Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-08-13 / 65. szám

4 old* I Kt»kmih«la« Helyi Ertctftőjc augusztus 15 Szerdán délelőtt nagy közönség jelenlétében a közp. iskolában nyilt meg a Kunsági Olcsó Vásár <■ Pompázato55ágbaa és Ízlésben a JNlemzet- közi Vásárokkal vetekszik a halasi ipari kiállítás és olcsó vásár Szerdán nagy volt a forgalom — csütörtökön és pénteken már ellanyhult Hosszú hetek előzték meg, nagy munka, serény szorgoskodás és sók jóakaratu buzgalom talált termé­keny talajra sok, érzékkel bíró ke­reskedő és iparos sorában és vég­re, amit terveztek, készen áll pom­pásan és sok ízléssel megrendezve a Kunsági Olcsó Vásár. Ez a vásár a maga impozánssá^ gában és kivételes szépségében em­lékeztet a legjobban megrendezett budapesti nemzetközi vásárra, ez a vásár nem a lárma és a zajongás jegyében folyik itt most le a sze­münk előtt, nem perzsavásár a ma­ga fülsiketítő hangzavarával, hanem szolid1 és szerény megmozdulá­sa a halasi kereskedelemnek és iparnajk, amely ezzel a vásárral valóban bemutatta sokoldalúság gát, képességeit és azt, hogy vérjsietiyképilsségé mindén vitán feffil áll. Külön a ker eskedők és külön az iparosok kiteltek magunkért ezen a vásáron, ne­héz volna részletezni és csak annak a megállapítására szorít- i (kozhatunk, hogy valamennyien, kivétel nélkül legjobb tudásukat és üzleti képességüket adták «zen ia reprezentatív olcsó vá- ; sáron. A vásár reggele szerdán kezdő­dött és már a korai órákban a sát­rak helyükön álltak, az üzletek ké­szenlétben várták a közönséget. A kiállítás a központi iskolában már csak néhány simításra várt, hogy a megnyitáson a közönségnek bemu­tathassák. Szerdán a hetipiacos na­pon nagy forgalom indult meg már a délelőtt folyamán, a közönség hömpölygőit a sátrak körül és az üzleteket is sokan látogatták. A szerdai napon, ha szórványosan is, de már jelentkeztek vidéki vásár- < lók is és valamennyien azzal az érzéssel hagyták el Halast, hogy jól és olcsón vásároltak príma és kitűnő minőségű árut. Amíg igy folyt a vásár forgalma, elérkezett a 11 óra, amikorra a ki­állítás megnyitását kitűzték. A köz­ponti iskolában rengeteg közönség igyült össze, a termekben alkalmunk volt 1 a megnyitás előtt végigsétálni, iszemkiápráztatóan. gyönyörű a kiállított anyag a legkülönfélébb Szakmában. Ä budapesti nem­zetközi vásárt juttatja az ember eszébe, ha végighalad ezen a kiállításon, amely a legizlésesebb elgondolás és munka eredménye. Tizenegy órakor érkezett meg a kiállitásra dr. Fekete Imre polgár­mester és dr. Musa István orsz. képviselő és a város több előkelő­sége. i A polgármester és a közönség azonnal az emeleti nagyterembe mentek, ahol már várta őket a ke­reskedők és iparosok vezetősége. A teremben Kiss Illés Antal ipar­testületi elnök üdvözölte a polgár- mestert és a következő beszéddel kérte öt fel a kiállítás megnyitására: — Szeretettel köszöntőm önökéit ma ezen a helyen, amidőn szerény kiáffi- tásunkat megnyitni és bemutatni óhajt­juk. A nehéz gazdasági helyzet közepette — amidőn a bajok tornyosulnak felet­tünk, a válság állandósulni látszik, minden becsületes és józanul gondolko- ; dó magyar embernek azon kell töpren- ; genie, hogy mit tegyen, mellyel magán j és családján, embertársain, városán és j hazáján segitsen. Mi is ezen gondol­koztunk és gondolkozunk állandóan, és a nehéz gazdasági helyzet és a rendkí­vüli pénztelenség ellenére is alkalmas­nak véltük az időt arra, hogy ezt a Kunsági Olcsó Vásárt és kiállítást meg­rendezzük. Nagyban segített alkalmassá tenni az országra szóló Sportesemény, amely most zajlik le városunkban, amelynek a révén nagyszámú idegen látogatóra és érdeklődőre van kilátá­sunk. A halasi ipari és kereskedelmi társadalomnak ez a megmozdulása áldo­zatokat követelt tőlünk, amely talán tűi is haladja jelenlegi erőnket, de mégis készségesen megtettünk mindent. Tettük mindezt egyrészről azért, hogy kenyér- gondjainkat megkönnyítsük és a város minden polgárának a létfenntartásán pa­rányival segítsünk. De tettük ezt azért is, hogy felhívjuk a figyelmet a halasi ipar és kereskedetem felkészültségére, élniakarására és hogy bebizonyítsuk, úgy a helyi valamint a várható idegen érdeklődők előtt azt, hogy a halasi ipar és kereskedelem, hivatásának a magaslatán áll és minden tekintetben, árban és minőségben versenyképes tud é9 kíván lenni és a legmesszebbmenő igényeket is ki tudja elégíteni. Én most, midőn újólag szivem melegéből üdvöz­löm az itt megjelent közönséget, nem mulaszthatom el, hogy köszönetét ne mondjak mindazoknak a kiállítóknak, akik itt időt és fáradtságot nem kiméi­vé, bizonyos áldozatoktól nem riadva vissza közreműködtek azon, hogy ezt a kiállítást a jelen formában megrendez­hessük és kívánom nekik azt, hogy azok a remények, amelyeket úgy a, kiállítás, valamint az olcsó vásárral kapcsolatosan maguk elé képzeltek, azok: teljesedjenek. De ugyancsak kívánom, úgy a vevő, mint az érdeklődő közönségnek is, hogy mindazok a remények, amelyeket ők az olcsó vásárhoz fűztek, teljes mér­tékben teljesedjenek és igazolódjanak be azok az elgondolások, hogy ezek a város egyetemes érdekét szolgálják, vá­rosunkra úgy gazdasági, mint erkölcsi előnyt jelentenek és jó emlékként ma­radnak vissza. Szeretettel köszöntőm újólag dr. Fekete Imre polgármester urat, e kiállításnak a fővédnökét, dr. Musa István orsz. képviselőt, mint a ki­állítás társ fővédnökét, Banga Artur kamarai titkárt, valamint az egy begyült közönséget és felkérem a polgármester urat, hogy a kiállítást nyissa és tekintse meg. A tapssal fogadott beszéd után Kun Benő, a Kereskedők Egyesüle­tének alelnöke lépett elő és a kö­vetkezőket mondotta: — A mai kor legnagyobb hibája, hogy nem tud hinni önmagának és nem tud bízni önmagában. Az emberek mély let- hargiába sülyedtek és alig érdekli már őket más, mint a kenyér kérdés. Ilyen szomorú gazdasági körülmények között, mi helybeli kereskedők hazafias köte­lességünk tudatában elhatároztuk, hogy adni kell valamit a közvéleménynek, amibe belekapaszkodhat, amin remény­kedése megveti a lábát. Ebben az elgon­dolásban született meg nálunk a Kun­sági Olcsó Vásár és ipari kiállítás esz­méje. A Boldogasszony napjához fűződő vásárunkkal, ha nem is tudunk boldog­ságot az elcsüggedt kereskedő szivekbe csöpögtetni, talán sikerülni fog mégis egy-két ráncot a gondterhes arcokon eltüntetnünk. Amit tettünk, nem a ha­szon reményében történt; tettük ezt szeretett városunk fejlődése és szegény kifáradt hazánk újjáépítése érdekében. Mi kereskedők a haladást és fejlődést kívánjuk és gyűlöljük a tespedést és tunyaságot. Ezért láttuk szükségesnek azt a gazdasági megmozdulást, mely­nek eredménye a kunsági Olcsó vásár és ez a remekül megrendezett ipari kiál­lítás. A kiállítás keretében, annak ipari természeténél! fogva, kevésszámú, de nehezebb fajsúlyú kereskedő társunk vesz részt. Részt vesz azon többek kö­zött egy kartársunk, kinek patinás cége most érte meg 50 éves jubileumát. Büsz­kén emeljük ki ezt a céget, mert a mai mostoha gazdasági viszonyok mellett kellemes az ilyen momentumról való megemlékezés. Jól esik megállapítanunk a város közönségének érdeklődését és ha mást nem is tettünk, mint azt, hogy egy kicsit sikerült felráznunk a tépődő lelkeket a lethargiából és nemcsak a várost, hanem; saját társadalmunkat is felfrissítettük egy kis élet-elixirrel. — Azt hisszük, hogy derekas, magyar mun­kát végeztünk. Isten bőséges áldását kérve polgármester urra, e város lakos­ságára, a kiállítókra és az egész akció­ban résztvevőkre. Felkérem polgármes­ter urat, hogy al kiállítást megnyitni szí­veskedjék. A kiállítás megnyitásán Banga Artur, a Kereskedelmi és Iparkamara kiküldött titkára üdvözölt© melegen és szeretettel! a gyönyörű kiállítást. Ezután dr. Fekete Imre polgár- mester nyitotta meg a kiállítást az alábbi beszéddel: — Tisztelt Uraim! Ma, amikor minden termelési ág élet-halálhareát vívja, jól esik látni, hogy ebben a nagy küzde­lemben a halasi ipar és kereskedelem nem a kétségbeesés, a minden mindegy elvét vallja, hanem: az állandóan növő küzdelmekkel1 szemben az alkotás, a munka ezer ágú korbácséval ostromolja a habokat. Talán meg lehet érteni azo­kat is, akik ma húzódnak mindentől és álomba meriilten, csoda várásban vár­ják az idők jobbra fordulását, meg sem kísérelve ura lenni a helyzetnek, mert annyira gyengéknek érzik magukat, hogy önbizalmuk sincs már meg. Ezzel szemben mennyivel szebb, mennyivel férfiasabb, mennyire az örök emberi értékeket emeli ki a másik felfogás, mely a bajokban sem roppan össze, ha­nem minden erejével, a nehéz időkben ragyogó példát mutatva küzd és bizva- bizik. Mig az előbbi felfogás az élve eltemetést jelenti, addig ez a munka, ami ma szemünk elé tárul, a halasi iparnak és kereskedelemnek tündöklő élniakarása. Az ilyen munka áthidalja a rossz időket és megalapozza a jobb jövőt. Az ilyen munka városépítő mun­ka is, mert mélyen tisztelt uraim tisztes ipar és kereskedelem nélkül város nincs, nem: volt és nem is tesz soha. Ahol az ipar és kereskedelem jól teljesiti hiva­tását, ott gazdasági válságok idején lehet pangás, tehet megállás, de letörés nincs soha és a viszonyok csak csekély javulásával is uj erőre kap az étet és megnyílik a fejlődés útja. A jobb idők­nek, a fejlődésnek csirái pedig az ilyen megmozdulásokban vannak be­ágyazva és ezekből csíráznak és hajta­nak ki. A halasi ipar és kereskedelem­nek ez ai szép munkája 'hivatottá teszi őket és érdemesekké arra, hogy a forga­lom meginduljon, jobb kedv és kereset legyen. Az iparos bölcsök is megtel­jenek és egy boldogabb kor gyermekét ringassák az édes anyák. Kevesebb te­gyen a gond és több Kegyen a kenyér. Ezzel ai reménnyel eltelve, a kiskunhalasi ipari kiállítást ezennel megnyitom. A polgármester beszédét nagy él­jenzés követbe, majd elindult a kö­zönség végig a kiállításon és cso­dálkozna szemlélte a szebbnél szebb dolgokat. , A vásár szerdán délután is nagy forgalmat csinált. Alkalmunk volt beszélgetni több kereskedővel és iparossal, akik elmondották, hogy határozottan érezhető volt a közönség érdeklődése és hogy nemcsak erkölcsi, de elég szép anya­gi sikere is van a kiállításnak és általában a vásárnak. A csütörtöki és pénteki napon már gyengébb forgalmú volt a vásár, de ez nem is csoda, mert hiszen szerdán hetipiac is volt, ezenkívül pedig a vidéki közönség csak a Kiskun­viadal napjaiban fog Halasra el­látogatni és ettől várnak na­gyobb forgalmat majd. ' A Kunsági Olcsó Vásár nemes eszméje és ötlete mindenesetre si­kerrel járt, erkölcsi súlya pedig, amelyet vele a város és a helyi Jcere»- (kedafem és ipar nyert, szinte felbecsülhetetlen. j ' 'jf[J A KÖZÖNSÉG PANASZKÖNYVE Miért nem javítják ki a Natkai sziget fürdőjének korlátáit Igen Tisztelt Szerkesztő Ur, nem tudom kihez lehetne fordulni az alábbi közérdekű panasszal, amely sok fürdőző panasza is egyúttal. Ar­ról van szó ugyanis, hogy a Nat­kai szigeten levő fürdőben a Teóriá­tok már rosszak, ha az ember rá­támaszkodik, akkor letörik és ezál­tal veszélyes is a fürdőzőkre néz­ve. Ezenkívül a gyürühinta a fürdőn is leszakad. Igaz, hogy a fürdő nem sporthely, de akkor miért tesznek ki ilyen sporteszközöket és ha már kiteszik, akkor miért nem olyant, amelyik nem veszélyes. Kérem ezt a pár sort b. lapjában közzétenni, talán eredményes lesz még ebben a hátralévő rövid fürdőszezonban. Tisztelettel: Egy régi olvasójuk. A halasi csipke a „Pesti Tőzsdó“-ben Legutóbbi számunkban megírtuk azt, hogy halasi csipkéből Mussolini feleségének készül egy díszes terítő. A kérdéssel foglalkozik a »Pesti Tőzsde« legújabb száma is és a kö­vetkezőket írja: »A hires halasi csipkeveröipart nagy kitüntetés érte. Ambrózy-Mi- gazzi grófnő, Mussolini miniszter- elnök felesége számára a halasi csipfceverőmühelyben rendelt meg egy térítőt. A halasiak nagy fellen­dülést várnak ettől a rendeléstől, mely a külföld figyelmét újra rá­irányítja a halasi hires csiipkeiparra, melynek megsegítése érdekében leg­utóbb a város is előterjesztéssel fordult a kereskedelmi miniszterhez.« Figyelem! Figyelem ! Jöjjön el és csodálkozni fog, a „Kunsági Olcsó Vásárion kirakatomnak még olcsóbb árairól. Fürst Klára füszerkereakedő Kossuth utca és Árpád utca sarok Дре Vasár 7 é Na. Fillére T< nagy vadny 8 I f( 1 KI 8 I F H G a ga épülei tart f resztc és sze válás; ánst, pénzt, töt (ti gas á és ék

Next

/
Thumbnails
Contents