Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-05-28 / 43. szám

4 Kiskunhalas Helyi Értesítője május 28 HALASI EMLÉKEK EGY PAR CSIZMA. Orgoványi Imre jóhirü kovácsmester­hez az idei szigorú tél derekán beállít egy iparostársa, — csakúgy időtöltés­ből. A szives házigazda bort hoz s be­szélgetnek a nagy munka- és pénz­hiányról. A télen a házigazda is még csak két »malacot« birt vágni. Olyan négy mázsa körül állt a kettő. Borát is csak 14 fillérjével kérik. Majd el csurog- csepeg hát itthon. A vendég is panaszolja, hogy emel- getősek már a hízói, alig bírnak az ól­ból kimagaslogni. Rozsocskája is volha ugyan még eladó, dehát nem veszteget­het el az ember fia mindent potom áron. — Már ruházkodni se lőhet! — foly­tatja zsíros panaszát a vendég. — Egyik lábom most is ki van a csizmából1! A kérgit is eltapostam már, úgy hogy mög se lőhet javíttatni. Most aztán hová lö- gyek? Mit csináljak?! — Igyál! Azzal önt is vendégének a gazda. — De már alig pislogok! Mög ez a lábbeli ügy aggaszt hallod nagyon! Nem tudnál valahun egy pár olcsó, de jó csizmát? — Tudnék én! Ha lebirod huzni a gfefc- dája lábáról, hát pénzűdbe se kerül, ingyen a tied lőhet! — Főim önt? Legyűrni mög nem akar? Milyen csizmák lőhetnek azok? — Erős strapa csizmák hallod! De úgy állnak az öreg kuruc lábán, mintha oda nyőttek volna! Nem is bízok, hogy le bird őket huzni! Pedig akkor ingyen a tied lőhetnének! — Le köll annak gyünni, ha én mög­fogoml i — No ha úgy bízol, hát möhetünk is! — Aztán messzire-e? — Csak a vásárállásig! A negyedik kancsó borból még egy jóizüt isznak, aztán elindulnak az esti szürkületben. ) A Kuruc-szoborhoz érve így szól Or­goványi: I I — No testvér! Hát itt volnánk! Nézd csak milyen erős két strapa csizmája van az öreg kurucnak! Hanem csak gyüreközz, aztán lehúzhatod a lábáról! Nem kér azokért pénzt senki! Ingyen a tied lőhet mind a kettő! Azzal már szedi is öreg lábait egy­más elé Orgoványi. Vendége pedig föld­höz ragadt lábakkal úgy ált ott a szobor miellett, mint egy faszent. Mikor végre feiérez, igy sóhajt: — No ezt se heveröm ki az életöm­ben! ; 1 j ; JÓ KÍVÁNSÁG. Akácfa fiatalokat intettet a napszá­mosával egy zsibiri gazda. A hús por­ciók helyett csak a kása, tarhonya járta egész héten. Munka végeztével a napszámos igy terjesztette elő jókívánságát: — Nagyot nőjjenek az ültetőtt fák, hogy mire- gazduram még egyször ki- gyün, hát se- eget, se földet ne láthas­son! ' i VÉGRENDELET. Polányi József hites ügyvédet hivatja egyszer a házához az egyik tekintélyes tabáni gazda. Mikor az ügyvéd meg­érkezett, gazduram előadja neki, hogy végrendelkezni óhajt. Minden vagyonát a rokonokra testálja, de volna egy fon­tos kikötése, még pedig az, hogy az összes rendelkezése csak a föltámadásig legyen érvényes, ami bizonnyal meglé- szen. I ; ( — A föitámadás napján visszakövetö­lök tekintetös uraim mindönt! ügy tes­sék az irást elkészíteni! — mondja Po- lányinak. , _ .... .1 , í . i — De öregem odafönn már nem ki- gyelmed fog ám röndölközni! Hagyjuk ' hát az irást, inkább egy kancsó bort t hozzon kigyelmed! A SZŐLŐBEN. N. gazduram kimegy a szőlőjébe cse­lédjével, hogy a járatlan fiatalembert a szőlőmetszésre betanítsa. Ott a gunyhó ajtajában egy zsombora leülve a közel­ből néhány pár kidobott tőkét vitet maga elé, aztán a metsző ollóval mu­togatja cselédjének, hogy és mint csi­nálja. Mikor egyik száraz tökén meg­Könnyen végzetessé válható súlyos j szerencsétlenség történt pénteken délután, lapunk zárta után a Pollák Emil-féle vaskereskedésben. A cég egyik segédje, Hártyám István egy petróleummal töltött gyors- t forraló rezsót akart kipróbálni. Mint azt megállapították, kizáró­lag Hartyáni gondatlansága és vigyázatlanságából eredően nyit- vamaradt a töltönyilás és a ki­áradó gáz felrobbantotta a re­zsót. A hatalmas robbanás nagy páni­kot okozott az üzletben, amit foko­Nem hisszük, hogy a gazdasági . lejtőn lejjebb lehetne süllyedni an­nál a mélypontnál, ahol most tar­tunk. Most: május kalászt érlelő, gyü­mölcsöt fakasztó, uj termést Ígérő munka-évadjában! Tudjuk, hogy máskor is, jobb időkben is a tavaszi hónapok voltak a legnehezebbek, amikor már elfo­gyott az ótermés s az uj érés még messze volt, — de olyan tökéletes nincstelenség, olyan döbbenetes ará­nyú koldusszegénység, mint aminő a mostani, még sohasem söpört vé­gig Pestvármegye falvain. Végigjártuk ezeket a falvakat. És beszéltünk sok-sok hivatalos személ­lyel is. — Nincs pénz! — ettől a rémült kiáltástól visszhangzik az egész vár­megye. Nincs pénze a kis-, közép- és nagybirtokosnak. Nincs pénze az iparosnak, a kereskedőnek, a föld­munkásnak. Nincs pénze a papnak, tanítónak, községi tisztviselőnek. Nincs pénz a községi közpénztárak­ban sem. Nincs, mert az adófizetők­nek sincs. Napok, hosszú napok tel­nek el sok helyütt, amig egy-egy Május utolsó vasárnapja, mint tud­juk, a hősök emléknapja. Ezen a napon újra élni fog az a százezer vértanú, akik a világháború vérziva­tarában s az azt (követő gyászos időkben életüket adták a hazáért. Május 29-én a hősökért lobog a kegyelet szövétneke, a hősökért száll minden ima s az ő megdicsőült lei­keik felé röppen minden gondolat. Pestvármegye népe is maradékta­lanul ki fogja venni a részét ebből a szent és hazafias kötelességből. A mutogatta, vette a másikat és igy to­vább. — Mind igy csináld fiam, ahogyan mostan láttad! Azzal ott hagyta cselédjét a metszési munkával. Este amint haza ér a béres, dicse­kedve igy kezdi a szót: — Nem fér ám már a gunyhóba a tő­ke! Amint kiderült, hát előbb minden tő­két kivágott, azután metszette meg. Cz. L. zott az is, hogy Hartyáni ruhája meggyulladt és égő fáklyaként szaladgált, akit csak nagy erőfeszítések árán si­került a tüzhaláltól megmen­teni. A súlyosan sérült Hartyánit a mentők a kórházba szállították, ahol megállapították, hogy mellén és ar­cán szenvedett súlyos égési sebeket. A kórházból nyert értesülésünk szerint Hartyáni állapota rendkívül sú­lyos, de nem életveszélyes. adófizetőt lát a községháza. Es szá­mos olyan falu van, melynek köz­pénztárába száz pengő is alig folyt be áprilisban, vagy májusban. Különösen közép- és dél- Pestme­gyében tűnt el szinte teljesen a pénz. Ma már egyetlen pengő is vagyont jelent s eseményszámba megy, ha valakinél papírpénzt látnak az em­berek az itteni falvakban. Aki dolgoztat, nagyrészt hitelbe dolgoztat. A mezőgazdasági munká­sok nagyobbik fele természetben kap­ja a bérét, ha egyáltalán megkapja. Mert a természetbeni fizetést is csak az uj termés betakarítása után adhatja oda a munkáltató. A megszorult gazda, még áldoza­tok árán sem igen tud pénzhez jut­ni. A jószágnak nincs ára. Az árat a kereslet verné fel. De mert nincs pénz, nincs kereslet sem. Hitelről szó sem lehet. A gazda amúgy is túlontúl el van adósodva. A gazdasági vérkeringésből telje­sen kiszívta a vért, a pénzt a vál­ság Molochja. A pénzt, amely nincs s amelyről senki sem tudja, hová tűnt. sebb falvakban minden virágot és minden kegyeletet csokorba kötnek e napon az emberek, hogy hősi ha­lottjaik sírja, szobra, vagy képe előtt áldozatot mutassanak be an­nak a hazaszeretetnek, amelyben egyre szegényebbek, egyre koldu- sabbak vagyunk. A hősök napja Pestvármegye ha­zafias népe felett sem fog nyomta­lanul elröppenni. Mint a hozzánk be­futott hírek jelentik, mind a 12 vá­ros s valamennyi község hivatalos egyesülete a legteljesebb mértékben kiveszi részét a hősök emlékezetének kegyeletes megüléséből. A halasi hősi emlékünnepség műsora Halason a május 29-iki hősi emlék­ünnep műsorának kezdete a hősök szob­ránál délután fél 5 órakor lesz. Hiszekegy. Előadja a levente zenekar. Veress Gábortól: Gyász van szivén a magyarnak... Énekli a Városi Dalkör. Ünnepi beszédet mond dr. Dolicsek La­jos népf. főhadnagy. Dümertől: Vihar­ban. Énekli az Iparos Dalkar női kara. Gyóni Gézától: Csak egy éjszakára... Szavalja Scheifler Gyula VIII. o. tanuló. Töröktől: Fohász. Énekli az Iparos Dal­kar. A város közönségének koszorúját elhelyezi Gaál Jenő tart. főhadnagy. Horthy induló. Előadja a levente zene­kar. A levente diszszázad elvonul a hő­sök szobra előtt. A közönség a róm. kát. temetőben levő hősi sírokhoz vonul. Itt a műsor a következő: Mosonyi Mihály tói: Szentelt hantok. Énekli az Iparos Dalkör. Ünnepi beszé­det mond Burányi László rk. hittanár, tábori lelkész. Borsay Samutól: Nincs balzsam... Énekli a Városi Dalkör. Áb­rányi Emiltől: Rettentő harc volt. Sza­valja Szlivka János VIII. o. t. Himnusz. Előadja a levente zenekar. О r s z á g—V Hág Ottó királyfi eljegyzését Mária bajor hercegnővel hivatalos helyről cáfolják. Az angol király legifjabb fiát, György herceget Edinbourgh hercegévé nevelik ki, mert Skócia jelenleg nincs képviselve a királyi család cimei között. — Len­gyelország 600 millió frank kölcsönt vár Franciaországtól. — Románia és Ma­gyarország között tárgyalások indulnak meg, amelyeken a két ország állampol­gárainak adóztatási helyzetét és az örö­kösödési illetékek kérdését rendezik.— Megfellebbezték az Orvosszövetség má­jus 8-ikj közgyűlésének választásait. — Megölte a villanyáram Simon József 43 évesoldi postást és Wa'ter János borza- vári gazdát. — Felakasztotta magát Er­csiben Spitzer Hermann budapesti textil nagykereskedő. — A Dante Alighieri 100 tagja Budapestre érkezett. Az olasz kolóniát ünnepélyesen fogadták. — Egész Angliában a szakadatlan esőzések következtében az árviz egyre emelkedik. Birmingham és London között az or­szágúton motorcsónakokkal közleked­nek. — 10 ezer lei összegig minden pénz küldhető Romániából. Csak Ma­gyarországra és Ausztriára áll fenn to­vábbra is a szigorú korlátozás. — 5 ezer nyugdíjas tüntetett Temesváron fizeté­süket követelve, majd elhatározták, hogy Bukarestbe mennek demonstrálni és hasonló akcióra hívták fel a többi várost. — Letartóztatták Lang János dr. besztercei ügyvédet, mert Vulpeanu, a gyilkos kolozsvári tánctanár részére hamis tanukat gyűjtött — Katonai puccstól tartanak Görögországban. Ve- nizelosz kijelentette, hogy végleg vissza­vonul a politikától. — Mellbelőtte magát az uccán egy budapesti iparos. — Meg­ölte munka közben egy szilánk, amely a lágyékába, fúródott Parola Gyula szol­noki kovácssegédet. — Törökország is helyet követel magának a dunai gaz­dasági blokkban. — A torkában maradt kard megölte Kontor Ferenc békéscsa­bai kardnyelőt. — Végleg elmarad a magyar—román futballmérkőzés az eu­rópai kupáért. ■ városokban épp úgy, mint a fegki- * hatósága, intézménye és társadalmi Egy felrobbant rezsó súlyosan összeégette a Pollák vaskereskedés egyik segédjét, aki égő fáklyaként szaladgált az üzletben és csak nehezen lehetett megmenteni Lerongyolódva és szegényen várják a halasi tanyák is a vármegye falvai- val együtt az uj termést Halas a vármegye közönségével együtt százezer pestmegyei hősi halott emlékének áldoz vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents