Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-05-07 / 37. szám
4 Kiskunhalas Helyi Értesítője május 7 HALASI EMLÉKEK PASZTORÉLET. A kökuti baromnál a gulyások a szomszéd juhászéból elámyékoltak egy jó vá- |göt s mindjárt főzni is kezdték a cse- rénynél. A juhász hamar észrevette kárját s amint a gulyás cserény körüli füstöt meglátta, egyik búj tarját magához véve, egyenesen odatartott, bizonyosra véve, hogy megint a gulyások tették csúffá. — Adjon Isten jónapot! No mire végzik pajtás urak? — köszön oda a cse- rényhez. — Hát csak itt heverészünk! — Mink mög azért gyűltünk, hogy egy birkánk ide tévedt a marhák között, aztán ,hogy megláttam a füstöt, mindjárt tudtam, hogy már főzik is pajtás urak! Most mög már nini, semmi jelön- ség, még csak füst se! — Ide nem gyütt! Itt sejnmi keresni valója nincsen kendnek! ■t- N0jó,haigyvan! Mék igyenösen a komiszáros úrhoz, éppen itt van a Falka- fogyasztóban! (csárda). Majd észrehoz- za az kendtöket! Te mög Gyuri addig itt maradsz! Mögértötted? — Mögértöttem! Azzal törteti ai juhász a csárda felé. Mikor már jól elhaladt, azt mondja a számadó a juhászbojtárnak: — Hát te az anyád ide-odáját? Mért nem mégy már a gazdád után?! Erre p bujtár is eloldalgott a cser Ténytől, a pásztorok pedig főzni kezdték tovább a húst, hogy ha odaér a komiszáros, hát jól tarthassák... A juhász leadja panaszát a csárdában a komiszáros urnák. — Np jó! Ha igy van, hát mink nyer- gdünk, tik mög ospk maradjatok! Majd elbánunk mink & gulyásokkal! Vágtatva indult Búza Imre csendbiztos két esendlegényéveí a kőkuti cserény felé. Oda érve, igy köszönt, aj cserény- beliekhez: — Adjon Isten jó nppot! No, készen van-fi már a hús?! — Éppen mögfőtt, csak komiszáros urairoékait vártuk! Tessék csak ieszállni! — mondjp a számadó. — Te mög Peti (fi pörnyevágóhoz), hozd föl csak a kajakokat onnan a gyöphantok alul! Jól e/ttek-ittpk komiszáros uraimék, aztán hazarugtattak, a juhász meg maradt p kárral. POLANYI JÓZSEF HÁZASODIK. . Hites ügyvéd volt Hpílason Polányi József (Polányi István tanár, meg Polányi László könyvkötő testvére), amellett dúsgazdag ember. Egy fiatal, jó baráti kör volt abban az időben Halason. Boros Laci, Farkas Sándor, Kovács Imre, Barta Lajos, Thuróczy István, meg Polányi József voltak ezen baráti kör jelesebb tagjai, kik a mulatságokban is mindig összetartottak. Mikor Polányi nősült volna, meghívta cimboráit is leánynézőbe báró Ambrózyékhoz, Buziás mellé Temes-me- gyébe, ahol jól mulattak. Polányi el is nyerte az Ambrózy kisasszony kezét s az esküvőre megint levitte magával a, halasi cimborákat. Az esküvő előtt nagy medvevadászar ton vettek részt: Ambrózyéknál az ottani előkelőségekkel. A vőlegénynek kedveztek Ambrózyék, úgyhogy lőtt is egy medvét. Ennek örömére az esküvő előtti napon nagy murit rendesztek a, halasiak a kastély északi szárnyában, ami felkeltette a menyasszony figyelmét is s a, kastély déli szárnyáról késő este oda lopakodott a dorbézoló halasiak ablaka alá s kívülről néztei a mulatozást. Egyszer szamárosdit kezdtek játszani a halasiak s mivel Polányi volt közöttük a legdaliásapb, hát ő lett a szamár, aki a terhet hordozta. A nem valami épületes látvány a báró kisasszonyt annyira kiábrándította vőlegényéből, hogy reggelre levélben tudatta Polányival, hogy a jegyességet felbontotta. Hiábavaló volt minden békítési kísérlet, a házasságból nem: lett semmi s a halasiak hosszú orral hazajöttek. Cz. L. A szerbek által súlyosan álltáit ártatlan magyar rabok borzalmas szenvedései a mitroviczai fagyházban Szeged, május 4. A csonka ország számtalan súlyos baja: az egymás közötti veszekedések, patópálos nemtörődömségek miatt csak nagyon keveset tudunk azokról a nyomorult magyar emberpáriákról, akik a megszállt területek sötét kazamatáiban sínylődnek; lerongyolva, elcsigázva, elhagyottan a sir szélére dobva. Hihetetlen, hajmeresztő, drámai rémregényeket lehetne imi a megszállók börtöneibe vetett véreink nyomorúságos szenvedéseiről, a magyarság igazi mártírjairól. Hányán nem tudják a csonka hazában, hogy az elszakított területek börtönei meg mindig fiele vannak ártatlan magyar rabokkal, akik halálos inkvizíciók között várják szabadulásukat. A magyar jajszó, a borzalmas hai- fálkiáitás, csak ‘ritkán hangák túl a föl őrzött börtönök felén s ha egy- egy panasz, egy-egy döb benetes igazságtalanság el "is jut ‘a kumir- áilamok már jót' ismert itélőszéke elé, a megfizetett újságokon keresztül a remdrámák ponyvaizét keltik, amelynek fantasztikumában nem hisz senkigem. Aztán lassan, csendesen, minden ilyen hangosabb lárma, vagy dob- verés eJvész az élet viharzó sodrában és még mi magyarok sem tudjuk azokat a borzalmakat, amelyek odaát történnek, szenvedő már- tirtestvéreinkkel. "Mert ha el is jutnak a hírek, itt süket fülekre találnak. Egy ártatlan magyar kálváriája A napokban egy magyar rab szabadult ki a szerbek által megszállt Mitrovicza börtönéből. Elmondása szerint a középkori spanyol inkvizíciók borzalmai hasonlíthatók ösz- sae azokkal az állapotokkal, ahogy a szerbek bánnak a Mitroviczán elevenen halálra ítélt magyar rabokkal. A kiszabadult magyart Fehér Mátyásnak hívják, 35 éves és ezelőtt három és félévvel a szegedi autóbuszüzem egyik alkalmazottja volt. A háború alatt végigjárta az összes harctereket: Galíciát, Szerbiát, Romániát és Olaszországot. Kétszer súlyosan meg is sebesült, kitüntetései pedig a kővetkezők: Kétezer 'Szerezte meg a kisezüst érmet, a bronz, a Károly csapatkereszt s h sebesülési érmet. 1928 novemberében Újvidékre ment rokonaihoz. Pár napot időzött Újvidéken rokonainál, majd november 29-én vissza akart utazni Szegedre. Vonatja éppen indulóban volt, amikor egy szerb komisszár két de- tektivvel valósággal leráncigálta a mozgásban lévő vonatról. Minden tiltakozása ellenére bevitték a rendőrségre, ahol egy ablaktalan, szeny- nyes, bűzös pincébe zárták. Itt tartották 11 napig étlen-szomjan. Ez(- alatt a 11 nap alatt mindössze csak két kiló kenyeret evett, azt is a saját pénzéből vásárolták neki. Nappalonként valamennyire 'tűrhető volt sora, de minden este elkezdődött a haddel-hadd. Pribékek mentek, le érte, akik felhurcolták és gramolon- szó mellett kezdték vallatni. Munkában a világhíres szerb Kalimegdán Valósággal úgy bunköztak, doron- j goltak — mondja — mig csak félholt nem lettem. Arra akartak kényszeríteni, valljam be, hogy a magyar állam részére kémkedem. Mikor sehogysem boldogultak velem, leki- sértek Belgrádba és ott átadtak az állami bíróságnak. Ez a bíróság csak politikai ügyekkel foglalkozik. Itt először szép szóval akarták kikényszeríteni belőlem a vallomást, dé mikor ez nem sikerült, átadtak a világhírű Kalimegdán rendőrségnek, ahol az egész világon közismerten a legnagyobb kínzások folynak. A Kalimegdán börtönudvarában van a hires római kút, amelyről az a hit, hogy nincs feneke és éppen ezért idedobják a szerbek azokat az embereket, akiket veszedelmeseknek tartanak. Engemet is mindennap elsétáltattak a római kút körül, s megjósolták, hogy én is idekerülök, ha be nem vallom, hogy magyar kém vagyok. Még a király Is megso- kalja... Mikor mindez nem használt, ütöttek, vertek és öt napig egy kéménybe voltam bezárva, ahol meg se tudtam mozdulni. Mindennap kértem, hogy lőjjenek agyon, mert mar nem bírtam a kínzásokat. A vallatásoknál úgy ordítottam az ütlegelésektől, mint egy vadállat. A börtön mellett van a királyi palota s a testőrök átjöttek, hogy ne ütlegeljék a rabokat, mert a király nem bírja hallgatni. SAKK а в Tóth László látogatása Szerdán: és csütörtökön, f. hó 4 és 5. napján illusztris vendége volt a kiskunhalasi Sakkörnek. Tóth László, a Magyar Sakkvilág szerkesztője és a magyar sakkozás legagiUsabb munkása látogatott el városunkba, hogy itt a körben elmé’eti előadásokat tartson és a gyakorlatban Szimultánjátékban mutassa ba tudását. Szerdán este a »Modern és klasszikus elveik a sakkjátékban« címmel tartott élvezetes és mé’.yenezántó előadást. Két játszmában, a nemrég elhunyt zseniális magyar mester: Réti és az ex- világbajnok, Capablanca egy-egy játszmájában mutatta be a régi és uj elvek közötti különbséget. Az előadást a nagyszámban jelenlévő körtagok érdeklődéssel hallgatták végig és nagy tetszéssel fogadták. A programm nagyobb része azonban csütörtök délután bonyolódott le, amikor is Tóth "László 30 résztvevővel szimultán játékot mutatott be. A közgyűlési teremben délután 4 órakor vette kezdetét a játék. Tóth mester villámgyorsan haladt végig az asztalok mellett és idő tekintetében is kiváló teljesítménnyel1, 3 óra 40 perc alatt végzett a 30 játszmával. Eredménye egyébként is kiváló, 21 nyert, 6 eldöntetlen és mindössze 3 vesztett játszmával Nyertek a mester ellen: Godó László, dr. Grosz Dénes és Hegedűs József, eldöntetlent értek el: Darányi Károly, Dér Gyula, dr. Fedor József, dr. Fülöp Sándor, Januskó Vince és Schuster István, akiknek Tóth László autogrammjával ellátott könyvjutalmat adott. A szimultán előtt és után Tóth mester a végjátékvezetést mutatta be néhány szép példával. Este a kör helyiségében társas vacsora volt, amelyen a kör tagjai nagy számban vettek részt. A vendéget a város nevében Gaál Jenő tanácsjegyző, a Sakkor részéről dr. Grosz Dénes köszöntötték fel. A vacsora barátságos sakkozásba ment át, amely a résztvevőket a késő éjjeli órákig a legjobb sakkhangulatban tartotta együtt. 'ИММИМИИИММИШИ A vámsierződéseknél súlyt kell helyezni a baromfi, tojás, zöldség és főzelék értékesítésére Erről a fontos, Halas gazdajkö- zönségét nagyban érintő kérdésről Sándor István, Kecskemét érsz. képviselője a parlamentben többek között ezeket mondotta: — A vámkérdéssel kapcsolatban szomorúan kell felpanaszolnom két keserves dolgot. Az egyik az, hogy annak ellenére, hogy a búza eladásával ma nagyon sok gondunk van, ellenben baromfit, tojást, gyümölcsöt, főzeléket könnyebben helyezünk el, habár most nyomott árakon is, a külföldön, a szerződések megkötése alkalmával minden gondot a búzára és szarvasmarhára fordítanak. Ott is sokszor rosszul, mint ahogyan a német szerződés mutatja a szarvasmarhánál. A baromfival, tojással, gyümölcscsel, főzelékfélével nem törődnek és már talán harmad- vagy negyedízben történik, hogy Ausztria július 1-re mondja fel a vámszerződést, arra az időre, amikor éppen a gyümölcsből, főzelékből és baromfiból tudnánk kivitelt csinálni. Ezzel teljesen bizonytalanná válnak a kiviteli lehetőségek, az árak, vészit vele a termelő, vészit vele a kereskedő és ennek sajnálatos következménye az, hogy ettől a pár olyan mezőgazdasági üzemágtól, a mely fejleszthetőnek látszik, elveszik a kedvét. V к Nyomtatványo« kát ízléses kivi« telben szolid árak mellett készit LAPUNK NYOMDÁBA! Á
