Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-10-24 / 24. szám

2 HALASI HÍRLAP október 24, kedd A Városi Dalkör által előadott »üzenet a Vágvölgyébe« c. dal után Denczinger Gábor szavalta el nagy hatással Petöcz Zoltán: »Rádió« c. irredenta költeményét. Végül Bátory Gábor elnök záró­beszédében arra hívta fel a gyűlés közönségét, hogy hazafias lelkesedé­sét emelje azlzial is s a Revízió Liga nemes munkáját könnyítse meg az­által is, hogy váltson meg minél több revíziós pengőt, mert csak úgy ér­hetünk el eredményt, ha nagy cél­kitűzésűinket anyagi erőinkkel is tá­mogatjuk. A lelkes hangulatú gyűlés a Him­nusz eléneklésével ért véget. S. J, ■ ■ ■ ­Gömbös Gyula miniszterelnök amlkialriai .útjában keiden d. u. 4 órakor k-jsánelév®; együtt átutazott Haßaison. :A körtoáinyiefnök üdvözülésé:e a pályaud­varon számosán mejglKflentiek, kük a vo­nat taértkezésieikoir harsányan éltették a kormányfőt. A vonat lalbiiakálbói kiha- , joíló, mosolygó arcú minisztie. elnököt a város nevében dr. Fekete Imre polgár- 1 mester üdvözölte néhány nte’eg szó- ( val. A miniszteranök megköszönte az , üdvözlést, majd az ősrégi há'ási népvi- j feé'etben megjelent • Qeányok soraiból Nagy Czírak Juliska ékes virágcsokrot nyújtott ált a minisztere’nőknek, aztán l indult a vonat s vitte a magyar kor- mányfórfinkát uj utak felé, h szebb és jobb magyar jövő előkészítéséhez. j R városi képviselőválasztás idő­pontja. A városi képviselő választók névjegyzéke — mint ismeretes — el­készült és az már jogerőre is emel­kedett. A városi hatóság ezt a kö- íáilményt még a múlt héten bejelen­tette az alispánnak, s a választások idejét az alspán állapítja majd meg. A választás időpontjának megha­tározásához ezek szerint a város ve­zetőségéinek semmi köze, tehát nem fedhetik a valóságot azok a híresz­telések sem, hogy a választást meg­lepetésszer üleg akarják keresztülvinni. Előreláthatóan 3—4 hét múlva lesz a választás, addig — aki szükségét látja — felkészülhet rá. ’ Névmagyarosítások a városházán. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kormány nemzeti politikáját kezdik megérteni azok a halasi magyarok is, akiknek idegenhangzásu nevük van és Halason is megindulnak a névma- gyarositások. A napokban adták be kérvényeiket a belügyminisztériumba Grósz Mihály és Fischer József vég­rehajtók, az előbbi »Bácska:«, az utóbbi »Hubafi«-ra kéri nevét meg­változtatni. Karner Ágoston szintén kérte neve magyarosítását, mégpedig »Kötöny«- re. így aztán legalább — amint az egyik polgártársunk megjegyezte — ha már Harkánk nem is, de Köté­nyünk legalább lesz. Közgyűlés. A városházán nyert ér­tesülésünk szerint e hét végére köz­gyűlésre hívják össze a képviselőtes­tületet. A közgyűlés pontos idejét még nem határozták meg s a tárgy­sorozatot is most állítják össze. Országos nagy érdeklődés fogadta, Mesterházig Ambrus iró legújabb könyvét is Újságok, folyóiratok és a közélet kiválóságainak kivételes elismerése kiséri az iró munkásságát 36 év — hét könyv — 16 eszten­dős hivatásos újságírói munkásság olyan teljesítmény, amely egészen kivételes helyet érdemel. Ez rövidén a kitűnő országos nevű író portréja és ebben minden benne foglaltatik, ha még hozzátesszük, hogy arrivált- sága már az első könyvénél kezdő­dött, tollának hivatotísága, tehetsé­gének súlya pedig első vezércik­kénél. Pillanatra sem mondhatja el magá­ról, hogy elkényeztették, íróságának minden tekintélylépcsőjét megszol­gálta, amit elért az az elhivatott te­hetség fellángolása volt. Ahogyan előző könyveit, úgy ezt a hetediket, amelyről legutóbbi szá- I inunkban emlékeztünk meg, szintén i lelkes örömmel és elismeréssel ki- ! sérte a sajtó és mindenki, aki eb- j ben az országban a szellemi intiel- lektuellék táborába számit. A »Magyar Kultúra«, »Korunk Sza­va«, »Nemzeti Újság«, »Uj Nemze­dék«, »Magyarság«, »Magyar Szem le«, »Dunántúl«, »Szegedi U] Nem­zedék«, »Néptanítók Lapja« a legna­gyobb elismeréssel ismétli meg dí­cséretét Mesterházyról, akit a szel­lemi élet elitjének nevez, ennyi lap sorakozott fel az iró mellé, holott könyve alig tíz nappal ezelőtt ke­rült könyvpiacra. A »Pestvármegyei Népművelés« című folyóirat visszaadja az iró mun­kásságának összefoglaló rezüméjét, amikor így ir róla: »A magyar írás mindig orákulum volt, a magyar betű minden idők­ben egynegy tégla volt, a magyar könyv hazánk legfájdalmasabb kor­szakaiban is erőt kölcsönözve, bátor- s%ot öntő, lelkesítő és hitet hir­dető harsonaként vonult végig a ma­gyarság életén. Az iskolánkivüli népművelést szol­gáló lapunk hasábjain engedtessék meg nekem, hogy egy olyan írónak az irodalmi munkásságával foglal­kozzam, egy olyan iró érdemeit sora­koztassam fel, akinek minden por- cikája, kétségtelenül nagy tehetségé­nek és meglátásának minden képes­sége a hons ziere tét lángjától heví­tett, akinek tolla és minden csepp tintája fajtájának szeretetétől átita­tott és aki minden sorával a magyar építő irodalmat, külpolitikai írásaiban pedig a legtisztább irredentát kép­viseli. Ez az iró Mesterházy Ambrus, aki az írásnak egész területén dicséretes derekassággal működik, immár tizen­ötödik éve, aki nemcsak ragyogó képességű iró, de ugyanolyan fé- nyestollu újságíró, publicista és szer­kesztő. Mesterházy Ambrus erdélyi ember, j 1927-ig Szabadkán működött, mint | egyik ottani legnagyobb publicitásu j magyar napilap főmiunkatársa, bá- j j tor, éles to llú cikkírója, aki leplezel- , i lenül feltárt a megszállott területen is minden magyar és általában min- ; den »kisebbségé« deklarált népi sé- : reimet. Az erős magyar érzést mint • annyian sokan és mások, ő sem han­goztathatta sokáig, mert hat és fél évi munka után neki is el kellett | hagynia a megszállott területet, hogy i itt a csonka országban folytassa leg­dicséretesebb működését .Sokezer re- j mekbeszabott, megszállott területen j megjelent cikke után a budapesti na- ! pilapokban jelenik meg a neve, na­gyon tartalmas cikkek alatt és to­vább harcol, tovább verekszik a meg- 1 szállott terület magyarjainak igazsá­gáért. De ezzel nem elégszik meg, hanem egyidöben megszakítás nélkül csaknem az egész ország sajtóját bejárják gyújtó és lelkesítő cikkei, • valamennyi arról szólva, hogy él a magyar igazság és szépséges a ma­gyar jövendő. 1928-tól egymásután jelennek meg a könyvpiacon a könyvei, Sorra ko- j pogtatnak be a könyves szekrények- be a »Rabok vagyunk mostanáig«, i »Uj mézesek és az a bizonyos vörös tenger,« »Per cruoem ad Lucern«, »A második évtized küszöbén« című könyvei, amelyeket nemcsak a fővá- : rosi, nemcsak valamennyi folyóirat, nemcsak minden egyes vidéki lap, de sok német, angol és olasz újság j is lelkesedő entuziazmussal fogadott. > Az író a csonka országban is elvé- , gezte a nemes magyar nemzeti misz- sziót. És az iró nem pihen, lobogó lelke teli alkotásvággyal. Mesterházy Ambrus ma is, most is íróasztala fölé hajolva írja mindennap gyújtó üze- : neteit magyar testvérei félé és most j került nyomdába legújabb köny­ve is. Az írónak legújabb könyvéhez az j elsők között melegen gratulált Serédi Jusztinján hercegprímás, Hóman Bá­lint kultuszminiszter, Hász István tá- j bori püspök, Szekfü Gyula egyetemi ' tanár, Papp Antal c. érsek, Preszly j Elemér főispán, dr. Horváth Győző püspök, kalocsai nagyprépost, Moso- j nyi Dénes dr. praelátus-kanonok, Pét- : róczi István min. tanácsos, a Népta- i nitók Lapja főszerkesztője, Kelemen S Krizosztöm bencés főapát, P. Biró j Ferenc Jézus társasági rendfőnök, ezt követöleg gróf Zichy Gyula ka’ocsai érsek. írók, újságírók, a szerző kol- ! légái és barátai hosszú sorban szín- j tén nagy örömmel keresték fel a kitűnő írót üdvözlő soraikkal. Kifosztottak egy pozsonyi utast a pesti vonaton Pénteken délelőtt a 11 órakor Bu­dapest felől érkező személyvonatról egy izgatott utas rohant be az állo­másra a forgalmi irodába. A németül beszélő 20 éves körüli fiatal férfi Berannek Gusztáv pozsonyi iparos­nak mondta magát s előadta, hogy Jugoszláviába igyekszik munkaválla­lás végett, de a vonaton ellopták a pénztárcáját és útlevelét. A szolgá­latban lévő forgalmi t'sizt azonnal ér­tesítette a rendőrséget és megindult a hajsza la tolvaj után, de annak ki­létét egyenlőre nem sikerült meg­állapítani. Nem sokára egyik vasutas egy fe­kete bőrtáreát talált a sínek között, ahol a pesti vonat megállt és abban Berannek Gusztáv sajátjára ismert, azonban a pénztárcából hiányzott 40 pengő és fa fiatal ember út­levele. 120 csehkoronát és kevés aprópénzt benne ha­gyott a tolvaj. Pénze, de főképen útlevele elvesz­tése, mely nélkül útját tovább foly­tatni nem tudta, annyira kétségbe- ejtette a szerencsétlen utast, hogy epilepsziás rohamót kapott, összeesett a peronon 8 hab­zó szájjal, szederjes arccal vergődött ott, mig nagynehezen eszméletre té­rítették. Az első vonattal visszaküldték Bu­dapestre, hogy ott a cseh (konzulá­tuson intézze el útlevelének ügyét; a tolvajt pedig keresi a rendőrség. A meglopott utassal még hárman érkez­tek Halasra ugyanabban a fülkében s ezek közül két utast a rendőrök igazoltattak, egy pedig eltűnt Ugylátszik sorozatos balszerencse üldözi Berannek Gusztávot Magyar- országon, mert — amint elmesélte, tegnap Budapesten egy autó ütötte el. i'' ! i ;t p j «- —---------------------:-n A holtak csöndje — Maurice Rollinat — Arcképét faggatom, titokban egyre lesve. Hogy feljiajiduíl s e jaj nyomába igazit; El jő zokogni is talán ajtómhoz este, Mikor az alkonyat kitárja szárnyait. Mert nem a sir, lejpel, koporsó, — ó, ne hidd;, — A csönd burkolja azt, ki elszállt ködbe veszve; A telke elsuhan, csak rut foszlányt hagy itt S nem ismer ránk se már, mikor kihűlt a teste. És mégis hívjuk őt, akire hant borult, Éj-nap kiáltozunk, akár a tébolyult; Hány kérdés hömpölyög bus köny- nyeink özönjén? De hasztalan a gyász, aiz önvád os­tora; Mit ér panasz, sikoly, csömör, zso­lozsma, tömjén? Hiába mind: a holt nem válaszol soha!

Next

/
Thumbnails
Contents