Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-10-24 / 24. szám
2 HALASI HÍRLAP október 24, kedd A Városi Dalkör által előadott »üzenet a Vágvölgyébe« c. dal után Denczinger Gábor szavalta el nagy hatással Petöcz Zoltán: »Rádió« c. irredenta költeményét. Végül Bátory Gábor elnök záróbeszédében arra hívta fel a gyűlés közönségét, hogy hazafias lelkesedését emelje azlzial is s a Revízió Liga nemes munkáját könnyítse meg azáltal is, hogy váltson meg minél több revíziós pengőt, mert csak úgy érhetünk el eredményt, ha nagy célkitűzésűinket anyagi erőinkkel is támogatjuk. A lelkes hangulatú gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. S. J, ■ ■ ■ Gömbös Gyula miniszterelnök amlkialriai .útjában keiden d. u. 4 órakor k-jsánelév®; együtt átutazott Haßaison. :A körtoáinyiefnök üdvözülésé:e a pályaudvaron számosán mejglKflentiek, kük a vonat taértkezésieikoir harsányan éltették a kormányfőt. A vonat lalbiiakálbói kiha- , joíló, mosolygó arcú minisztie. elnököt a város nevében dr. Fekete Imre polgár- 1 mester üdvözölte néhány nte’eg szó- ( val. A miniszteranök megköszönte az , üdvözlést, majd az ősrégi há'ási népvi- j feé'etben megjelent • Qeányok soraiból Nagy Czírak Juliska ékes virágcsokrot nyújtott ált a minisztere’nőknek, aztán l indult a vonat s vitte a magyar kor- mányfórfinkát uj utak felé, h szebb és jobb magyar jövő előkészítéséhez. j R városi képviselőválasztás időpontja. A városi képviselő választók névjegyzéke — mint ismeretes — elkészült és az már jogerőre is emelkedett. A városi hatóság ezt a kö- íáilményt még a múlt héten bejelentette az alispánnak, s a választások idejét az alspán állapítja majd meg. A választás időpontjának meghatározásához ezek szerint a város vezetőségéinek semmi köze, tehát nem fedhetik a valóságot azok a híresztelések sem, hogy a választást meglepetésszer üleg akarják keresztülvinni. Előreláthatóan 3—4 hét múlva lesz a választás, addig — aki szükségét látja — felkészülhet rá. ’ Névmagyarosítások a városházán. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kormány nemzeti politikáját kezdik megérteni azok a halasi magyarok is, akiknek idegenhangzásu nevük van és Halason is megindulnak a névma- gyarositások. A napokban adták be kérvényeiket a belügyminisztériumba Grósz Mihály és Fischer József végrehajtók, az előbbi »Bácska:«, az utóbbi »Hubafi«-ra kéri nevét megváltoztatni. Karner Ágoston szintén kérte neve magyarosítását, mégpedig »Kötöny«- re. így aztán legalább — amint az egyik polgártársunk megjegyezte — ha már Harkánk nem is, de Kötényünk legalább lesz. Közgyűlés. A városházán nyert értesülésünk szerint e hét végére közgyűlésre hívják össze a képviselőtestületet. A közgyűlés pontos idejét még nem határozták meg s a tárgysorozatot is most állítják össze. Országos nagy érdeklődés fogadta, Mesterházig Ambrus iró legújabb könyvét is Újságok, folyóiratok és a közélet kiválóságainak kivételes elismerése kiséri az iró munkásságát 36 év — hét könyv — 16 esztendős hivatásos újságírói munkásság olyan teljesítmény, amely egészen kivételes helyet érdemel. Ez rövidén a kitűnő országos nevű író portréja és ebben minden benne foglaltatik, ha még hozzátesszük, hogy arrivált- sága már az első könyvénél kezdődött, tollának hivatotísága, tehetségének súlya pedig első vezércikkénél. Pillanatra sem mondhatja el magáról, hogy elkényeztették, íróságának minden tekintélylépcsőjét megszolgálta, amit elért az az elhivatott tehetség fellángolása volt. Ahogyan előző könyveit, úgy ezt a hetediket, amelyről legutóbbi szá- I inunkban emlékeztünk meg, szintén i lelkes örömmel és elismeréssel ki- ! sérte a sajtó és mindenki, aki eb- j ben az országban a szellemi intiel- lektuellék táborába számit. A »Magyar Kultúra«, »Korunk Szava«, »Nemzeti Újság«, »Uj Nemzedék«, »Magyarság«, »Magyar Szem le«, »Dunántúl«, »Szegedi U] Nemzedék«, »Néptanítók Lapja« a legnagyobb elismeréssel ismétli meg dícséretét Mesterházyról, akit a szellemi élet elitjének nevez, ennyi lap sorakozott fel az iró mellé, holott könyve alig tíz nappal ezelőtt került könyvpiacra. A »Pestvármegyei Népművelés« című folyóirat visszaadja az iró munkásságának összefoglaló rezüméjét, amikor így ir róla: »A magyar írás mindig orákulum volt, a magyar betű minden időkben egynegy tégla volt, a magyar könyv hazánk legfájdalmasabb korszakaiban is erőt kölcsönözve, bátor- s%ot öntő, lelkesítő és hitet hirdető harsonaként vonult végig a magyarság életén. Az iskolánkivüli népművelést szolgáló lapunk hasábjain engedtessék meg nekem, hogy egy olyan írónak az irodalmi munkásságával foglalkozzam, egy olyan iró érdemeit sorakoztassam fel, akinek minden por- cikája, kétségtelenül nagy tehetségének és meglátásának minden képessége a hons ziere tét lángjától hevített, akinek tolla és minden csepp tintája fajtájának szeretetétől átitatott és aki minden sorával a magyar építő irodalmat, külpolitikai írásaiban pedig a legtisztább irredentát képviseli. Ez az iró Mesterházy Ambrus, aki az írásnak egész területén dicséretes derekassággal működik, immár tizenötödik éve, aki nemcsak ragyogó képességű iró, de ugyanolyan fé- nyestollu újságíró, publicista és szerkesztő. Mesterházy Ambrus erdélyi ember, j 1927-ig Szabadkán működött, mint | egyik ottani legnagyobb publicitásu j magyar napilap főmiunkatársa, bá- j j tor, éles to llú cikkírója, aki leplezel- , i lenül feltárt a megszállott területen is minden magyar és általában min- ; den »kisebbségé« deklarált népi sé- : reimet. Az erős magyar érzést mint • annyian sokan és mások, ő sem hangoztathatta sokáig, mert hat és fél évi munka után neki is el kellett | hagynia a megszállott területet, hogy i itt a csonka országban folytassa legdicséretesebb működését .Sokezer re- j mekbeszabott, megszállott területen j megjelent cikke után a budapesti na- ! pilapokban jelenik meg a neve, nagyon tartalmas cikkek alatt és tovább harcol, tovább verekszik a meg- 1 szállott terület magyarjainak igazságáért. De ezzel nem elégszik meg, hanem egyidöben megszakítás nélkül csaknem az egész ország sajtóját bejárják gyújtó és lelkesítő cikkei, • valamennyi arról szólva, hogy él a magyar igazság és szépséges a magyar jövendő. 1928-tól egymásután jelennek meg a könyvpiacon a könyvei, Sorra ko- j pogtatnak be a könyves szekrények- be a »Rabok vagyunk mostanáig«, i »Uj mézesek és az a bizonyos vörös tenger,« »Per cruoem ad Lucern«, »A második évtized küszöbén« című könyvei, amelyeket nemcsak a fővá- : rosi, nemcsak valamennyi folyóirat, nemcsak minden egyes vidéki lap, de sok német, angol és olasz újság j is lelkesedő entuziazmussal fogadott. > Az író a csonka országban is elvé- , gezte a nemes magyar nemzeti misz- sziót. És az iró nem pihen, lobogó lelke teli alkotásvággyal. Mesterházy Ambrus ma is, most is íróasztala fölé hajolva írja mindennap gyújtó üze- : neteit magyar testvérei félé és most j került nyomdába legújabb könyve is. Az írónak legújabb könyvéhez az j elsők között melegen gratulált Serédi Jusztinján hercegprímás, Hóman Bálint kultuszminiszter, Hász István tá- j bori püspök, Szekfü Gyula egyetemi ' tanár, Papp Antal c. érsek, Preszly j Elemér főispán, dr. Horváth Győző püspök, kalocsai nagyprépost, Moso- j nyi Dénes dr. praelátus-kanonok, Pét- : róczi István min. tanácsos, a Népta- i nitók Lapja főszerkesztője, Kelemen S Krizosztöm bencés főapát, P. Biró j Ferenc Jézus társasági rendfőnök, ezt követöleg gróf Zichy Gyula ka’ocsai érsek. írók, újságírók, a szerző kol- ! légái és barátai hosszú sorban szín- j tén nagy örömmel keresték fel a kitűnő írót üdvözlő soraikkal. Kifosztottak egy pozsonyi utast a pesti vonaton Pénteken délelőtt a 11 órakor Budapest felől érkező személyvonatról egy izgatott utas rohant be az állomásra a forgalmi irodába. A németül beszélő 20 éves körüli fiatal férfi Berannek Gusztáv pozsonyi iparosnak mondta magát s előadta, hogy Jugoszláviába igyekszik munkavállalás végett, de a vonaton ellopták a pénztárcáját és útlevelét. A szolgálatban lévő forgalmi t'sizt azonnal értesítette a rendőrséget és megindult a hajsza la tolvaj után, de annak kilétét egyenlőre nem sikerült megállapítani. Nem sokára egyik vasutas egy fekete bőrtáreát talált a sínek között, ahol a pesti vonat megállt és abban Berannek Gusztáv sajátjára ismert, azonban a pénztárcából hiányzott 40 pengő és fa fiatal ember útlevele. 120 csehkoronát és kevés aprópénzt benne hagyott a tolvaj. Pénze, de főképen útlevele elvesztése, mely nélkül útját tovább folytatni nem tudta, annyira kétségbe- ejtette a szerencsétlen utast, hogy epilepsziás rohamót kapott, összeesett a peronon 8 habzó szájjal, szederjes arccal vergődött ott, mig nagynehezen eszméletre térítették. Az első vonattal visszaküldték Budapestre, hogy ott a cseh (konzulátuson intézze el útlevelének ügyét; a tolvajt pedig keresi a rendőrség. A meglopott utassal még hárman érkeztek Halasra ugyanabban a fülkében s ezek közül két utast a rendőrök igazoltattak, egy pedig eltűnt Ugylátszik sorozatos balszerencse üldözi Berannek Gusztávot Magyar- országon, mert — amint elmesélte, tegnap Budapesten egy autó ütötte el. i'' ! i ;t p j «- —---------------------:-n A holtak csöndje — Maurice Rollinat — Arcképét faggatom, titokban egyre lesve. Hogy feljiajiduíl s e jaj nyomába igazit; El jő zokogni is talán ajtómhoz este, Mikor az alkonyat kitárja szárnyait. Mert nem a sir, lejpel, koporsó, — ó, ne hidd;, — A csönd burkolja azt, ki elszállt ködbe veszve; A telke elsuhan, csak rut foszlányt hagy itt S nem ismer ránk se már, mikor kihűlt a teste. És mégis hívjuk őt, akire hant borult, Éj-nap kiáltozunk, akár a tébolyult; Hány kérdés hömpölyög bus köny- nyeink özönjén? De hasztalan a gyász, aiz önvád ostora; Mit ér panasz, sikoly, csömör, zsolozsma, tömjén? Hiába mind: a holt nem válaszol soha!
