Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-09-12 / 18. szám

Kiskunhalas, 1933. szeptember 12, kedd I. évfolyam, 18. szám A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai, gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 ,, Felelős szerkesztő lapvezér: MEDVECZK* KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) KÖVESSÜK A VEZÉRT örök igazságot fejez ki az a régi latin köz­mondás, hogy egyetértés folytán a kis dolgok is megerősödnek, miig az egyenetlenség a legna­gyobbakat is tönkreteszi. Az emberi életből vett ezer meg ezer példa igazolja ezt a bölcs mega­lapítást. Mihelyt az egyén kilép a maga étaíájr- tkázottságából és társas életet kezd, azonnal érzi a testvéri összefogás szükségét. Nincs olyan em­beri közösség, amelynek léte és fejlődése nem azon fordulna meg elsősorban, hogy tagjai szi­lárd egységet alkotnak-e, vagy bomlasztó harc­ban állnak egymással. Ezen fordul meg a csa­ládok, községek, egyházak és nemzetek sorsa egyaránt. Összefogás nélkül még akkor sem számilha- tunk haladásra és boldogulásra, ha külső ellen­ségtől biztonságban vagyunk, ha pedig még az is fenyeget bennünket, akkor a belső egyenetlenség halálos veszedelmet jelent számunkra. Most pedig a iegbizakodőbb magyar sem ta­gadhatja, hogy nemzeti életünk útját Szer meg ezer halálos veszély teszi bizonytalanná. Az egész világra nehezedő gazdasági, erkölcsi és lelki vál­ság gyilkos súlyát a trianoni bilincsekbe vert ma­roknyi magyar nép fokozottan érzi s közben ret­tegve kell gondolnia a létét fenyegető külpoliti­kai veszélyekre is. Mert jegyezzük jól meg, hogy Magyarország sorsát nemcsak egy erőszakos túlerő megsemmisítő támadása, hanem a jelenlegi állapot, a statusquo rögzítése is megpecsételné A mai helyzet maradandóságát célzó nemzet­közi megállapodások sürü szövevénye, ha teljessé válik, szemfödele lesz a trianoni koporsóba zárt magyar nemzetnek. Ha tehát föl akarunk támadni uj és boldo­gabb életre, akkor szét kell vetnünk a nemzet koporsóját a szemfödél elkészülte előtt. Ehhez azonban óriási, nemzetfölötti erőre van szükség. Olyan erőre, amelyen csak a legtökéletesebb nem­zeti egységből fakadhat. Ha van még számunkra mentség és élet­lehetőség, az csak a nemzeti erők legteljesebb összefogásában rémé hetö. Éppen azért ma nem lehet Pilátus módjára kezet mosva másra hárí­tani a felelősséget, vagy kárörvendő tétlen kr'ti- kával súlyosbítani a vezetők emberfölötti mun­káját, hanem kinek-kinek a maga tehetsége és hivatása szerint minden erejével munkálnia kell a nemzeti egység megvalósítását. Ma nem enged­hetjük meg magunknak azt a turáni, végzetes könnyelműséget, hogy egymás ellen acsarkodó politikai pártokra, egymásra féltékeny felekeze­tek ref s osztályharcot vivő társadalmi: rétegekre szakadozva martalékul dobjuk magunkat a ránk leső halálos veszedelmeknek. Amikor a nemzet sorsa és léte’ forog kockán, akkor nem állhatunk egymással szembe, hanem csak szorosan egymás mellé, hogy, ha kell, meg tudjunk állni akár egy egész ellenséges világgal szemben. Ezért van szük­ség a nemzeti egység gyors és tökéletes megva­lósítás ára. Erre utal bennünket ama nagy nemzetek pél­dája is, amelyek szintén csak a legteljesebb nem­zeti egység megvalósításával tfldták a nemzeti lét és fejlődés föltételeit biztosítani. Ha a győz­tes Olaszország és a legyőzötten is hatalmas Németország csak a tüzzel-vassal összekovácsolt nemzeti egység atal tudta a fenyegető össze­omlást elkerülni, akkor a mi fö’.dresujtott, vérző hazánk föltámadását még kevésbé remélhetjük a legtökéletesebb nemzeti egység megvalósítása nél­kül. Most. tehát, amikor nem pártszervezésiröl, hanem a nemzet megszervezéséről van szó, ala­pos és komoly revízió alá kell vennünk régi po­litikai felfogásunkat. S ilyenkor ne azzal törőd­jünk, hogy régi elvbarátaink mit gondolnak ró­lunk, hanem azzal, hogy mát követel tőlünk a nemzet érdeke. Halas népe is válaszúton van. Döntenie keli és pedig inkább ma, mint holnap, hogy meg akar-e maradni a meddő ellenzékiség kilátástalan utján, vagy az idők szavát megértve vállalja a nemzeti, egység kiépítésében reáváró munkát. A döntés nem lehet nagyon nehéz. Csak v'sz­I i sza kell gondolná arra, hogy mit veszített Há'ias a múltban egyébként tiszteletreméltó hazafi Ság­ból fakadó ellenzéki poétikája miatt és számot l kell vetni a sivár jelennel, amelyet valószínűleg, azok sem tartanak immár kívánatosnak, akik azt jobb ügyhöz méltó buzgósággal előidéztek. Ha most beleképzeljük magunkat abba az iriigylésre- méltó helyzetbe, hogy maga a minászterelnök, a nemzeti egység vezére lehetne Halras képviselője, akkor szükségképen föl kell ébrednie a vádé lielr kcssmeretnek mindazokban, akik ezt meggondo­latlanul megakadályozták. Súlyos felelősség ter­heli azokat, akik érthetetlen kurucködásból és önző hatalmi érdekből a város mai elhagyatott helyzetét előidézték. Mert ma az a helyzet, hogy Halasnak csak névleg van képviselője, de nincs súlyos szavú szószólója ott, ahol sorsunk fölött határoznak. Itt az ideje, hogy ezen az áldatlan állapo­ton változtassunk. A város egyetemes érdekében sürgősen helyre kell állítanunk azokat a. kapcso­latokat, amelyek egyedül biztosítják jogos igénye­ink kielégítését. Meg kell ragadnunk a Vezérnek felénk nyújtott kezét és követnünk kell útmutatá­sait. Ennek pedig az a módja, hogy belépünk a Nemzeti Egység szervezetébe s egységes irá­nyítás mellett dolgozunk a, nagy nemzeti álmok megvalósulásáért és városunk boldogulásáért. P————^————————— i M ■■ i’gi'M.'iJT“ I I ST ■ '■ ' * ■'.7.11 A Nemzeti Egység szervezetének országos főtitkára Halason Szerdán reggel jutott nyilvánosságra, a Nemze‘i « Egység helybeli szervezetének felhívása, amelyben J estére gyűlést hirdetett a Nemzeti Egység országos főtitkárának vitéz Marton Bája gazdasági főtan nácsos, országgyűlési képviselő előadásának meghallgatására. Nagy érdeklődéssel várta min­denki a beszámolót, bár a feketeszemüvegen né­zőik, a pesszimisták hitetlenül csóválták fejüket, miközben ezt mondogatták: »Nem lesz ott egy ember sem! Ki megy el este 7 áriakor gyűlé­se zni?« A hitet'.enkedők jóslása, mint már sok eset­ben, most sem vált be, mert már jóval hét óira előtt élénk csoportosulás volt a közgyűlési terem e,lött. Vitéz Marton Béla Halasra érftezik Mág a hallgatóság lassanként betöltötte a ter­met, addig a Nemzeti Egység helybeli vezetősége érthető izgalommal várta az illusztris vendégek étkeztét. Aggódva lesték a telefont, mikor mondja be az akadályt, amely miatt el kell tolni a gyűrt lés megkezdésének időpontját. Végre egy autó ber­regése vetett véget az izgalomnak. Az autó meg­áilt és Ikiszállt belőle a Vezér hűséges munka­társa, és bizalmasa, vitéz Marton Béla, valamint Dukai Takách Géza országgyűlési képviselő. A gyűlés Ezalatt bent a gyülésterem teljesen megtelt hallgatósággal. Dr. Mészöly István a Nemzeti Egység ha­lasi szervezetének elnöke megnyitotta a gyűlést, üdvözölte a vendégeket és felkérte vitéz Mar­ton Bélát a beszámoló elmondására. Fáradtság ült az arcán vitéz Marton Bélá­nak, amikor halk hangon elkezdett beszélni. Be. két-három perc múlva a fátyolozott liang színessé, erőssé vált, a fáradtság pedig eltűnt az arcú­iról! és fény gyűlt a szemében. Látszott rajtig hogy nem hivatalból, hanem szivének teljes méh legével és őszinteségével adja elő mondanivaló­ját: — 19 vármegye 83 községét jártam be aß utóbbi időben, de most boldogan díöbog a szi­vem, hogy végre Pestvármegyébe jöhettem, mert magam is ennek a vármegyének vagyok lakosa, itt gazdálkodom én is. Magam is érzem a gaz­Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents