Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-10-08 / 81. szám

2 o!da! Kiskunhalas Helyi Értesítője október 8 KÖZVÉLEMÉNY A végszükség A miniszterelnök rádiószózatából egyetlen mondat csendül ki: a nem­zet nincsen végszükségben. Akik határozottabb, keményebb mondatokat, meglepőbb állításokat és merészebb kijelentéseket és »szen­zációsa bb« nyilatkozatokat vártak, azok kedden este némi csalódással állottak a hangszóró előtt. A nemzet nincsen végszükségben... Vájjon vég­szükségben van-e? Ha az utcán két ember találkozik, már meg se kérdik egymást: hogy vagy? Egyetlen lemondó mozdulat mindkettő. Csak egymásra néznek bánatosan, a szemük üresen, remény­telenül mered az utcára, amelyen még járnak az emberek és csilingel­nek a vülamosok, ahol még süt a nap, fu a s/él vagy esik az eső. Ahol még él és van az élet. Nekik azonban nincs. Unottságuk és két- ségbeesettségük mindezt tagadja. Nincs semmi. Nincs élet, nincs mo­soly, nincs napfény, nincs remény. Nincs semmi értelme az életnek. A két ember arra a kérdésre, hogy »hogy van«, csak egy fáradt gesz­tussal válaszol: — Ugyan kérem... — Hát vagyunk még egyáltalán? — sikoltozza ez a gesztus. Nem va­gyunk, mondják a kialudt szemek. Insolvente! — tisztelegnek egymás­nak a kereskedők és a munkanélkü­liek mord arccal haladnak el egymásig mellett: na majd meglátjátok, mi lesz még itten... És a harmadik a for­radalom rémképeit festi a falra, a negyedik összeomlásról beszél, az ötödik évi 120 pengő kereseti adója miatt átkozódik és egyedül a titkos választójogban látja a megváltás egyetlen lehetőségét. A történelem­ben példátlan ez a nyomorúság! — sóhajtja a huszadik egy széles korsó sör mellett és nem jut eszébe, hogy a gizehi piramist hatvan évig építet­ték és a .rabszolgák százezrei ez­alatt egyetlen korsó sört sem fo­gyasztottak. El kell pusztulni itt min­denkinek! — nyikorogta lépten-nyo- nvon a divatossá vált elkeseredés és ha a két tanácstalanul elkesere­dett ember az utcán elválik egymás­tól, legalább az egyik betér a hen­tesüzletbe és ezzel az optimista mon­dattal zárja le pesszimista elkesere­dését: — Kérek húsz deka prágai son­kát... De ugye kérem, biztosan prá­gai ez?... Mert az elkeseredett vásárló nem barátja a preferenciális vámrend­szernek, sem az utódállamokhoz való közeledés gondolatának, de spontán hozzájárul külkereskedelmi mérle­günk lerontásához húsz deka prá­gai sonka erejéig. Igaza van. Miért ne menjen még rosszabbul? — Na, lesz ez még sokkal rosz- szabbul is, — sápitozza a divatos pesszimizmus, amely tiz év óta pusz­tít a magyar Glóbuszon, mint va­lami ragály; amelynek senkisem is­meri a kórokozóját. A munkanél­küli, aki tiz deka szalonnát ebédelt (mert mégis csak ebédel), olyan zord arccal áll az utcasarkon, mint aki egyenesen Sztálintól vár üzenetet a félvilág felrobbantá­sára. — Megint levontak két pen­gőt a fizetésemből, — dörög a har­madik spriccer után a borostásállu, kataszteri segédhivatali tisztviselő. — Hová vezet ez az ut! — veti fel a méla kérdést szomszédja, aki ugyan papiéból vacsorázik, de mégiscsak megevett húsz deka disznósajtot ma. Tegnap friss borjupörkölt volt a va­csora, holnap tiz deka sajt lesz há­lnom zöldpaprikával... — Kétmillió magyar munkanélküli van! — rémüldözik egymásnak az emberek az utcasarkon. A szörnyű látomás, hogy »veszélyben a haza«, ott liheg minden utcasarkon, kávé­házban, étteremben, hivatali szobá­ban, kedélyes vacsorákon, égen, föl­dön, szárazon és vizen. Mindannyian elpusztulunk, kongatja, a vészharan­got valami gyógyíthatatlan hisztéri­ából táplálkozó kétségbeesés. Itt az államcsőd, ott az infláció, emiatt a háború, amott a forradalom... Min­denki sir, jajgat, mindenki kétség- beesett, fáradt, kiábrándult. És az élet közben megy tovább. Az emberek felkelnek, dolgoznak, ebédelnek, az üzleteket kinyitják, es­te villanyfény gyűl a kirakatokban, a kávéházakból zene permetez, az | utcán egymásra mosolyognak a sze­relmesek, később viccek pattannak fel a brettli deszkáiról, aztán lágy, szerelmes dal busong bele az őszi éjszakába, amelynek égi kárpitján szelíden és békésen ragyognak az életünk felett virrasztó csillagok. Az élet van, az élet nem is olyan csúnya, mint ahogyan mi állítjuk. Nincs forradalom, háború, pestis, nincs összeomlás és talán még az adó is több folyik be, mint gon­doljuk. Ne sirassuk el az életet, amely még meg sem halt a mi számunkra. Ez csendül ki Gömbös Gyula egyetlen mondatából és ezért kö­szöntjük boldogan az optimizmus diktatúráját. Császár Géza Két-három hét múlva meg­nyílik a sertéspiac A különféle állati betegségek és ( különösen a sertések közt grasszáló i járványok minden esztendőben rendkívül súlyos gondokat okoz­nak a gazdáknak, de ezenkívül mindazoknak is, akik a sertés­piacot vételi szándékból fel szok­ták keresni. Ugyanis a Járványok következtében, mint az egyéb­ként ismeretes, a sertéspiacot a j hatóság csaknem minden észtén- | dobén hosszabb-rövidebb időre kénytelen lezárni. Legutóbb a nyár folyamán Hala- J son is, miként Pestvármegye na­gyon sok más helységében, a ható­ság lezárta, a sertéspiacot és azóta még mindig nem nyitották meg azt. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy a sertéspiac legutóbbi lezárá- í sa milyen érzékenyen érintette az érdekel- i teket, ' különösen most, amikor a bőséges és .aránylag olcsó áru kukoricatermés­sel tág lehetősége nyilik a gazdák­nak sertés hizlalásra és a sertések értékesítésére. A halasi gazdaközönség már bosszú hetek óta türelmetlenül várja a sertéspiac megnyitását. Munkatársunk illetékes helyen ér­deklődött a sertéspiac megnyitása fe­lől, ahol a következőket mondották: — A sertésvész Halason és annak tanyáin ör­vendetes módon szünőben van, napról-napra kevesebb a sertésmeg­betegedés, úgyhogy a helyzet ma az, hogy minden valószínűség szerint két-három hét múlva megnyit­ható lesz a halasi sertéspiac. A jelek szerint — mondották — nem kell tartani attól, hogy a sertés- betegség járványa kiujul. Talán mégis megyeszékhely leliet Halas Érte híresztelés a тйгшоей terilleiará- nyositáséról és MitármegFÉröl Megbízható helyről szerzett értesü- ' lés szerint a belügyminisztériumban teljesen elkészült : a vármegyék területarányostá- sára vonatkozó tervezet. Trianon 25 megyei keretet ha­gyott meg az ország 63 várme­gyéjéből. Az arányosítás után 18 vár­megyéje lenne Csonka-Magyaror- szágnak. Győr—Moson. Vas egyesítve Sopronnal. Somogy. Tolna—Baranya. Fejér Bodrog. Budapest-megye és ezenkívül Bu­dapest székesfőváros. Hont—Nógrád. Jászmegye. Heves. Csonka Arad—Csanád egyesítve 1 csonka Alsó-Biharral. Borsod egyesítve csonka Zemplén í és Abaujmegyékkel. Szabolcs egyesítve csonka Szal­mánál. Hajdú. Nagykun-megye egyesítve csonka Felsö-Biharral. Békés. Csongrád egyesítve Szegeddel. Kiskunv ármegye. Az itt fel nem sorolt vármegyék a szomszédos vármegyékhez csatol­hatnak. A tervezettel szemben az uj kormányprogram állítólag kifejezetten állást foglal a régi vármegyei határok mellett. Az ország közvéleménye minden­esetre kíváncsian várja a fejlemé­nyeket. О r s z á g—V i 1 á g •••• Az uj kormány reális célkitűzéséről és a politikai fantáziálás el'en beszélt Kál- íay Miklós, az uj földmive’ésügyi mi­niszter, ajki kijelentett©, hogy »ma már nem lehet különbséget tenni emberek között olyan szempontok szerint, mint még tiz évvel ezelőtt. Különbség csak annyi van az igazi demokrácia nevében, hogy ki mennyi munkát hoz a nemzeti munkába.« — A baranyai malmok meg­kezdték a munkát. Varga Imre pénz­ügyi államtitkár rövidesen megkezdi a tárgyalásokat a molnárokkal a boletta- tendelet enyhítése végett. — A pacsai véres vásár bűnügyének tárgyalásán 28 hónapi fogházbüntetést osztott ki a bíró­ság a vádlottaknak, akik a vásáron megtámadták a végrehajtót és a csend­őröket. — Az adókedvezményt, amelyért október 15-ig lehet folyamodni, az első terminusig az országban az adóhátra­lékosoknak csak három százaléka vette igénybe. — Uj kartel alakult, a fehér öblösüveg-kartel, éppen akkor, amikor a miniszterelnök karteleíenes nyilatko­zatot tett. — Hortobágyon megismétlő­dött a hatalmas gázkitörés, ezáltal erős zúgással és bömbölésiéi. A feltört gáz olyan nagy mennyiségű, hogy egyelőre nem tudják felfogni. — A magyar- osztrák provizóriumot, amely október 2-án lejárt, nem hosszabbították meg, de engedélyt adtak, hogy három hét alatt még kiszállítható az előzőleg en­gedélyezett árumennyiség. — Apadtak a bankbetétek, nyolc hónap alatt 130.8 millió pengővel. Ä betétek csökkenése magával vonta a bank-kihelyezések apa­dását. — Az angol és amerikai hitele­zők pengőben is elfogadják a magyar tartozások kifizetését. Az uj stölhalte- egyezmény szerint, mely február 1-ig érvényes, a magyar adósok igazolt zá­rolt belföldi számlára fizethetik tarto­zásaikat. — Egész havi fizetését elra­bolták Tar Béláné szegedi postatiszt­től, aikit lakásán megtámadott és össze­kötözött egy revolveres rabló. — Októ­beri kánikulát jósol Sirius, ami nem is lenne olyan rossz... — Az ipari kiállí­tások ügyét rendezni fogja a kormány a debreceni ipartestü'.et panaszára. A jövőben ipari kiállítást csak a kereske­delmi, mezőgazdasági kiállítást csak a földmivelésügyi miniszter engedélyével lehet rendezni. Az országos kiállításo­kon kitüntettek neveit a kitüntetés meg­jelölésével a hivatalos lapban közölni kell. — 80 pengőről 60 pengőre szál­lította le a szegedi napidijasok fizeté­sét a pénzügyi bizottság. Óriási választék az összes téli rofos árukból! Ha olcsón akar valaki szép ruhának valót vásárolni, keresse föl a főüzletét Tá Ért. ПК szü! ifjus; Őszi foly dött ben. I min .nap Árpá Tai héti Tan mag) vűla; táncc C( Az Biglu és külön E hó este tant dég az l| Tud hog tanft gán< gyet csola Októ Szív Béli tán Is ki; imát tárt müve den Köti ki ár Ivá I A re Aki nem keres Antal Sári Tls: melle bám javíts cipő miv fieke! palás női 88 rk nagys le) Egyél pontc sabb Ugys; de'ésl cső. Szál

Next

/
Thumbnails
Contents