Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-08-06 / 63. szám
augusztus 6 Klsknnhalai Helyi Brtctftöje 3 oldal Époszt él át a tanyák népe Háromezer halasi törpebirtokos még nem tudja, vájjon lesz-e kenyere a télen Tönk szélén a Kisiparosok és Kereskedők is A gazdasági válság és az irtózatos j pénztelenség nagy vizözöne minden ! jel szerint kezd eljutni kulminációs j pontjához, ma már nemcsak a vá- , rosokban és a községekben, de az eldugott kis tanyaházakban is még fog történni, hogy ott, ahol eddig legalább is száraz kenyérre jutott, ott közel háromezer embernek és azok családtagjainak a télen nem l-.sz meg a betevő mindennapi kenyerük. Az, hogy nem lesz meg a ruha, hogy már évek óta nincs lábbeli- jök, hogy ezek az emberek csak mutatóba jutnak hozzá még az egy- pengős pénzdarabhoz is, ma már nem tűnik fel senkinek. De enni mégis kell. Kell pedig kétszeresen annak, aki a magot és az életet kicsiholja, a földnek csúfolt silány homokból, kell a dolgozónak, aki lehetővé teszi, hogy a városi ember és különösen a májs termelési ágban miiködök hozzájussanak a kenyérhez, a gyümölcshöz és legalább a főzelékhez. Halas az a város, amelynek egészen különleges helyzete van az ország más pontjaihoz viszonyítva, itt egészséges ,sőt mondhatnám tulegészséges az a birtokelosz- tódás, amely sajnos a rendkívüli viszonyok folytán betegnek bizonyait. 1 A hivatalos kataszteri kimutatás szerint háromezer olyan törpebirtokosa van a 112.000 holdas tanyavilágnak, aki egy holdtól 8—10 holdnyi birtokkal rendelkezik. Ezek a kis bir- tokocskák — amelyeket a halasi ta-, nyai gazda birtoktestnek nevezett el — mind keserves verejték eredményei. A hosszú évtizedek folyamán buckákat plamirozott el, évszázados fák gyökereit irtotta és ös bozótot ásott és vert ki a földből, amig termékennyé varájzsol- hatta. Ez a Tömörkényi és Móricz Zsig- mond tolla alá kívánkozó nép, a maga dolgos és szorgalmas életével valóságos hőskölteményt csiholt ki ebből a silány homokból, végig remegte a pusztító szélviharokat, végig zokogta a jégveréseket és mindezt csak azért, hogy a falat kenyeret és az adóját kitermelhesse belőle. Ennek a népnek az életében örök szeptemberek borongtak, a telküket januári csikorgó fagy próbálta meg, de ennek ellenére megmaradtak igaz és egyenes lelkű magyaroknak. Újságírói elírás volna, ha rájuk fognánk, hogy zúgolódnak, hogy elégedetlenkednek, mert ellenkezőleg az igazság az, hogy minden megpróbáltatás mellet az éhínség küszöbén is csak enyhén panaszkodnak. De épen ezért lelkiismeretlenség volna, ha nem terelnénk rájuk a köznek és minden illetékesnek figyelmét. Itt a Kiskunságban elvégre is koldusbotra jutott közel háromezer család, akiknek megmentése nemcsak elsőrangú nemzeti cél, de sürgős szociális feladat is. Az idén, 1932-ben, a búzákat elpusztította a rozsda, a rozs és a zab keveset termettek, azok a munkalehetőségek tehát, ahol ezek a kis szöHőtörpebirlokosok, aratórész címén kenyérhez juthattak volna, annyira összezsugorodjak, hogy rájuk az idén csak elenyésző kis mértékben volt szüksége a nagyobb gazdáiknak, akik szintén ezerféle súlyos teher alatt nyögnek. A másik legfontosabb életlehetőségük a szöllötermésben van. A halasi szöllőket pedig annyira kikezdte a peronoszpóra, hogy a fürtök megfeketednek és lehullanék- Az elmúlt évbep háromfilléres borszöllő-árak volt- lak, az idén sincs magasabb árra kilátás, így még ennek a nyo- mcjruságos háromfilléreknek a kilátásától is elestek. Marad számukra a harmadik élet- lehetőségük, a gyümölcs értékesítése. Mi történt a gyümölccsel? A legnagyobb szezon idején jött az osztrák vámháboru és a barack ugyanakkor a nyári alma, vagy a nyajkukop száradt, vagy pedig nyomorúságos 10—12 fillérért voltak kénytelenek túladni rajta, őszi és téli almából nagy termés lesz az idén, de nagyon valószínű, hogy ezt is csak a sertések számára fogják megvenni pár fillérért tőlük, mert ezek az almák mind férgesek és élvezhetetlenek. Mi van ezeknek a törpebirtokosoknak az ellenkező oldalon. Tuldrága ruházkodási cikkek, a legmagasabb fokra felsrófolt adók, és különböző fogyasztási illetékek, amelyeket ki kell sajtolni belőlük ha mindjárt árverezés formájában is, mert hiszen Halas város közönségének nyolcszázezer pengő adóhátraléka van. Gondoljunk arra is, hogy hol van ennek a háromezer családnak ' a téli fűtőanyaga és hogy milyen idők lehetnek azok, amelyek elzárták őket attól a kevés örömtől, hogy legalább egy kisebb disznót vágjanak, amit pedig eddig még minden évben megtehették. Amerre az ember a tanyákat végigjárja, mindenütt aggódó és gondterhes arcok fogadják. a kis törpebirtokosok rettegve gondolnak a télre és a téli inségre, nem annyira maguk miatt, mint inkább serdülő gyermekeik egészségének érdekében. Itt van előttünk két másik, szintén pusztulás előtt álló termelési osztály a kisiparosok és a kereskedők. Ez a két osztály volna az, amely a törpebirtokosság életét könnyebbé tehetné, ha nem került volna maga is a tönk szélére, és a végpusztulás veszedelmes lejtőjére. A kisiparosok műhelyei ma üresebben ásítanak még iá tavalyi helyzethez viszonyítva is, soknak közülök már is nincsen kenyere, ugyanakkor őket is a különböző adók és járulékok sújtják, a nullával egyenlő bevételeikkel szemben, i A kereskedők helyzete egyenesen kétségbeejtő. Forgalmuk nincs, vevő alig akad és ma az egykor irigyelt kereskedő azon a ponton áll, hogy örül, ha a napíi kosztját megkeresheti. De ezen a nagyon is lefokozott igényű napi táplálékon kivül hol van még az a rendkívüli sok adó, boltbér és egyebek, amikkel őket sújtják és mondhatnánk egymásután a fizetésképtelenségek kegyetlen rovatába fogják őket bekergeíni. Hiába próbáljuk rózsaszínűre festeni a sötétszürke gondfelhőket, a tanyák népével együtt Halas város kemény, elkeseredett gazdasági közelharcot folytat azért, hogy legalább a kenyerét megkeresse. M-y. Halálbüntetés vár Pipás Pistára, a balotai gazdálkodó kegyetlen gyilkosára Részletesen beszámoltunk arról a tiz évvel ezelőtt elkövetett kegyetlen bérgyilkosságról, amelyre a szegedi rendőrség hosszas és fáradtságos nyomozás után most derített fényt. Pipás Pista személye körül csoportosult bűnszövetkezet tagjait: Börcsök Józsefnét, Börcsök Imrét, Császár Józsefet, Dobók Antalnét, Horváth Józsefet és Vecsernyés Józsefet az ügyészségen is kihallgatták és ügyükben a vizsgálatot befejezték. A gyilkos társaság tagjai reszketve állottak a vizsgálóbíró előtt, valamennyien a statáriumtól félteikCsak akkor nyugodtak meg és tettek vallomást, amikor felvilágosították őket, hogy nem fognak statári- ális bíróság elé kerülni. Egyedül Börcsök Józsefné nem nyerte vissza nyugodtságát, vallomása közben állandóan zokogott. A vizsgálat befejezése után az ügyészség intézkedett, hogy exhumálják a két meggyilkolt áldozatnak, az alsótanyai temetőben fekvő Dobák Antalnak és BöiCesTlk Józsefnek a holttestét. Berze Árpád dr. vizsgálóbíró helyettes, Gyuritza Sándor és Ács Sándor törvényszéki orvosszakértók vasárnap szállottak ki a szegedi alsó- tanyára, hogy exhumálják a két holttestet. Az exhumálás alkalmával mindkét koporsót teljes épség- ben találták, a holttestekből azonban csak a csontváz maradt meg. A gyilkosság tettesei, Pipás Pista, a tizennyolc év óta férfiruhában járó asszony, Horváth János és Császár József, valamint a felbujtó Dobók Antalné, már valamennyien részletes beismerő vallomást tettek és az ügyészségen vannak. A rendőrségi nyomozás azonban több irányban tovább folyik. Tisztázatlan ugyanis még az a kérdés, hogy a bárom mostoha gyermek tu- doit-e Dobák Antal meggyilkolásáról vagy sem. A gyermekek, akik azóta mindhárman felnőttek, kitartanak amellett, hogy ők csak másnap értesültek apjuk »öngyilkosságáról.« A rendőrségnek olyan adatok jutottak birtokába, amelyek szerint valószínű, hogy a társaság tagjainak lelkiismeretét más súlyos bűnök is tér bilik. Nem lehetetlen, hogy az ügyben még meglepetésszerü fordulatok következnek be, esetleg újabb letartóztatások is történnek. Jogászi körökben élénken tárgyalják a különös bűnesetet és a gyilkosok várható büntetését. Az eddig kialakult vélemény szerint valószínű, hogy mind a négy tettesre halálbüntetés, vagy életfogytiglani fegyházbüntetés vár. Ugyanis valamennyien előre meg-t fontolt szándékkal, aljas indokokból követték el a szörnyű gyilkosságot. Úgy látszik, a társaság legelvetemültebb tagja az »asszonyembér« Pipás Pista, aki — bár körömszakadtáig tagadja, hogy más bűntett elkövetésében is részes lenne — a rendőrség feltevése szerint vadállati kegyetlenséggel vett részt más bűncselekményekben is. A társaság tagjai közül Pipás Pista az, akire minden Valószínűség szerint halálos ítélet vár. Egy 13 éves Jánoshalmái fiú flóbert puskával agyonlőtte játszótársát Gyermekjátékból halálosvégü sze- j rencsétlenség történt Jánoshalma külterületén. Mészáros János tanyáján, a szerencsétlenség helyén, egyedül maradt a 13 éves Rozenberger János men- helyi gyermek, aki Mészárosék szolgálatában állott. Később a szomszéd tanyából átjöttek a Mészáros tanyára Horvát István és Horvát Gottfrid 12, illetve 15 éves testvér fiuk s együtt elkezdtek játszani. Dél felé Rozenberger János, hogy megetesse a lovakat, a tanya udvarán álló kocsiról ledobálta a zabosbükkönyt. Dobáiás közben egy hatos csavarmentes flobértet talált. A gyerekek játszani kezdtek a töltött fegyverrel, anélkül, hogy tudomásuk lett volna arról, hogy a fegyver töltve van. A 13 éves Rozenberger János felemelte a fegyvert és tréfásan rákiáltott Gottfriedre: »Vigyázz, meri lelőlek«. A fegyver ugyanabban a pillanatban elsült s a golyó a 12 éves Horvát Gottfríedet találta, aki a kocsitól még néhány lépést szaladt, aztán összeesett és meghalt. ' j
