Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-02-27 / 17. szám

február 27 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal Februárvégi inspekció a halasi üzletekben A kereskedelem után itt a fogyasztás válsága, már előkotorni sem tud pénzt a, közönség------<ww-----­Halason százszámra adják el jeggyürüiket a nők és a férfiak, hogy otthon kenyeret kapjon a gyerek Százszor elmondtuk már, unalo­mig elismételtük, hogy a gazdasági válságnak nevezett világégés szörnyű következményeit az egész magyar vidék érzi és itt nálunk Halason egy­formán minden más magyar várossal és faluval együtt sisteregve zug vé­gig a fájdalom és a könny afelett, hogy egy szabályos nyomor hulláma szánt végig ma már mindenkit. Itt nincs kivétel, ez az egyetlen nagy egyenlőség az egyenlőtlenségek kö­zött, ma nehéz napokat él és nyo­morúság tart fogva mindenkit egy- képen. Gazdát, kereskedőt, iparost, hivatalnok embert. Mindenkit, aki részese ennek az éleinek, amiben el­érkezett az 1932-es esztendőhöz. Ennek a lapnak a hasábjain már igen sokszor megírtuk a panaszokat, felsorakoztattuk a nyomor apró és nagyobb fullánkjait és mindenkor rámutattunk arra, hogy ez a nép a maga józanságában, higgadtságában szótlanul éviekéi keresztül a bajo­kon és a nincstelenség minden lét­rafokán át, de ugyanakkor arra is rátértünk már nem egy ízben, hogy ez a hangialanság nem azt jelenti, hogy a panaszok indokolatlanok vol­nának, hanem csupán azt példázza, hogy a magyar ember rösíelli a pa­naszkodó szót és nem szeret nyíl" vánosság elé lépni a maga bajaival és bánatának ma már a legfelsőbb fokra felfokozott sérelmeivel. De épen ezért, sőt talán elsősor­ban ezért, mert a magyar embernek ekkora nagy a szemérme, kell fel­tárni és megvilágítani, napirenden tartani és állandóan napvüágra ve­títeni a bajokat, amelyek gombamód­ra felszaporodtak már, A nyomor mozgófényképét leg- megbizhatóbban a kereskedőknél le­het ceruzahegyre venni, itt folyik le napról-napra a megélhetés körüli szükségletek beszerzése, munkatár­sunk tehát ezeknél tartotta meg a maga februárvégi inspekcióját. A VASKERESKEDÖ Egyike azoknak, akik a legtöbbet hallják és tapasztalják a panaszt kü­lönösen ilyen helyen, mint Halas, a hol a lakosság mezőgazdasággal fog­lalkozik és az elmaradhatatlan köz­szükségleti cikkeit a vaskereskedő­nél szerzi be. Itt nagyon ' szomorú dolgokat hallunk. A gazdák — mondja a vaskeres kedő — ma alig vásárolnak. Köze­lednek a tavaszi munkálatok kint a földeken, kertgazdaságokban, szer­számféléket ilyenkor szoktak besze­rezni, ma mondhatnánk ennek hire hamva sincs. A gazdáknak ilyen­kor eke is kell, kapa, ásó és hason­ló dolgok, be is jönnek ide, néze­getik, fejet csóválnak, de nem vesz­nek, vagy ha igen, csak épen hogy egy-két olcsóbb dolgot. A gazdák sokszor mondogatják, hogy a szer számhiánynak a gazdálkodás menete fogja kárát látni, közvetve pedig a termés, amelytől pedig mindenki, de elsősorban a gazdálkodó ember egész évi szükségletét szeretné látni. Tavaly ilyenkor milyen volt a for­galom ilyen gazdasági felszerelések­ben — kérdezzük. Az elmúlt évben a január, de fő­leg a februári forgalom sokkal jobb volt a mostaninál. Akkor még bár nagyon nehezen, de be tudták sze­rezni a gazdák ezeket a legszüksé­gesebb dolgaikat. Az elmúlt év for­galmához képest az idei forgatom a vaskereskedésekben ötven száza­lékkal csökkent. Természetesen eny- nyivel csökkent ennélfogva a gazdák beszerzése is. Vesznek e házi dolgokat — kér­deztük. Azt sem — volt a válasz. Edény- félét ma már alig vesz valaki. Kony­hához szükséges felszerelést szintén. Vasalókat, szűröket és ehez hasonló apróbb dolgokat még csak vesz­nek itt-ott. A legszomorubb és a legnyomoruságosabb dotóg ez — mondja — ennél súlyosabb dolgot elképzelni is alig mertünk volna. A RÖFÖSKERESKEDÖ MEGFIGYELÉSEI A rőföskereskedő sorban a máso­dik, akit a legtöbb fogyasztó felke­res. Közszükségleti cikkek, ruházati dolgok beszerzési helye, ide minden­kor besétált a kisgazda, a törpe- birtokos is, hogy az otthoniaknak beszerezze a szükséges holmikat. A rőföskereskedő sok bajában már csak mosolyogni tud a kér­désen, de azért sok keserűséggel a hangjában, mégis a következő meg­figyeléseit mondja el.- Az üzlet soha ilyen kihalt és sivár nem volt még. A múlt évihez képest ebben a szakmában hetven százalékos a visszaesés. Ma az embe­rek alig vesznek valamit. A leggya­koribb például az olcsó női fejken­dő volt, az idén már ez is csak épen mutatóba van. Az üzlet pang és ebből csakis arra tehet következtetni, hogy a fogyiasztóközönségnek sin­csen pénze arra, hogy valamit be­vásároljon. A régi vevők, akik az üzletbe minden évben beszoktak jár­ni panaszolják is, hogy a szükség­letük ma is épen olyan mértékben megvan, mint volt, de pénzük vá­sárlásra már nem akad. Luxusdol­gokra ma már gondolni sem lehet, ez napjainkban már ismeretlen fo galom, annyira, hogy ezen a téren már az árak felől sem kérdezős ködnek az emberek. Az elmúlt év­ben legalább még érdekelték őket ezek a dolgok, ma már ez az érdek lődés is elfonnyadt. A DIVATÁRU KERESKEDŐ, AKI SZINTÉN CSAK VAR JA A VEVŐKET A divatáru kereskedő sirámai csak­nem azonosak a többiekével. El­mondja, hogy a fogyasztóközönség vásárlóképsssége ma már teljesen elérkezett a mélypontra. A vevők alig jelentkeznek, és az is, aki jön, épen csak a valóban elmaradhatat­lan legszükségesebb dolgait veszi meg. A divatáru kereskedő érezte — mondja — azt, hogy az idők na­gyon megnehezedtek és épen erre való tekintettel olyan árukkal Szerel­te fel az üzletét, amelyek olcsók és amellett nagyon tartósak, minden te­kintetben igyekezett belealakuíni a mai nehéz helyzetbe és a közönség pénztelen helyzetébe, die még így sem megy az üzlet. Egyszerűen nincs pénz, nem vesznek az emberek, már a kirakatokat sem igen nézegeti a publikum, nehogy felesleges szívfáj­dalmakat okozzon magadak. A divatáru kereskedő elmondotta, hogy az elmúlt év mostam viszony­latához képest az idén a forgatom divatárukban megközelíti a negyven százalékos csökkenést. A CIPÖKERESKEDŐ NA­POKIG NEM LAT VEVŐT Tél van, hóréteg borítja az uecá- kat, előttünk áll egy nagy hóolva­dás lehetősége, amikor a cipő és ál­talában a lábbeli igazán elsőrendű szükségleti cikk, sőt mondhatnánk esetleg azt is, hogy egészségügyi követelmény. . . . : A cipökereskedő lakonikus rövid­séggel igy foglalja össze panaszai­nak summáját. — Napokig várom a vevőket, de nem jelentkeznek. Valósággal unat­kozom az üzletben — mondja — ilyen időkre még nem emlékszem. A vevők úgy látszik elmaradtak tel­jesen. A kész cipőt ma alig veszi valaki és nincs az az olcsósági hul­lám, amely jobbra tudná fordítani a helyzetet. Kétségtelenül ennek egye­düli oka az általános elszegényedés, mert ha csak kevés pénze volna az embereknek, akkor semmiesetre sem került volna a cipőkereskedő is ebbe a mai sanyarú helyzetbe. A kimondott luxus, vagy legalább is annak beidegzett üzletek a vi­rágkereskedés, illatszertár és ehez hasonló üzletek külön fejezetet eb­ben a cikkben nem kaphatnak. Ezek az üzletek ugyanis, kongnak az üres­ségtől. Az ékszerész üzlete hasonló a töb­bi luxusüzlethez, ide már csak épen kíváncsiságból tekintettünk be. Ék­szervétel ma ismeretlen fogatom. A szó szoros értelmében ismeretlen. De megtudtunk egy szomorú és min­dennél beszédesebb fájdalmas tényt, megtudtuk azt, hogy az emberek megvételre viszik be ékszereiket, de most újabban nemcsak azt, hanem anyák és apák ujjaikról fájdalmas szívvel húzzák te a jegygyű­rűt és azt adják el, a házasság legféltettebb szinbólumát és emlékét, a jegygyűrűt, amely nemcsak emlé­keztet, de kötelez is, ezt adják el, csak azért, sokszor sírva és zokog­va is, hogy odahaza a gyerekeknek kenyérre jusson. A jegygyűrű eladások szomorú ak­kordjainak hangjai mellett fejeztük be a nagyon siralmas körsétát, a melynek tanulságait ajánljuk annak az illetékesnek a figyelmébe, aki, vagy akik annak orvoslására illeté­kességüket megérzik. Hét tompái kisgyerek borzalmas karácsonyi tűzhalálának ügyét most tárgyalta a bajai törvényszék Három hónapra ítélték a szerencsétlen anyát, de felfüggesztették az ítéletet A karácsonyi ünnepek utáni napokban az egész környéken nagy megdöbbenést keíett 0iz a hír, hogy Balázs Antal tom­pái lakos házában tüzet fogott a kará­csonyi, szalma s ак óriási füst úgyszól­ván pillanatok alatt két kisgyermek ha­lálát okozta. A nyomozás adatai alapján az ügyészség két rendbe1! emberölési vétség vádja miatt vonta fe'e’.ősségre Balázs Antaínét s a bajai törvényszék büntető Janácsa most tartotta meg eb­ben ügyben a főtárgyalást. Balázs Antalné a tárgyalásvazetö kérdésére kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, majd a továbbiakban részle­tesen p1 mondta a borzaim,a® szerencsétlenség tör­ténetét. Karácsony első napján ko­ra peggel tüzet gyűjtött a szalmával' behintett konyha tűzhelyén s kö­rülbelül 9 óra tájban főzni kezdett. A tüzhe'y Lapján két nyilás volt, az edé­nyeket a második nyílás fölé tette, de a karikát az elsőről is te kellett venni, mert ,a nehéz huzatu tűzhelyben csak akkor lobogott erősebben a láng, ha az első karika-nyílást is-.szabadon hagyták. A konyha egyik sarkában levő ágyon feküdtek a gyermekek. Fél1 tíz tájban, az idősebb, 4 éves kisfiú unszolására, Balázs Antalné átment a szomszédba, hogy hazahívja férjét. Körülbelül 8—10 percig tartózkodott a szomszédban s ez platt az idő alatt a Lagelfogadhatóbb- nak. látszó föltevés szerint a gyermekek csóvát dobhattak a tűzhely szabadon hagyott felső nyilasába s ezzel magukra gyujr tolták a szalmát is. Az asszony a konyhaajtó résen át ki­tódüló füst láttára sikoltozni kezdett, majd az odasiető férjjel és a szomszé­dokkal együtt megkísérelte a bennrekedt gyermekek kimentését. A gyermekeket azonban pem találták az ágy közeliében. Percek [teltek el, mire kereszthuzattal sikerült a konyhát egy kissé kiszellőz­tetni s a két gyermekiét csak ezután találták meg a konyha közepén. A nagyobbik fiú akkorra már halott voft, a kisebbik, 3 éves gyermek még jelét adta annak, hogy él, de mire az orvoshoz hajtattak velük, ez iis meghalt. Az orvosi megállapítás szerint piz égési sebek nem voltak na­gyon veszélyesek s mindkét gyermeket az erős füst fojtotta meg. A férj, úgyszintén az oltásnál segéd­kező szemtanuk kihallgatása után a vád­beszéd elmondására került a sor. Az ügyész, amint mondta, teljes részvéttel van a vádlott iránt s különösen az te­hette 1 kétszeresen szomorúvá a szerencsét­len anya ledtíáilapotát, hogy épen a szeretet ünnepén vesztette el gyer­mekeit. Rövid, de megható beszédében a leg- méltányosabb ité’et meghozatalára s egy­úttal annak fölfüggesztésére kérte a bí­róságot, rámutatva arra is, hogy a két- ségféenül .nagyon súlyos kimenetelű gondatlanságért д szerencsétől szülő igy is eléggé megbünhődhetett. A ta­nács néhány perc múlva föl is oiVastai az ítéletet. E szerint Balázs Antaínét 2 rendbeli emberölési vétségért 3 havi fogházbüntetésre ítélte a bíróság, da az ítélet végrehajtását a sok enyhítő körülmény figyelembevételével fölfüg­gesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents