Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-02-17 / 14. szám
4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője február 17 HALASI EMLÉKEK A bugaci adó ■ ! II. Ezen megszokott és jól jövedelmező munkának a »zűrzavaré kontrabontjai« a vármegye emberei, — komiszáros ura- imék lettek volna, de ha a pásztorok szavahihető tanukkal tudták igazolni a holmik honnan való származását, akkor békén maradtak. A bugaci központ eszelte ki, hogy igazoló tanukul fel lehet használni az önként adó gazdákat. Épen ezért az ide-oda való menéskor mindig más-más gazda tanyájába kell belátogatni. A gazdával szóba kel ereszkedni s ha csak lehet, össze is kell vele barátkozni. Ha a barátságkötés sikerül, el kelt néki panaszolni a vármegyével s a pusztabiró- vaH felgyűlt bajokat s más nincstelen- ségeket. Az önként adókat ezentúl ki kell kimélni, éjjen te elkerülni, mert csak igy lehet a komiszáros ur előtt elfogadható tanukra hivatkozni, mivel a maguk formásu emberek tanúskodását kutyába se veszi. Az adott holmikhoz hasonló egyetmást dugdosás nélkül lehet a cserénynél s otthon a háznál is tartani A pásztori tanácskozás a Zsandár- szoritóban (baromállás Szánk—Bugac szélben) volt. Ott állapították meg, hogy a nyílt rablás vagy lopás már életvesze- de'em, »Szögedében már nincs engö- delöm.« A »csöndes gamózással« nem tudnak e’eget szerezni. »Csehe!és«-ről, baromszatajtásról már beszélni se lehet, mert a szegény pásztorember a bőrével fizet. Lám, az öreg Muzslait is bevitette Ráday a kecskeméti földről. A tanácskozásban résztvettek a Halas—Kecskemét közi pásztorvilág elejei, megjegyezvén, hogy maguk a halasi pásztorok — a csikósok-gulyások (a juhász nem volt számos ember a pász- toré'etbea) távol tartották magukat az ilyes dolgoktól. Józan, értelmes fajtánk а-régi pásztorvilágban is az összes környékbeliektől úgyszólván elkülönülő — önálló életet élt s csak a legritkább esetben ártotta magát a halasi pásztor valamely bűncselekménybe'. Ami- hiba történt, azt más helyről beszármazott pásztoremberek vagy juhászok követték el. Ezek között a magán-tulajdon fogalma nem is volt ám szentség. Kimondották, hogy az olyan gazdának, ki a pásztori nincstelenséget nem méltányolja, alkalomadtán »köszönni« kell. Ez pedig abból állott, hogy egy garar bonciás időnek sötét éjjeli dühöngése alkalmával az ilyen gazda tanyájába bér lopódzkodtak, még pedig olyan bocs- korban, melynek csapásáról még a vármegye emberei se tudták megállapítani, hogy jött re vagy ment az illető, mivel a bocskornak ©lől-hátul hegyes orra volt. Ilyenkor aztán kilábitottak a tanyából jószágot s más egyetmást is, úgyhogy az éjszaka mélyen alvó gazda s cselédjei csak reggel vették észre, hogy hiányok vannak. Hiába voltak a jó neszes kutyák, nem ért az semmit, azokat is el tudták hallgattatni. Éhez meg elég volt egy acskó zsíron pirított tarhonya, mei- lyet szél felől a tanyától egy düliőföldre elszórtak s ennek szagára a tanya őrző kutyák kimenvén a tanyából, óra hosszáig is elszedegették az elszórt tarhonya szemeket, úgyhogy a bocskoros látogatók azalatt nesz nélkül munkálkodhattak a tanyában. Ezt a köszönési műveletet csak ott nem hajtották végre, ahol a fentieket tudva, — gazduram egész éjjel a tanya körül őrködve sétálgatott. Az ilyen gazdának meg úgy köszöntek, hogy rakománya, asztagja, széna vagy szalma kazalja, bőgj ája világító gyertyává változott át éjszakának idején. Szóval kigyulladt, megégett. Nem egyszer maga a tanya épület is, sőt az istálló is a benne lévő jószág állománynyal együtt. Amely gazda az ilyen dolgokkal számot vetett, a pásztori panaszok hallatára bizony önként is .adott az őt meglátogató pásztoroknak, még pedig egy évben többször is. Az ilyen gazdának aztán nem i!s kellett tartania a pásztori köszönéstől. Végezhette a maga dolgait fáradtig, éjjel meg alhatott kedvére. Ha mégis éjjel a kutyái fellázultak, vagy kergettek valamit, akkor is tudta, hogy hányadán áll. Legfeljebb köhögött vagy krákogott egyet-kettőt, esetleg füttyögött. Ha aztán ilyenkor viszszafüttyögés hallatszott, akkor tudta, hogy mi a teendő: A jószágot reggel a fütty szó irányában kell kihajtania, csapás elvágatás okából. Amely tanyai gazda az ilyen csapás elvágatást nem gyakorolta s általában a pásztori elvekhez nem simult, annak bizony alkalom- adtán »köszöntek.« Kimondották, hogy a becsületüket vesztett (szájeljáró, vékonybőrü stb.)!o- pászkodókat, kapcabeíyárokat a cserény- hez beengedni nem szabad. Ha mégis valami ánok úton oda belopakodnának, az ilyeneket »el kell altatni« (örökre). Megtörtént ugyanis, hogy az ilyen kapcabetyárok, — míg a pásztorok aludtak, — a barmot kerülő »pörgevágó« (kisbujtár) minden ébersége dacára is, reggelre egy jó meddjő tehenet, vagy egy jó remunda csikót elhajtottak a baromból vagy a ménesből. Az igy esett károkat a számadó pásztornak bizony meg kellett téríteni teljes értékében, vagy pedig az elveszett jószág helyett hasonlót ke'lett adnia. így némelyik számadó az őszi szétveréskor 8—10 drb. nagy jószágát adta oda a hibák egyenlítésére, amit pedig sokszor a kapcabetyárrá lett bujtárok pkoztak, kik a számadó távoliét© alatt is kiadogattak a baromból vagy ménesből (Folytatjuk). Cz. L. A mostani nagyobb hidegek után még hosszú utótélre számíthatunk A beköszöntött februári hideget a Meteorológiai Intézet a következőkkel magyarázza: A télnek ez az elmérgesedése ugyanarra a naptári időpontra esik, amelyben három évvel ezelőtt, 1929- ben a legnagyobb hideg Európa felett bekövetkezett, amelyet valaha is feljegyeztek. Nem véletlen, hogy ugyanarra a naptári dátumra esik a télnek ez a kulminációja. Ebben az évszakban a sarkvidéki levegő a legveszedelmesebbé válik a mi időjárásunkra, ebben az évszakban a legkedvezőbbek a feltételek arra, hogy a sarkvidéki, nagyon erősen lehűlt légtömegek hozzánk eljussanak. A sarkvidéken ugyanis most éjszaka van, nem süt a nap és a jégfelületek állandó kisugárzása folytán egyre hidegebb levegőtömegek produkálódnak. Ezek folyton hidegebbek lesznek, de márciusban már nincs adva a lehetőség arra, hogy Magyar- országig eljöjjenek. Februárban azonban nagyon alkalmas a terep, mert a föld felületét legtöbbnyire hó borítja. A február 10-e körüli napok mindig kritikusak abból a szempontból, hogy egy nagyon szigorú utótél következik be, amely még hidegebb szokott lenni, mint a decemberi, vagy januári hideghullámok. Szilveszter napján véres gyilkosság játszódott le Jánoshalmán, ahol Schwalb Károly ottani kovácsmester leszúrta sógorát Gerebes Jánost. Az eset előzményeiről és a bűnügy törvényszéki tárgyalásáról a következő tudósításban számol be bajai tudósítónk: Szilveszter délutánján Gerebes János kocsiján hazafuvarozta a mélykúti vásárból Borsos Lőrinc, teknővájó cigányt. Délután 4 óra körül Schwalb Károly lakása előtt megálltak és ott a szabadiban jó huzamos ideig üvegből, héberből itatta őket a vendégszerető Schwalb. Később betértek a lakásba és ott folytatták a borozgatást. Közben a vendégek kétszer is elindultak, de a vendéglátó gazda mindig visszatartotta őket. Schwalbné ezalatt a másik szobában öt gyermeke körül sürgölödött-forgalódott. Egyszerre csak azt vette észre, hogy a férfiak az udvaron vaunak és veszekednek. Testvére, Gerebes János ép egy sinhuzóvassal átérje felé ütött. Az asszony az ittas férfi kezéből kiragadta a vasat és bement a szobába. Férje is berontott, az egyik sublótfiókból kivett egy rendkívüli nagy konyhakést. A megijedt asszony sikoltozva lámpát gyújtott és férje után sietett, aki már a konyhában állt. Schwalbné kikapta férje kezéből a kést és a sublót alá hajította, majd az ajtót závár- ral bezárta. Ezalatt kint Gerebes és Borsos az ajtót be akarták feszíteni, be is döntötték azt s Gerebes a résen át be is csapott a szobába, de az ütés Schwalbnét érte, — majd künn minden elcsendesedett. Schwalb még az utolsó pillanatok huzavonájában azt mondta, hogy elmegy a csendőrségre, mert megszűrte őket — és el is ment. De a csendőrség nem tőle értesült először a véres verekedésről. Ugyanis Schwalb lakótársa, Bokor Józsiéi köszörűs, mikor a rokonok harca végétért, átsietett a szemközt levő üzletbe és a csendőrségre telefonált. Onnan felesége hívta visz- sza, hogy az udvarban vérben fetreng Gerebes János. Többen odasiettek és bevitték a súlyosan megszűrt embert Schwalbék szobájába, ahol hamarosan, még a csendörség és az orvos megérkezése előtt meg is halt. A törvényszék Linzer tanácsa szombaton tárgyalta a bűnügyet. A vádlat képviselő dir. Gáli Károly kir. ügyész, szándékos emberöléssel vádolta Schwalbot, a védő pedig súlyos testi sértés bűntettét kérte megállapítani. A törvényszék Schwalb Károlyt szándékos emberölésért és súlyos testi sértésért 10 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítélte. Mind az ügyész, mind a védő és a vádlott felebbezést jelentett be. ssií A Zenekedvelőit Egyesületének hangversenye Halas város zenekultúrájának egyik legjelentősebb tényezője a Zenekedvelők Egyesülete időnként kiáll a nyilvánosság elé és ilyenkor forró sikereket arat, mert az a hatás, amit a je'enlevőkből minden hangversenye alkalmával kiváltani szokott, valóban zenei élményt jelentő esemény. A Zenekedvelők Egyesülete vasárnap délután hat órakor tartotta a gimnázium dísztermében hangversenyét és azon nagyszámú közönség jelent meg és mindvégig kitüntető elismeréssel honorálta a zenekedvelők lelkes gárdáját és annak legújabb hivatott karnagyát, Frid- rich Lajost. A hangversenyen kívül vetitettképes tartalmas előadást tartott Stepanek Ernő tanár, Rafael festészetéről. 3 napos gazdanap Prónayfalván Prónayfalva közönsége február hó elején 3 napos gazdanapot rendezett, amely a siker legteljesebb jegyében zajlott le. A gazdag kulturprogram betöltötte a három napot teljesen s annak keretén belül a Faluszövetség, a vármegyei Gazd. Egyesület, a Duna— Tiszaközi Mezőgazd. Kamara, az Örkényi vitézek gazd. iskolájának kitűnő szakelőadói gondoskodtak, hogy a hasznos a kellemessel kapcsolatban legyen. A gazdanapon résztvett dr. Kelemen Kornél, a kerület országgyűlési képviselője is. A járási hatóságot dr. Fék András tb. főszolgabíró, a kiskunhalasi Gazdasági Egyesületet Suba Imre, a soltvadkerti Iskolán- kivüli Népművelési Bizottságot Nagy- Pál István gondnok képviselte. Megjelent ott még Soltvadkert, Szánk, Bodoglár tanulni vágyó gazdaközönsége és Prónayfalva község gazda- közönségének legnagyobb része. Ш'......... ■ Л Egy kecskeméti gazda feltalálta a legbiztosabb védekező szert a Monilia nevű gyümölcskártevő ellen Mint kecskeméti tudósítónk írja, egy ottani szőlősgazda feltalálta a legbiztosabb védekező szert a Monilia nevű gyümölcskártevő ellen. A Monilia — mint az a gazdák előtt ismeretes, — egy nagyon súlyos kártevő, amely igen gyakran az egész gyümölcstermést tönkreteszi. A feltaláló Józsa Mihály kecskeméti gazda találmányáról a következőket mondotta el. — Azon tanakodtunk már régen, hogy milyen módon lehetne szárazon tartani a fákat. Ruhával nem lehet őket betakarni. A mész szárazon tart viszont. Készítettünk hát egy locsoló anyagot. 180 liter vízbe tettünk egy kiló kékkövet, és hat kiló oltatlan meszet. Ebbe került még első permetezéskor 3 deci petróleum. — A többi locsolás is így ment, csak nem kerü't belé petróleum. Először locsoltunk ve'e, amikor a barack bimbója pirosodni indult, másodszor, amikor egy-két virág kinyílt, harmadszor, amikor a fa hullatni kezdte virágait, végül negyedszer május második felében. A locsolást úgy végeztük, hogy a fa egész fehér lett. Az alsó ágakat szMö- permetezővel, a felső ágakat fapermetezővel locsoltuk. í — Az eredménye ennek az uj permetezőszernek valósággal csodaszámba ment. A fa egészséges maradt és a termés óriásivá növekedett.--------К—ИМI——I Távirati intézkedéssel szüntették meg a szegedi erdőigazgatóságot Szombaton kapta meg a szegedi erdőigazgatóság a földművelésügyi miniszter távirati értesítését a hivatal megszűnéséről és a távirat egyszersmind utasítás is volt arra nézve, hogy az igazgatóság tisztviselői február 15-ike előtt mondják fel lakásaikat május 1-re, mert május elsejével megszűnik a Szegedi erdőigazgatóság és uj beosztást kapnak. Hogy kit hova helyeznek el, arról természetesen nem intézkedik a távirat, de nyilvánvaló, hogy egyenkint beosztják őket á megmaradó erdőigazgatóságokhoz. Tíz Ilii fegyliázra ítéltek egy janosiiaimai kovácsmestert, aki meggyilkolta a sógorát
