Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-11-05 / 89. szám

1932. november 5, szombat XXXII. évfolyam. 89 szám. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, lUlrbea---------11 P §0 fill. - Vidékre EGY SZÁM ÁRA 11 FILLÉR ••• ••• tM ••• 11 P Alapította! PRÄGER FERENC MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőségi Molnár a. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatalt Városháza épületében IZÍ ov. st! zik íl es Lnés ti 5 adás óra« 3 s 8 ison árak Kopogó mankók A világháború ciklonjában diadal­masan hordozták meg a magyar'kar- dot, annak tiszteletére késztetve az ellenséget mindenütt, ahol csak meg­villant, északon, délen, nyugaton és keleten. Vérük ontásával tanúskod­tak, hogy ereikben Szent László s a Hunyadiak vére csörgedez, hogy a magyar becsület nem üres fogalom, hogy az eskü szentsége az életnél is becsesebb érték, hogy a nemzet, melynek fiai igy tudnak meghalni, rabigában nem görnyedhet. Elsza­kadtak szeretettől, ifjúságtól, bol­dogságtól, életet és vért áldoztak s igy tanúskodtak a kemény, szent kötelességteljesités mellett. Bennük a haza, mint felsőbb érték s paran­csoló hatalom nyilatkozott meg, melynek hódolni dicsőség s melyért meghalni sem sok. Akik életüket adták a hazáért, azoknak szobrot emel, márványtáblákat állít, koszo­rúkkal áldoz a nemzeti kegyelet. A hősi halottak iránt lerója kegyele­tét, de megfeledkezik az élő hősök­ről, akiket a háború, melyben a fiatal életek hosszú sora úgy sza­kadt le a földre, mint a suhogó kasza alatt a mezei virág, megkí­mélt, kiket a Gondviselés megtar­tott és hazavezérelt Doberdo, Piave, Drohobic poklaiból... , A rokkantak ügyének becsületes felkarolása állandóan ott szerepei a váltakozó kormányok programjában, de mindezideig korántsem történt annyi, amennyit jogosan és igazsá­gosan elvárhatnánk a nemzettől. Az általános nyomorúságon és munka- nélküliségen kívül, mint roppant te­hertétel szerepel rokkantságuk, le­csökkent teljesítőképességük. Egy köztisztviselő panaszkodott, hogy nagy terhet visz a vállán az érvé­nyesülés tekintetében, mert ő — vitéz. Többgyermekes családapák száz pengős havi segélyt kapnak. Az állami müvégtagkészitő gyár »torlódás« miatt nem tudja szállítani a mülábakat. Az a nagy áldozat, melyet az egyéni egészség, az élet szempontjából hoztak a hazáért, te­hertétel az egyéni érvényesülésük­ben. Egész életüket elrontotta, tönk­retette a háború, mindent feláldoz­tak s mankóik hiába kopognak az aszfalton. Nem lehet mélységes lel­ki megrendülés nélkül hallgatni a keserű panaszlavinát, ha beszélni kezdenek. El vannak keseredve mind­attól, amit láttak és tapasztaltak. Nincsenek kibékülve az élet egyen­lőtlenségével s a sorsnak különféle mértékeivel. Nagyon is megtapasz­talták, hogy nincs igazság a föl­dön s hogy az események folyama némelyiktől mindent elragad, máso­kat meg alig érint. Hányán nem vettek részt a háború vérkeresztsé- gében, hányán vonták ki magukat igaztalan utón, hányán sajtoltak ara­nyat a patakokban ömlő magyar vérből. Az államhatalom, a társadalom, az előkelő körök ne feledjék, hogy a háború csákánya a középosztály és az alsó, sőt legalsóbb néprétegek­ben az erőnek, a hősiességnek, a hűségnek, a lelkiismeretességnek aranybányáját tárta fel, hogy a ha­zát a nép verítéke tartja fenn s hogy a miliők tehát a szegények­nek, kisembereknek, fö’dmiveseknek, kisiparosoknak, munkásoknak vérál- dozaita nélkül az integer Magyaror­szág alig remélhető. A nemzet be­csülete elvárja, hogy az államhata­lom minden áldozat árán lérójja kö­telességét a rokkant hősök iránt. Volt halasi képviselő — a köz­életi tisztaságról Tagadhatatlan, hogy népek virág­zása, eredményes fejlődése szoros kapcsolatban van az egyének erköl­csi tartalmával és hazaszeretetével. Ott, ahol a közéleti tisztaság az alap­köve a nemzet épületének, nem kell tartani az összeomlástól. Ezek a gondolatok csendülnek ki abból a hatalmas és lebilincselő elő­adásból, amelyet az Országos Tisza István Emlékbizottság megbízásából a Tisza István-Társaskörben tartott október 31-én dr. Hegedűs Kálmán orsz. képviselő, aki a közelmúltban a halasi kerületet képviselte. Az előadás uj megvilágításba he­lyezte Tisza István fenkölt alakját; megelevenedett előttünk az a nagy ember, akinek egyetlen célja volt: hazáját erösibeni és felvirágoztatni. A legendák hőséhez hasonlít Tisza István, akit kicsiny, rövidlátó kortár­sai nem értettek meg; nagysága, lánglelküsége most áll tisztán előt­tünk, hogy ragyogjon és példára ser­kentsen. Tisza István emléke azt írja elő: a közélet porondjára csak makulátlan egyének kerüljenek, akik önmaguk járnak elől a közéleti tisz­taságban. Tisza István kipusztitotta környezetéből az önzést; szigorúan őrködött arra, hogy munkatársai köz- és magánéletükben árnynélkü­liek legyenek. Hegedűs Kálmán közel állott a nagy halotthoz; ismerte, látta meg­nyilatkozásait. Közelről szemlélhette egy nemzeti nagyság pályáját és — tragikumát. Az előadó hive volt éle­tében és megmaradt mellette azután is, amikor a Tisza-imádat már nem volt opportunus. Tisza István nagy volt mint em­ber, hatalmas volt mint politikus és lánglelkü volt mint hazafi. Ném azok közé tartozott, akik a hazát csupán ajkukon hordozzák és a tömeg ünnep­lését keresik. Tisza István a hazát szivébe zárta és szembe szállott a tömeghangulattal akkor, ha azt ha­zája érdeke úgy kívánta. Tisza Ist­ván saját énjét mindig háttérbe szo­rította; egyedüli szempont nemzete volt. Ez hajtotta, ez buzdította. Tisza István a nemzet leikébe vés­te magát; ma már mindenütt tudják, ki volt ő nekünk és mit vesztettünk benne. Hegedűs Kálmán nagy szolgálatot tett előadásával; irányt, utat muta­tott. Megmutatta a példát, és ki­domborította a nemzeti eszményeket. Adja a Mindenható, hogy gondola­tai, megállapításai termő talajt ta­láljanak, mert akkor valóban remél­hető a nemzeti megújhodás. Dr. P. A város csütörtöki közgyűlése Szokatlan nagy érdeklődés mellett tartotta meg a város képviselőtestü­lete csütörtök délelőtt rendkívüli köz­gyűlését. A közgyűlésen napirend előtt dr. Fe­kete Imre polgármester néhány meleg szóval emlékezett meg a magyar fcözé'-et két nagy halottjá­ról: Klebelsberg Kunó grófról és Gaál Gasztonról. Indítványára a közgyűlés emléküket jegyzőkönyvben örökítette meg. Ezután Udvardi Illés kérte a polgár­mestert, hogy az inségmunkáknál az Iparszőlőkben hozzák rendbe az utakat. A polgármester válasza után a tárgy- sorozat tárgyalására tért át a közgyű­lés. Az eső pont a belügyminiszter ren­deleté volt a szegény betegek gyógy­szerköltségének fedezése tárgyában. A szegény betegek gyógyszerköltsé­gének fedezésére a város kérelemmel fordult a belügyminiszterhez és kérte, hogy 1931. november és december hónapokban felmerült gyógyszerekre 1100 P, 1932. évben felmerülendő gyógyszerek szükségletére pedig 14 ezer pengőt utaljon ki a városnak. A belügyminiszter a kérelemre havi 240 pengőt utalt ki a városnak, a többi összeg fedezetére kijelölte a tisztviselők fizetésredukciójábót megtakarított ösz- szeget. A közgyűlés a be'iigyminiszter leira­tát tudomásul vette és kimondta, hogy ha ez az összeg sem lennie elegendő, a hiányzó összeget a pótköltségvetés ter­hére utalványozza a polgármester. Ezután az inségjáriulék kivetésére vo­natkozó belügyminiszteri rendeletet: tár­gyalta a közgyűlés, amelyről más he­lyen írunk. A vadászterü’etek bérbeadása már többször fog’alkoztatta a képviselőtestü­letet. A közgyűlésen most is erre vonat­kozóan tett előterjesztést dr. Kathona Mihály főügyész. Előadta, hogy a va,- dászterütetek bérbeadása eilen beadott fellebbezést a kisgyiilés elutasította és arról js részletesen tájékoztatta, a kép­viselőtestületet, hogy a szerződés alá­írása körül milyen bonyodalmak támad­tak a város és a két vadásztársaság kö­zött. :< A képviselőtestültet több felszólalás után ügy határozott, hogy fe’hivja a két vadásztársaságot nov. 10. d. e. 12 óráig a szerződés aláírására és ha ez nem történne meg, uj árverésen adja bérbe a vadászterületeket. Az országgyűlési képvise’»választások előmunká'atai és az állandó választói névjegyzék összeállítására és kiigazitá- sára hivatott szerv a központi választ­mány, me’ynek tágjait három évenként választják. A mostaniak megbízatása 1931. december 31-én járt le. ■ A közgyűlésen a központi választ­mányba 1936. január 1-ig terjedő megbí­zatással megválasztották uj tagokul a következőket: Balogh Mihályt, dr. Dohcsek Lajost, Farkas Eleket, Halász D. Ferencet, id. Halász D. Sándort, dr. Kathona Mihályt, Kőrösy Antalt, dr. Nagypál Ferencet, Nagykátozi Józsefet, dr. Szabó Lajost, Széli Sándort és Tallér Antalt. A közgyűlés határozatával megva­lósul a város lakosságának régi kíván­sága. A képviselőtestültet elfogadta azt a javaslatot, hogy a Tinódi-ucca folyta­tásában uj úttal kössék össze a János­halmái műutat. A közgyűlés teljesítette dr. Franki Áron és társai kérelmét, hogy a város a Kossuth-ucca környékén egy mé'-jr- furatu kutat létesítsen. Az uj kült fúrása a városnak 6500 pengőjébe kerül, a költségekhez a környékbeli lakosság 755 pengővel járul1 hozzá. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy, a volt csendőrlaktanyát a város fél­évre 1000 P bérösszegért a kincstár­nak bérbe adta. ' A többi kisebb ügyekben a polgár­mesteri javaslathoz képest döntött a képviselőtestület. A közgyűlés 1 órakor ért véget. A borfogyasztási adót jannár 1-tól felére csökkentik A kormány csütörtökön reggel 8 órakor Gömbös Gyula elnöklete alatt minisztertanácsra ült össze. A ta­nácskozás, amelyen Darányi Kálmán államtitkár és Antal István minisz­terelnökségi sajtófőnök is résztvett, délután félkettődg tartott. A minisz­tertanács főként gazdasági kérdések­kel foglalkozott. Letárgyalták a bor - fogyasztási adó csökkentése tárgyá­ban kiadandó rendeletet és azt a rendeletet, amely a malmoknak a vámőrléssel kapcsolatos panaszainak tesz eleget. A minisztertanács után Kállay földművelésügyi miniszter nyi­latkozott a sajtónak a borfogyasztási adóra vonatkozóan. Kijelentette, hogy a rendelet a legközelebbi napokban megjelenik és lényege az, hogy 1933 január 1-től kezdve 50 százalékkal csökkenti a borfogyasztási adót. Vo­natkozik a csökkentett adó azokra a borokra is, amelyek a rendelet meg­jelenése és január l-e között kerül­nek a fogyasztóhoz. j

Next

/
Thumbnails
Contents