Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-12-24 / 103. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 24 CIRKUSZ Önagysága vásárol Bementem fűszer-üzletembe. Nem az enyém, de ott vásárolok, tehát joggal nevezhetem az én üzletemnek. Idetar- to zónák érzem magam, mert idetartozom harminckét pengővel, könyvre. Elsejére kifizetem. Kapni itt mindent, fűszert .csemegét, tejet, húsféléket, sőt téteti fát és szenet is szállított nekem az lén füszerüzletem. Sokan voltak a boltban, még csak negyedóra hiányzott a záráshoz. Ekkor jött be önagysága a kiskutyával. Ilyen csúnya kutyát még életemben nem láttam, kellemetliein volt és rosszindulatú, ellenségesen nézett mindenkire. — Puci, köszönj szépen! — mondta önagysága, amikor belépett az üzletbe. De Puci nem köszönt, hanem rávakkan- tott a sózott heringgel telit hordóra. Puci nem szereti a sózott heringiet, ‘ — Parancsol nagyságos asszonyom? — kérdezte a főnök nagyon udvariasan, savanyu arccal, mert nyilván jól ismerte «nagyságát. Tudta, hogy mi következik ezután. — Kérek tíz deka sonkát. Vékonyan vágja, ne legyen zsíros és ne legyen kémény. — Igenis, — mondta a főnök, akinek laz a Sors jutott, hogy kiszolgálja őnagy- ságát. Mig a főnök a sonkát vágta, a következő utasításokat hallottam: . / — Ne a végéből vágja! Vegye le róla te bőrt! Az a szelet nagyon vastag, én vékonyát kértem. Jó a mérleg? Ne nyul- ; jón, hozzá a kezével! :i. A főnök ur már csomagolta a sonkát. :■ Duplán tessék csomagolni! Ne nyomja össze! Ha megint sós tesz, akkor visszahozom. — Igenis, —- nyögte a főnök ur és tetörölte gyöngyöző homlokát. Parancsol még valamit? — Smirglit kérek, de ne a múltkoriból adjon. Aztán kérek egy beringet. .Л — Osztzét? ”• — Igen. Tejeset? — Legyen szives. A főnök ur be akar csomagolni egy beringet. i — Kisebbet kérek! — Parancsoljon! ; — De hiszen ez tejes! I — Tejeset tetszett kérni, nagyságos i asszonyom. A hölgy sértődötten néz a fűszeresre: — Én tejeset kértem? Hová gondol? ■ Soha étetemben nem ettem tejeset. Utá- ; lom. * A főnök ur átcseréli a beringet. Az- ! után szépen, gondosan becsomagolja. — Nem tett hozzá hagymát? — j mondja a hölgy sértődötten. A főnök ur ismét kicsomagol, aztán r megint becsomagol. . — Mondja, jó ez a hering? j — Nagyon jó! ~ • • — Maga is azt eszi? : — Én is. I önagysága gondolatokba mélyed. 1 , — Tudja mit? — mondja. — Meg- gondotlam magam. Nem kell hering. A főnök vállat von. Szerencsére sovány ember. Kövér embert ilyenkor már régen a guta kerülgetné. Megint kicsomagolja a heringet és visszateszi a porceTántálba. Eddig ezzel « ‘hölggyel öt percig bíbelődött. _ Parancsol még valamit? — kérdezi. ; . ’ — Igen- Kérek tíz deka Üptait. _ Igenis! — mondja a főnök ur. Lemér és becsomagol tíz deka Üptait és Odateszi a sonka me'lé. — Elég lesz öt deka is — mondja a hölgy. — Igenis, — leheli a főnök, olyan hangon, mint akinek már minden mindegy. Megint kicsomagol és becsomagol. — Parancsol még valamit? — Narancsot kérek. — Mennyit parancsol? — Körte nincs? — Nincs. — Akkor adjon almát. — Narancsot tetszett mondani, nagyságos asszonyom! — Maga nem fogja e’-őirni nekem, hogy mit vegyek! Majd magamra hagyom sózni a maga rossz narancsát! Engem nem lehet palira venni. — De hiszen nagyságos asszonyom az imént narancsot kért! Nekem igazán mindegy, hogy narancsot adok-e el, vagy almát. — Ne feleseljen kérem, hanem szolgáljon ki. Most már alma sem kell. Adjon egy félkiló cukrot. — Kockát? — Nem. Süveget. Az olcsóbb. Szegény főnök ur már nagyon szereRövid idő választja tel a bankokat az évzárásoktól. Már hetek óta beszéd tárgya és a lapok is foglalkoztak és foglalkoznak azzal a körülménynyel, hogy a bankok fizetnek^ az idén osztalékot. A kérdés körül a 1 vélemények különbözőek, sokan azon j a nézeten vannak, hogy az idén a bankok ne fizessenek osztalékot, hanem a felosztható nyereséget tekintettel a mai rendkívül súlyos viszoi- nyokra, tartalékolják. Viszont erőteljes hangok vannak amellett is, hogy a bankoknak igenis fizetniök kell osztalékot, mert a részvényesek érdekeit még ma is szem előtt kell tartamok. Erről a nagyfontosságu kérdésről kívántunk tájékozódni a halasi bankoknál és munkatársunk sorra felkereste a halasi pénzintézeteket, hogy nyilatkozatot kérjen tőlük. MIT MONDANAK A GAZDASÁGI BANKBAN Munkatársunk elsőnek a Gazdasági Bankot kereste fel. Ott Po- j dovszki Ferenc igazgatónak tettük fel ezt a kérdést. — Ez még a jövő kérdése — válaszolta. Majd rövid gondolkozás után hozzátette, hogy a Gazdasági Bank fizet-© osztalékot, az mind attól függ, hogy őket esetleges rajtuk kívül Mió okok nem akadályozzák-e meg ebben Az intézetnek az az álláspontja, hogy az idén is fizetni kell a részvények után osztalékot, legalább annyit, amennyit az érvény- bén lévő rendelkezések szerint az illető betétje után kaphat. Természetesen a bankoknak nagy súlyt kell helyezni a nyereség felosztásnál már a részvényesek érdekében is a tartalékolásra. A Gazdasági Bank előreláthatólag már február elején meg fogja tartani közgyűlését és így rövidesen az osztalék fizetésének kérdése is eldől. Azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy nem az a fontos, hogy ad-e a bank osztalékot, hanem, hogy tud-e adni osztalékot. A HITELBANK RT-NÄL A Hitelbankban Wendler Zoltán ügyvezető igazgató a következőket mondta: — Minden azon múlik, hogy a kiadandó kormányrendeletek milyen intézkedéseket írnak majd elő. I tett volna megszabadulni őnagyságától. j De azért rendületlenül kiszolgált tovább. — Légypapirt kérek! — mondja a I hölgy... — Még nem szereztük be — mondja a főnök. — Tavasszal nem keresik. — Rendes üzletben téten is kapni j légypapirt! A kereskedő szeretne Sleboruini és úgy ! hálát adni az égnek, hogy sikerült megszabadulnia a hölgytől, aki csomagolás közben még a következő utasításokat adja: — Elegáns csomagot kérek! Duplán, legyen szives. Mi az, nem köti át? No végre, átkötötte! Legyen szives, tegyen bete egy kis fafogót is. Úgy. Mit fizej tek? ! ' — Nyolcvanhat fillért. — Elég sok. Mikor mennek már te az árakkal? Mondja, jó a sonka? MegesHa ©z kifejezetten nem tiltja meg az osztalékok fizetését — ami valószínű is — akkor a Hitelbank a mai körülmények figyer lettibevételével az idén is fog osztalékot fizetni. A mérlegmunkálatok kellő időben elkészülnek, a közgyűlés időpontja azonban még bizonytalan. Mindenesetre mégha a tiszta nyereség megengedné is, az osztalék fizetésnél tekintetbe kell venni a bankoknak a mai gazdasági viszonyokat, . annál is inkább, ne hogy a túlságos osztalék fizetés későbben meglepetéseket idézzen elő. A HALASI TAKARÉKPÉNZTÁR A halasi Takarékpénztárnál Szabó Lajos dr. igazgató a következő választ adta kérdésünkre: — A kérdés meglepetés számomra, mert hiszen még messze vagyunk attól az időtől, hogy ezen a kérdésen gondolkozzunk. Az idén jóval későbben tartjuk közgyűlésünket és épen ezért a kérdésre határozott választ adni nem tudnék. Várunk az értékpapírok értékelésére kormányrendeletet és jöhet egy olyan kormányrendelet is, amely beDr. Katona Lajos, a Pénzintézeti Köz- | pont igazgatója rendkívül érdekes nyi- > latkozatot tett a vidéki pénzintézetek | vá’itóanyagának mobilizálásáról, a betét- mozga’omróJ, az idei bankmértegekről és az oszta'ékkérdésről. A figyelemre méltó nyi'atkozatot alább közöljük: — A vidéki pénzintézetek legfőbb gondja, hogy mi lesz a nagy immobilizációval. Az immobilizáció összefügg egyrészt a gazdavédelmi intézkedésekkel, másrészt a nagy hátralékokkal. Ebben az irányban csak kis segítség az a rendékezés, amely bizonyos kedvezmények nyújtásával igyekszik az agráradósokat rábírni, hogy uj váltókat adjanak és ezzel a mindenképpen kellemetlen hátra!ékkotenctól restben megszabaduljanak. — A vidéki pénzintézetek második főgondja a betétek kiszivárgásának fedezeti tehetősége. Már hónapok óta meg volt állapítható, hogy a betétek kiszivárgása nem vezet— Mindenre, ami szent! — válaszolja a fűszeres. A hölgy távozik a csomaggá* és a kutyával. — Puci, köszönj szépen! De Puci ezúttal sem köszön. És nagy boldogságban úszik az egész üzlet. Csak a főnök arca szomorú. — Még vissza fog jönni! Vissza fog jönni... A főnöknek igaza van. A hölgy visz- szajött. — Parancsol nagyságos asszonyom? — Milyen sonkát adott nekem? — Prágai módra készültet... — Hát akkor cserélje ki. Puci jobban szereti a magyar sonkát... A továbbiakat nem láttam, mert kimentem az üzletből. De nem csodálkoztam volna azon, ha azt olvasom a reggeli lapokban ,hogy egy fűszeres agyonvágott egy hölgyet és egy kis kutyát. (F. S.) folyásolja majd intézetünk osztalékpolitikáját. — Nézetem szerint az idén is fizetünk osztalékot, de nagyobbmérvüi tartalékolások esetében az is előfordulhat eísetleg, hogy nem lesz osztalékfizetés, bár ismétlem, ez csak rajtunk kívül fekvő okokon múlik. A KERESKEDELMI BANK A Kereskedelmi Bankban Баку József igazgató a következő rövid nyilatkozatot adta: — A kérdést befolyásolni fogják a várható kormányrendeletek. Épen ezért a kérdésre most nem válaszolhatok, legfeljebb az évi zárszámadások elkészülte után felelhetnék rá. Ennyit mondanak a bankok az osztalék fizetés kérdéséről. A közönséget nem éri az a meglepetés, hogy részvényei után nem fog osztalékot kapni, azonban már az megállapítható, hogy a bankok az idén a tavalyi osztalékhoz képest kevesebb osztalékot fognák fizetni. Tavaly körülbelül 60 ezer pengőt fizettek ki, az idén 30—35 ezer P osztalék fizetése várható. hető sem a pengő, sem a pénzintézetek e’teni bizalmatlanságra, hanem ennek oka elemi gazdasági szükségletek kielégítésének kényszerűsége. Fogyasztási, adófizetési célokra viszik a betéteket, de nem jelentéktelen összegeket vesznek ki olyanok, akik pénzüket magasabb kamattal kikölcsönzik. — Nem kis gondot okoz az intézeteknek a mérlegek felál,litása. Csökkentek az állományok, csökkentek a fedezetek, nagy gond tehát, hogyan rendezzék az á lagokban jelentkező értékcsökkenést és az eredményben mutatkozó hiányosságokat. Az állagokban mutatkozó értékcsökkenést a tőketartalék felhasználásának tör- I vényes szabályozásával óhajtják elrendezni. — Ami éz osztalék kérdését illeti, még egyáltalában nincs kialakult felfogás. Nagyban folynak az eszrfiecserék úgy a főváros, mint a vidéki pénzintézetek 1 között. küszik rá? Fizetnek-e a halasi bankok az idén osztalékot ? A pénzintézetek nyilatkoznak az osztalék kérdéséről A Pénzintézeti Központ igazgatójának nyilatkozata a vidéki intézetek váltóanyagáról, a betétmozgalomról és az osztalékkérdésről
