Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-09-14 / 74. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője szeptember 14 Közgazdaság Az agrárállamok ezévi gabona­feleslegének elhelyezése nem ütközik akadályokba A gabonavásárló államok albizottsága ülést tartott, amelyen tudomásul vette azt a kimutatást, amelyet az eladó álla­mok dolgoztak ki. Az előterjesztett ada­tok megvizsgálása után kitűnt, hogy az 1932. évi gabonafelesleg nem nagy mennyiségű és igy az elhelyezés nem ütközik nagyobb akadályba, ellenben nehézségekkel jár a kukorica és az árpa tekintélyes feleslegeinek el­helyezése. A létesítendő egyezmény hatása csak a jövő évtől érvényesülhet kellő­képen, minthogy az idén rossz volt a termés és kevés az exportálható gabona. Éppen ezért az agrár államok ragaszkodnak ahhoz, hogy valutáik támogatása céljá­ból sürgős segítségben részesüljenek. A segélyalap megteremtésének kér­dése ilyen körülmények között mind nagyobb erővel nyomul előtérbe. A vásárlók és az eladók albizottságá­ban Schüller osztrák delegátus a vásár­lók nevében arra kérte az eladókat, hogy jelöljék meg a várható termésfeleslegek általános nagyságát; továbbá, hogy a feleslegek exportálása céljából milyen preferenciáiig tételekre tartanának igényt. Az e’adó államok kiküldöttei ki­jelentették, hogy a legköze’ebbi évek termés át'aga valószínűleg nem haladja meg a korábbi évek átlagait. Halasi gabonaárak szeptember 13 ; Búza 72 gr»os 9‘60, rozs 5'80 P. ' boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak j könnyű sertés 100 — 110, közepes i 116—124, nehéz 126—128 fillér. Irányzat változatlan. köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, i ismerősöknek és testületieknek, kik sze- j retett fiunk, unokám, ifj. Gyevi Imre te- ! metésén megjelentek s ezáltal nagy fáj- ■ daCmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mond köszönetét a gyászoló család. Anyakönyvi hírek ! — Szeptember 4. — szeptember 11. — j SZÜLETTEK: Szűcs József és Figura Erzsébetnek , Eszter nevű leányuk. Herstik Márton és I Pálmer Honóriusznak Móricz nevű fiuk. Gyóni Károly és Kovács Juliánnának István nevű fiuk. Kirá'.y Gy. Vencel és Kolozsvári Ete’kának Etelka nevű leá­nyuk. Kocsis Márton és Balázs Erzsé- ; betnek Erzsébet nevű leányuk. Galgóczi Péter és Elmer Annának Mihály nevű j fiuk. Süli Lajos és Gáspár Erzsébetnek i Emilia nevű leányuk. Halász D. Balázs ! és Babenyecz Cs. Mária Teréziának An- | na nevű 'leányuk. Batiz Károly és Tóth ■ Teréziának Terézia nevű leányuk. Ker­tész Sándor és Viczei K. Máriának Mar­git nevű leányuk. Rébék Benő és Tapodi Mária Magdolnának Eszter nevű leá­nyuk. Máriás András és Kocsis Erzsé­bet Teréziának András nevű fiuk. Szi- mon Sándor József és Horváth Ilonának László nevű fiuk. Bogár Lukács és Tor­ma Juliánnának Sándor nevű fiuk. MEGHALTAK: Kószó Erzsébet 6 éves. Kis Istók Jó­zsef 22 éves. Burián Antal 54 éves. Szálai Erzsébet 4 hónapos. Farkas Vin­ce 43 éves. Sánta Jolán 9 éves. Rehák Antal 30 éves. Bednarik Balázs 28 éves. Harkai Ferencné Benedek Piroska 45 éves. Sza’ái Imréné Zsombor Mária 56 éves. Wéber Gyulai 21 éves. Radios Jó­zsef 1 hónapos. Korom Margit 10 hó­napos. Babenyecz Cs. Vilmosné Czékus EmáJia 27 éves. Szél Juliánná 80 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Faddi Lajos Szalai Etelkával. Fehér János Dudás Erzsébettel. Kákonyi István Antóni Erzsébet keceli lakossal. Hegyi István Faragó Margittal. Suhajda István Kiss Ilona Orsolyával Horváth Lajos Bankos Zsófiával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kormos József öttömösi lakos Sze­gedi Rozáliával. Szerencse György Csa­tári Zsófiával. Dudás Pál Horváth Ju­liannával. Fájós, gyulladásos, duzzadt lábra, tyúkszemre egyedüli biztos szer a Novopln oxigénes lábsó 1 csomag 10 fillér 6 csomag 50 fillér. Egyedárusitó: CITY drogéria a Gazdasági Bank épületében. Ennek az árverésnek megtartását az ár­verés határnapot megelőző utolsó előtti hétköznapon déli 12 óráig be kell jelen­teni. — Az árverést a bejelentő fél távoliétében is megtartom, 2339—1932. vght. szám. Árverési hirdetmény. Dr. Szabó Ferenc budapesti ügyvéd által képvise't Fonciére Általános Biz­tosító Intézet javára 347 P 64 f. tőke és több követelés járulékai erejéig, a bu­dapesti központi kir. járásbíróság 1931. évi P. XIV. 447534—5. sz. végzésévé! elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1932. évi junius 18-án lefoglalt 1095 P-re becsült ingó­ságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság vght. 2339—1932. sz. végzésével az ár­verés elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. te. 20. §-a alapján a következő megnevezett: Dr. Nagypál Ferenc ügy­véd által képvise’t Schön Sándor javára 1760 P s jár., továbbá a foglalási jegy­zőkönyvből ki nem tűnő más foglaltatok javára is, az árverés megtartását e’ren- delem, de csak arra az esetre, ha kielé­gítési joguk ma is fennáll és ha ellenük halasztó hatályú igénykereset folya­matban nincs, végrehajtást szenvedő la­kásán, Kiskunhalason, Szilády Áron-u. 25. sz. a. leendő megtartására határidőül 1932. szeptember 23. napjának d. e. fél 11 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefog­lalt bútorok, ebédlőberendezés, óra, diszpárnák, szőnyegek, függönyök, ké­pek, sez'.on, virágállványok, sezlontaka- ró stb. s egyéb ingóságokat a legtöb­bet Ígérőnek, de legalább a becsár két­harmadrészéért, készpénzfizetés mellett el fogom adni. Kiskunha’ason, 1932. szeptember 5. Ulrich József kir. jbirósági végrehajtó. Felelős szerkesztő és kiadó: PHAGEB JANOS »jagsattar:, REGENY A Г i — IüzbrigAd IRTA: ZENTAI FERENC Folytatás 24 Csakhogy... Ilyen meglepetésekre rég el volt készülve a tüzbrigád kapitánya és hadnagya. így hát abban a pillanat­ban, amelyben vállaikra csapódott a belgrádi rendőrség egyik detektivjének keze, -mint a villám, ugrottak ki mind­ketten a kéz alól s az egyik jobbra, a másik balra szökkenve, már repültek is a legelső mellékutca felé. Ugyanekkor megvillant kezükben a re­volver is, melyből néhány golyót szinte egyidőben menesztettek a meglepett de­tektívek felé. Medárd talán negyven méter egérutat nyert, mire utána merte vetni magát két szerb kopó. Az üldözött azonban, olyan iramot diktált, hogy előnyét mi­hamarabb száz méterre növelte. — Gyilkos! Fogják meg! — üvöltöttek az üldözők, de Medárd ekkor már újból fordult egyet a sarkon s volt ideje arra, hogy besurranva egy földszintes ház sötét kapuján, megtalálja a rendelkezé­sére álló fél perc alatt a menekülés útját. A sötét udvaron egy fedett tetejű pajta állt. Egyetlen lendülettel font ter­mett a pajta tetején, ahonnan átvetette magát a szomszéd ház udvarára. Átsza­ladt az udvaron s a kerítésen átlendül­ve, ismét kint volt az utcán. Egy szűk kis zugutcán, ahonnan már lépésben is baj nélkül mehetett ki a sínek közé, amelyek világosan mutatták az utat, merre az ut Magyarország felé. Medárd három órát gyalogolt a sínek mentén, amig egy apró állomáshoz nem érke­zett. Az állomáson egyetlen lámpa sem égett. Medárd tehát nyugodtan levág­hatta a koromsötétségben bajuszát, sőt még arra is volt alkalma, hogy bekém­leljen az állomásiroda ablakán. Belül, félig lecsavarva, apró petróle­umlámpa fénye pislákolt. A lámpa mel­lett egyenruhás alak aludt az asztalra borulva, hangos szuszogással. Medárd a gyér világosság mellett is észrevette, hogy az egyik fogason né­hány öltözet vasúti egyenruha lóg, na, gondolta, ez minden bajtól megvédheti őt s igy elhatározta, hogy megszerzi az egyik öltözetet. Kapóra jött, hogy az ab­lakszárny nem voLt becsukva, Medárd az alacsony ablakon tehát könnyen ke- resztüibujt s leemelve a legjobb egyen­ruhát, ismét kiosont. Aztán elbújt az egyik farakás mögött s várta a legkö­zelebbi vonatot, amely Belgrád felől Újvidéknek tart. Még szuroksötéten feketéllett az éj­szaka, amikor berobogott az állomásra a Belgrádból Szabadka felé haladó sze­mélyvonat. Medárd ekkor már az állomással szemben lévő kukoricásban lapult, várva a kedvező pillanatot, amikor észrevétle­nül felosonhatik a vonatra. A kalauzok az ellenkező olda’un szálltak ki, könnyű volt tehát Medárdnak úgy felkuszni az egyik kocsiba, 'hogy bárki is észrevette volna. Első dolga volt besietni a félreeső helyre, ahol villámgyorsan ledobta ru­háját s magára öltötte az állomáson csent vasúti egyenruhát. Aztán kilépett a fülkéből s helyet foglalt az egyik másodosztályú szakasz­ban. A kalauz tisztelegve haladt ej mel­lette a eszébe se jutott jegyet vagy iga­zolványt kérni tőle. Medárd fellélegzett. — Eddig minden úgy megy, mint a karikacsapás — sóhajtotta csendesen, — de jaj lenne nekem, ha váratlanul elébem toppanna a főkalauz s kitudód­na, hogy se igazolványom nincs, ge szerbül nem tudok. De szerencséje volt. A főkalauz egész éjszaka nem mutatkozott. És Medárd anélkül érkezett meg Szabadkára, hogy útközben akár egyetlen hajaszála is meggörbült volna. ül De térjünk vissza Belgrádba és lássuk, mi történt Kumanival. Amint Medárd jobbra ugrott a szerb detektívek karmai közül, Kumani nem kisebb gyorsasággal balra perdült s ir­tózatos tempóban rohanni kezdett. Né­hány lövést ő is leadott az utána ira­modó három detektív közé s mindhárom golyója talált is. Sorra bukfenceztek a földre a nyomában loholó szerb kopók, de ez semmivel sem könnyítette meg a menekülést, mert a járókelők tucatszám­ra dobták magukat utána. Óriási zenebona és hangzavar verte fel az esti ucca csendjét, száz to­rok is üvöltötte: »Fogják meg!« s Ku­mani azon vette észre magát, hogy em­berek tömege állta el az útját. — Végem van! — kiálltott fel kétség- beesetten a menekülő. — Elvesztem! Vagy talán mégsem?! Nini! Itt van egy füszerüzlet, ide még bemenekülhe­tek. Kumani úgy vágódott be az üzletbe, mint egy puiskagolyó. Mire a tulajdonos felocsúdhatott volna ámulatából, már ki is vágódott a rohanó fantom a hátsó kisajtón, amely az üzletből az udvarra nyitott. Kumani villámgyorsan felrohant az emeletre s az emelet korlátvasáról egyet­len akrobata lendülettel a háztetőre dob­ta magát. Néhány macskaügyességgel megtett ugrás után már a szomszéd ház tetején volt. Onnan viszont egy hosszú félszerre ugrott, amelynek másik végé­ről leereszkedett az uccára. Egy idegen uccán lelte önmagát, egy szűk kis sikátoruccán, ahonnan úgy el­tűnt, hogy senki fia nem tudta meg­mondani, hová lett. Egyet'en lámpa sem égett az uccában s igy nem volt nehéz Kumaninak észre­vétlenül kijutni belő'e. Tény, hogy öt perc múlva már ő is kint barangolt a vasúti sínek mentén, a szuroksötét éjszakában. Két órai gyalog­lás után pedig már ott settenkedett azon a kis állomáson, ahol1 Medárd sompoiy- gott s csUpán a sötétség vetett gátat an­nak, hogy a két cimbora ne ismerje fel egymást. (Folytatjuk). A t. épitö* ács« és cserepese« mesterek és аж építtető közönség figyelmébe t A szegedi Kertész»féle tégla és cserépgyár szabadalmazott kettős falczos szalag hornyolt cserépgyártményét az itteni piaczon megismertetni óhajtja, és ezért ezrenként P 60f— kivételes érban árusítja. Elsőrangú minőség- fagy» és vízálló. Lerakat: személypálya» udvaron. Megbízott: ADLER IGNÁC fakereskedő Kiskunhalas. Beretvás Pasztilla a legmakacsalib fejfájást is elmulasztja! NyoMtott t Helyi Értesítő LíprálUUt-nyomJábsn. Kiskunhalason. 1VJ2.

Next

/
Thumbnails
Contents