Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-05-14 / 39. szám

május 14 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal HALASI EMLÉKEK POLÁNYI LÁSZLÓ. Hires anekdotázó emberek voltak Halason a Po- lányiak. Történt is velük sok érdekes és vidám eset a maguk társas körében. Kár, hogy a legnagyobb részére Tátette az idő a szemfödelet. Polányi László könyvkötővel történtek az alábbi Tidám esetek: Barátai, Kupa László, Szuper Imre, Nyári Ferenc meg Harányi (a ‘48-as) hogy miképen tréfálják meg Polányit. Végre kisütötték. Egy 'faragott tököt betakargattak, mint valami pólyás gyereket s hajnal­ban kisajtója kilincsére akasztották, majd a kerítésen is bemásztak s felköltötték Polányit, — újságolván neki, hogy a kisajtója kilincsére egy pólyás gyerek van akasztva. — Hű az áldóját! Jó, hogy itt vagy Imre! — mondja Szuper biztosnak. — Csináld el valahogy a dolgot, hogy ki ne tudódjon az eset! — Mit fizetsz? — kérdi Szuper Imre. — Jó áldomást! Aznap este a Zöldkoszoruban öt személyre té­ríttetett Polányi. Egyszer ugyanez- a baráti kör Kupáéknál a csiz­madia műhelyben beszélgetett. Közben Harányi meg­szomjazván, igy szólt: —• De jó volna egy "kis jó bort inni! — Van-e pénzetek? — kérdi Kupa. — Most bizony nincsen! — mondják többen. — Hát neked Laci? —- kérdi a házigazdától Po­lányi. — Tegnap liferáltam csizmákat, de nem fizettek érte! Végre Szuper Imre elővett egy ezüst forintost, Polányi meg kikapta, a kezéből s már indult is Ha- -rányival a felszegre. Benyitottak Tegzes Sándorhoz. — Adjon Isten Tegzes bácsi! Úgy hallottuk, igen jó bora van kigyelmednek, meghogy eladó is! — Nem adtam én el bort még soha! Magunk is möginnánk! — szabadkozik Tegzes. No de azért az uraknak adok hát egy akót! Azzal mennek a kamrába s kóstolgatják a hordók tartalmát sorba. Meg is vettek egy akó bort, iccéjét 4 krajcárjával. Polányi az ezüstforintot oda is adta foglalóba. — Kerüljünk már beljebb! — mondja a gazda s vendégeit betessékeli, aztán odaszól a feleségéhez: — Anyjuk! Te meg hozzál egy kis disznósajtot! Eladtam egy hordó bort! Nesze, itt a foglaló is! — A mi borunk hadd fogyjon ám! — rendelke­zett Polányi. Éjfélre járt, mikor ш nótázást abbahagyták s elkö­vetkeztek, de Kupáéknál nem jelentkeztek. Negyednapra beállított Tegzes Sándor uram Ku- páékhoz, hogy miért nem vitetik már el a bort, amit Polányival vétettek? Kupáék meg nem is tudtak az esetről semmit. * Polányi bácsinak mindenütt jó volt, ahol jól főztek, meg töltögettek. — »Ilyen jó nyulpaprikást csak komámasszony tud főzni!« — s ehez hasonló dicsérő szavakkal híze­legte be magát az asszonyoknál. Mint szomszéd, Kupáéknál állandó vendég voltt Még a baromfiai is átjártak Kupáékhoz, mert ott lenni is kaptak, ami otthon ritkaságszámba ment. Mikor megsokallta. Kupa a baromfi vendéglátást, azt mondja egyszer az inasoknak: Ha átjönnek a Polányi kappanjai, fogjátok meg! ’ Az inasok szótfogadtak. Mikor javában főnek a kappanok, Kupa néhány sort ir Polányinak: »Mai férfi összejövetel lesz nálunk. Szívesen látunk ebédre.« Oda is értek az ünnepi ebédre vagy tizen. Mikor leveseznek, egyszer csak megszólal Polányi: — Komaasszony! Te vagy az egyetlen, aki ilyen jó levest tudsz főzni! — Egyél, mintha csak a magadéból ennél! — biztatja Kupa. — Csoda finom kappanok! — dicséri a paprikást is Polányi. Közben valamit megneszel s kérdőre fogja Kupát: — Csak nem az én kappanjaimat vágtad le? — Nem is én vágtam le őket, hanem a Lajofi fiam! Aztán a nevetség elnyomta Polányi méltatlankodó szavait. ♦ Egyszer Gál János szürszabó is oda keveredett Ku­páékhoz. A jó társaságban vitte is a szót. Egyszer közbevág Polányi: »De jó volna egy kis jó bort inni!« Erre Gál János dicsekedni kezd, hogy van őneki plyan 2 éves siller bora, amilyent még nem is ittak. De hát János napra tartogatja; abból addig nem iszik senki. Még * feleségére is ráparancsolt, hogy hozzá ne merjen nyúlni. Ott van a második belső hordóban. Amint telik-mulik az idő Kupáéknál, kilép a szo­bából Polányi) s Kupa egyik inasára ráparancsol: — Eridj hamar a Gálné nemzetes asszonyhoz, aztán mondjad neki, hogy itt az ura s azt izeni, hogy küldjön egy kanta bort a második belső hor­dóból. — Mi történt evvel az én apjukommal?! — suhi- kolt Gálné. — Hiszen János napra tartogatja! Addig nem akarta megkezdeni! a sillert! — Nagyon jó hangulatban vannak ám! — magya­rázkodik az inas. Mit volt mit tennie, egy hat literes kannát tele­öntött Gálné a sillerből. Lett öröm, mikor Kupáné hordja be üvegekben a Gál-féle siller borocskát. Mulattak is hajnalig, ami­közben az inas még kétszer jelent meg Gáláknál egy kis újabb siller szállítmány irányában. Másnap kitudódván a huncutság, egy újabb össze­jövetelen nevették ki magukat rajta. Bizony az akkori boldogabb világban igy éltek az iparosok. Ma pedig egy-két kivétellel bánatukat fojthatják a 8 filléres borba. Cz. L. Borzalmas halál az autó kerekei alak Hétfőn délután 5—6 óra között a Bácsalmás—mélykúti országúton a tompái vásárról jövő autók robog­tak el egymásután, megrakodva áruk­kal és árusokkal. Az úttesten haladt, egy zsák zöld pipacsot cipelve Zá- kupszki Istvánná Sztarovics Vero­nika mélykúti asszony, akit az egyik teherautó elkapott, feldobta a levegőbe és keresz­tül gázolt rajta, úgy hogy koponyája bal felöl tel­jesen szétmállott és rögtöni halálát okozta. A csendőrség nyomozása során megállapítást nyert az, hogy a kér­déses teherautó a megengedettnél se­besebben hajtott s már csak akkor tülkölt, amikor a szerencsétlen asz­A vármegye alispánjának rendelke­zése nemrég jelent meg az 1932. évi közmunka kivetése és beszedése tár­gyában a vármegye hivatalos lapjá­ban. Az alispán elrendelte, hogy a városoknak és községeknek május 14-ig bezárólag kell kivetniük a köz- munkaváltságot és fel kell terjeszteni a vármegyéhez. A városházán a rendelkezés foly­tán az 1932. évi közmunka váltságot kivietették és azt jóváhagyás és felülvizsgálás végett tegnap ter­jesztették fel a vármegyéhez. A kormánynak egyik tervezett in­tézkedése a közmunkaváltság ará­nyosítása. A közmunkaváltság ellen igen sok panasz és kifogás volt az elmúlt években, különösen egyes vi­dékeken, amelyeken a közmunka­váltság szinte a földadónál nagyobb terhet jelentett a kisgazdákra. Az arányosítás alapja az lesz, hogy mig eddig egy fogat után évenként négy fogatnapszámot kellett megvál­tani a gazdának, azt ezentúl egy napszámra szállítják le oly gazdák­nál, akiknek csak egypár lovuk, vagy pedig egy szoba, konyhából álló há­zuk van. Két szoba-konyhából álló házak gazdái egy fogat után éven­ként két napszámot kötelesek megté­ríteni. Tegnap délután fél 7 órakor tar­totta meg érdekes előadását a csa­tornázásról Trunner Árpád1, a földi- mivelésügyi minisztériumba beosztott kir. müsziajki tanácsos a kecskeméti! Ökollégium Uránia-termében. Trümmer Árpád mint a kormány ki­küldöttje tanulmányozta a külföldi öntö­zéseket, hogy az ott tapasztaltak 'ailap­szony alig 10 lépésnyire volt az au­tótól, úgy hogy nem is birt elug- rani előle. A nyomozás során egy kiskunhalasi teherautót vett gyanúba a csendőrség, amely a kérdéses időben robogott át a szerencsétlenség színhelyén. A halálos autóbalesetet — mint később megállapították — Nemes Károly apostagi bádogos okozta te­herautójával. A gyilkos autóvezetőt letartóztatták. A szerencsétlenül járt mélykúti asszony holttestét felboncolták s megállapították, hogy az autó kereke szétroncsolta a fejet s ez okozta; P terhet vesz le a gazdákról, a mely összeget az állam ugyancsak megtéríti a vármegyéknek. A közmunkaváltságra vonatkozó terveket a kormány még az idén nem va­lósítja meg, azt csak a jövő év­ben hajtja végre. Ez évre még a régi alapon vetették ki ezt az adót, úgyhogy e címen most sem fizet kevesebbet a város közönsége, mint a műit évben. Megmaradt a közmunka kész­pénzbeli váltsága egy kézi nap­szám után 1 pengő 60 fin., egy igavonó állat után 7 P. A legtöbb ház után Halason házan­ként ia közmunkaváltság négy kézi napszám. A kivetendő közmunkának 50 szá­zalékát kötelezöleg meg kell váltani, 50 százaléka pedig természetben is leszolgálható. Halason közmunkaváltság címén 74 ezer 316 P 40 fillért vetet­tek ki. Ebből az összegből saj­nos, alig marad itt valami. A várojsé: 16 ezer 619 P, közel 60 ezer P-t pedig a város a vár­megyének szolgáltat be. A közmunkaváltságot 3613 igavonó jószág, 28 cséplőgép, 8 traktor, 13.819 kézinapszám, 2526 lakóház és 13 emeletes ház után vetették ki. ján oldják meg a Nagyalföld öntözési kérdését. Az Alföld csatornázását — mint az előadó ismertette — .legmegfele­lőbben a proven cei csatornázás szerint lehetne elkészíteni. Provence éghajlata és talajviszonyai az Alföldéhez hasonlók s ott 100 ezer holdat öntöznek csator­nákból. A csatornázást már a 12. szá­zadban megkezdték s ma két folyó, a Durance és Rhone, öntözi a, provencei alföldet. A Durance folyóból 16, a Rho- neból 52 öntöző csatorna táplálkozik. Az előbbi folyóból: 46 ezer, az utóbbi­ból 9 ezer, kutakból, tavakból 3 ezer hektár földet öntöznek rendszeresen Provenceben. Az előadó részletesen és szemléltető­en ismertette az egyes csatornák elkészí­tését és vizböségét. A provencei csa­tornák a műszaki és berendezési szem­pontok tekintetében lényegesen eltérők. A Marsejl'e-csatorna 83 km. hosszú, 30 millió aranyfrankba került. Egy km. épí­tése 364—400 aranyfrank, 8 ezer hektárt öntöznek belőle, egy hektár föld tehát 1875 frankért öntözhető. Magyarországon a csatornázás sokkal olcsóbban végezhető el. A tiszalöki csatorna 160 km. hosszú s 100 ezer holdat öntöz, 35 millió pengőbe került, hol­danként 350 pengő befektetési költséget jelent. Nálunk a vizdij holdanként legfeljebb 20—25 pengő lehetne. Az újabb csator­názásoknál a befektetési költség 350— 600 pengőig mehet, mert máskép tönkre­tenné a gazdákat. A csatornázás szinte bámulatos ered­ményt ért el Provenceban в idők folya­mán Magyarországban is elérhet. Nem­régen termelési versenyt hirdettek Pro­venceban, melyben a következő ered­ménnyel győztek: paradicsom 450—500, burgonya 200—250, szamóca 120, zöld­bab 150—180, széna 100—140 mázsa, hektáronként. Holdakra átszámítva, a provencei földek holdanként 640 pengőt jöveedlmeztek. ■ ' "• _______=-js=____ Mennyivel segítette a kormány a tél folyamán Pestmepyét? A téli inségakeíó során várme­gyénk 815.000 pengő segélyben ré­szesült a népjóléti kormány által. Ezen összegből a járásoknak 199.000 P, a városoknak pedig 516.000 P, ösz- szesen tehát 715.000 P osztatott ki. A járások közül a központi járás ré­szesült legnagyobb segélyben — 65 ezer 500 P., — a városok közül pedig Újpest és Pesterzsébet. Új­pest 119.000 P, Pesterzsébet 101.000 P készpénz-segélyt kapott. A földművelésügyi miniszter 688.7 vaggon inséggabonát juttatott Pest­megyének. Ebből a mennyiségből a járásoknak 428 vaggon, a városok­nak pedig 232 vaggon osztatott ki. A járások közül legtöbbet a központi járás (69 vaggont), a városok kö­zött pedig Kispest (36 vaggonnal), Pesterzsébet (30 vaggonnal) és Új­pest város kapott. Kiosztásra került még a népjóléti miniszter adományából a járásoknak 165 drb. gyermekruha, 405 pár gyer­mekcipő, 1115 pár bakkancs és 750 méter ruhaszövet. A városoknak vi­szont 375 drb. gyermekruha, 375 pár gyermekcipő, 565 pár bakkancs és 850 méter ruhaszövet jutott. — Járási Iövészverseuy Kiskunmajsán. Junius 12-én rendezik meg a Kiskunfél­egyházái járási Iövészverseny t Kiskun- miajsán, amelyen tíz község lövészgár­dája fogja összemérni erejét. — Uj tüzrdndészeti felügyelő a kis­kőrösi járásban. Kiss Béla felmen­tésével megüresedett tűzrendészéül fel­ügyelői állásra Kováts Gyula okL tüz- oltóttsztet kiskőrösi lakost nevezte ki az alispán. azonnali halálát. 76 ezer pengi közmunkát vetettek ki Halasra — ekkűl a vármegye 60 ezer pengőt visz el Ez az intézkedés további ötmillió Az Alföld csatornázása holdanként 350—600 pengő befektetési költséget igényel

Next

/
Thumbnails
Contents