Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-06-22 / 50. szám
2 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője juníus 22 Lélekemeld múion zajlottak Is a vasárnapi diákHmepségek Az immár 300 éves református Szilády-re álgimnáziu m öreg diák j ainak vasárnapi találkozója egymást kereső , és egymásra talált lelkek felejthet tetten ünnepe volt. A Diákszövetség hívására ezúttal harmadszor seregtettek össze iskolánk volt növendékei, hogy a boldog diákkor emlékeitől megszentelt város és iskola falai közt visszaálmodják a multat s reményt merítsenek a jövőre. Először a 10—20—25—30—35 éves találkozók kisebb-nagyobb csoportjai jöttek össze 18-án, szombaton este a Nagyvendéglö hátsó terrasz- szán, hol a jóleső visszaemlékezés édes-bus hangulata egy rövid időre mintha eltüntette volna az ifjabb és idősebb korosztályok közt lévő különbséget. Az együtt-töltött rövid néhány óráig mintha mindenki a 10— 20—25—30—35 év előtti csillogó szemű kisdiákká fiatalodott volna vissza. Valóban annak is érezhette magát mindenki, amidőn mindnyájuk közös tanárának, Bátory Gábornak megkapóan kedves szavain épülhettek, mint egykor kisdiákkorukban. A délelőtti Istentisztelet a ref. templomban E bevezető találkozás után vasárnap reggel az iskola udvarán gyülekezett s a kisdiákokkal együtt, a menet élén haladva vonult ünnepi istentiszteletre az öregdiákok tisztes serege. Az ősi templomban, a nagy Szilády Áron szószékéről dr. Mo- hácsy Lajos ev. esperes hirdette szárnyaló erővel Isten igéjét, Prédikációja fölemelő tanítás és vigasztalás volt a sugárzó arccal utraké- szülő ifjú, az élet viharában vergődő férfi s az ut végét járó öregdiák számára egyaránt. De szivet- lelket megrázó, könnyekig megható buzdítás volt egyszersmind az egész gyülekezet számára s mindenek felett forró vallomás és bizonyságtétel az iskola és egyház olt- hatatlan szeretetéről. A Diákszövetség közgyűlése Medveczky Károly mondotta az ünnepi beszédet a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara jubiláns közgyűlésén Vasárnap délelőtt tartotta tizedik jubilaris közgyűlését a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara, amelyen Purgly Emil földmivelésügyi miniszter lemondása következtében megüresedett elnöki tisztségre Staub Elemért választották meg. Ezután Staub Elemér tartotta meg elnöki székfoglalóját és a kamara tíz esztendejét Gesztelyi Nagy László dr. igazgató kimerítő és gondos jelentésbe ti ismertette. A közgyűlésen több felszólalás hangzott el és halasi szempontból nagy érdeklődéssel bir az, hogy az ünnepi beszédet Medveczky Károly gazdasági főtanácsos mondotta nagy érdeklődés mellett és az ő indítványára választották meg örökös tiszteletbeli é'hökké Purgly földmivelésügyi minisztert. A közgyűlésen Medveczky Károly a következő nagyhatása beszédet mondta: — Mélyen Tisztelt Kamarai Diszközjgyülés! A Nagyalföld történelmi országutján szent magyar nyárfák ezüstösem susogó lombisátora áSatt korszakjelző mérföldkőhöz jutottunk. Vezető Kamaránk, az első uttörés, a, megalapozás nehéz tiz esztendejének jubileumát ünnepeli, a decennium évfordulóján. Kettős ünnepet jelent az alföldi mezőgazdaság életében korszakot jelképező mai nap. Jelenti a jól végzett a'apvető munkássággá!! mintaszerű intézménynyé fejlesztett gazda testületnek országosan megcsodált eredményeit; de jelenti a,z ünnepies elismerést Is a magyar Alföld első gazdája, országkor mányzónk, nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága részéről, aki bölcs elhatározásával állította közszeretetben álló vezérünket és alapitó elnökünket: vitéz Purgly Emil őexcellenciáját a magyar földművelés élére, megkoszorúzandó az Alföld fejlesztésének Széchenyi István szellemében folytatott tiz éves hagy munkáját. — Évek, ti tovasuhanó nehéz évek a magyar szántóföldek felett! Ti többszörösen számítotok a béke korszakának csöndes, nyugodt esztendőinél, amikor minden szinte magától ment, gépszerü- en, egyhangúan. Végre a »Világ magvetője, a nagy Mindenható ide fordította derűs tekintetét a dunai birodalom, két megfáradt nemzetére. — Szerencsés lehettem, ünnepelt miniszterünknek gazdag sikerű agrártevé- Jtehykedését példaképül vehetni Magyaróvár klasszikus padjaitól kezdve a kamarai élet évtizedén keresztül. Napóleoni éleslátással válogatta ki a munkaterek legjavát maga mellé, a legnagyobb magyar, Széchenyi István által megkez- ‘deift, Alföld melioratio hatalmas munka- tervéhez. Uralkodni a vizek felett, a vad- vizes, szikes és futóhomok területek Százezer holdjait bekapcsolni a közter- meüés szolgálatába; az export gyümöl- csasités nagy propaganda hullámát, mint második honfoglalást végig gördíteni a, jó altalaja homok vidékeken. A százados elhanyagoltságu tanyavilág kis farm üzemelnek javítása és előtérbe állítása szinte átütő erejű mozgalmat eredményezett alföldszerte és ejgy párhuzamosan elindított társadalmi összefogást hozott létre Szegeden át a többi értelmiségi foglalkozások és társadalmak részéről is. A kezdeményezés elsőbbsége Purgly Őexcellenciájától indult ki 1928-ban folytatott bizalmas megbeszéléseikből, örvendetes és gyors siker, a mozgalomnak országossá válása az alföldi gondolatnak előretörésére és a kiváló kulturve- zérnek, gróf Klebelsbergneik megnyerése az ‘alföldi szervezetek kiépítéséhez. — Kamaránk első évtizedében ünneplelt vezérünk ragadta kezei közé az Alföld zászlóját, mozgásba hozva a nyolcvan év óta alvó közgazdasági fejlődést. — Az első földmivelésügyi miniszter, ki az Alföld pusztáján született, ki örök szerelmet esküdött a magyar termőföldnek és ír. jadtg meghallgatta az anyaföld bus panaszait. A közgyűlés után bankett volt, amelyen a ^kormányzóra Fáy I. főispán, az újonnan megválasztó ítél. nőkre pedig Medveczky Károly mondott felköszöntőt. Istentisztelet végeztével, rövid választmányi ülés után, a gimnázium tornatermébe vonultak az öregdiákok a Diákszövetség 3. rendes közgyűlésére. Dr. Dencz Ákos elnöki megnyitójában hangsúlyozta a Diák- szövetségben rejlő összetartó erő fontosságát s rámutatott, hogy minden találkozó ez erő megújhodását jelenti. A fájdalom és szeretet hangján emlékezett meg a szövetség felejthetetlen alelnökéről, Nagykálozi Sándorról, kinek emléke kitörölhetetlenül fog élni az öregdiákok lelkében. A titkári jelentés kapcsán a közgyűlés egyhangú határozattal jóváhagyta a vezetőség abbeli eljárását, hogy 1500 P-ős adományával lehetővé tette az internátus telkének 104 n. öllel való növelését. A tisztujitás során újból a régi vezetőség kapott megbízást azzal a változtatással, hogy alelnöknek az elhunyt Nagykálozi Sándor helyébe Gulyás Sándort, a lemondott Fonth Henrik helyébe Vass Árpádot, titA diákhősök emléktáblájára Farkas Sándor dr., ny. járásbiró, öregdiák helyezte el a szövetség koszorúját a haza és ifjúság szeretetétől ihletett komoly, szép szavak kíséretében. kárrá pedig Sütő Józsefet választották. A közgyűlés programmjának legkiemelkedőbb pontja kétségkívül Pa- taky Dezső lelkész, öregdiák előadása volt a halasi iskola múltjáról. A történeti föl jegy zések szűkszavú adataiból az ihletett előadás nyomán csodálatos és megkapó életszerűséggel bontakozott ki előttünk az iskola keletkezése, fejlődése és szervezete. Akik hallották e mindvégig lebilincselő előadást, azok bizonyára még nagyobb szeretettel ragaszkodnak ez ősi iskolához, amely 300 évvel ezelőtt talált itt menedéket s azóta ápolja az alapitó Sztóray Mihály szellemét. Bátory Gábor záróbeszédében különösen azokról a diáktestvérekről emlékezett, akik idegen járom alatt roskadoznak és csak gondolatban lehetnek velünk. A viszontlátás és a nemzeti feltámadás reményében zárja be a gyűlést. Ezután az öregdiákok egy nagyobb csoportja ia ref. temetőbe vonult, s ott Bátory Gábor a még mindig sajgó fájdalomtól és igaz kegyelettől áthatott szavakkal koszorút helyezett Nagykálozi Sándor sírjára. jobban rá nem szorult, mint éppen ezekben a szomorú napokban. Az egyház kitárja reszkető karját az öregdiákok felé s kéri a Diákszövetséget, hogy tartsa ezután is istenes és hazafias kötelességének az iskola és egyház támogatását, aminthogy ezt cselekedte legutóbb is az internátus fejlesztésére juttatott nagylelkű adományával. P a t а к у Dezső lelkész, mint az igazgatótanács elnöke, az iskola nevében köszöntötte az öregdiákokat. Beszélt arról, hogy a halasi homoktalaj nem alkalmas látható: műemlékek, épületek megtartására s igy ma már csak a helyét tudjuk az »alma mater« legelső szállásának, a Dömöcs-háznak. Am van egy láthatatlan, de szüntelenül munkáló emlékezés a lelkekben, a szeretet és ragaszkodás lombosodó fája, melyben évgyűrűk gyanánt rakodnak le az esztendők szorgalmas munkáinak eredményei. Ilyen évgyűrű tesz a mai találkozással kapcsolatos évzáró is. Mohácsy Lajos ev. esperes, a hála és szeretet hangján emlékezett meg a halasi ref. egyház és iskola elévülhetetlen szolgáltáról!, a legnemesebb kultur- missziónak évszázadokon át való hűséges betöltéséről. Besze t az iskola emelkedett szereméről, amely a halasi diákokat mindig zavartalan lelki egységbe foglalta, mert nem ismert faji, felekezeti és születést különbségeket. E hagyományos, fennkölt szellem ápolására hívta fel az iskola és egyház vezetőségét s e magasztos munka hathatós támogatását kérte a világi hatóságoktól. Végül az öregdiákoknak az iskola és egyház iránt való, minden áldozatra kész hálájáról és múlhatatlan szeretetéről tett őszinte vallomást. Dr. Thuróczy Dezső meghatott szavakkal idézte Szilády Áron emlékét, majd az öregdiákok és a diákszülők nevében hálás szívvel köszöntötte dr. Mohácsy Lajost felejthetetlen hatású szolgálatáért. Az ebéd végeztével Bátory Gábor mondott köszönetét az ünnep szereplőinek, a vendéglátó Kaszinónak s az összes megjelenteknek a jóleső érdeklődésért. Különös elismeréssel és hálával adózott a Városi Dakörnek és Gye- nizse Balázs öregdiáktársnak, akik az együttlét ünnepi hangulatát művészi módon és magyaros érzéssel előadott dalaikkal emelték. A gimnázium záróflnnepélyén Végül a gimnázium udvarára, vonult vissza az öregdiákok serege, hogy az ifjú diákokkal együtt részt vegyen a záróünnepélyen. Könnyekig megható jelenet volt, amidőn az iskola legifjabb diákja kézcsókra járult a jelenlevő legöregebb diák, dr. T a p a i József elé, aki homlokon csókolta az üde gyermeket. A szeretetnek ez a csókja mintegy szimbolikus pecsét zárta le az öregek és ifjak, a múlt és jövő szövetkezését. Lukácsy Imre ref. lelkész szólt befejezésül az öregdiákok nevében a fiatalokhoz. Lelkes beszédében különösen arra hivta fel az ifjúságot, hogy a nehéz küzdelemre’ készülve a lemondás, tűrés és várakozás krisztusi erényeiben gyakorolja magát. E három erény magasztos egysége az áldozat, amelynek erején minden ármány megtörik s amely- lyel minden magasztos cél elérhető. Végül Isten áldását kérte az ifjúság nehéz, küzdelmes jövőjére. Az ünnepi zsongás elhalkult, de az együttlétből merített szent erő tovább hat a lelkekben. A véndiák megújult erővel és hittel ballag az élet viharos utján tovább.., tovább... (G.) Közös ebéd az Úri Kaszinóban Délután 1 órakor az Úri Kaszinó díszes termében gyűlt össze közös ebédre az öregdiákok és vendégek hatalmas serege. A megjelentek közül helyszűke : miatt csak a vidékiek nevei álljanak itt: I id. Bab ay Béla, dr. Bajusz Mihály, Be- j dics György, Czakó Jenő és felesége, dr. Dencz Ákos, dr. Draskovich Géza, dr. Fazekas Lápot, Fröhlich Ferenc, Farkas Dezső, Gyenizse Antal, dr. Halász Károly, Heller Kálmán, Horváth Dézső, Láng Péter, Lukácsy Imre, dr. Mohácsy Lajos, Moór Jakab, dr. Paczolay Sándor, Papp Béla, dr. Pataky József és fiai, dr. Puskás József, Sigray István és felesége, Stern Jenő, dr. Szeszlér Antal, Tar Antal éis felesége, Váss Árpád, Vass Zsigmond, Wiegandt Arthur, Zámbó Aurél, dr. Nagy József és felesége. Az összes résztvevők száma körülbelül 140 volt. A fehér asztalnál elhangzott felszólalások sorát dr. Dencz 'Ákos nyitotta meg a kormányzóra, mint a magyar remény és a szebb magyar jövő vezérére mondott pohárköszöntőjével. — Farkas Elek a házigazda szeretettől áthatott kedves szavaival köszöntötte a megjelenteket, mint a Kaszinó szívesen látott vendégeit. Szab ó Zsigmond lelkész az iskola- fenntartó ref. egyház nevében köszöntötte a Diákszövetséget és ánnak vezetőségét. Rámutatott a nevelés legfőbb tényezőjére: az iskola szellemére, amely ez esetben a kálvinizmus szeilleme. Ennek ismertető jelei: az olyan istenfélelem, amely mások istenfélelmét is megbecsüli; az olyan hazaszeretet, amelyben helyet találnak az egyetemes emberi esz- toények s az olyan igazság, melynek fényét és élét tompítja a gyöngéd szeretet. Köszöntött© a megjelent öregdiákokat, mert megértették az egyház szándékát s a szövetséget, amely látható szervezetbe foglalta a diákok lelkében élő hálát és ragaszkodást. Végül rámutatott arra, hogy ez az iskola mindig hívei és tanítványai támogatásából é’-t s erre soha A diákhősök emléktáblájának megkoszorúzása
