Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-12-03 / 97. szám

december 3 KMknnhaias Belyi Érted lője 3 oldal О r s z á g—V ilág 2,916.220 földtulajdonos fizetett Ma­gyarország .területén 1931-ben föld­adót, amelynek összege kerekszám- ban 32 millió pengőt tesz ki. A föld­adó fejenkint 11 pengő 1 fillér volt. — Szublimáttal megmérgezte magát Decker Pál bpesti ny. főhadnagy. Állapota súlyos. — Kiugrott laká­sának emeleti ablakából Klein Szig­frid bécsi kereskedő és holttan te­rült el az utca kövezetén. Tettének oka: rossz üzletmenet. — Amerika elnöke indítványt nyújtott be a szesz- tilalom eltörlésére. — A háború óta nem volt olyan alacsony az angol font jegyzése, mint most. — Vas- megye a hadikölcsönkötvényekkel való adófizetés megengedését kéri. — Kilencvenéves az Országos Ipar­egyesület. — A MAVnál 180 tiszt­viselő megkapta a nyugdíjazásról szóló értesítést. — Hock János még ebben a hónapban visszajön Magyar- országra. — A Csehországgal köten­dő kereskedelmi szerződés állítólag 29 ezer darab magyar zsirsertés ki­vitelét teszi lehetővé. — Megtalálták a kerepesi temetőben Vargha »And­rás«, a szabadságharc vitéz női had­nagyának sírját. — Imrédy pénzügy- miniszter rendeletet intézett a tör­vényhatóságok adóigazgatásához és a rendeletben december 15-ét jelöli meg terminusnak arra, hogy addig az adóhátralékokat lehetőség szerint be kell hajtani. — Megölte a villany­áram Mészáros Mihály zalaegerszegi szerelőt. — Felfüggesztették Frenyó Lajos dr. debreceni szemészeti kli­nikai tanársegédet, mert itas álla­potban molesztált két aznap operált nőt. — Leugrott a budai Zsigmond utcában а III. emeletről egy Márffy Gyula nevű fiatalember és ismeret­len nevű jegyese. Meghaltak. —Gáz­zal megmérgezte magát s meghalt Bpesten Lieszkovszky’János ny. máv. felügyelő felesége. — Az amerikai kivándorlók kötvény formájában nagy összegeket küldenek Magyar- országba. — Állítólag a bor- és sör- frázisrendszer bevezetéséről is tár­gyal a pénzügyminisztérium. Korpát adtak a libabásztor- lánynak Mindössze üz tavaszt látott a kl» Zsik’a Margit, mégis megjárta a cseléd­sorsnak minden golgotáját. Szegényt, korán kiadta szolgálatba föídhözragadt koldus-anyja. A lányka Szabó Imre kecskeméti ta­nyájára került, ahol naphosszat őrizget­te a libákat. Ha egy liba megsántuit, őt is sántává verte kegyetlen gazdasszo­nya. Ha egy liba kimúlt, őt is félholtra verték. De ha jól viselte magát, még enni is kapott. Finom libaeledelt: korpát kapott enni a kis cseléd. Mert, ugy-e bár, ami izes falat a libáknak, miért ne lenne jó a libapásztornak is? Legalább is Zsikía Margit gazdasszonya igy gon­dolkozott. És igy is cselekedett, mert öt hónapig korpán hizlalta a kis cselé­det. A szerencsétlen gyermek, hogy éhen ne vesszen, hol füvet legelt, hol meg korpát evett. Végül is észbe kapott és megszökött a szokatlan koszt elől. Az anyja nem ismert Pá, amint eilébe állt. A 10 éves leány 18 kilóra fogyott. Az anya feljelentette az eláüatiaso- dott Szabó családot. A járásbíróság 100 pengő erejéig büntetőparancsot boesáj- tott ki a gazda eilen súlyos tesíiséríés vétsége eimén. Szabó Imre azonban oly sok van a kecskeméti tanyákon, hogy a gonoszäelkü embert máig sem találta meg köztük a csendőrség. Tíz évi fegyházra ítélték Faddi Györgyöt a íerézhaimi apagyilkosság tettesét Szándékos emberölés bűntettének vádja miatt állította törvényszék elé az ügyészség Faddi György 26 éves jánoshalmai lakost, aki a vádirat szerint október 19-én Felsöíerézhal- mán, egy szőlőtörő furkóval úgy fő­be sújtotta 66 éves édesapját id. Fad­di Ferencet ,hogy az nyomban ösz- szeesett s néhány órai eszméletlen­ség után meg is halt. A bünügy pénteken került tárgyalásra a ba­jai törvényszék büntetőtanácsa előtt. A személyi adatok bemondása után a tanácselnök kérdésére a vád­lott kijelentette, hogy bűnösnek ér­zi magát, mivel édesapjának halá­lát okozta, de egyben mentegetőd- zött is azzal, hogy tettét csupán önvédelemből követte el. Az elnök fölszólitására a tragikus nap törté­netét a következőképen részletezte: Október 19-én felsöerézhalmi há­zuk mellett elterülő szőlőjükben a szüreti munkálatokkal foglalatoskod­tak. A vádlott a szőlősajtolónál dol­gozott, felesége és édesanyja egyik ismerősükkel a szőlőt szedték. Apja, Faddi Ferenc délelőtt nem volt ott­hon, mivel még az előző napon az esti órákban eladás céljából szőlőt vitt be Jánoshalmára. Az idősb Faddi Ferenc déltájban érkezett visz- sza a szőlőkbe s a vádlott elbe­szélése szerint nagyon kedvetlen volt. Nyomban megérkezése után gorombáskodni kezdett a házbeliek­kel majd később amiatt zsörtölődött, hogy a szőlőt olcsón kellett elad­nia. Közben állandóan káromkodott, szidta a családját és a »vörösöket« emlegette, hogy bár csak már be­jönnének. Az asszony akkor már benn volt a konyhában és az ebéd elkészítésén fáradozott. Ekkor Faddi Ferenc, amint a vádlott mondja — pipára akart gyújtani s ürügyet keresve a köíözködés folytatására, gyujtódobo- zát kereste. Amikor odaadták neki, akkor meg azon mérgelődött, hogy a dobozban az este még 10 szál gyufa volt s most egyet sem lát benne. Emiatt nekitámadt a felesé­gének. Faddi György erre anyját védelmezve odament hozzá s azt mondta, hogy a dobozból ö adott oda néhány szál gyújtót a kocsis-* nak. Az öreg Faddi ismét szitkozó- dásba tört ki, majd kiment az ud­varra és a szőlőprés közelében dol­gozott. Közben ivott és folytan zsör­tölődött, minduntalan visszatérve ar­ra, hogy elhasználták a gyújtóját. A végén annyira dühbe jött, hogy megint neki akart menni az öreg asszonynak, ő erre elébe állt, le­fogta a karját és csillapítani kezd­te, de ezzel csak maga ellen in-i gereite apját. Alighogy elengedte kezét, az öreg vasvillát ragadott s először úgy tett, mintha a cefrét rázogatná szét, majd fölemelt villával rohant fia fe­lé. Faddi György ekkor fölkap­ta a kezeügyébe eső »csomiszo- lót« és föbesujtotta vele apját. Az ütésre a 66 éves Faddi Ferenc közvetlenül a kocsi mellett menten összeesett. A biróság rövid tanácskozás után kihirdette ítéletét, mely szerint Faddi Györgyöt bűnösnek mondja ki erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében s ezért 10 évi fegyházra ítélte. k®U tagnak is 1-ernni. A Kiskaszinó vezetősége legutóbbi határozata szerint, aki 1932. évi decem­ber 1-ig a 3, 4 illetve 5, 6 év óta fennáló tagdíj hátralékát nem fizeti be, azt tagjai sorából törli és a hátralékos tartozások megfizetése iránt bírói jog­segélyt fog igénybe vermi, azoknak azonban, akik kérik, hogy a hátralékos tartozásukat részletekben fizethessék, úgy most is, mint a múltban a vezető­ség, ha a kérést méltányosnak találja, i'fetve engedélyezi в részletfizetési ked­vezményt. Való az, hogy a Kiskaszinó 5—6 évvel ezelőtt renováltatta és ké­nyelmesen berendezte helyiségét, de mi­után a javításhoz és újításhoz pénz kellett és ezt bank kölcsön utján tudta csak megszerezni, igy a Kiskaszinónak adóssága is van, melynek kamatait a tagdijakból kell fedezni. A Kiskaszinó­nak ,mint már említettem, mintegy 400 tagja van és a közgyűlés ehhez alkal­mazkodva állapította meg a tagdijat és készítette el a régi vezetőség is a költ­ségvetést. Abban az esetben, ha csak 150 tag fizet, akkor költségvetésünk fel­borul, deficittel zárul az év, és nem csak az adósság, de a kamatok is sza­porodnak. Ugyanis a Kiskaszinónak a 8 pengős évi tagdíj mellett, több mint 4000 pengő tagdij hátraléka van. A 8 pengős tagdij bármily nehéz anyagi vi­szonyok között é'.ünk is, oly annyira minimális, hogy napjára kettő egész és harminchatezredrész fiiér jut, havonta tehát nem egészen 70 fillér, melyet pedig a Polgári Olvasókör minden tagja meg tud fizetni, ha azt rendesen ki­fizeti és nem marad hátra 5—6 évvel, ami nem csak az illető tagnak okoz nehézséget, hogy 40—50 pengőt kell egyszerre fizetni, de a Kiskaszinó éle­tére is zavaró'ag hat. Ezeket voltam bátor a Tisztelt Szer­kesztő Urnák a választmány megbízá­sából tudomására hozni, hogy a Kis­kaszinó helyzetével ne csak ön, hanem a város nagyközönsége is tisztában le­gyen és ismételten kérem jelen levelem­nek b. lapjában való közlését. Martinyi József elnök. A Polgári Olvasókör elnöke nyilatkozik a kör aktuális kérdéseiről Nem fél anyagi összeomlástól a Kis Kaszinó — mondja az elnök A Polgári Olvasókör e'nöke egyik i legutóbbi számunkban a Kiskaszinóról Írott cikkünkre váaszképen az alábbi nyilatkozatot küldötte szerkesztősé­günknek. Tiszteit Szerkesztő Ur! A Kiskunba ás Helyi Értesítője 1932 november 26-án megjelent számában »Anyagi összeomlástól féi a Kiskaszinó, a Polgári Olvasókörben a tagok egyhar- madának kizárását helyezték kilátásba« cim alatt a való tényeknek haiyteilen megvilágítása és olyan színben való fel­tüntetése miatt a St. 20. §-a alapján a Kiskaszinó váásztmánya nevében ka­pott megbízás folytán az alábbi cikknek közlését kérem. A fenti cim aátt közölt cikkben a valóságnak megfelel az, hogy a Kiska­szinó mindig a tagjaivá, szemben a leg- métányosabb és erkölcsi testülethez métóan bánt és bánik, azonban az tel­jesen téves, hogy a Polgári Olvasókör a tagjainak egyharmadát ki akarja zárni és téves az is, hogy a már peresített tagdij hátralékok iránt indított pereit visszavonta vo na és valótlan az is; hogy akár a váalsztmány, akár a vezetőség drákói rendszabályokat alkalmazna és hogy a Kiskaszinó családias, jó viszo­nyát olyképen kívánja megpecsételni, amely drasztikus tömeg kizárássá* járna. Ezzel a cikkel szemben a valóság a következő: A cikk írója, már cimében is téved, mert a Kiskaszinó vezetősége senkit sem akar kizárni, hanem csak azokat a tagokat kénytelen törölni a névsorából, akik már 4, 5, sőt 6 év óta nem fizet­ték tagdíjaikat, igy tehát nem kizárásról, hanem a nem fizető tagoknak a törlé­séről van szó, ami lényeges külömbség. A Kiskaszinó vezetősége, ftetve vá­lasztmánya az alpszabá.yokban tefekte­I tett jogoknak köteles érvényt szerezni ■' és a mai nehéz gazdasági viszonyok meiett és annak tudatában nem drákói; hanem igen méltányos felfogással, csak a régóta nem fizető tagjainak a törlését határozta el. A cikk írója azt is mondja, hogy a Kiskaszinó olyan nehéz anyagi viszo­nyok között él, hogy a legszükségesebb kiadásoknál is igen nagy gondot okoz a vezetőségnek, hogy a fedezetet meg­szerezze. Ez más egyesületeknél is, de a Kiskaszinóná. is tényleg igy van. Meg­említi még a cikkíró ur azt is, hogy a Kiskaszinó mindig kedves és meghitt helye volt a város társadalmának és hogy itt folytak le a legintimibb, teg- hangulaíosabb és legkedvesebb össze­jőve tejek és vacsorák stb. s kellemes szórakozást talált ott a Kiskaszinó minden tagja, ez szántén igaz, ez azon­ban mám csak a múltban veit igy, har.em ez ma is igy van. A Kiskaszinót 70 évvel ezelőtt ala­kították a mi apáink és nagyapáink és éppen ezért a fiaik és unokák, akik ma vezető szerepet visznek a Kiskaszinó éetében, nem engedhetik meg, hogy egy 70 esztendős egyesület, amely már őseinknek is kedves otthont nyújtott, összeomoljon azért, mert a tagok nagy része nem fizeti meg a tagdiját. A »Kiskaszinó anyagi összeomlástól fél« — úja a cikkíró ur. Hát ez is kissé merész áíitás, mert a Kiskaszinó­nak mindég voltak, vannak és hisszük is, hogy mindég lesznek olyan lelkes tagjai, akik szerény tehetségükhöz mér­ten mindig a átámasztják a Kiskaszinó­nak ma is erősen áló falait. Azt azon- j ban senki sem kívánhatja, hogy a Kis- j kaszinónak mintegy 400 tagja közűi csak körülbelül 150 tagja tartsa fenn az egye- süetet és csak ez fizessen. Aki ugyanis fizetni nem akar, annak nem feltétlenül Mivel tartozunk Amerikának Mindenesetre Magyarország nem sokkal. De ez a kevés is sok, ha országunk lerongyolódott helyzetét figyelembe vesszük. Mindössze 4 millió 693 ezer dollárra rúg ja tar­tozás, amelyet kis országunk a nagy Amerikától az utolsó 12 év alatt kölcsön vett Am mi ez azokhoz az ijesztő nagy­ságú számokhoz képest, amelyekkel — nehéz dollárokban — Európai töb­bi államai tartoznak az Egyesült Ál­lamoknak. Több mint 22 milliárd dollárra rúg az az összeg, > amit. Európától követel Amerika. Ez az óriási summa igy oszlik meg az ál­lamok között: . . Anglia 11.105,965.000 dollár, Bel­gium 727,830.000 dollár, Csehország 312,811.438.88, Észtország 33,331.140, Finnország 21,695.055, Franciaország 6.847,674.104.17 dollár, Jugoszlávia 95,177.635, Lettország 13,958.635 dol­lár, Lengyelország 435,687.550, Lit­vánia 14,531.940 dollár, Magyaror­szág 4,693.240 dollár, Olaszország 2.407,677.500, Románia 122,506.260.05 Összesen: 22.143,539.498.10 dollár. a--------------.... Л Vármegyénkben igen sok faluban cserekereskedelemmel pótolják a pénz hiányát. A lakosság búzáért, tengeriért, tojásért cserél sót, petró­leumot, edényt és egyebet. Búzában azonban megakadt a csereüzlet, mert a malomellenőrök már 10 tói ló búza eladásánál is követelik a boletta-eiszámolást.

Next

/
Thumbnails
Contents