Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-01-23 / 7. szám

1932. január 23, szombat XXXII. évfolyam, 7 szám. // • Politikai, társaáaimi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, Helyben ............. 13 P 80 fill. 1 Vidékre........... egy szám Ara ia fillér ................ 10 P MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Alapította, PRÄGER FERENC 1 Szerkesztőség, Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal, Városháza épületében A belügyminiszter döntése Harka-Kötöny ügyében A miniszter Prónayfalva és Bocsa egyesítését kívánja és csak azután fog dönteni Halas kérelme ügyében Új tavasz elé megyünk, bármennyire is ködös, nyirkos és sötét körülöttünk a látóhatár. Ólom- lassúsággal múlnak egymásután a napok és szinte vánszorog az óramutató. Mint­ha nem is huszonnégy órája lenn© egy napnak és nem is harmincegy napból állana a hónap. Nehézkesen mozog min­den és mindenki, mintha az atmoszféra is álomba, dermedésbe ringatna. Téli álmát alussza a természet, mintha az utakat betemette volna a hó, mintha nem repülne vilamszárnyán a hir. Hi­ányzik életünkből és gazdaságunk vér­keringéséből a munka lázas lendülete, amely meggyorsítja az idő járását, gyor­san pergeti egymásután a napokat és el­tereli a dolgozók figyelmét az óramutató forgásáról. Mintha csupa öregember mo­zogna a földön, akinek terhére esik minden lépés és alig várja, hogy bebúj­hasson a jó meleg szobába, odatele­pedjen a kályha mellé és pipaszó mel­lett elmélkedhessen, rágódhasson az el­múlt eseményeken. Bármennyire remény­telen és álmos is ez a téli kép, friss erők gyűjtését je’enti a ránk következő hónapok nagy munkájára. Mert az élet nem áll meg és a természeti törvénye­ket nem változtathatta meg semmiféle nemzetközi konferencia, vagy ha­talmaskodó parancs. Minél keményeb­ben adja ki mérgét a tél, minél feke­tébb felhők borítják a horizontot, bár­mily átláthatatlan sűrűségű köd takarja is el szemünk 'elől a napot, annál job­ban közeledik a tavasz, melynek első szellője megelőzi a felhőt és a ködöt, fölpezsditi a szunnyadó energiákat és aktivitásra készteti a pihenőket. Évti­zedek óta igy van ez. Békés, boldog és kiegyensúlyozott időkben is mindig a tavasz volt a nagy fordulópont, a ha­talmas csengetyü, melynek hangjára uj munkák kezdődtek, friss alkotások szü­lettek, hatalmas célkitűzések váltak va­lóra. De nemcsak a természettől kell várnunk, hogy teljesítse mindazt, amit évezredek óta pontosan és hiánytalanul ellát. Az áldott anyaföld bizonyára az idén is kicsiráztatja, kalászba szökteti a magot, a melegítő napfény megérleli majd a gyümölcsöt és a, természet gon­doskodik ruháról, táplálékról, minden te­remtménye számára. Szükséges azonban, hogy ebből a kollektív munkából kivegye részét az ember is és mindenki, elvé­gezze azt a kötelezettséget, amelyet rá­ró a munkamegosztás szolidaritása. Nem elég, ha csupán hajlandók vagyunk be­takarítani a természet adományait, hoz­zá is kell járulnunk a munka eredmé­nyességéhez, már csak azért is, mert csak akkor tölthet el bennünket az ered­mények láttára a kielégülés boldog ér­zése. Ez a generáció nagy feladatok elvégzésére kapott megbízatást a sorsok intézőjétől. Nem vezekelni kell a múltak bűneiért, hanem szebb és uj világot al­kotni a jövő nemzedék tökéletesebb bol­dogulásáért. Az utóbbi hetekben, amikor köz- j tudomásává vált, hogy Harka-Kö- tönynek Halashoz való csatolási ügye , a belügyminiszter előtt van döntés végett, a város közönsége kíván­csian várta, hogy ez a döntés mi­lyen irányú lesz. Harka-Kötöny ügyében a »Magyar­ság« keddi számában a következő­ket irta: »Két kiskunhalasi pusztarész sor­sáról várnak döntést a belügymi­nisztériumtól. Kiskunhalas határába mintegy tizenkét kilométer mélység­ben nyúlik be két pusztarész, Harka- és Kötönypuszta, mely közigazga­tásilag Prónayfalvóhoz tartozik. Haj­dan Kiskunhalas határa volt ez a két puszta is, de az 1700-as évek végén elszakitották. Azóta a puszták lakói állandóan ostromolják az ille­tékeseket, hogy visszakerülhessenek Kiskunhalas városához, mert minden érdekszál oda köti őket s elcsatolá- suk egyenesen a közérdek ellenére történt. Legutóbb, 1980 tavaszán, ké­relmezték törvényadta joguknál fog­va a pusztarészek a Kiskunhalashoz való visszacsatolást. A nyomós in­dokokat felsoroló kérelem megjárta az összes fórumokat s végső fokon eljutott a belügyminisztériumba, ahol, Kedden este telefonon értesítették j a halasi mentőket, hogy az éjfélkor Baja felől érkező vonattal sebesültet hoznak a kórházba, aki vasúti bale­set áldozata. A mentők ki is vonultak az éjjeli vonathoz és onnan megdöbbentően súlyos állapotban emeltek le egy embert, aki borzalmasan összezúzott ta­gokkal feküdt a vasúti kocsiban és sebesülése annyira súlyos volt, hogy eszméletlenül feküdt és később sem lehetettt belőle egyetlen szót sem kivenni. A mentők bevitték a kórházba, ahol azonnal orvosi segélyben ré­szesítették, de azonnal meg is ál­lapították, hogy életbemaradásához alig van remény. A beteg még más­nap szerdán reggel is eszméletlen állapotban volt, úgyhogy sem szer­dán, sem csütörtökön reggel, amikor változatlanul eszméletlen volt még, azt sem sikerült meg­tudni, hogy mi a neve. hírek szerint, a napokban történik meg a döntés. A pusztarészek la­kói remélik, hogy végre-valahára meghallgatásra talál jogos kérésük s már csak a közigazgatás egysze­rűsítése szempontjából is visszacsa­tolják Harka- és Kötönypusztát Kis­kunhalashoz.« A két pusztarésznek Halashoz va­ló csatolása ügyében budapesti mun­katársunk a legilletékesebb helyen a következőket tudta meg: — Kereszíss-F scher Ferenc bel­ügyminiszternek az elmúlt na­pokban referálták az ügyet A belügyminiszter döntése után egyelőre még befejezetlen ma­radt a kérdés, Ugyanis a minisz­ter úgy határozott, hogy az ügyet adják ki újólag a várme­gyének és a vármegye közgyű­lése hozzon határozatot Prónay­falva és Bocsa egyesítése tár­gyában, illetve gondoskodjék a két község összeolvasztásáról. A vármegye határozata után, a mikor ia két község egyesítése megtörténik, akkor fog a bel­ügyminiszter arról dönteni, hogy teljesití-e a város régi kívánsá­gát: Halashoz csatolja-e Harka- Kötönyt. I Az ügyben csak csütörtökön a déli órákban lehetett megtudni, hogy a sebesültet Wagner Péternek hív­ják 19 éves és mada.rasi lakos. A szerencsétlenségről és annak részleteiről munkatársunk a követ­kezőket tudta meg: Kedden az esti órákban 16 mada(rasi kocsi haladt keresz­tül Mélykutoh és Halas írásába tartottak. Közben szaladt át az egyik átjárónál a Baja felől Ha- lasjra haladó éjféli sZemélyvonat A vonat füttyjeleket adott le és ezt a jelzést hallotta is az elől haladó két kocsi, amelynek sikerült átke­rülni a síneken. Ezt a jelt azon­ban nem hallotta a harmadik kocsin ülő Wagner Péter, aki subába volt burkolva a fejét is betakarta, de ezenkívül kissé nagyot is hall. így történhetett meg azután, hogy a sínekre ért, amikor a vonat azon átfutott. A vonat elütötte a kocsit és sú­lyos sérüléseket ejtett Wagner Pé­teren, majd a vonat megállt és föl­vették a szerencsétlenül járt embert és igy hozták be a halasi kórházba. Munkatársunk lapzártakor arról ér­tesült, hogy a szerencsétlenül járt Wagner életbemaradásához semmi re­mény sincs. Már két nap óta a halállal vivődik a kórházban. A Stefánia február heteáiki kultarestjét és táncmulatságát a pol­gári olvasókörben tartják meg A Stefánia nagyszabású külturest- jéröl már múlt számunkban meg­emlékeztünk .Az est ügyében dr. Fe­kete Imréné a Stefánia elnöknöje csütörtökön délután értekezletet hi­vott össze a városházára, ahol meg­beszélték és véglegesen megállapí­tották az estély körül való teendőket. A s'zükebbkörü értekezlet elhatá­rozta, hogy nemcsak a táncmulat­ságot, hanem a kulíurestet is a Pol­gári Olvasókörben tartják meg, a melyre Milotay István főszerkesztő vezetésével a »Magyarság« szerkesz­tőségének tagjai is Halasra érkeznek és részben előadói lesznek a kut- turestnek. Az értekezleten határozták el azt is, hogy a Stefánia az est mulat­ságának minél fényesebbé tétele szempontjából több meglepetés­sel is kedveskedni fog a megjelen­teknek, igy többek közt szépség- versenyt is rendeznek. A Stefániának ez a gondos és kö­rültekintő rendezői munkája minden bizonnyal hozzá fog járulni ahoz, hogy ez az estély mentői fényesebb és maradandóbb legyen. Tisza István gróf arany vitézségl érme A kormányzó elrendelte, hogy né­hai szegedi és borosjenöi gróf Tisza István, volt miniszterelnök, szolgá- latonkivüli ezredes hátramaradottai- nak tudomásul adássék, hogy a ka­tonai Mária Terézia rend 193Í okt. 3-i 11-ik káptalanja, a megboldogult­nak az arany vitézségi éremre való érdemiességét elismerte. Az elismerés azért a vitézségi magatartásért tör­tént, amelyet néhai gróf Tisza Ist­ván, mint a második honv. huszár­ezred parancsnoka 1917 aug. havában a Stermina magaslaton folyó harcok­ban tanúsított. A kormányzó elhatá­rozásának végrehajtásaképen Károlyi Gyűl agróf miniszterelnök a Mária Terézia-rend káptalanjának határo­zatáról értesítette dr. Rakovszky Ivannét, mint a megboldogult gróf Tisza István unokáinak édesanyját és természetes gyámját és megkül- dötte neki a legidősebb unokához gróf Tisza Lajos Kálmánhoz intézett rendelvényét. A halasi kórházban a halállal vivődik egy fiatal legény akit Mélykuton elütött a vonat

Next

/
Thumbnails
Contents