakossága titán! küzdelmet viv a megélhetésért, mert elrabo’ták négyötöd részét. Kéri a Vezért, hogy szerezze vissza azt, amit elvettek. Beszédét Sgy fejezte be: »Ezen a történeti helyen fogadjuk, hogy zárt sorokban állunk Nagy méltóságod egységet hirdető lobogója alá, mert tudjuk, hogy a cél az integer Magyarország.« Az üdvözlő beszéd után Szabados Ica urleány köszönti a miniszterelnököt és a kelebiai leányok nevében szép csokrot nyújt át. Katonásain pattan elő Sári János levente és a szeretet adójaként gyönyörűen földiszitett szőlőfejet és gyümölcsöt ad át a Vezérnek, aki a következőét mondotta: — Valahányszor külföldi útról jövök haza, mindig boldog érzés vesz erőt rajtam, mert tudom, hogy minden egyes úttal hazám boldogulását segítem elő. Minden utam után látom, hogy még rendkívül sok a tennivaló, amit el kell végezni. Hogy ezt elvégezhessük, szükség van az egységre. Jól esik halilainl, hogy Bácska népe a nemzet egységéért való küzdelemben mellém áll. Beszédét azzal végezte, hogy a levente szónok által tolmácsolt utkérési ügyet megvizsgálja és a lehetőség szerint meg is csinálja. Hatalmas éljenzés közben, melyből a külügyminiszternek is jutott, elvonult a katonás sorban felállt vitézek, frontharcosok, leventék sorai előtt. Még nem volt itt a menetrendszerű indulás pontos ideje, de a vonat elindult, hogy Halasnak is jusson idő az ünneplésre. A határtól Halasig Apró tanyák közt rohan a Vezért hozó vonat. A tanyák népe egy pillanatra abbahagyja munkáját és kalapot ,kendőt lengetve üdvözli a hazatérőt. Kisszálláson az urada,om tisztikarából és cselédeiből alakult küldöttség éljenzi a miniszterelnököt. A lobogódiszes Gőböljárás állomáson is üdvözlő embercsoport feke- téllett, hogy hacsak egy pillanatra is, de láthassa a Vezért. Egy levente Egyes szám ára 10 fillér
