Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-08-17 / 66. szám

4 oldal Kttkaahala» Helyi Brteftflfc augusztus 17 HALASI EMLÉKEK FARKASNYAK HÚZÁS. »No, ki mer vetem farkasnyakat húz­ni!?« Sürü szólás-mondás volt ez is valamikor. Dédapáink idejében még majdi minden háznál volt egy faragott, cirom- ustornyél vastagságú fadarab a farkas­nyak húzáshoz. (Farkasnyakunak hív­ták az olyan embert, akinek a nyaka nem forgott). A farkasnyak húzás úgy történt, hogy két ember, vagy gyermek, egymásnak szembe fordulva négykéz- lábra állt, úgy, hogy a fejük majdnem összeért. Ekkor kötelet vetetitek a nya­kuk köré, mit aj szájukban lévő fadarab is tartott, hogy a kötél a tarkókról ki ne akadhasson. Az ellenfeleknek hátra­felé kellett »tartatni«, de amelyik erő­sebb volt, az a másikat magával húzta s az lett a nyertes. Halason körülbelül a hetvenes években szűnt meg ez a já­ték. . . ! LJ, jú ! ! EGY KIS TÉVEDÉS. Deutsch asztalos, mint affféle ügyes üzletember, meghallja egyszer, hogy X. tekintélyes gazda ember meghalt. Sie­tett is mindjárt a gazda házához, hogy ő lehessen a temetést rendező asztalos. (Még akkor temetkezési vállalkozó nem volt Halason). Mikor odaér, hát látja ám, hogy a gazda egy zsombón ülve pipál az eresz alatt. . j . : i i — Hát nem tetszett meghalni ? — kérdi zavartan a gazdától. — Nem ám az apád... — Fene ögye el a kezem szárát, ha j egy szál fű vagy gaz elhervadt, amit • én az éltetőmben: a kezemmel, vagy ka- i szávai, vagy kapával elvágtam! * Egyszer faggatták, hogy miért nem vet? — így nem vöszi el tőlem senki! A Magyar Közgazdaság cimü szaklapban olvassuk az alábbi rend­kívül érdekes híradást. »A pénzügyminisztérium városi osztályának vezetője, Lukács Ödön miniszteri tanácsos, sorra látogatja azokat a (V idéki városokat, amelyeknek költségvetése helyszíni tanulmá­nyozásra szorul. Mindenütt informáltatja magát a vá­ros pénzügyi helyzetéről, számba- veszi azokat a kötelezettségeket és tartozásokat, amelyeknek előterem­tése súlyos gondokat okoz. Értesülésünk szerint ezek a vizs­gálatok nem csupán informativ jelle­gűek, hanem azt is célozzák, hogy esetleg a minisztérium segítségével rendeztessenek a kölcsönök. A pénz­Én az asztagomat a kisszállási határban tartom! Ott üssön bele az istennyila! — Hát aztán hogy élsz Peti? — »Nem szánt-vet az égi madár, Mégis eltartja a határ Se nem szántok, se nem vetek, Mégis megélek közietek!« Cz. L. ügyminisztérium szükség esetén hajlandó interveniálni a közmun­kák vállalkozóinál és a kölcsönt folyósító pénzintézeteiknél, hogy megtalálják azokat a megoldási módokat, amelyek mellett a vá­rosok könnyebben, zavartala- nabbui eleget tehetnek kötelzett- I ségeiknek, lecsökkent bevételeik idején is.« Ha ez a körút konkrét sikerrel jár, régi állásfoglalásunk válik va­lóra. Mert lehetetlen az, hogy a. vá­ros lecsökkent jövedelmeinek túlnyo­mó részét még most is elvigye a kamat. Lehetetlen az is, hogy emiatt Halas város még tisztviselőit is ne­hezen tudja fizetni és még deficittel is küzdjön. Rendezni próbálják a városok nyomasztó adósságait Sürgős Halas megsegítése is Az alföldkutató bizottság vasárnap tanulmányutat tartott Halason Deutsch ur pedig hurcolkodott. MEGFELELT. Az 1895-iki követválasztáskor Banga Mihály uram 300 forintot vett fel a szabadelvű Latkóczy-párttól, hogy majd odaszavaz, de a független párt is fogta, hogy na hagyja el a Kotezsváry zászlót. A választás délutánján a Vanyur-ház mellett találkozik vele Musa Pál s meg­rökönyödve látja, hogy a különben jó­zan életű polgár tántorog, még olykor fel is bukik. i — Mi történt Mihály bácsival? — kérdi tőle Musa. — Nem vagyok ám halted berúgva, hanem itt a zsebbe a Latkóczy 300 forintja! Segíts rajtam valahogyan! — Menjen csak hamar Mihály bá­tyám, aztán ne féljen semmit, szavazzon csak te bátran Kotezsváryra. Banga Mihály uram hallgatott a szóra s tántorogva leszavazott Kotezsváryra. — Mi az Banga Uram? — szólítják meg többen a Latkóczy pártiak közül, Vasárnap érdekes és figyelemre­méltóvendégei voltak Halasnak, Ko­gutowicz Károly szegedi egyetemi tanár, Baránszky Károly műszaki tanácsos, Witz Gyula az exportin­tézet kiküldöttje és Kamenszky Gyula ipariskolai igazgató személyé­ben. 1 Kogutowicz Károly, mint az al­földkutató bizottság vezető tagja jelent meg Halason, ahol megtekintette a kiállítási, járt a Schneider telepen, sétát tett a város különböző pontjain, hogy megismerhesse nagy vonalak­ban Halast. Kogutowicz Károly felkereste dr. Fekete Imre polgármestert, akivel hosszú és beható eszmecserét folytatott különösen a halasi ta­nyai életről és annak kívánal­mairól. Elmondotta az egyetemi tanár; hogy az alföldkutató bizottság a közel jövőben Szeged szék­hellyel nagyszabású lanyakiálll- tásra készül, ez a kiállítás feladatául tűzte ki, hogy hűen képviselje a tanyák ter­mékeit és terményeit és igy igen kívánatos volna, ha a halasi tanyai lakosság is mél- tcképen képviseltetné magát, illetve termékeit és terményeit ezen a speciális tanyai kiállitáson. Kogutowicz Károly egyetemi ta­nár még a vasárnapi napon vissza­utazott Szegedre. mikor Kotezsváry nevét kimondotta. Maga be van rúgva ! — Józan vagyok én, az urak ideodá- ját! Azzal kitántorodott a szavazó helyi­ségből. A Latkóczy párt emberei meg csak tekintgettek egymásra. GYENIZSE PÉTER. Egyszer ittasan ment a vásárba hat üriivel. Az ürüket eladtaj aztán a sü­tögető sátoroknál tovább ivott. Mikor elindult a tanyára, — csak úgy gyalog­sorban, — elérte egy sebes eső s úgy elázott rajta a suba,* hogy utóbb ne­héznek találta s betette a város végén egy házhoz. Találkozik egy atyjafiával, aki kérdi tőle: . ’ —• Hát ai suba hun van Pétör? — Betöttem egy házhoz, azt se tudom, hogy hová! — Hát most mit csinálsz? — Kimék a tanyára! * I A két kézi munkával egész életén át se tudott megbarátkozni. Egyszer is igy nyilatkozott: , . t Két mulatság ­A mai nehéz időkben ritkaság­számba megy, hogy mulatságokról elmondhassuk azt, hogy valóságos eseményt jelentenek a város társa­dalmi életében. A mai idők a leg- kevésbbé alkalmasak arra, hogy ki­emelkedjen a kedély és eseménnyé váljék és ezért figyelemreméltó az, hogy a leventék bálja és a Refor­mátus Önképző-Kőr műsoros estje ilyen volt. A Református Önképző-Kőr estjét vasárnap este tartották meg a Kör helyiségében és ennek az estnek kimagasló eseménye volt Hosszú Zol­tán dr., aki Dani bá’ néven a rá­dióból közismert előadó, egyébként a Nemzeti Színház tagja. A Kör helyiségét zsúfolásig megtöltötte a hallgató közönség és mindvégig lel­kes tapsokban és ovációkban része­sítette a szereplőket, akik mind köz­kedvelt személyei a közönségnek. Az est pompásan és kivételesen jól sikerült, mindenki jól érezte magát- két esemény és élményekkel telítve távoztak az előadásról. A ref. kör estjén nagy­szerűek voltak Hosszú Zoltánon ki- vül Nagy Czirok László prológusá­val, Gyenizse Balázs tárogatójáté­kával, továbbá egy bohózat szerep­lői Suhajda Iluska, Kovács József és Gyenizse László. Külön kell ki­emelnünk Kovács Józsefet, aki pom­pás és folyton fejlődő rutinjával és színészi képességével lelke volt az előadásnak. ; A műsoros esten a zenét Nyilas Pista cigánymuzsikája és dr. Kovács László műkedvelő zenekara adta. * A másik előadás a leventebál és műsoros mulatság volt, amelynek a honvédelmi minisztérium regöseso- portja volt a legkiemelkedőbb mü- sorszáma. Ez a mulatság kiváló és nagyszerű sikerű volt, vitéz dr. Kun Bertalanná fővédnöksége mellett tar­tották meg. Beszámolónk hiányos és nem volna teljes, ha külön nem em­lékeznénk meg vitéz dr. Kun Ber­talanná kitűnő érzékéről és agilitá­sáról, aki nemcsak fővédnöke, de valóságos lelke és legszorgalmasabb rendezője is volt ennek a reprezen­tatív estnek. Mindenütt ott volt és ott szorgoskodott, dirigált, dolgozott és lelkesült, hogy a leventék mulat­sága sikeres legyen. Elsőrangú se­gítőtársa volt ebben a nagy és sok figyelmet kívánó munkásságá­ban Fridrich Lajosné. t A leventebál hosszú ideig emléke­zetében marad annak a feltűnően nagyszámú közönségnek, aki a bá­lon résztvett, és végigélvezte, végig­tapsolta és végigmulatta a kivétele­sen jól sikerült estet. A szereplők mind kivétel nélkül elsőrangú munkát végeztek a kö­vetkező műsorral: Hiszekegy... Játszotta a levente zene­kar. Szavalt Jakabcsics Margit. Magyar szóló. Táncolta Adám Baby. Szavalt Osz- lányi Ilona. Tánckettős. Előadták Németh Editke és Németh Liliké, a m. kir. zene- akadémia növendékei. Konferált Lakatos Vince. 10 perc szünet alatt Nyilas Pista zenekara hangversenyezett. Szünet utá­ni regős köszöntőt mondott Lévay Béla. Tárogató szólót játszott Lugossy István. Énekelt Kertay Ferenc, gitáron kisérte Lantos Ferenc. Magyarnak tenni. Szaval­ta Lugossy István. Eszem-e még szőlőt; Nincsen pénzem; Búza, búza, előadta Lévay Bé'a Lantos Ferenc gitár kíséreté­vel. Tárogató — gitár kisérette!, előad­ták: Lugossi és Lantos. Mit búsulsz ke­nyeres, Jaj, régi Szép magyar nép, La- votta szerenád, Kuruc tánc, őszi harmat után, Sárga lovam dobog, Csinom Palkó, Zsindelyes kicsi... (Együttes). Zárszót mondott Lévay Béla. A leventebálat tánc követte, amely a legkedélyesebb hangulatban a reg­geli órákig tartott. A burgonya értékesítése 100—150 vagon Ella burgo­nyát akarnak kivinni Kiskun­halasról Görögországba és Palesztinába A háború befejezése óta az Idei esz­tendő tesz talán az első, hogy étkezési burgonyát nem kell behoznunk más vi­dékről sőt nekünk tesz kiviteli célra bur­gonyánk. Hazánk idei burgonyatermése a hivatalos becslés szerint 8 millió mé­termázsával' lesz több, mint volt a múlt évi. В u r gon ya fe leste gLink 10—12 millió métermázsa. Ennek elhelyezése a kül­földön nagy gondot fog okozni az Ex­port intézetnek. A napokban tennjárt városunkban ha­zánk legnagyobb burgonyakiviteli cé­gének megbízottja, e sorok Írójának ré­gi, jó ismerőse, sl azt a kijelentést tette, hogy szükségük volna 100—150 nagy vagon (150 mázsás) Ella étkezési búr- gonyára, amelyet Görögországba S Pa­lesztinába szállítanának el tőlünk. Hogy ezen burgonyát éppen Halason keresi, azt azzal indokolta meg, hogy nálunk terem a legszebb és legizesebb Ella, ami a jó talajon kívül annak köszönhető, hogy Kiskunhalasra már 8 év óta első­rendű, nemesített Ella vetőmagot hozat a Hangya, amelynek utántermése kifo­gástalan. (A Hangya e 8 év alatt 48 vagon nemesitett Ella vetőburgonyát osztott ki tagjai között). De egyéb oka is van annak, hogy éppen halasi bur­gonyát akarnak venni. Mi 300 km.-rel vagyunk közelebb Görögországhoz s Pa­lesztinához, mint Nyíregyháza s igy sokkal kevesebb vasúti fuvar terheli a mi burgonyánkat. Most már az volna a fontos, hogy mindazon termelők, akiknek exportké­pes, szép Ella burgonyájuk lesz szep­tember elejére, je’entsék be legkésőbb e hó végéig azt a mennyiséget, amit el akarnak adni. Ezen adatokat a Hangyá irodájában kell beadni, hol e burgonya válogatására vonatkozó bővebb felvilá­gosítást is megadják, örömmel álla-' pitjuk meg, hogy pár nap alatt 12 vagon Ellát már be is jelentettek tagjaink. Hudi András.

Next

/
Thumbnails
Contents