Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-11-16 / 92. szám

6 oldal

Kiskunhalas Helyi Értesítője

november 16

SPORT

Labdarúgás

KAC — KPTE 0:0. Biró: Molnár, Bácsalmás. (Egy pofon — két pont.)

Anyakönyvi hírek

— November 6. — november 13. — SZÜLETTEK:

Csorba József és Magosi Máriának Imre nevű fiuk. Ilovai, Kálmán és Bodó Piroskának Zoltán nevű fiuk. Felhő József és Kovács Annának Erzsébet nevű leányuk. Fülle Péter és Samu Juditnak Irén nevű leányuk.

MEGHALTAK:

Brecska Mihályné Szűcs Juliánná 83 éves. Tóth H. Eszter 12 napos. Rostás Rozália 3 hónapos. Csendes Juliánná 2 éves. Bábity Istvánná Ábrahám Juliánná 40 éves. özv. Ferenczi Jánosné Andrási Anna 84 éves. Halász Imre 55 éves. Csatári Imre 1 hónapos. Sztojka István 10 hónapos. Bacsó Benő 15 napos. özv. Szalai Józsefné Kakódy Mária 56 éves. Özv. Horváth Bagó Káro’.yné Gruncsik Rozália 71 éves.

KIHIRDETETT JEGYESEK:

Kovács P. Sándor Németh B' Erzsébettel. Lovászi Szilveszter Hegyi Eleonórával. Gálig Sándor Krupa Rozáliával. Pintér Antal Csömör Juliánná kis- kunmajsai lakossal. Boldizsár János Balog Krisztinával. Ardai Sándor Borbás Rozáliával. Temesvári Ádám Szűcs Viktória kiskundorozsmai lakossal. Batiz Jenő Horváth B. Krisztinával. Viszmeg Lajos Nagy K. Juliánnával. Horváth Flórián Fenyvesi Irén ke eb iái lakossal. Bor Lajos Buda Juliánnával. Gyöngyösi Pap József Rokolya Idával. Topátovics Bránkó zombori lakos Horváth Piroskával.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK:

Makra Imre kiskunmajsai lakos Bőr- csők Etelkával. Megygyes Sándor Go- rácz Ottilia Borbálával. Balia István Pákái Erzsébettel. Babos József Lehőcz Judittal.

A KAC kiskőrösi szereplését nagy érdeklődés előzte meg, hiszen ezen a mérkőzésen kellett volna eldőlnie az őszi elsőségnek. Hogyan zajlott le a mérkőzés, milyen sportot hozott ez a találkozó, miért csak 20 percig és miért nemi a szabályos időtartamig játszottak a csapatok? — ezek azok a kérdések, amelyekre meg kell adni a feleletet. Sokaknak talán fáj az igazság lerögzi- tése, lesznek, akik másként fogják fel ennek a szomorú végű, vasárnap délutáni incidensnek a jelentőségét, ml azonban a tárgyilagos kritika hangján rá fogunk mutatni azokra az okokra, amelyek a sportot igy megesufolták.

A 20 perces bajnoki mérkőzés története a következő: A KPTE válaszd térfelet, Paor inditja útnak a labdát. Már az első percben Sonkó jó helyzetben van és mellé helyez. A kiskőrösi játékosok hatalmas lelkesedéssel küzdenek a szó eredeti értőimében. A közönség úgy látja, hogy nem annyira a labda birtokba vételéért küzdenek, hanem mintha a KAC játékosokat akarnák harcképtelenné tenni. A mezőnyben nagyon szépen dolgozik a halasi csapat, sőt fölényét is meglehet ál'apitani, de a serény körösi védelem önfeláldozó védekezésén meg-megtörik a lendülete. Vá- rady a 6. percben 20 méteres szabadrúgáshoz jut. A labda a kapu fölött suhan el. Majd Sonkó és Takács jutnak jó helyzetben labdához, de a legkisebb késés is elrontja a nagyszerű alkalmat. A körösi csapat felszabadul a rövid ostromi alól és a balszárny támadása olyan veszélyes, hogy csak a szerencse menti meg Kulcsár hálóját a góltól. így is korner, amelyet a védelem csak nehezen tisztáz. A biró nagyon szerencsétlenül vezeti a mérkőzést. Állandóan a

labda útját figyeli (ez helyes), de nem veszi észre, hogy közben a kiskőrösi játékosok kétszer is mellbe vágják Va- nyiskát. De azt sem látja, hogy közelharcban a legdurvább szabálysértéssel küzdenek. Vanyiska összefejel az egyik körösi játékossal a 20. percben. A biró megállítja; a játékot, miért Vanyiska vérzik. Szabadrúgás a KPTE elten. A közönség kiskőrösi érzelmű része nem nyugszik meg és a pályára rohan. A biró csak áll és vár. Most tűnik ki, hogy nincs rendőrség, nincsen pálya orvos. A rend felborul, mindenki a pályára lép. Az egyik vérmes körösi szurkoló kétszer is megüti a! bírót, aki türelmesen még mindig vár. Az 5 perc leteltek és a biró' a mérkőzés végét jelzi sípjával.

A mérkőzés sorsáról a zöld asztalnál döntenek. Az MLSz szabá'yai szerint a rendező egyesület fetel mindenféle incidensért. Ha a szabályok szerint fogjuk fel ezt az esetet is, akkor a két bajnoki pontot a KAC kapja. A KAC — a 20 perces játékban mutatott formát tekintetbe véve — 2—3 góllal győzhetett volna, hiszen a mezőnyben sokkal jobban játszott és csak a körösi védetem határtalan szívósságán múlott, hogy gólt nem ért el. Ez nemi jelenti azonban azt, hogy a gyenge biró matt esetleg más lehetett volna az eredmény. A KPTE vezetői is elismerték a KAC nagyobb tudását és csapatuk győzelmét csak olyas- fé’e magyarázattal tudták alátámasztani, hogy »’ám az Újpest is jobb a III. kerületnél és mégis kikapott.«

A mérkőzés sorsáról csak később tudunk beszámolni, amikor a hivatalos lap megérkezik. A legrosszabb esetben is csak újrajátszásról lehet szó.

A KNSK — Bajai MTE mérkőzés*

nem játszották te, mert a BMTE bejelentette, hogy anyagi okok miatt vissza tép a bajnokságtól. Dr. B. A.

в i■ .....-■===?: -г, и

Halast gabonaárak

November 15. Búza 72 kgr«os 9'50, rozs 540 P. boletta nélkül.

Ferencvárosi sertésvásár. Árak

könnyű sertés 68—82, közepes 82—95, nehéz 108—110 fillér. Irányzat lanyha.

Kérjen díjtalan ismertetést Kővári Antaltól, aki üvegezést és képkeretezést a legolcsóbb árban vállal, házhoz is kimegy. Aladdin lámpa és hozzávaló alkatrészek is kaphatók. Található Lan- germann József üzletében.

Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS

Amerika Felfedezése

•'''lllllllllllllllllliilllllllllllllll IMCENBŐL FORDÍTOTTA: ANONIM im...MII

...1111ИГ

Egy hét óta feszültek már az Albatrosz vitorlái.

Egy hét óta dirigálta Kolumbus Kristóf az óriási vitorlást, amellyel a tenger végnélküli hullámai hátán nyugat felölt akarta a mesés kincsek honát: Indiát megközelíteni.

Portug'ália partjai már rég a ködbe vesztek. Elmaradoztak az apró kis szigetek is, amelyek a remény zöldjét csillogtatták meg a vakmerő utasok előtt, albatrosz kint himbálódzott az ismeretlen tengeren. Az Atlanti óceán végtelensége fölött s a hasonlóan végtelen ég alatt.

A legénység egy része kint foglalatoskodott a hajó fedélzetén. Tizen-tizen- ötem markolták a dagadó vitorlákat, gondosan ügyelve arra, hogy pontosan kövesse a hajó a lenyugvó Nap útját. Mások fehérneműt mostak, ismét mások a fedélzetet súrolták. És beszélgettek. Zord arccal, mogorva szavakat cserélgettek.

Pietro, a másodkormányos vitte a szót.

— No, fiuk — vetette oda társai felé sajátságos fahangján a szavakat — hát hiszitek-e még, hogy a föld gömbölyű?

— Hiszi az ördög! — morogtak; visz- sza erről is, arról is a matrózok.

— Mert én se hiszem! — nevetett fel furcsán, valamiféle megnevezhetetlen gúnnyal a ajkormányos.

— Ha nem hiszed, akkor mért nem fordítod vissza a hajót? — dünnyögte meglehetősen elkeseredett hangon a főszakács, aki három segédjévé, éppen halat boncolt a fedélzeten.

— Kész örömest visszafordítanám én pajtás, ha nem ülne nyakunkon az a vén bolond.

Pietro hirtelen a szájára ütött. És ijedten körülnézett, vájjon nincs-© a közelben a vén bolond, aki bizonyára rögtön a tengerbe dobatná, ha meghallaná, milyen véleményt táplál felőle az a’kormányos.

A többiek is reszketve lapultak meg e szavak hallatára. És önkénytelenül keresztet vetettek magukra, hálát adva az Istennek, hogy a vakmerő őrült, a rettenthetetlen hős nem tudta meg, milyen alantas véleményt táplál felőle a legénység.

Kolumbus e pillanatban egyedül ült kajütjében. És elgondolkozott a sors felett, amely őt egy kockázatos vállalkozás hősévé avatta. Hogy tragédia, avagy győze’em; fesz-é a vállalkozás vége, vájjon ki tudná azt előre megmondani. Egyelőre sima volt az ut s bár Indiának nyoma, sincs még a láthatáron, rendületlen kitartással, törhetetlen daccal és elszántsággal tovább kell hajózni. Tovább, mindaddig, amig célba nem érnek, avagy utolsó szálig el nem vesznek a tengeren.

Kolumbus lelki szemei előtt e percben ismét feltárult a Föld képe. Mint egy óriási tojás, úgy tűnt eléje a földgolyó, .melynek egyik oldalán a dicső Spanyolország, a másik oldalán viszont a mesés India ragyogott. És látta a

hajó útját, amely a gömbölyű Föld hátán nyílegyenes vonalban tör a cél felé: oda, abba az országba^ ahová eddig csali Afrika megkerülésével, hosszú hónapokig tartó fáradságos és veszedelmes utón tudtak a hajók eljutni.

És Kolumbus szivét melegség járta át és kimondhatatlan boldogság bizser- gette meg valóját. És úgy érezte, Isten különös kiválasztottja s a világtörténetem legnagyobb hőse lett a merészség és elszántság folytán, amellyel neki mert vágni ennek az ismeretlen titku óceánnak.

— Nem! Nem fordulók vissza gyáván és kishitüen! Nem adom meg magam a tengernek! s a viharnak s nem rettenek vissza á végső pusztulástól sem. Hiszem és érzem, hogy az igazság útjait szántom s a habzó, tajtékzó, viharzó nagy viz hátán uj üdvöt és boldogulást harcolók ki hazám népe s az egész emberiség számára.

Kolumbus kezében megvillant egy közönséges tyúktojás.

— íme, a Föld — mondotta átszellemültem - Hiába tagadja konokul a világ: a Föld igenis, azért is gömbölyű. Gömbölyű, miként az óriási űrben a csillagok serege, vagy miként a Nap, amely körül a Föld' kering.

A tenger vakmerő utasa hosszan nézegette az egyszerű tyúktojást. Kezével vonalakat rajzolt minden irányba, miközben félhangosan igy morfondizált:

— Innen indultam el s errefelé haladok. Most körülbelül itt vagyok: Spanyolország és India közepén. Egy hét múlva, ha Isten is úgy akiarja, kitűzhetem a spanyol lobogót India partjain. Tovább tehát, csak tovább! Hajthatatlan daccal egyre *sak tovább Nyugat felé! * . ■'

E pillanatban kopogás haal'atszott az ajtón. Kolumbus merengésének vége szakadt.

— Szabad! — mordult fel az ő közismert, harsogó hangján.

Rodrigoz, bizalmasa és helyettese lépett a kajütbe.

— Na, mi újság? — fordult barátjához kutató arccal Kolumbus.

— Semmi különös, uram! — válaszolta Rodrigoz. — Ha csak az nem, hogy szárazföldnek nyoma sincs.

— Óh., fiam, korai is lenn© még az efféle örömhír — nyugtatta meg a fáradt arcú embert Kolumbus. — Éppen most végeztem számitást, hogy voltaképpen hol is állunk a tengeren. Úgy látom, hogy körülbelül fele utján vagyunk a kitűzött célnak.

Rodrigoz arcán keserű mosoly suhant végig. S mig 'lemondóan nagyot legyintettel kezével, helyet foglalt a karosszékben.

— Mi az, fiam? Talán már téged is megszállt a kishitűség ördöge? — szólott a rettenthetetlen parancsnrok, amint észrevette barátja furcsa kézmozdulatát.

Rodrigoz fekacagott. Epésen és keserűen. És szólt lemondóan.

— Engem még nem. De a legénységet igen.

Kolumbus felkapta a fejét. Aztán úgy tett, mintha nem értette volna tisztán a szavakat.

— Hogy mondtad, Rodrigoz? — sziszegte, mint a vipera.

Rodrigoz feleltet helyett közetebb húzta Koiumbushoz a karosszéket. És tagoltan, minden szót külön megnyomva megismételte, amit előbb mondott.

(Folytatjuk).

Helyi Értesítő LapváUalat-nyomda, Kiskunhalas