Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-12-28 / 104. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 28 HALASI EMLÉKEK BASKI GYURI. Az ötvenes évek zsandár meg pandúr világában a legerősebb kötésű, legpompásabb megjelenésű lovasbetyár Baski Gyuri vo'.t. Fekete, kesely lova futósabb volt minden betyárénál. Kunszentmiklós- ról származott, jó gazda családból. Szerelmi bánatában ült lóra s a »két viz közi« betyár romantika egyik legjellegzetesebb képviselője volt. Nagyapám — Gőzön István, mint város hadnagya többször részt vett nz üldözésében, de egyszeresek úgy fordult a kocka, hogy nékik kellett kegyelemért esdekeini. Utóbb jó barátok lettek, de a betyár életét megmentenie, minden arravaló igyekezete dacára sem sikerült. Elhalt kedvese apjának tanyájában a zsandár s pandúr had közre fogta. A betyár védekezett és lőtt a szobából, mig puskapora el inem fogyott. Végre a tanyát rágyújtották. Ekkor 4 éves kis fiát a karjára vette s fegyver nélkül kiment az udvarra s csak annyi pardont kért, mig hattyúdalát eldalalja. A dal elhangzott — a betyár visszament az égő tanyába s ott, hogy zsan- dárkézre ne jusson, — szivébe röpítette az utolsó golyót. Emlékezetét nagyapám — Gőzön István — az alábbi dalos versben örökítette meg: »Betyár vagyok a bugaci ménesből van paripám Nem 'sirat másba zak'atnak csak egyedül a babám Jelen voltam Sumárnál is a bajai rabláson A két betyár s Dönti Péter, 4-en voltunk rakáson Pest felé is próbát tettünk, Levegői csárdába Nyolcvan utast kiraboltunk, lett pénzünk a kasszába Vö t közöttük nagyur,zsidó, sáfár,kupec furmányos Nem bántottuk akin láttuk, hogy vándor vagy napszámos Nem próbált még zsandár csatát a mienknél különbet Mert húzták utoljára mindenkor a rövidéit Orgoványon szembeszálltunk, szűk lett nékik a puszta A’ kért pardont, ki a kardját leghamarabb kihúzta Azóta még zsandárokból nagyobb csapat vadász rám De nem főig meg egy se élve, akármennyi rohan rám Vagy csőszházba, vagy bercé-be töltöm él az éjszakám Ott búsulok, mért szült engem betyárnak a jó anyám Pedig csak egy szép lány végett lettem lovas betyárrá Nőtlen valék, hogy nejem lesz, számítottam őreá Nem adta az apja hozzám, több vagyonnal birt mint én Mindkettőnket eltemetett élv© az a rideg vén Mint amély ölyv szive táján, fészkébe visz egy golyót Reménybukva nem várhattam se lelki se testi jót Rózsám után keservembe’ elszántam bus életem Én azután szivkárpótlást vad pusztákon kerestem Azóta az én hív mátkám csak kesereg engemet Sokszor mondja, bár ne érné kivégezte té saruét Én is kérem lovamon is sokszor Uram Teremtőm Vigasztalja, ha utánam búslakodik szeretőm Találkoztam is már vele édesapja házába’ Rám borult és azt zokogta, sokszor ölel álmába’ Akkor adtam egypár százast az én kedves árvámnak Vegyen rajta selyemből szőtt gyászos ruhát magának Mondtam néki: ne félts! bakó nem töri ki a nyakam Utójára csókolta meg kedvesem az ajak am Bízó Marosa gyászé is lett, ki is múlt e világból Csakhogy előbb bánat miatt kóró lett a virágból Szép ifjú volt Baski Gyuri, kár hogy nem volt szerencsés Akkor végezte ki magát, mikor nem volt menekvés | Ne kerüljön zsandárkézre, szivébe lőtt 1 magának | így lett vége Monostoron a szép gavar i betyárnak, i * Azt sok példák, történelmek Bebizonyították már Gyáva ember nem volt s nem lesz Soha hirhedett betyár A mfgy cserfát néha addig Tekergeti a vihar Mig ki nem dűli, de a bodza Azt se’ tudja mit akar.« Cz. L. A közigazgatás racionalizálása létszámcsökkentés nélkül nem képzelhető el — mondotta Keresztes-Fischer belügyminiszter Keresztes-Fischer belügyminiszter az alábbiakban nyilatkozott: — A téli inség leküzdésére a köz- igazgatás mindent megtesz. Hogy nincs nagyobb eredmény, annak oka a mai szomorú gazdasági helyzeti. Nyugtalanító jelenséget az országban nem látok. Az agitáeióval a legerőteljesebben fogok szembeszállni. Minden olyan törekvést, amely a rend felbontását célozza, a legerélyesebben fogok megakadályozni. Nyugodt lehet a közvélemény, hogy ebben az országban rend lesz. A . választásokra vonatkozólag a miniszter kijelentette, hogy uj választásról szó sincs és a választójog átgondolására elég idő van. — A közigazgatási hatáskörök szabályozásáról és a létesítendő közigazgatási középfokú bíróságról szóló javaslat készen van. Mint a racionalizálási bizottság elnöke beszélt azokról a nagy reformokról is, amelyeknek megvalósítása nélkül költségvetésünk méretei aligha csökkenthetők. Elsősorban a közigazgatás racionalizálásáról van szó és ezt sorozatosan követni fogják a többi javaslatok. Természetesen a nagy átalakulás létszámcsökkentés nélkül nem képzelhető el. A kormány azonban szem előtt tartja azt a követelményt, hogy egzisztenciákat nem lehet tönkretenni. Az esztendő hátralévő hetében négy perccel nőnek a nappalok Január végén pontosan egy órával lesz hosszabb a nappal, mint karácsonykor Szeptember 21. óta, az őszi napéjegyenlőség óta egészen a karácsony előtti napokig folytonosan fogytak a nappalok és nőttek az éjszakák. Most, hogy karácsony óta már vége a nappalok rövidülésének, lassan megkezdődött az éjszakák idejének csökkenése. Karácsony napján 7 óra 47 perckor kelt fel a nap és 16 óra 14 р.-kor nyugodott le. A nappal hosz- sza karácsony napján tehát mindöszsze 8 óra 27 perc volt. Az esztendő végéig azonban már négy percet növekszik a nappalok hössza, ami abból áll elő, hogy egy perccel ugyan későbben kel fel a nap, de viszont öt perccel későbben, 16 óra 19 perckor nyugszik. ■ Még rohamosabban növekszenek a nappalok januárban. Január végén már egy teljes órával hosszabb lesz a nappal, mint karácsony napján. , Betyárvilág az Alföldön Hogy irtotta ki Ráday Gróf, királyi biztos a betyár »maffiát“ A szegedi vár rejtelmes története Ráday Gedeon kormánybiztos jellemzése Milyen ember volt Ráday Gedeon gróf, akiről a betyárvilág esztendői alatt oly sokat suttogott a vármegye érdekelt népe, akit ártatlan embertől a véreskezü rablógyilkos betyárig mindenki rettegett? Különös portrét lehet róla megrajzolni. És valóban kellett, hogy Ráday Gedeon olyan tulajdonságokkal is rendelkezzék, amelyekkel megtudta fölemlíteni a semmitől sem rettegő alföldi betyárt. Mert a betyár, legény volt a talpán, nem igen ijedt meg a cserepártól, és az üldözésükre kirendelt katonaságtól sem, amellyel számtalan esetben felvették a harcot is. Az Alföld homokbuckái ilyen csete-paté után nem egy katonának holttestét rejtették el. Mi lehetett az oka annak, hogy Rádai működésének első hetében máris ijesztő hír kelt szárnyra a betyárok, az apróbb tolvajok, a rejtegetők és az orgazdák között? Azt mondták róla és még mai napság is azt beszélik egyes öreg emberek, akik közelebbről ismerték, a szegedi vár környékét, hogy Rádaynak mágneses szemei voltak. A pillantása tőr volt, amellyel keresztül szúrt mindenkin, aki valamilyen bűnnel terhelten előtte állott. Középtermetű ember volt. Erős fizikummal megáldott, biztos járású, kimért és szótalan. Az ajkai mindig csukva voltak s a szája felett két mély ránc a kegyetlenség barázdáját hasította azon. Úgy ült a székében, mintha nem élő ember lett volna, hanem gépezet, amely a halállal, a bitófával, de előbb más szerszámokkal is működik. De még nem teljes Ráday portréja, mert nem szóltam a szemeiről. Hát ezek a szemek voltak azok, amelyek szinte hipnotikus varázzsal felnyitották és szóra birták a konok betyár koponyákat, bár ezek jól tudták, ha beszélnek a börtönajtó nem nyílik meg előttük sohasem. Tessék lelki szemeik elé képzelni azt a szobát, amelyben Ráday vallatott. Aztán elébe vezettetem a betyárt és mindjárt látni fogjuk az élő Rádayt, aki a betyárból kiveszi a legelrej tettebb titkát is. Mert kellett, hogy megszólaljon mindenki, akit ő maga elé állíttatott. A szegedi vár egyik fehérre meszelt négyszögletes szobájában volt a kandalló, ablakok erős vasráccsal ellátva, amelyek a Tiszapart felé néztek. A szobát nem ékesítette semmiféle disz. Olyan volt, akár a kolostorok fojtott levegőjű misztikus cellái. Egyetlen kép függött csak a falon, a szobába lépő azonnal észrevette. A király, első Ferenc József képmása volt, felette pedig egy hatalmas vasfeszület. A király arcképe alatt mintegy az ő akaratának és hatalmának és személyének megteste- sitője, ült Ráday királyi biztos. Hatalmas tölgyfa íróasztal feküdt előtte, amelynek kellős közepén tölgyfa kereszt állott. Jobbról egészen a fal mellett a sarokban az írnok asztala húzódott meg, akinek az volt a feladata, hogy Ráday számára feljegyezze a neveket, akiknek viselői néhány nap múlva a vallató előtt állottak. Megoldódik a betyár nyelve Most éppen egy fiatal lókötőt vezetnek Ráday elé. A dóci tanyákról tévedt el Félegyházára, ahol a pandúrok rajtaütöttek. Kotormán János a neve, az öreg Kotormán, az édesapja már egy év óta a szegedi vár lakója. Ráday szeretné tudni, hogy a mindszenti zsidó boltosnál, Schvarc Izsáknál kik kopogtattak be egy januári este, kik verték agyon baltával és kinek a kocsija volt az, amelyen elvitték a Schvarc Izsáktól elrabolt holmikat. Kotormán János alig húsz éves kamasz. Beesett, tüdővészes arca fakón fénylik és a homlokáról néhol kigyöngyözik a verejték. A félelemtől-e vagy a szoba meleg levegőjétől csurog a verítéke, meg nem lehet tudni. Halzsirtól büdös csizmában áll Ráday előtt, kalapját két marokra fogva szorongatja. Hátamegett Ráday jobbkeze, a félelmetes erejű Laucsik áll — Te vagy az a Kotormán? — A vónék. r Ráday kis szünetet tart most, majd valamit kérdez újból. — Te' jártál a Schwere Izsáknál? — Nem. én. : . *: f ; — De ismered? — Nem tagadom. — Ki volt még veled? Kotormán hallgat. Gondolkozik, hogy erre a kérdésre mit válaszoljon. Kotormán hátamegett Laucsik valamiféle mozdulatot tesz. Nem többet, csak a kezeit dugja el a na[d- rágja zsebeibe. Kotormán Jánoson valami végigfut. A nyaka ijedten rándul egyet, mintha ütésre várt volna. Ráday az irnok felé néz, aki figyelmesen vár. Ráday diktálni kezd: i — Beismerem, hogy Schwarc Izsáktól 1850 január 14-én éjszaka... Kotormán János alig tudja nyelni az izgalomtól a szájában összefutó nyálat. Sovány, vértelen ajka meg- nedvesedik, az orreimpája is meg- vonaglik és a jobbik Iába ellenállhatatlanul remegni kezd. Még nem szól, de már nincs ágybéli ereje több, hogy ellenállni tudjon. Ráday újból az irnok felé tekint. De nem szólhat, mert Kotormánból kitör a beszéd. ■ ■ "J . — Schwarcnál nem én jártam. — Tán az apád. — Az apám? Ü Dorozsmán vét akkó. — Mit csinált az apád Doroqs- mán? — Lovakér vót... — Azért a két pej csikóért talán, amiket Félegyházára vittél? — Nem azok vótak azok... — Hát kié volt? Kotormán elhallgat.. Valami zsák-
