Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-08-06 / 63. szám

augusztus 6 Klsknnhalai Helyi Brtctftöje 3 oldal Époszt él át a tanyák népe Háromezer halasi törpebirtokos még nem tudja, vájjon lesz-e kenyere a télen Tönk szélén a Kisiparosok és Kereskedők is A gazdasági válság és az irtózatos j pénztelenség nagy vizözöne minden ! jel szerint kezd eljutni kulminációs j pontjához, ma már nemcsak a vá- , rosokban és a községekben, de az eldugott kis tanyaházakban is még fog történni, hogy ott, ahol eddig legalább is szá­raz kenyérre jutott, ott közel háromezer embernek és azok családtagjainak a télen nem l-.sz meg a betevő mindennapi ke­nyerük. Az, hogy nem lesz meg a ruha, hogy már évek óta nincs lábbeli- jök, hogy ezek az emberek csak mutatóba jutnak hozzá még az egy- pengős pénzdarabhoz is, ma már nem tűnik fel senkinek. De enni mégis kell. Kell pedig kétszeresen annak, aki a magot és az életet kicsi­holja, a földnek csúfolt silány homokból, kell a dolgozónak, aki lehetővé teszi, hogy a városi ember és különösen a májs ter­melési ágban miiködök hozzájus­sanak a kenyérhez, a gyümölcs­höz és legalább a főzelékhez. Halas az a város, amelynek egészen különleges helyzete van az ország más pontjaihoz viszonyít­va, itt egészséges ,sőt mondhatnám tulegészséges az a birtokelosz- tódás, amely sajnos a rendkívüli viszonyok folytán betegnek bizo­nyait. 1 A hivatalos kataszteri kimutatás sze­rint háromezer olyan törpebirtokosa van a 112.000 holdas tanyavilágnak, aki egy holdtól 8—10 holdnyi bir­tokkal rendelkezik. Ezek a kis bir- tokocskák — amelyeket a halasi ta-, nyai gazda birtoktestnek nevezett el — mind keserves verejték eredmé­nyei. A hosszú évtizedek folyamán buckákat plamirozott el, évszáza­dos fák gyökereit irtotta és ös bozótot ásott és vert ki a föld­ből, amig termékennyé varájzsol- hatta. Ez a Tömörkényi és Móricz Zsig- mond tolla alá kívánkozó nép, a maga dolgos és szorgalmas életével valóságos hőskölteményt csiholt ki ebből a silány homokból, végig re­megte a pusztító szélviharokat, vé­gig zokogta a jégveréseket és mind­ezt csak azért, hogy a falat kenye­ret és az adóját kitermelhesse belőle. Ennek a népnek az életében örök szeptemberek borongtak, a telküket januári csikorgó fagy próbálta meg, de ennek ellenére megmaradtak igaz és egyenes lelkű magyaroknak. Újságírói elírás volna, ha rájuk fognánk, hogy zúgolódnak, hogy elé­gedetlenkednek, mert ellenkezőleg az igazság az, hogy minden megpróbáltatás mellet az éhínség küszöbén is csak eny­hén panaszkodnak. De épen ezért lelkiismeretlenség vol­na, ha nem terelnénk rájuk a köz­nek és minden illetékesnek figyelmét. Itt a Kiskunságban elvégre is kol­dusbotra jutott közel háromezer csa­lád, akiknek megmentése nemcsak elsőrangú nemzeti cél, de sür­gős szociális feladat is. Az idén, 1932-ben, a búzákat el­pusztította a rozsda, a rozs és a zab keveset termettek, azok a mun­kalehetőségek tehát, ahol ezek a kis szöHőtörpebirlokosok, ara­tórész címén kenyérhez juthattak volna, annyira összezsugorodjak, hogy rájuk az idén csak ele­nyésző kis mértékben volt szük­sége a nagyobb gazdáiknak, akik szintén ezerféle súlyos teher alatt nyögnek. A másik legfontosabb életlehetősé­gük a szöllötermésben van. A ha­lasi szöllőket pedig annyira kikezdte a peronoszpóra, hogy a fürtök megfeketednek és le­hullanék- Az elmúlt évbep há­romfilléres borszöllő-árak volt- lak, az idén sincs magasabb árra kilátás, így még ennek a nyo- mcjruságos háromfilléreknek a kilátásától is elestek. Marad számukra a harmadik élet- lehetőségük, a gyümölcs értékesíté­se. Mi történt a gyümölccsel? A legnagyobb szezon idején jött az osztrák vámháboru és a barack ugyanakkor a nyári alma, vagy a nyajkukop száradt, vagy pedig nyomorúságos 10—12 fillérért voltak kénytelenek túladni rajta, őszi és téli almából nagy termés lesz az idén, de nagyon valószínű, hogy ezt is csak a sertések szá­mára fogják megvenni pár fillérért tőlük, mert ezek az almák mind férgesek és élvezhetetlenek. Mi van ezeknek a törpebirtokosok­nak az ellenkező oldalon. Tuldrága ruházkodási cikkek, a legmagasabb fokra felsrófolt adók, és különböző fogyasztási illetékek, amelyeket ki kell sajtolni belőlük ha mind­járt árverezés formájában is, mert hiszen Halas város közönségé­nek nyolcszázezer pengő adóhátra­léka van. Gondoljunk arra is, hogy hol van ennek a háromezer családnak ' a téli fűtőanyaga és hogy milyen idők lehetnek azok, amelyek el­zárták őket attól a kevés öröm­től, hogy legalább egy kisebb disznót vágjanak, amit pedig ed­dig még minden évben megte­hették. Amerre az ember a tanyákat vé­gigjárja, mindenütt aggódó és gondterhes arcok fo­gadják. a kis törpebirtokosok rettegve gondolnak a télre és a téli inségre, nem annyira maguk miatt, mint inkább serdülő gyer­mekeik egészségének érdekében. Itt van előttünk két másik, szin­tén pusztulás előtt álló termelési osz­tály a kisiparosok és a kereskedők. Ez a két osztály volna az, amely a törpebirtokosság életét könnyebbé tehetné, ha nem került volna maga is a tönk szélére, és a végpusztulás veszedelmes lejtő­jére. A kisiparosok műhelyei ma üresebben ásítanak még iá tavalyi helyzethez viszonyítva is, soknak közülök már is nincsen kenyere, ugyanakkor őket is a különböző adók és járulékok sújtják, a nullával egyenlő bevé­teleikkel szemben, i A kereskedők helyzete egyenesen kétségbeejtő. Forgalmuk nincs, vevő alig akad és ma az egykor irigyelt kereske­dő azon a ponton áll, hogy örül, ha a napíi kosztját meg­keresheti. De ezen a nagyon is lefokozott igé­nyű napi táplálékon kivül hol van még az a rendkívüli sok adó, boltbér és egyebek, amikkel őket sújtják és mondhatnánk egymásután a fizetésképtelenségek kegyetlen rovatába fogják őket bekergeíni. Hiába próbáljuk rózsaszínűre fes­teni a sötétszürke gondfelhőket, a tanyák népével együtt Halas város kemény, elkeseredett gazdasági kö­zelharcot folytat azért, hogy leg­alább a kenyerét megkeresse. M-y. Halálbüntetés vár Pipás Pistára, a balotai gazdálkodó kegyetlen gyilkosára Részletesen beszámoltunk arról a tiz évvel ezelőtt elkövetett kegyet­len bérgyilkosságról, amelyre a sze­gedi rendőrség hosszas és fáradtsá­gos nyomozás után most derített fényt. Pipás Pista személye körül cso­portosult bűnszövetkezet tagjait: Börcsök Józsefnét, Börcsök Imrét, Császár Józsefet, Dobók Antalnét, Horváth Józsefet és Vecsernyés Jó­zsefet az ügyészségen is kihallgat­ták és ügyükben a vizsgálatot befe­jezték. A gyilkos társaság tagjai resz­ketve állottak a vizsgálóbíró előtt, valamennyien a statáriumtól fél­teik­Csak akkor nyugodtak meg és tet­tek vallomást, amikor felvilágosítot­ták őket, hogy nem fognak statári- ális bíróság elé kerülni. Egyedül Börcsök Józsefné nem nyerte vissza nyugodtságát, vallomása közben ál­landóan zokogott. A vizsgálat befejezése után az ügyészség intézkedett, hogy exhu­málják a két meggyilkolt áldozatnak, az alsótanyai temetőben fekvő Do­bák Antalnak és BöiCesTlk Józsefnek a holttestét. Berze Árpád dr. vizsgálóbíró he­lyettes, Gyuritza Sándor és Ács Sán­dor törvényszéki orvosszakértók va­sárnap szállottak ki a szegedi alsó- tanyára, hogy exhumálják a két holt­testet. Az exhumálás alkalmával mindkét koporsót teljes épség- ben találták, a holttestekből azonban csak a csontváz maradt meg. A gyilkosság tettesei, Pipás Pista, a tizennyolc év óta férfiruhában já­ró asszony, Horváth János és Csá­szár József, valamint a felbujtó Do­bók Antalné, már valamennyien rész­letes beismerő vallomást tettek és az ügyészségen vannak. A rendőr­ségi nyomozás azonban több irány­ban tovább folyik. Tisztázatlan ugyanis még az a kérdés, hogy a bárom mostoha gyermek tu- doit-e Dobák Antal meggyilko­lásáról vagy sem. A gyermekek, akik azóta mindhár­man felnőttek, kitartanak amellett, hogy ők csak másnap értesültek ap­juk »öngyilkosságáról.« A rendőr­ségnek olyan adatok jutottak bir­tokába, amelyek szerint valószínű, hogy a társaság tagjainak lelkiismere­tét más súlyos bűnök is tér bi­lik. Nem lehetetlen, hogy az ügyben még meglepetésszerü fordulatok kö­vetkeznek be, esetleg újabb letar­tóztatások is történnek. Jogászi körökben élénken tárgyal­ják a különös bűnesetet és a gyil­kosok várható büntetését. Az eddig kialakult vélemény szerint valószínű, hogy mind a négy tettesre halálbün­tetés, vagy életfogytiglani fegy­házbüntetés vár. Ugyanis valamennyien előre meg-t fontolt szándékkal, aljas indokokból követték el a szörnyű gyilkosságot. Úgy látszik, a társaság legelvetemültebb tag­ja az »asszonyembér« Pipás Pista, aki — bár körömszakadtáig tagadja, hogy más bűntett elkövetésében is részes lenne — a rendőrség feltevése szerint vadállati kegyetlenséggel vett részt más bűncselekményekben is. A társaság tagjai közül Pipás Pista az, akire minden Valószínűség szerint halálos ítélet vár. Egy 13 éves Jánoshalmái fiú flóbert puskával agyonlőtte játszótársát Gyermekjátékból halálosvégü sze- j rencsétlenség történt Jánoshalma kül­területén. Mészáros János tanyáján, a sze­rencsétlenség helyén, egyedül maradt a 13 éves Rozenberger János men- helyi gyermek, aki Mészárosék szol­gálatában állott. Később a szomszéd tanyából átjöttek a Mészáros tanyára Horvát István és Horvát Gottfrid 12, illetve 15 éves testvér fiuk s együtt elkezdtek játszani. Dél felé Rozenberger János, hogy megetesse a lovakat, a tanya ud­varán álló kocsiról ledobálta a za­bosbükkönyt. Dobáiás közben egy hatos csa­varmentes flobértet talált. A gyerekek játszani kezdtek a töltött fegyverrel, anélkül, hogy tu­domásuk lett volna arról, hogy a fegyver töltve van. A 13 éves Rozenberger János fel­emelte a fegyvert és tréfásan rákiál­tott Gottfriedre: »Vigyázz, meri lelőlek«. A fegyver ugyanabban a pillanatban elsült s a golyó a 12 éves Horvát Gottfríedet találta, aki a kocsitól még néhány lépést szaladt, aztán összeesett és meghalt. ' j

Next

/
Thumbnails
Contents