Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-02-27 / 17. szám
1932. február 27, szombat XXXII. évfolyam, 17 szám. // Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ■fairben ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE. 19 P 90 fill. — Vidékre ........ EGY SZÁM ÁRA 19 FILLÉR MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON 18 P Alapította. PRÄGER FERENC I Szerkesztőség. Molnár n. 2. — Telefon 45 (mellékállomássá'I Kiadóhivatal. Városháza épületében A háborúba bevonult fiatalság annak idején sok munkahelyet és munkaalkalmat hagyott üresen, amit öregek és nők töltöttek be és amikor a háborúnak vége lett, a sok százezer férfikorának teljében levő ember elfoglalt munkahelyekre talált. Vagyis a háború alatt, de azóta is rengeteg olyan ember foglal helyet a termelő munkában, aki békében nem is gondolt a kenyér- keresetben való részvételre. Egyik statisztikusunk kimutatta, hogy a 15 és 60 év közötti lakosság között 1 millió emberrel több áll most a kenyérkereső és termelő munkában, mint állt 20 évvel ezelőtt. Különösen sok leány és asszony vonult be a gyárba, műhelyekbe és irodákba. Valamikor a kenyérkeresők között 12 százalék volt a nő, ma már 40 százalék körül mozog a számuk. De az értelmiségi osztálynak nagy munkanélküliségét még az idősebb emberek állásváilalásában is kell keresnünk. Ha a békebeli kenyérkeresők statisztikáját nézzük, akkor azt látjuk, hogy már az 50 éven felüliek száma is csekély, mig most a 70 éves emberek közül is sokan vesznek részt a termelő munkában. Békében alig várták az emberek, hogy nyugdíjba mehessenek, most pedig ragaszkodnak hivatalukhoz, ipari és gazdasági vállalkozásukhoz. A háború utáni fiatalság állásnélkültsége tehát a fenti okokra vezethető vissza. Viszont az is igaz, hogy úgy a nők, mint az idősebb férfiak számának tetemes megduzzadása a kenyérkereső pályákon a kevés jövedelemben leli magyarázatát. Valamikor normális körülmények között a családfő egymaga annyit keresett, hogy ebből az egész családot el tudta tartani. Most azonban sokszor az apa mellett a feleségnek és a felnőtt leánynak vagy fiúnak is állás után kell néznie. A háborús nemzedéknek tehát igaza van, amikor a munkaalkalmak nyitásáért küzd. Bele is kell nyúlni erélyes kézzel a jövedelemhalmozások és munkanélküli jövedelmek dzsungeljébe, de sok körültekintéssel, méltányossággal és igazságossággal. És még egyet. Úgy, hogy ne szakítson sérelmeket az alig begyógyult sebekből ez az intézkedés- sorozat, amelynek kétségtelenül meg kell történnie, ne legyen könnyeket fakasztó, ne legyen játék és ne menjen vérre, de törekedjék a szociális gondolat útmutató reflektorának parancsát és kátéját respektálni. Defláció, vajy infláció!?. A magyar gazdasági élet kiválóságainak nyilatkozatai A politikai erjedésen túl, amely ma szemmel láthatóan erősödik az ország minden sarkában, egyre szélesebb körben terjed egy mozgalom, amelynek forrása és gyökere a gazdasági válság, az ország pénzügyi struktúrájának megrendülése és a bizonytalanság, amellyel mindenki a közeljövőbe tekint. Tény az, hogy az adósságok súlya, amelyek alatt az ország túlnyomó része nyög, sohasem volt olyan nagy, mint ma. A teher, amely főleg az ország agrár- lakosságára nehezedik, szinte elviselhetetlen, az olló, amely az agrár- és ipari termékek között tátong, már-már megsemmisítéssel fenyeget egész osztályokat. A közvéleményben egyre erősödik a meggyőződés, hogy valaminek történnie kell, mert különben az is elvész, amit eddig megvédenünk és megőriznünk sikerült. A legújabb jelszó: az infláció és ma már igen számottevő közéleti tényezők nyíltan követelik, hogy mérsékelt, keményen kézben tartott inflációval kell megindítani azt a folyamatot, amely a mai dermedtségnek véget vet, a munkát újból jogaihoz segíti, enyhíti a termelés egyes ágai közötti ellentétet és kiragad bennünket a tétlenségből, a melyben hónapok óta várjuk a sült galambot. Sajnos, a gazdaságtudomány nem ismer olyan inflációt, a melynek hatásait előre kiszámitanj és pontosan adagolni lehetne. A fenti kérdésről a magyar gazdasági élet kiválóságai az alábbiakban nyilatkoztak: ' . TEMESVARY IMRE az állami költségvetés előadója. — Ma deflációról beszélni sem lehet, hiszen a Nemzeti Bank forgótőkéje majdnem azonos azzal az összeggel, amely 1928—29-ben teljesen kielégítette a magyar közgazdasági életet. Már pedig tudjuk, hogy abban az időben a gazdasági élet eléggé mozgékony volt, az ipar és a kereskedelem a háború utáni viszonyokhoz hasonlítva , szinte virágzott. Hogy ma az általános pangás jelei mutatkoznak, ez nagyrészben arra a bizalomhiányra vezethető visz- sza, mely minden téren, de különösen a hiteléletben megnyilvánul. Véleményem szerbit az infláció elkerülhető, mert abban a pillanatban, amikor a mai indokolatlanul magas kamattételek megszűnnek, visszatér a bizalom a gazdasági életbe és bank- jegyszaporitás nélkül is megindul az egységes pénzforgalom. — Nem a fizetési eszközöket kell szaporítani, hanem minden erővel a kamatmérséklést elősegíteni. GAAL GASZTON — A defláció megöli az ingatlanba fektetett tőkéket, ellenben óriási hasznot, sőt privilégiumot jelent az amúgy is íulhatalmarodotí ingó töke üzleti kihasználására, nemcsak legális hasznok mellett, hanem a legmesz- szebbmenő uzsoralehetöségekkel is. Az inflációs folyamat ennek az ellenkezője. Eddig az előbb említett tökére hoztak tönkremenésig menő áldozatokat — most már a másikakon a sor. ÉBER ANTAL — Az inflációnak és az infláció bármely formájának abszolút ellensége vagyok és nem tudnék nagyobb veszedelmet közgazdasági és szociális életünkre elképzelni, mintha akármilyen formában, vagy elnevezés alatt infláció következnék be Az infláció sem vásárlóerőt, sem tőkét nem képes teremteni, csak a jövedelemmegoszlászt befolyásolja a legteljesebb igazságtalansággal. Múlhatatlanul társadalmi fölfordulásra vezetne, amelyért a felelősséget komoly ember nem vállalhatja! Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az infláció most is, mint a háborúban és a háború utáni években esztendőkig tartó látszat-konjunktúrát jelentene. Akkor a közönség még nem tudta, mi az infláció, most azonban már tudná és igy a mostani esetleges infláció nem évekig, hanem csak 1—2 hónapig tarthatna és e rövid idő után jönne az összeomlás, amely 1924-ben bekövetkezett. A Nemzeti Bank nincs abban a helyzetben, hogy njabb kamatleszállítást terjesszen éli Az adósok naprőT-napra hangoztatják moruesi vehetik tudomásul, hogy és várják azt, hogy újabb kamatosok- egyelőre nem lesz újabb kamatiáb- kentés történjen, mert az eddigi mérté- íejszáhitás. kü kamafláb'eszáliitás nem volt alkat- A Nemzeti Bank közelebbi főtanácsi más arra, hogy az adósok helyzetén ülésein etz a kérdés nem; kerül napi- segitsen. Ezt a kérdést már többen szó- rendre. A Nemzeti Bank egymás után vátették a képviselőháziban is, de mind- kétszer szállította le a kamatlábat: ki- ezideig eredmény nélkül. j léméről .nyolcra, aztán nyolcról hét száÉrdek’ődtünk ennek igaz oka iránt . zalékra és és .azok, akik a kamatláb leszállításával mindkét kamattábkazáditás bizomint köze i eseménnyel számoltak, szó- nyos nehézségeket okozott a külföldi pénzpiac ama központjaiban, amelyeknek véleményére hitelű©ei'nk hivatalos intézőinek különösem nagy figyelemmé', kell Ienniök. Ezeken a helyeken nem a kamatláb leszállításával igyekeznek a hité válság problémáját megoldani és xnäni_ogy mi a hitelválságot az illetékes külföldi tényezők segítsége nélkül meg nem oldhatjuk, erre a vé’eményre továbbra i)s súlyt ke’! helyeznünk. Éppen ezért a döntő helyeken nem tartják időszerűnek a kamatláb leszállítását, annál kevésbé, mert olyan tárgyalások vannak folyamatban, amelyeknek sikerét kockáztatná, ha a mi illetékes tényezőink a külföldi pénzpiac döntő tényezőinek felfogása, i tetve tanácsadása ellenére cselekednénk, A Nemzeti Bank, ame’yei ezek a tárgyalások közelebbről érintenek, nem, mellőzheti ezt a szempontot és ezért nincs abban a helyzetben, hogy a kamatláb beszállítására előterjesztést (tehessen. A végcél azonban, mint ezt előttünk ismételten kimentették, az, hogy előbb- utóbb könnyítsenek a kamatterheken, de enné! is fontosabb szempont, hogy a hiieJkeretzi tágíthassák és végre hiteihez juttathassák a megszorult adósokat. Ennek ma, sajnos, a tinzásbavitt adósvédelmi intézka- derek az akadályai. A redemptus közbirtokosság közgyűlése A halasi redemptus közbirtokosságot szerdán délelőtt tiz órára közgyűlésre hívták össze, amelyet a város közgyűlési termében tartottak meg. Az elnöklő polgármester rövid néhány szóval nyitotta meg a közgyűlést és közölte, hogy a közgyűlés összehívását az tette szükségessé, hogy a redemptus közbirtokosság в 13-as bizottságot újra megválassza és megalakítsa és hogy a 13-as bizottság határozhasson afelől, hogy a redemptus közbirtokosság maradvány földjeivel mi történjen. Dr. Kathona Mihály rövid felszólalása után a 13-as bizottság tagjaiul megválasztották Tegzes Károly, Széli Sándor, Szekér Pál, Halász D. Sándor, Keresztúri Sándor, id. Nagypáf Ferenc, Nagy Kálozi József, Egyed Izsák Sándor, Harnóczi Kálmán és Gyenizse Lajos közbirtokossági tagokat. Hivatalból tagjai a bizottságnak dr. Fekete Imre polgármester, dr. Kathona Mihály főügyész és Gaál Jenő tanácsjegyzö. Dr. Kathona Mihály főügyész közölte még, hogy a redemptus közbirtokosság nevén már csak három kisebb ingatlan áll Göböljáráson, Gyepmestertelepen és Füzesen. Utóbbi kisebb ingatlan már nem a redemptus közbirtokosság tulajdona, és az illető tulajdonos olyan kérelemmel fordult a 13-as bizottsághoz: járuljon hozzá, hogy telekkönyvileg is nevére írják át az ingatlant. Id. Nagypál Ferenc és Szekér Pál felszólalása után tiz percig tartott a közgyűlés.
